Név: Kusuki Eiko
Nem: lány
Kor: 17
Faj: Donar
Jellem: sötét természete ellenére szereti a kedvességet. A természetben szokott több időt tölteni, de máshol is, szívesen van még bezárt helyeken is, el tud tölteni hosszabb időt. Természeti ereje olyan, mint többi fajtársának semmivel sem jobb.
Szexuális beállítottság: Hetero
Küllem: Szemszín: vörös, Hajszín: lila, Magasság: 178cm, Súly: 64kg.
Előtörténet:
A születésemtől kezdve unalmasak voltak a napjaim. Apám még a születésem előtt meghalt és anyám is elhalálozott, amikor négy éves lettem.
A nagyapám nevelt fel, aki megtanította a számomra lényeges dolgokat. Mindig a természetben voltam, ugyanis mint kiderült én is valami természeti démon vagyok.
A tanításomat első sorban annak szentelte, hogy irányítsam az erőmet. Hosszú és fájdalmas volt az egész edzése. Mielőtt még elhalálozott volna elmesélte, hogyan haltak meg a szüleim. Anyámról tudtam, hogy egy vámpír végzett vele figyelmetlensége miatt, viszont apámról nem tudtam semmit.
– Legyen, elmesélem.
Adta be a derekát, habár még eléggé fiatal voltam alig tízen két éves, de már most szerettem volna tudni a történteket. Az apám már fiatal korában is rivalizált egy másik démonnal, aki minden nap ezzel húzta fel amíg végül betelt a pohár és egymás ellen fordultak. Nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem amikor összecsaptak és apám leverte őt megjelent egy haverja, aki kivégezte az édesapámat. A mesélése után folytattuk a gyakorlást.
Az emberek iskolájába nem tanultam. Nagyapám úgy látta a legjobbnak, hogy ha nem kerülök oda, mert kitudja kivel, végeznék. Eléggé szerettem öldökölni.
Erre most mondanék is egy esetet, ha nem gond. Nagyjából alig egy éve történt, hogy egyedül kellett kint lennem és gyakorolnom a szabadban, amikor megzavart egy kis kölyök. Oda szaladt hozzám és elkezdett idegesíteni ezzel zavarva meg a koncentrálásomat. Mikor már elegem lett belőle fogtam magamat és egy villámot indítottam el felé. Természetesen a gyerek azonnal meghalt. Nem bántam, hiszen ő tévedt az én területemre és nem fordítva. Na vissza a jelenbe.
Amikor már teljesen a magam ura voltam, mert a nagyapám meghalt elhatároztam, hogy nem hagyom abba a tanulást és keresek magamnak egy olyan helyet, ahol tanulni tudnék és esetleg haverokra akadni. Amikor vége volt a hónapnak észre vettem egy csapat démont leszállni valamilyen buszról. Utána kérdeztem és kiderült, hogy ők mind egy gimibe járnak, ahol nincsenek emberek. Megörültem a hírnek, és amikor indult vissza a járat én is velük tartottam. Ahogy megérkeztünk és leszálltam a buszról nagyon boldog voltam. Belépve arra a helyre teljesen új életet indíthattam el.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Kusuki Eiko 
