Ryuko szobája

Nagyot ásítva jöttem ki az igazgató irodájából. Eléggé fárasztott a monológja és még most se értem, hogy hogyan lehet ennyit beszélni... Azért kicsit fel voltam háborodva, amiért új szobát kaptam, ráadásul egy kétágyasat. Semmi kedvem nem volt áthurcolkodni az új szobámba, mással megosztani meg pláne nem.
~ Esetleg Eikóval. - gondoltam, amikor végre felértem a harmadik emeletre és megtaláltam a szobát.
~ Akárki lesz a szobatársam, majd megmutatom neki, hogy én vagyok a főnök és senki más!
Az ajtó nem volt nyitva, ezért a diritől kapott kulccsal kellett kinyitnom. Utána beléptem és elégedetten nyugtáztam, hogy üres a szoba. Csak a szokványos koleszos bútorok foglaltak némi helyet. Örömmel dobtam a bőröndjeimet az egyik ágyra, a másikra meg lehuppantam.
~ Nem túl otthonos... - állapítottam meg. ~ De majd kipofozom a saját ízlésem szerint.
Azonban az még várhat. Ismét győzött a lustaságom, ezért úgy döntöttem, inkább hagyom a cuccaimat pihenni egy kicsit, addig meglátogatom az én Eikómat.

Csak felkaptam a ruhám mellé egy kabátot és ajtot nyitva a fiunak mentünk át az övébe, de már akkor feltűnk hogy kicsit zavarja az, hogy vele szeretnèk menni.
- Bocsi amiért veled szeretnék tartani, de utálom azt ha nem vagy velem. Nyugi nem leszek kolonc a nyakadon. Ugyis rámis rám férne egy kis kondi.
Nevettdm a fiura. Nem akartam a terhére lenni a kéréseimmel, meg mimden egyéb zagyvasággal. Elleszünk majd ott akkor is ha ketten megyünk.