Egami Mizuki, XY, YZ szobája (2 szabad hely)

Nem firtattam tovább a dolgot. Ha úgy gondolná, fontos, akkor biztosan az orromra kötné. Így egy mosollyal lerendeztem a dolgot és visszatértem az animehez, amit ugyan láttam már, de ez kicsit sem zavart. Végül vége lett és jött egy kis reklám. Majd aztán jött egy mechás anime. Ez sem volt rossz, igazából mindenevő vagyok. Elnézegettem egy darabig, de aztán kezdett egyre jobban leragadni a szemem. Nem látszott rajtam ugyan, de kimerültem a munkában. Végül elnyomott az álom, valahol az utolsó 5 perc és az ending között...Ülve...

Amikor legközelebb felébredtem, be voltam takarva. A szemüvegem nem volt rajtam. Ez még nem volt meglepő. Ami meglepett, hogy Mizuki hozzám volt bújva. Nem bántam persze, csak nem számítottam erre. Még éjszaka volt, így nem volt okom felkelni, így átkaroltam a lányt és vissza aludtam. Másnap reggel többször is felkeltem, de mivel Mizukinak jó alvókája volt, nem volt szívem felkelteni. Így kénytelen voltam megvárni, míg felébred. Annak ellenére, hogy kezdtem megéhezni.

Elég sokára, de Mizuki végül felébredt. Nem nagyon zavartattam magam, hogy plüssállatnak voltam használva. Sőt, Mizuki kimondottan aranyos látvány volt alvó állapotban is. De végül csak felébredt.
-Jó reggelt. Jó aludtál?
Ha maradni akart még, akkor hagytam. Én nem zavartatom magam egy másik lány közelségében.
-Ne kérj bocsánatot. Egyáltalán nem zavar.
Végül csak elengedett és odébb ment. Nem mozdultam.

Észre vettem, hogy Mizuki közelebb húzódott, de nem zavartattam magam. Volt, aki már sokkal közelebb is jött.
-Ne köszönd...-mondtam kedvesen.
Felajánlotta, hogy hoz valami reggelit. Az ötlet jó volt. De nem akartam visszaélni a vendégszeretetável.
-Jól esne valami reggeli, de ne kapkodj. Pihenj még nyugodtan. Ne ugrálj miattam.

Mizuki az ágyban tartott, míg ő hoz valamit reggelire. Igazán nem volt szívem visszautasítani a kedvességét. Még megbántanám.
-Hát jó. De ne vidd túlzásba.-mondtam kedvesen.
Végül ott hagyott, én pedig hátradőltem az ágyban és pihentem még egy kicsit. Néhány percig volt csak távol. Amikor visszaért. Friss sushi illatát éreztem. Meg hozott némi teát és rizsgolyót is.
-Ó, igazán nem kellett volna ilyen ínyenc reggelit hoznod.-mondtam kedvesen, mikor elém rakta.
Végül hozzákezdtem, mert igaz ami igaz, éhes voltam már.

-Ó, nem azért mondtam. Csak egyes helyeken a sushi kimondottan drága étel. Így aztán nem olyan mindennapos, mint nálunk. De szeretem, nagyon. Igaz, nem reggelire szoktam enni...De ne haragudj, nagyon aranyos tőled, hogy hoztál reggelit. Nem akartam hálátlannak tűnni.-mondtam.
Igazán jó választás volt azért a sushi. Az íze meg mindegy, én mindet imádom. A tea is nagyon finom volt, így jóízűen kortyoltam azt is.

-Igazán nem várom el egy házigazdától sem, hogy rám költse az összes zsebpénzét. Kedves tőled. De legközelebb beérem valami szolidabbal is.-mondtam kedvesen.
Figyeltem, ahogy az ablakhoz megy és a párkányra ült. Onnan figyelt.
~Hát, érdekes személyiség.
-Te nem vagy éhes? Nem akarom elenni előled a reggelit.

Mizuki elmondása szerint nem volt éhes, így aztán ráhagytam a dolgot. Ha nem hát nem. Én megeszem a reggelit, ne menjen kárba.
-Örülök, hogy örülsz.-mondtam kedvesen.
Nem figyeltem rá tovább, hanem az ételt igyekeztem elpusztítani. Mivel én bizony éhes voltam. Úgy tíz perc múlva végül befejeztem.
-Köszönöm, remek volt.

-Enni jó. De mértékkel kell csinálni, mert elhízhat az ember, ha nem mozog mell. Amúgy mindig jó. De a legjobb mindig frissen az ennivaló.
Láttam rajta, hogy elkomorodik, majd leugrott a helyéről és begyűjtötta az üres edényeket.
-Ööö...hát mivel már együtt is aludtunk, úgy gondolom hogy igen. Sok nekem sincs, a legtöbb csak bizonyos dolgokat akar. De miért kérdezed?

Elnevettem magam, amikor arról beszélt, hogy plüssmackónak használt. Igazán nem bántam. Sőt, szeretek másokkal együtt aludni.
-Egyáltalán nem zavar. Sőt, ha együtt akarsz aludni velem, csak szólj. Csak vigyázz, mert ha nem vagyok túl fáradt és olyat álmodok, néha illetlen helyeken jár a kezem.-mondtam kuncogva.
A mosdóba mentem és kicsit megmosakodtam, majd visszatértem hozzá és leültem az ágyra.

Egyszer csak az ajtón kopogtatnak, és valaki megvárja kint, amíg végre valahára ajtót nyitnak. De amint az ajtó kinyílik, az becsapódik egy idősebb srác orrának.
- GYÁÁÁÁÁ!!! Figyelj már oda, hogy nyitod ki ezt a hülye ajtót!!
Könnyes szemmel simogatta az orrát, aztán megigazította a köpenyét, és megköszörülte a torkát.
- Jó estét! - mondta kicsit se barátságosan. - Egami Mizuki, ugye? Jack Spicer vagyok, az új alvezér, éjszakai őrjárati ügyeletes, és titkár a rendfenntartóknál. Azért jöttem, hogy közöljem veled, hogy én vagyok az új egyik főnököd. Azért jöttem, hogy tisztázzam a helyzetváltozásokat a rendfenntartóknál. A másik meg az, hogy kérném szépen a dökösöktől Daibu Sekushináról, Mitsui Yuáról és valamilyen Knightladyről a jelentéseket. Átlestem már korábbi jelentéseiket, de igencsak bűzlik mindhármuk! A harmadik meg az, hogy majd ezen a héten minden rendfenntartói tag jelenjen meg a törzshelyen, mert Trisztán és én bejelentést szeretnénk tartani. Benyújtottam többoldalas javaslatot, amit a főnök jóvá hagyott rendszerváltással, előléptetésekkel és beosztásokkal kapcsolatban. A diáktanács már megkapta a másolatokat, és... bár ugyan nem lelkesen, de kénytelenek Trisztán akarata előtt fejet hajtani.
Belesett a szobába, és vigyorogva felemelte a hüvelykujját Sekushina felé.
- Hé, Daibu! Attól, hogy bűzlesz, jó csaj vagy! Na hát akkor mindkettőtöknek nyugodalmas szép napot, jóccakát!
Azzal udvariasan intett, és nagy fontosan ellépegetett. Persze azért hallani lehet, hogy a lépcső tetején elbotlik, és gurul végig a lépcsőn. Megállás nélkül a pincéig, ahonnan az egész kolesz hallja keserves siránkozását.
- GYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! AAAAAAAAAPUUUUUUUUUCIIIIIIIIIIIII!!!

//Bocs, hogy belekotyogtam, de kérésre írnom kellett Mizukinak, hogy tudjon az új alvezérről. //

/Oké, sry hogy sokára írok/

Mizuki egy szép nap áthívott teázni. Nem vagyok oda a teáért, de Mizuki jó barátom, így szívesen töltöm vele az időt. Mindegy, hogy mit csinálunk. Persze volt némi hátsószándéka is. Meg akart vitatni valamit, így az is szóba került volna, ha valaki nem toppan be váratlanul. Egy elég idétlen srác volt és közölte, hogy bűzlök. Ez nem túl jó ajánlólevél nálam.
-Megszagolhatod a hátsóm, még annak is jobb illata van, mint a szádnak.
Persze értettem a célzást, de Mizukinak szoktam segíteni. Ha nem tetszik valakinek, jelezhetné udvariasan is ahelyett, hogy kémkedik utánam és aztán valami tökfej közli, hogy bűzlök.
-Ja, tudom.-feleltem a dicséretére.
Jó, talán kicsit hűvösen reagáltam, de nem szeretem, ha valakinek baja van velem és csak nekem nem mondja.
-Egy tökfej...-válaszoltam Mizuki szavaira, miután a srác elvonult.




/akkor a másik postra/

Mizuki közölte, hogy szeretne lefürdeni. Jobb dolgom nem volt, így szívesen maradtam nála egy kicsit. Legalább jobban megismerhetem őt. Amúgy is elég kedves lány.
-Ha gondolod, segítek megmosakodni. Tudom, mennyi macera tud lenni a hosszú haj. Meg a hátadat sem egyszerű segédeszköz nélkül megmosni. Persze csak egy ajánlat. Elfoglalom magam, ne aggódj.
Persze kíváncsi lettem volna rá ruha nélkül, de nem akarok erőszakos lenni, már most is zavarban van.

Meglepetésemre Mizuki elfogadta az ajánlatomat. Ezek szerint mégsem annyira szégyenlős, mint elsőre hittem. Előre ment, hogy megengedje a vizet. Türelmesen vártam, hogy szóljon, amikor kész. Lassan bementem utána.
-Na, hát akkor lássunk hozzá.
Megvártam, míg bevizezi a haját. Persze segítettem kicsit, hogy elég vizes legyen, utána jött a sampon, amit jó hosszan és alaposan belemasszíroztam. Végül jött az öblítés. Nem volt olyan nehéz. Persze volt rutinom.