Hana Ikumi szobája

Kicsit körbe nézve láthattam, hogy hol vagyunk és a tükörben láttam, hogy nagyon morcos Mitsuki.
-Sajnálom, de most nem tudok nagyon mozogni a segítségedre van szükségem nyáú.
Kicsit nézve a tükörképét láttam, hogy kicsit ő is meg sérült.
-Sajnálom, hogy meg sérültél Mitsuki gazdi. Nem kellet volna rád erőszakolnom magam. Csak azt hittem örülsz ha esetleg szeretnék megint aludni veled is úgy mint rég. Talán ha nem erőszakoskodóm nem bosszantalak fel és nem bántod szegény Weaslyt. Ha tudtam volna, hogy ez lesz akkor meg akadályozhattam volna Ikumi düh kitörését. De sajnos csak egy butácska cica vagyok nyáú.
Meg próbáltam lábra állni, de még nem ment ezért vissza feküdtem.
-Tudod mikor először érkeztél meg a suliba nagyon boldog volt, hogy láthatott téged. Nagyon hiányoztál neki. A múltkori puszit is amit adott a szobában szeretettből adta neked. Nekem is hiányoztatok mind a ketten nyáú. Csak egy kis időt szerettem volna megint lenni veletek, hogy láthassam milyen szép felnőt lányok letettek.

-Vil.. villámokat?
*Néztem rá és hallgattam az előadást.
-Ne.. Megint meg történt? Ügye nem esett senkinek sem baja? 
*Lassan sírva fakadtam.
-Nem nem bírom ezt a sok gyűlöletet a világban. Miért bántsák az emberek egymást, minket és az állatokat? Miért kell így élnünk? Miért nem lehet szerettet és béke? 
*Hangosan bömbölni kezdtem amitől kicsit meg remegett az üveg ablak.
-Miért van ennyi mágiám hanem élhetek boldogan vele miért? Annyi sok jó dolgot tudnék csinálni, de ha valami rossz dolog történik nem tudok semmit csinálni egyszerűen mintha átvennék tőlem az irányítást.

-Bocsánat nyáú, de meg akartalak lepni. Sajnálom, hogy így történt, de azért neked sem kellet volna miattam meg rúgni őt.
Most nem tudtam rá nézni kevés erőm volt a testem úgy kötötte le a mágikus energiát, hogy közben az enyém is el fogyott. A hasam hangosan korogni kezdet emiatt majd szinte azonnal meg halottam a gazdám hangját.
-Iku sír nagyon egyedül van és magán kívül oda kell mennem.
Meg próbáltam ismét fel állni, de össze estem és egy kicsit még össze is zsugorodtam.
~Ajaj remélem nem változom teljesen kis cicává. Évekbe telik mire ismét fel növők.
-Őőő azt hiszem a matek nem az erőssége ha számolni akarsz vele. Valamint nem hiszem, hogy valóban össze akaszkodnál vele. Igaz, hogy most az ereje le csökkent, de ha fel mérges lesz nem tudok segíteni. 
Hirtelen neszembe jutott valami.
-Ó jaj...ha nem szólunk anyu gazdinak, hogy már miden rendben ide jön és akkor ő lesz mérges ha meg tudja mi történt. Egyszer láttam már mérgesen nagyon ijesztő volt. Ikumi egy bomba, de anyu gazdi rosszabb. Kérlek rejts el előle nem akarok ma szeme elé kerülni. Félek, hogy meg büntet, mert nem tudtam időben segíteni.

-Nem szoktam felelőtlenül használni szíp. Anyu már rég meg tanította, hogy a mágia nem játék. Én pedig rég meg tanultam ezért i vagyok mindig nagyon óvatos. Minden varázslatomból ki veszek egy keveset, hogy ne okozzon kárt. Nagyon vigyázok mindig szip. Én tanutam önkontrollt, de félek mi lesz ha elégetnek amiért segíteni akartam? Nem félek semmitől csak ettől. Meg attól, hogy Miu meg sérül és sosem lehet velem.
*Kissé támolyogva fel álltam é elindultam az ajtó felé.
-Meg kell keresnem vigyáznom kell rá.
*Mikor ki nyitottam az ajtót meg pillantottam Mitsukit Miuval szinte rögtön a nyakába vetettem magam és hangosan sírtam.
-Sajnálom sajnálom Mitsuki nem akartalak bántani kérlek bocsáss meg.

-Nem mondtam, hogy te kezdted az én hibám volt elismerem.
Feleltem a ki rohanására.
-Majd akkor szólók én és lesz ami lesz.
Döntöttem el majd ahogy fel vett és lassan elindultunk oktalanul is dorombolni kezdtem.
~Azért tud kedve is lenni. De nagyon meg változott. Már nem szeret úgy mint rég. 
Mikor oda értünk az ajtóhoz az ki nyílt és Ikumi egyből átölelte Mitsukit.
-Nyáú össze nyomtok. Nyugodj le Ikumi nem történt semmi baj.
-Igen Ikumi nyugodj meg.
Szólalt meg egy hang és mikor fel néztem egy fehéren varázs gömb repkedett felettünk amiből az anyukájuk beszélt.
-Érzékeltem, hogy megint ki keltél magadból. Ráadásul a húgodra támadtál ez nem szép dolog. Látszik, hogy a nehéz természetemet örökölted. De ez mindegyikőtökre igaz, csak mindenki mást örökölt. Viszont az ilyesmi azt hiszem el kerülhetetlen néha. Mitsuki ne haragudj a nővéredre tudod, hogy milyen a természete. Te se bőgj már Ikumi nem vagy már kis gyerek. Yuki te pedig gyere elő hadd lássalak téged is. 
Figyeltem ahogy a gömb kicsit ide oda lebeg majd anyu gazdi ismét meg szólalt.
-Most már elég nagy lányok vagytok és lassan ki repültök a saját seprűtökön. Mind ötöknek vannak hibái és erősségei, de testvérek vagytok és emiatt nem árt ha vigyáztok egymásra és ha nem is vagytok nagyon jóban egymással azért törődjetek  a máikkal is. Viszont örülök jó látni így titeket és örülök, hogy meg kaptátok az ajándékokat. De próbáljatok meg kicsit jobban kijönni a másikkal. Hamarosan le teszitek a boszi vizsgát és külön utakon kezdtek el járni. Viszont akkor is egy család lesztek függetlenül attól, hogy boszorkányok vagytok vagy sem. Te pedig Miu nem tudom mit csináltál magaddal, de nem kéne mindenbe bele enned tudod ezt jól. 
-Igen tudom nyáú és bocsánat.
A gömb közelebb jött majd mindenkit jól meg nézet majd egy egy nagy meg könnyebbült sóhajt lehetett hallani.
-Úgy látom egészségesek vagytok. Örül a szívem, hogy láthattalak titeket és el várom, hogy az ünnepekkor haza gyertek. Most viszont mennem kell, mert fel ébredt az öcsétek és meg kell etettem. De mielőtt el feledem Yuki apukád bízik abban, hogy jó jegyekkel tudsz majd egyetemre járni. Szóval mindent bele lányok puszi, vigyázzatok magatokra és jó étvágyat.
Ahogy el tűnt a kép a gömb vissza lebegett a szobába ahonnan jött.

*Teljesen meg lepődtem amikor anyu hangját halottam. Fel néztem a gömbre és szegyélően néztem rá.
-Bocsánat anya.  
*Meg töröltem a szemeimet és le másztam Mitsuiról ahogy ő akarta. Átvettem Miut, de csak azért is adtam neki egy puszit.
-Köszönöm.
*Szomorkásan mosolyodtam rá. Még ha utált is biztosan szerettt valamennyire, mert Miut nem hozta volna csak vissza úgy. De most azért utált akár hogy vesszük pedig szerettem őt. Még meg i csókoltam egyszer már a szobában, de most már nem is tudom miért.  De Yukinak igaza volt én voltam a hibás ezért is hagytam el menni Mitukit.
-Hagyjad Yuki ha nem akar velünk enni nem erőltethetjük.
*Néztem rá mikor rá varázsolt. 
-Nem szabad vissza élnünk a mágiával még magunk közt sem.

Nem történt meg a nagy békülés hiába volt Mitsuki aranyos lány, de most már csak egy rideg lány lett.
-Azért én köszönöm, hogy el hoztál bár mennyire i eleged van. 
Most, hogy ismét Ikuval lehettem kicsit jobban éreztem magam.
~Mától nem dorombolok neki és nem megyek hozzá simogatásért. Már talán senkit sem szeret talán kivéve csak saját magát.
-Menjünk enni gazdi nyáú.

*Én mielőtt a tortából ennék gyorsan neki estem a hűtő tartalmának és enni kezdtem. Természetesen Miunak is szedtem mindenből szép nagy adagokat. Kis lakomámat Yotagarasu szakította félbe.
-Tudod Yugarasu nem mindig értem amit mondasz, de én úgy szeretlek ahogy vagy. Viszont nem szoktam hülyéskedni tudom, hogy buta vagyok és nem szeretem amikor tőrnek zúznak körülöttem. De én nem szoktam be csapni senkit ősszinté szoktam lenni és nem akarom átverni a húgomat. Én olyannak szeretem őt amilyen ha ő nem szeret hát el fogadom mást nem tehetek. Ha pedig büntetést kapok anyutól akkor azt el fogom fogadni. Más részről ügye te is eszel velünk?

Most, hogy végre ehettünk az első pár faalt után jobban lettem é lábra tudtam állni. Utána én is faltam az ételekből ahogy tudtam és mellé ok vizet ittam. Füleimmel hallgattam Yagarusut, de én nem szóltam már bele. Az, hogy Yuki itt tartotta Mitsugit csak az bizonyítja, hogy ismét baj lesz előbb utóbb.
-Nyáú és Weasly hol van? Ő nélküle sem lenne jó el kezdeni enni a tortát.

-Hogy érted, hogy két színű vagyok? Tudtommal három színt hordok a feketét a fehéret és a pirosat. Az persze igaz, hogy a bugyit nem látni, de akkor is fehér. 
*Mondtam neki két falat között.
-Ki az a törpe fortyogó lány?
*Néztem megint rá.
-Légyszíves tisztábban beszélj nem igazán értelek. Ha tanítani szeretnél valami akkor úgy mond, hogy meg értsem.
*A konyha felé néztem.
-A kés a üstök alatti harmadik fiókban van a második zseb dimenzió tízen hetes kvadránsában. 
*Jegyeztem meg majd Yukira néztem.
-Biztos így szeretnéd Yuki? Nem lenen jobb ha inkább önszántából maradna? Tudod én is örülök ha velük van, de nem fog örülni ennek ha rá jó és jogosa lesz dühös. Én jobban szerettem volna ha önként maradna és meg bocsát még ha nehéz is.
*Rá néztem Weaslyre majd ki fújtam egy kis levegőt.
-A bugyit meg tarthatod ha tetszik, de alkoholt nálam sosem találhatsz.Nem vagyok hozzá szokva egy pohár is sok nekem.

Még én sem értettem Yagarasut pedig nagyon oda figyeltem.
-Kedves barátom Ikumi gazdi csak akkor tudta meg mi történik vele ha dühös lesz miután el magyarázták neki. Azóta sokat gyakorolt, hogy kevesebb legyen a kár. Én i sokat gyakoroltam, hogy meg állítsam. De hidd ha eleresztenénk lehet kő kövön nem maradna. Abba pedig végkép nem merek bele gondolni mi lesz ha mind hármójuknak el szabadul az erejük.
Fel ugrottam mellé és cica szemeimmel rá néztem.
-Szerinted ha úgy adódna, hogy közte vagy a világ közt kéne választanod te tudnál úgy választani, hogy meg tedd azt amit tulajdonképpen nem akarsz.
Kicsit el mosolyodtam a gazdi magyarázatán.
-Csak nyűj be a süvegbe és kotorász ott lesz az :3.

-Jól van na, de akkor most ne legyen rám mérges. Vagyis nem csak én rám lesz mérges ááá mindegy mérges lesz így is úgy is. Különben sem szándékosan tettem.
*Mondtam, de inkább csak magamnak mint neki. Amikor dühös vagyok meg feledkezem mindenről és a túl áradó mágiával teszek eleget akaratomnak ezt ár tudtam jól. Titokban kezelésekre jártam amiről még testvéreim sem tudtak.
-De ha már ünnepelünk akkor áttöltőzöm.
*El mormoltam egy igét és a boszi ruhám helyet már a kedvenc ünnepi rucim volt rajtam.

Hosszan néztem Yagarasut és próbáltam meg érteni azt amit mondott. Sosem voltam buta cica, de az ő nyelvén én nem értettem.
-Tudod egyáltalán nem értelek. Talán te magad sem érted azt amit mondasz. Talán túl komoly vagy és kicsit lazítanod kellene. De talán lehet neked van igazad, bár mi is legyen az amit éppen mondasz. Én minden esetre tudom hol a helyem.
Néztem az én gazdámra aki ekkor éppen ruha varázzsal ruhát váltott. Oda ugrottam hozzá és dorombolva az ölébe feküdtem.