Hana Ikumi szobája

~ Tényleg van választék, jól élhetnek itt a diákok. Vagy csak teljesen más a démonok kultúrája ilyen téren ~ töprengem az élet változatosságán, majd mikor Ikumi sorolja, hogy mi is van a hűtőbe rá figyelek.
- Valóban nagy a választék - kuncogtam - mondjuk... legyen a rántott csirke falatok... - választottam ki a nekem legszimpatikusabbat.
~ Van köztük néhány, ami nem túl étvágy gerjesztő a számomra, de hát ez van, más lények, más életmód így más az ételük is. ~

-Jó ízlésed van. Apu is mindig azt választja. Mondjuk nem anyu főztjével van a gond hanem apu nem bírja meg enni az ilyesmiket. Nem bírja a gyomra. Bár van egy két dolog amit meg eszik. De persze anyu mindig tesz a kedvére így mindig van olyan amiket ő is szeret.
*Ki vettem a csirke falatokat a hűtőből majd meg melegítettem majd tálaltam őket a z asztalon lévő tányérokra. Miu cica kaját kapott az egerek amiket hozott el rejtette valahova amíg nem figyeltünk rá.
-Kérsz esetleg valamilyen savanyúságot is?

- Értem. Nos, valószínű az enyém sem bírná - mondtam, és csak utána jutott eszembe, hogy nem kellett volna. ~ A francba... nem biztos, hogy ezt kellett volna mondanom... ~
- Nem, köszönöm nem kérek. - válaszoltam a kérdésre.
- Itadakimaszu! - kívántam ezzel jó étvágyat az étkezéshez.

-Semmi gond. Meg értelek. Mindenkinek más az ízlése.
*Le ültem az asztalhoz.
-Jó étvágyat.
*El kezdtem enni majd néztem, hogy mennyire ízlik neki.

Én is elkezdtem enni.
- Nagyon finom! - állapítottam meg hangosan, az első falat után. Evés közben fel-fel néztem Ikumira, valójában nem is tudom miért.
~ Mik járnak az eszemben? Az első nap, egy ilyen helyen... Nem értem magamat. De annyira kedves, és ráadásul gyönyörű is... ~
Egyre inkább alig tudtam ellenállni, hogy ne nézzem állandóan Ikumi gyönyörű arcát...
Az ételt hamar kivégeztem, hiszen mióta megérkeztem az iskolába, semmit sem ettem. Letettem a kést illetve a villát. Ez után már csak Ikumit figyeltem, nem szóltam egy szót sem, csak figyeltem szinte minden lélegzet vételét.

-Örülök, hogy ízlik.
*Mosolyogtam rá majd tovább ettem. Ő is evett közben engem nézet.
~Biztosan valamilyen témát keres.
*Gondoltam magamban mikor bele ittam az üdítőmbe. Hamarosan mind kettőnk tányérja ki ürült.
-Kérsz valamilyen desszertet?

- Nem, köszönöm. - válaszoltam a kérdésre, majd kihörpintettem az utolsó kortyot is a pohárból. Továbbra sem szóltam semmit, csak ha Ikumi kérdezett, vagy hozott fel valamilyen témát. Igazából nem tudtam mit mondjak, nem tudtam mit akarok... Volt a levegőben valami, amit ez előtt, még soha nem éreztem, valami furcsa érzés, amit nem tudtam megfejteni...

-Rendben te tudod, pedig sok finomságom van.
*Fel álltam és össze szedtem a tányérokat gyorsan el mosogattam majd öntöttem még üdítőt és le ültem hozzá.
-Mit szeretnél akkor ma még meg nézni?

- Hmm... - kicsit elmosolyodtam, majd feltettem egy kérdést:
- Azt hiszem, említetted, hogy van itt egy medence... és azt is, hogy szeretsz úszni. - kacsintottam egyet jobb szememmel, majd folytattam - tehááát, mit szólnál egy éjszakai fürdőzéshez?

-Igen van medence és tó meg persze kád és zuhanyzó minden szobában.
*Mosolyogtam rá.
-Jó ötlet, de most ettünk. Evés után egy órán át pihenni kellene. Vagy nem?
*Néztem rá kérdőn.

- Nos, kellene - válaszoltam a kérdésre, egy enyhe mosoly kíséretében.
- De mire oda érünk, talán eltelik némi idő. - belenéztem Ikumi szemébe és folytattam. - Nos, mit szólsz hozzá?

-Nos rendben van akkor menjünk.
*Oda mentem a szekrényemhez és ki vettem két fekete fürdő ruhát.
-Melyiket vigyem az egy részest vagy a két részest?
*Kérdeztem.
-Szerinted melyik lenne praktikusabb?

Figyeltem, hogy mit csinál Ikumi, mit vesz elő és mit kérdez. A kérdésre hamar válaszoltam:
- Nos, az attól függ mit tervezel benne csinálni - mosolyodtam el ismét, majd folytattam. - Szerintem a kétrészes praktikusabb egy esti fűrdőzéshez! -

-Hát ha fürdeni megyünk akkor fürdeni. Miért van valami más terved?
*Kérdeztem majd le vettem a kesztyűim a csizmám a köpenyem és a süvegem.
-Légyszi fordulj el míg átöltözöm.
*Meg vártam míg el fordul majd én is el fordultam és le vettem a ruhámat. Ha nem zavart meg semmi akkor fel vettem a két részes fürdő ruhát majd meg fordultam.
-Na milyennek találsz benne?

A kérésének eleget téve megfordultam és megvártam, hogy szóljon. Csak akkor fordultam meg, amikor megkérdezte, hogy milyennek találom benne. Nem néztem túl sokáig, szinte azonnal válaszoltam:
- Ennél jobban nem is nézhetnél ki! - mondtam teljesen komoly arccal, s közben a szemébe néztem.
- Nos, mehetünk? - kérdeztem rá, hogy készen van-e.

-Igen mindjárt egy pillanat.
*Magamhoz vettem egy törülközött meg egy köntöst.
-Te nem öltözöl át mielőtt el megyünk pancsizni?
*Kérdeztem.

- Nos, de. Csak el kell szaladnom az én ruhámért. A szobám itt van a folyosó végén. - válaszoltam a kérdésére.
- Ha találkozunk a medencénél, az megfelel neked? - amennyiben igent mond elindulok a szobám felé, majd gyorsan átöltözöm fürdő naciba, majd vissza veszem a ruháim és elindulok a medence felé. Amennyiben Ikumi mond valamit, arra természetesen válaszolok.

-Hát rendben ott találkozunk, de sies.
*Kuncogtam majd össze szedtem még pár dolgot utána elindultam ki a szobámból.
~Biztosan hideg lesz a víz, de sebaj, majd jól meg törülközöm utána.

/Medence/

Végre visszatérhettem. Olyan gyorsan kellett elhagynom az iskolát, hogy még Ikumitól sem tudtam elbúcsúzni, azonban nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. A hűsége miatt nem aggódtam, hisz tudtam, hogy tartja magát ahhoz amit megbeszéltünk, viszont féltettem. Ahogy visszaértem a suliba, gondolkodás nélkül Ikumi szobája felé vettem az irányt, hogy újra láthassam. Mikor oda értem kopogtattam az ajtaján és vártam, hogy ajtót nyisson.

*Éppen a vacsit fejeztem be és a fürdőbe készültem mikor valaki kopogott.
~Vajon ki lehet az?
*Miu az ajtónál topogott mikor oda mentem , majd ki nyitottam az ajtót. Mikor ki néztem, hogy ki lehet az egyszerűen nem tudtam levegőt venni. Hitetlenkedve néztem a fiúra aki nem volt más mint William Angel aki nem csak a barátom, de a vő legényem is volt egyben.
-Wii..Wii..William???
*Néztem döbbenten.
~Ez egy álom? Ez egy álom! Biztosan csak álmodom. Igen elaludtam a kádban ez szinte biztos.
*Könnyek szöktek a szemembe majd a nyakába vetettem magam és meg csókoltam.
~Ha álom is nem akarok fel ébredni.

Ahogy ajtót nyitott, mosoly jelent meg arcomon, ahogy újból láttam apró szerelmem gyönyörű arcát. Hitetlenkedve nézett rám, mintha nem lenne benn biztos, tényleg ott vagyok e. Könnyek szöktek a szemébe és úgy vetette magát a nyakamba, közben pedig megcsókolt. Természetesen azonnal visszacsókoltam, hisz ez volt az a csók, melyre hónapok óta vágytak ajkaim és nem akartam, hogy vége legyen.
- Sajnálom, hogy eltűntem, de volt egy sürgős elintéznivalóm... remélem nem várattalak meg nagyon.
Öleltem szorosan magamhoz, ügyelve rá, nehogy fájdalmat okozzak neki és csak élveztem, ahogy teste ismét enyémhez simul.

*Ahogy öt öleltem magamhoz és szívta be az illatát már biztosan tudtam.
~Hát még sem álmodon?
*Miután meg csókoltam és bocsánatot kért első alkalommal ütöttem arcon.
-Te buta egy szó nélkül hagytál itt és nagyon aggódtam érted. S azt hittem, hogy el hagytál.
*A mellkasára tettem a fejemet és sírtam.
-Nem akarom, hogy még egyszer magamra hagy. Nem akarok a jegyesed lenni.
*Könnyes szemekkel néztem fel rá.
-A feleséged akarok lenni és gyermekeink anyja.

Még mielőtt elmondhattam volna, miért kellett lelépnem, Ikumi először pofozott fel, mióta ismerem. Eztán, egy kis dorgálás után fejét finoman mellkasomra hajtotta azt mondta nem akar többé e jegyesem lenni, mire ledöbbentem. Mielőtt még a döbbenet teljesen elvette volna az eszem, kinyögte, hogy inkább azt szeretné, ha összeházasodnánk és a feleségem lehetne. Erre csak elmosolyodtam és még szorosabban öleltem magamhoz.
- Rendben van.
Feleltem halkan, majd bele kezdtem..
- Sajnálom, hogy el kellett mennem, de az apám súlyosan beteg lett és az anyámmal együtt is több hétig tartott, míg sikerült meggyógyítanunk...
hadartam el röviden és tömören a lényeget és reméltem megérti.

-Semmi baj, csak úgy itt hagytál egy levelet írhattál volna vagy szóltál volna valakinek.
*Kezdtem meg nyugodni és így egyre jobban az ölelésébe merülni.
-Na csak álljunk itt. Menjünk be a szobába. Biztosan el fáradtál és biztosan éhes is vagy.
*Elengedtem, de egy kézzel még mindig fogtam a kezét és nem eresztettem nehogy megint itt hagyjon. Miután be jött be csuktam az ajtót kulcsra és az asztalhoz vezettem.
-Mit kérsz vacsira?

Hamarosan, érezhetően megnyugodott, majd beljebb invitált a szobájába. Ahogy kézen fogva beljebb mentünk, az ajtót kulcsra zárta, mintha félne, hogy ismét eltűnök mellőle.
- Lepj meg.
Mosolyogtam rá, mikor kérdezte, mit szeretnék enni leginkább.