Eiko és Torvald szobája

-Micsoda? Ez a gondolat hogy jött neked?- Kérdeztem a hallottaktól elképedve. Meglepett amit kitalált, elvégre nem olyannak tűnik akinek ilyesmin jár az esze. Ráadásul még partnert is keres magának a fellépésre. Legszívesebben én magam mennék vele, de messze nem vágyok az a fajta aki a magasban jól érzi magát.
-Szóval partnert keresel. Ezzel volna egy kis gond. Igazság szerint nem tudok neked kit ajánlani.- Mentegetőzöm előtte, elvégre csak nem azt kéne néznem szegénykém a magasban ugrál. A legjobb ha nem tud arról hogy tériszonyom van, mert a végén kinevet.

- Ugyan! Gyere! Legalább probáljuk meg mi ketten. Lehet nem is lesz olyan rossz, ha meg nem sikerül akkor nem erőltetem. Rendben van? 
Mosolyogtam rá. Nem tudom, hogy mit érezhet, de én felettéb örültem annak, hogy meg tudom talán vele ezt beszélni.

-Próbálni? Te rám gondoltál? Ez komoly?- Kérdeztem kicsit megszeppenve, hiszen Eszem ágában nem volt a konyhai kisszéknél magasabbra menni. Ciki vagy sem, incubus létemre félek a magasban, de hát Eiko mégis olyan szépen kérte hogy segítsek neki, nem tehettem meg nemet mondok, főleg két hónap után.
-Rendben, de jó ha tudod hogy félek a magasban. Nem erősségem a repülés sem.

- Amiatt ne izgulj. Mindenben segitek majd, hogy ne érezz félelmet ott fent. Egy kis gyakorlatom már van, mert felléptem egyszer-kétszer egy cirkuszban. Mikor lenne kedved elmenni oda? Ha nem ma, de holnap akkor már muszáj lesz. Persze csak ha elvállalod.
Probáltam minél aranyosabnak tűnni ugyanakkor komolynak is maradni, hogy nem csak mellébeszélés meg kamu ez az egész, amit beszélek.

-Nem izgulok én, csak tudod... Incubusként kicsit ciki hogy tériszonyos vagyok.- Mentegetőzöm tovább a fóbiám miatt de mint kiderült több bátorság szorult Eikoba mint belém. Ez fordítva volna volna rendjén.
-Rendben. Holnap.- Szusszanok egy hatalmasat, elvégre nem is igazán tudom mit tehetnék, de végül is beleegyezem a dologba.

- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük - fel se tűnt, hogy kioldodott a köpenyem. Kissé zavart lettem.
- Jaj! Ne haragudj! Mindjár felveszek valami értelmesebb öltözetet.
Mondtam és ibdultam vissza a fürdőhöz, hogy befejezzem, amiben megzavart az imént.

-Azért remélem nem lesz valami nagy gond belőle.- Aggodalmaskodom egy pillanatig, miközben reménykedem hogy nem tördelem össze magam egészen már az első nap, ugyanis nem akarok úgy járni mint azok akik alatt elszakadt a védőháló vagy bármi. Figyelmemet azonban hamar elterelte Eiko drágám kioldódó köntöse ami hamar betekintést is engedett a dekoltázsára, valamint pár pillanatra a szerelem szentélyére is, amitől egyhamar előtört belőlem a kényszer arra, hogy alapos testmozgást végezzek, ráadásul az az incubus farkinca is hamar előfurakodott.
-Te jó ég. Ez már kínos.- Szégyenkezem, miközben a farkincát próbálom visszatessékelni a nadrágomba, de az úgy kapálózik, mintha önálló életet élne.

- Valami baj van? - kérdezem már normális ruhában ami konkrétan szolva csak egy rövidebb polo és egy rövid naci. - Szerencsére meleg van bent igy nem kell aggodnom, hogy megfázom. Mellesleg a trapézhoz szerintem hamar hozzászoksz majd. Egy kis gyakorlo trapéz fel van állitva a kisebb edzőteremben. Az csak 5 méter magas és a trapéz csak 3 méter magasan van. Ott megtanulhatod majd az alapokat.

-Nem bírok ezzel a farokkal.- Panaszkodom, miközben a folyton karomra tekeredő végtaggal birkózóm.
-Á, ne is törődj vele.- Magyarázkodom, habár nem bírok a rakoncátlan testrésszel.
-Miért akkor történik ez amikor veled vagyok?- Mondom ki hangosan, a kimondásra nem szánt mondatot.

- Probálkodj meg uralkodni a tested felett! Szerintem sokkal könnyebb a testünket uralni mint a természetet vagy a villámokat.
Probáltam kicsit lenyuggasztani, hogy ez még nem a világ legnehezebb dolga... emlékszem hányszor talált el egy villám vagy történt valami hasonlo dolog. Az sokkalta veszélyesebb volt.

-Ez aztán kínos. Ne haragudj.- Mentegetőzöm, habár tök feleslegesen, hiszen az én hibám hpgy nem bírok magammal.
-Tudod, amikor látok egy lányt aki tetszik, és ráadásul meztelenül, magesik hogy az incubus énem ki akar törni, és a farkincám önállósítja magát.- Mesélem el a probléma miben létét Eikonak, majd,lassan de biztosan visszahívom a haszontalaan végtagot emberi formám rejtekébe.

- Rendben van. Nah, de én lassan éhen pusztulok, nem megyünk le az ebédlőbe falni valamit? Vagy hozzunk fel esetleg kaját?
Érdeklődtem, habár reggel voltam egy fogadoban, de nem ettem valami sok mindent.

-Végtérre is ehetünk valamit. Milyen a koszt nálatok?- Kérdeztem meg Eiko drágát, bár ha abból indulok ki hogy ez egy kolesz, máris idegenkedni kezdek.
-Vagy ha gondolod, mehetünk vendéglőbe is. Én fizetek.- Ajánlom fel a második lehetőséget ami talán kézenfekvőbb számára is.
-De persze te mondanád meg hogy hol együnk. Én még nem ismerem ki magam egészen a környéken.-