Hana Ikumi szobája

*Kicsit el gondolkodtam nem tudtam mivel lepjem meg. Annyi mindennel meg tudtam volna kínálni. Végül erő levest szolgáltam fel majd sült burgonyát csirke falatokkal. Desszertnek áfonya pitét tejszín habbal.
-Én most el megyek át öltözni. Te addig maradj itt. Ha el mész meg haragszom és örökre el hagylak.
*Kuncogtam és oda mentem a szekrényemhez ahol William nem láthatott. Szándékos figyeltem, hogy ott marad-e a helyén és ha nem maradt ott akkor vissza parancsoltam az asztalhoz. Közben persze le vettem a ruhámat és elő kerestem a tavalyi karácsonyi ruhámat. Gyorsan föl vettem és vissza mentem hozzá.
-Látod nem híztam ki még mindig jól áll rajtam. Főleg, hogy pár nap múlva itt a december és olyankor szeretem ez ta ruhát hordani.

Hamarosan levest és sült krumplit szolgált fel nekem, csirkefalatokkal, aminek jóízűen láttam neki. Ahogy neki kezdtem, közölte, hogy el megy átöltözni, addig pedig maradjak veszteg. Az egyik szekrényhez lépve, ahol nem láthattam, neki kezdett az öltözködésnek és mikor megpróbáltam meglesni, csak rámszólt, hogy üljek vissza az asztalhoz.
engedelmeskedtem neki és szerencsére nem is kellett soká várnom, míg szerelmem előkerült, ugyan abban a karácsonyi ruciban, melyben anno "meghódított". Ahogy megláttam, nagyot nyeltem, s éreztem, hogy nadrágomban keményedni kezd valami. Mivel jó ideje nem voltunk már együtt, eléggé ki voltam éhezve Ikumira, ám megemlíteni még nem akrtam neki.
- Ugyan olyan gyönyörű vagy, mint tavaly... és talán egy kicsit még szebb is, ha ez lehetséges

*Williamnek fel csillant a szeme ahogy meg látott. Kicsit félre söpörtem a hajam.
-Csak egy kicsit?
*Kuncogtam, majd rá mosolyogtam.
-Remélem apukád már sokkal jobban van és hamar fel gyógyul.
*Néztem rá komolyan.
-Egyébként szerintem beszélnünk kellene arról amit egy másnak ígértünk.

- Már semmi baja.
Feleltem mosolyogva, majd mikor az ígéretünkről beszélt, kíváncsian néztem rá.
- Mi az, történt valami?

-Igen történt. De biztosan emlékszel rá. Pont utána mentél el.
*Néztem még mindig rá.
-Tudod mikor Aryaék azt szerették volna, hogy játszunk velük. Majd nem meg szegtük az ígéretünket.
~Bár én Aryaval szeretnék majd játszani még.
-Szerinted mit tegyünk ha esetleg valaki így akar játszani velünk?

- Mi lenne, ha csak akkor lehetnénk másikkal, ha arra a másikunk engedélyt ad?
Kérdeztem tőle kíváncsian, mert volt igazság abban amit mondott. Közben felálltam és lassan oda sétáltam hozzá.
- Bár én még leginkább mindíg téged akarlak...
Csókoltam meg ezzel ha engedte.

-Nos ezt beszéltük meg legutóbb. De mit tegyek ha ismét el tűnsz?
*Kérdeztem a szemébe nézve.
-Bár asszem tudom mit teszek majd akkor. Mivel még egyszer nem bocsátok meg ha itt hagysz. Mivel nem vagyok hozzá szokva.
*Oda jött hozzám és meg csókolt. Viszonoztam a csókját és finoman átöleltem. Régen volt már, hogy éreztem a teste melegét és szíve ritmusát és ez már hiányzott
-Én is, de azért haragszom még egy kicsit rád.

- Akkor... azt hiszem, itt az ideje, hogy kiengeszteljelek.
Felkaptam az ölembe és úgy vittem egészen az ágyáig. Finoman letettem a tiszta, fehér lepedőre, majd felé mászva, újból, hosszan megcsókoltam.
- Már nagyon hiányoztál szerelmem...
Simítottam végig jobb kezemmel finoman combját, egészen fenekéig, majd vissza.

*Fel kapott az ölébe én pedig meg kapaszkodtam benne. Le tett az ágyra holott még rajtam volt a cipőm ahogy rajta is mikor felém mászott. Hosszan meg csókolt amit viszonoztam és közben a hátán simítottam végig a kezem.
-Te is nekem angyalom. Már nem tudtam mit higgyek. Azt hittem, hogy el hagytál és, hogy talán egy másik lánnyal vagy.

- Soha nem hagynálak el másik lányért.
Simítottam k egyik kósza hajtincsét arcából, majd lassan nyakát kezdtem csókolgatni. Farkam már mereven állt nadrágomban, így azt, bár ruhán keresztül, de Ikumi pinájához illesztettem, s lassan fel le mozogva simogattam vele így is. Eközben kezemmel jobb mellét kezdtem finoman masszírozni felsőjén keresztül.

-Mindig is ezt reméltem.
*Sóhajtottam ahogy a nyakamat kezdte csókolni.
~Ahh, de jó megint szeretetteljesen próbál el kápráztatni.
*Fel nyögtem ahogy merev farka nekem ütközik majd keze a mellemre simul a felsőmön.
-Ahh nem mintha nem esne jól amit csinálsz angyalom. De nem tudom, hogy engedjelek játszani amiért itt hagytál.
*Teljesen hozzá simultam ahogy folytatta a csókokat a testemen.
-De talán meg bocsátok ha jó fiú leszel.

- Akármit kérhetsz tőlem és megteszem, hogy megbocsáss.
Fejeztem be ami eddig csináltam és kíváncsian vártam mit szeretne. Bármit mondott, szinte gondolkodás nélkül kész voltam megtenni neki, engesztelésképp amiért egy rövidebb ideig elhagytam.

-Hát rendben van. Mondjuk rajtam maradt a cipőm ahogy rajtad is.
*Jegyeztem meg.
-Meg talán ugyan így folytathatnád amit el kezdtél.
*Finoman végig nyaltam a nyakát mint egy cica.

A cipőit és az enyémeket is levettem, ahogy kérte. Ezután levettem a nadrágomat, hogy csak alsógatya maradjon rajtam és ha engedte róla is lehámoztam szoknyáját. Vissza feküdve felé, hosszan megcsókoltam, farkam pedig ismét puncijához illesztve kezdtem mozgatni, immár kevesebb ruhával körülvéve. Éreztem, ahogy pinája egyre nedvesebb lesz és lassan forró nedve átáztatja bugyiját is. Ez alatt felsője alá benyúlva kezdtem formás kis melleit tovább kényeztetni..

*Kissé fel ültem mikor le húzta a cipőimet és így éreztem mennyire nedves lettem közben lent.
~Észre sem vettem, hogy így hiányzott.
*Mikor le tolta a nadrágját már sejtettem mi fog jönni így vissza feküdtem. Engedtem, hogy le vegye a szoknyám. De a bugyim rajtam maradt ahogy rajta is az alsó nadrágja. Fel nyögtem ahogy hozzám simult majd ahogy keze a melleimet kezdte simogatni fel sóhajtottam. Ki pirulva nyúltam érte, hogy forrón meg csókoljam.

Csók közben, éreztem, hogy már nem bírom tovább. A hosszú távollét után, mindennél jobban kívántam Ikumit, így lassan lehúztam róla bugyiját. Farkam hegyével még izgattam kicsit tűzforró pinájának ajkait, majd lassan, tövig belé toltam farkam.

*A csók közben kissé hevessé vált, de reméltem nem felejti el, hogy most a bocsánatom ért küzd meg. Főleg, mert én is annyira hiányoltam őt, hogy most szerettem volna ki élni az újra látás pillanatát. Le húzta a bugyimat és oda illesztette a farkát. Reméltem, hogy csak az izgatás kedvért, de aztán éreztem, hogy jobban nekem nyomódik.
-Ne még ne. Még nem jött el az ideje.
*Kértem, de már késő volt tövig belém tolta amitől fel sóhajtottam.
-Ez gonosz volt.
*Mélyeket lélegeztem, meg míg távol volt senkivel nem játszottam így eléggé össze szűköltem neki.

- Sajnálom, de már nem bírom tovább nélküled. Szeretlek.
Kezdtem el ezzel nyakát csókolgatni, s lassan mozgatni kezdtem farkamat is puncijában. Pinája szinte lángolt, s bár édes nedve segített a farkamnak könnyebben csúszni benne, mégis mintha szűkebb lett volna, mint ahogy emlékeztem, ami csak fokozta az élvezetem.

-Én sem bírom nélküled, de olyan régen éreztem a nyelved játékát és én is régen játszottam már rajtad. Így szerettem volna ha előbb játszunk egy kicsit mielőtt bele kezdünk a játék többi részébe.
*Halkan sóhajtoztam ahogy forró farka ki be járt bennem egyre könnyebben ahogy egyre jobban fel izgultam.
-Szerettem volna, ahogy teljesen fel izgulva fogadlak vissza magamhoz.
*Feljebb húztam a felsőmet és egyik kezemmel a mellemet kezdtem simogatni a másik kezemmel a fejét simogattam ahogy a nyakam csókolgatta.
-Ezért majd később nagyon meg foglak büntetni.
*Lábaimmal átöleltem és össze kulcsoltam őket a derekánál.
-De most már nem tudlak elengedni még akkor sem ha akarnád.

Kíváncsi voltam, vajon miféle büntetést találhatott ki nekem... bár nem sokat gondolkodtam, ezen, minden figyelmemet az élvezet kötötte le, amit Ikumi teste okozott. Éreztem, ahogy lábaival átölelte derekam. Egyre gyorsabban kezdtem benne mozogni, s közben szabad mellét számba véve játszottam vele.

*Egyre jobban nyögtem ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem. A szabad mellemet is meg találta és szájába véve kényeztette. Ettől gyorsabban és mélyebben sóhajtottam és öleltem át a lábaimmal és a másik kezemmel ami nem az egyik mellem simogatta. Éreztem ahogy ölelésemtől egyre mélyebbre hatol amitől egyre kéjjesebben nyögtem hiszen hónapok óta nem voltunk együtt. Ezért is jelentkezett nálam az orgazmus elő jelei olyan váratlanul és olyan intenziven.
-Ahh ne fogd vissza magad angyalom, mert nem tudom ígérni, hogy én vissza tudom fogni magam.

Ikumi egyre szorosabban ölelt magához, amitől csak még mélyebbre csúszott belé a farkam. Kéjes nyögései és szavai, mind egyre közelebb vittek az orgazmushoz, de még nem akartam, hogy vége legyen. Kicsit vadabbul és keményebben kezdtem mozogni Ikumiban, ami reméltem nem volt ellenére.

*Keményebben és vadabban kezdet mozogni bennem. Ez már második eset volt, hogy meg történt. Tudtam mi fog történni hiszen legutóbb is meg történt. Elengedtem a mellem és teljesen átöleltem őt. Tudtam, hogy részben azért teszi ezt, mert hiányoztam neki részben azért, mert egy része ezt kívánta. Ez a része gyakran fekete szárnyakkal jelent meg ilyenkor amitől nem féltem. Hiszen ilyenkor tényleg kiakarta magából adni azt amit lehetett. Csak attól féltem, hogy én annyira nem fogom tudni ki bírni, de nem akartam azt sem, hogy abba hagyja.
-Kérlek ne hagyd abba.
*Nyögtem ahogy egyre jobban meg remegett a testem.
~Ahh nem bírom már sokáig, de ha én nem bírom ki félek keresni fog olyat aki ki bírja.

Ikumi teste egyre jobban megremegett, s arra kért ne hagyjam abba. Tovább folytattam, ám mivel rég voltunk együtt, nem bírtam sokáig, így hamarosan egy utolsó lökés után, teljesen telelőttem szerelmem pináját, az eddig bennem felgyülemlett ragadós, fehér anyaggal, majd lihegve, hosszan megcsókoltam.
- Talán ebből a vigasztalásból születik egy kis boszink.
Mosolyogtam rá.

*Egyre jobban remegtem az orgazmustól ahogy ő is egyre jobban remegni kezdet bennem. Nem bírtam tovább se én sem ő szinte egyszerre élveztünk el. Magamhoz ölelve éreztem ahogy a forró anyaga meg tölt és az enyémmel keveredve bennem kavarog. Hosszan csókolózni kezdtünk míg én finoman végig meg simítottam fekete szárnyán amit ő még nem vett észre. Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon ahogy a szemébe néztem.
-Jó lenne, de ezek szerint el felejtetted, hogy egy varázs véd ez ellen amíg nem vagyok nagy korú. De örülök, hogy ennyire szeretsz és valóban te leszel az akitől egyszer gyerekeket várok.