Hana Ikumi szobája

-Az lehet, de mér dobogót a szíved az enyémmel és  szerintem a testünk és lelkünk is össze kapcsolod. Így úgy érzem nem vagy rossz ember. A múltkori varázslatod i azt bizonyítja, hogy vágysz a szerelemre.
*Megértően bólintottam.
-Néha én is kétségek közt vagyok. Több fiú is meg ígérte, hogy lesz a párom aztán még sem. Lehet nem is vagyok olyan szép mint ők mondják.
*Pár gyertya nagyobb fényben kezdet el tündökölni a szobában.
-Rendben legyen úgy ahogy szeretnéd. Ai-t pedig én is nagyon szeretnék.
*Apró puszival párszor meg érintettem a bőrét ahogy beszélgettünk. Aztán meg fogtam a kezét és fel néztem rá.
-Mari tölthetnék mostantól az összes estét együtt? Tudom, hogy a szerelmünket titkolnunk kell minden nap és ígérem vigyázni is fogok. De az estéket ha lehet töltsük együtt. Nem szeretnék el választva lenni tőled. Majd akkor is figyelek arra amit mondok amikor a kicsiket várom tőled.

-De én már meg találtam a szívemnek legkedvesebbet. Vagyis téged Mari. Nem butaságból mondom és biztosan te sem azért mondod, hogy szeretsz és gyermekeket szeretnél tőlem, ha nem így lenne.
*Bizonyítva szerelmem tovább puszilgattam őt.
-Meg értem és meg bocsátom, hogy nem lehetünk mindig együtt. A szívem mindig ott lesz veled és csak szólnod kell és repülők hozzád, hogy fel vidítsalak és el kényeztesselek. Mert ha csak egy nagyon butuska feleséged is lehetnék akkor is szeretnélek ha látnám, hogy egy férfivel vagy egy másik lánnyal vagy. Meg bocsátanák, mert szeretlek és mert tudom a sors már össze köt minket. Ígérem bármit meg teszek érted.

*Szavait várta éreztem ahogy simogat ami nekem nagyon jól esett. De aztán észre vettem, hogy elaludt. El mosolyodva adtam neki egy jó éjt puszit a szájára utána és is le hunytam a szemem és elaludtam. Álmomban egy házban ébredtem annak is egy szobájában. A szobában volt pár kép az egyiken én voltam a menyasszony, de kerek hassal. A mellettem álló pedig szintén menyasszony volt, de inkább félig meddig fiúsnak öltözve Mari volt az. Ő büszke mosollyal karolt belém miközben az ő kezét egy kislány fogta. Ki mentem a szobából és észre vettem egy tükörben, hogy nagy hasam van. Érdekesnek találtam aztán és be mentem az ebédlőbe. Ott Mari volt aki éppen három kis gyereknek adót éppen enni. Abból egy fiú volt és két lány.
~Áhh ez biztos álom.
*Gondoltam és mire meg öleltük volna egymást Mari szavaira keltem fel.
-Akkor miért nem bennem mész el?
*Kérdeztem kábán aztán fel eszmélve fel ébredve néztem szét.
-Óóó csak egy álom volt. De milyen szép álom.
*Nyakába kapaszkodva csókoltam meg Marit.
-Nagyon sietsz szerelmem? Vagy van még időd rám?
*Tudta szerintem mire gondolok és mivel egyikünkön sem volt ruha érezhettük egymás testi feszültségét.
-Ha el szeretnél menni öltözz fel, de tud, hogy kívánlak. Valamint nagyon szeretlek és álmomban is velem voltál. Családunk volt és aranyos lányaink és fiúnk.

*A csóktól csak még jobban rám tőrt a vágy, hogy utána menjek a fürdőbe. De helyette maradtam és ujjaimmal magamhoz nyúlva vetettem le a feszültségemet. Ami nem sokat segített, mert meg nézhettem ahogy fel öltözik majd egy hosszú csókot váltva néztem végig rajta.
-Gyönyörű vagy Mari.
*Fel állva ki nyitottam az ajtót majd a kezébe adtam neki az egyik piros masnimat.
-Testestül és szívestől szeretlek Mari még ha órán sensei leszel nekem és akkor is figyelni és szeretni foglak.
*Kicsit szomorúan, de meg vártam míg el megy utána be zártam a szobát és be mentem a fürdő szobába le tisztálkodni és le higgadni, hogy én is el kezdjem majd időben a napom.

*Még tisztálkodás közben sem tudtam meg állni, hogy gondoljak Marira. Nagyon meg szerettem őt és ahogy egyre jobban rá gondoltam kezdtem izgalomba jönni és azt kérni bár inkább vissza jönne máris hozzám. De ha vissza jönne látná mit teszek magammal és lehet ez el riasztaná így le kellet higgadnom és miután meg törülköztem  fel öltöztem halottam, hogy kopognak az ajtómon.
~Csak nem?
*Oda siettem az ajtóba és ahogy ki nyitottam már repültem is a nyakába, hogy átöleljem és meg csókoljam. De ahogy meg pillantottam az ismerős arcot totál el pirulva zavartan rá néztem.
-Yuuu Yuki? 
*Néztem rá nagy szemekkel majd könnyes szemekkel még s átöleltem és meg pusziltam az arcát.
-Yuki!!! Már vagy ezer éve nem láttalak. Nem is tudtam, hogy jössz. Szólhattál volna, hogy meg látogatsz.
*Elengedtem és meg fogta a kezét.
-Gyere gyere be húgi az előbbi ért meg bocsika azt hittem a barátom jött meg.
*Ahogy beljebb tessékeltem Miu aki már ében volt úgy futott oda hozzá mint ahogy én a nyakába estem. Rögtön ő is a nyakába ugrott és dorombolva nyávogva adta tudásul, hogy örül.
-Kérsz valamit? Fárasztó volt az utad? Mi történt otthon? Anyuék hogy vannak? Hogy hogy meg látogattál? Anyuék is jönnek?
*Kezdtem bombázni a kérdéseimmel, miközben ő végig nézhetett a boszorkányosan be állított szobámon.

-Tényleg?
*Néztem Yukira és próbáltam össze szedni a gondolataimat.
-Jaj ne haragudj, de nincsenek túl jó jegyeim és annyi minden történt mostanában, hogy állandóan el felejtek dolgokat.
*Mikor láttam és halottam, hogy a szobámat tanulmányozza egy intéssel rendet raktam é ki szellőztettem.
-Bocsi a kupi miatt, nem vagyok jó angolból így a tanárnő segíteni próbál nekem. Ahogy Sayokonak is, de ő nálam is nehezebb eset angolból.
*Nem akartam, hogy gyanút fogjon. Mostanában így is úgy halottam, hogy azt hiszi rólam, hogy mindenkivel ősze állok. Elő vettem egy hideg colát és oda adtam neki.
-Biztosan sokat dolgozik szegény. Ha végeztem a sulival én is el kezdek dolgozni így talán haza is tudok majd adni pénzt és akkor kicsit könnyebb lesz el tartania minket. Bár ha a mostani fiúm komolyan gondolja akkor ő el tarthatná az egész családot, de engem nem érdekel a pénze.
*Kissé el gondolkoztam.
-Csomag csomag....hmm hová is tettem? 
*Rémlett, hogy nem rég jött egy holló és bagoly akik közösen hozták a csomagot, de nekem úgy kelet meg találnom. Miu el is nyávogott keresésem közben.
-Jaj tényleg tudom már, de buta vagyok.
*Be nyúltam a süvegembe é egy jó nagy dobozt húztam ki.
-Persze, hogy a zsebdimenzióba tettem én buta. Itt soha nem tűnik el. 
*Ki nyitottam a dobozt ami három egyenlő részre volt elosztva plusz egy másik nagy doboz volt benne.
-Ebben a dobozban egy torta lakózik, de ehhez kell Mitsuki is. Ugyan is anyu egy elrejtés varázst bocsátott rá így nem csak láthatatlan, de illattalan é ízetlen amíg mi hárman össze nem ülünk. Akkor csak akkor jelenik meg előbb nem. A többi meg retesz meg egyenlő részre van elosztva és mindenkinek a kedvenc ruháiból könyveiből és hasonló dolgaiból vannak. Bár azt a zöld fülbe valót nagyon irigyelem olyan szép amit kaptál. Igazi smaragd rubin be rakással a közepén. Ó és kaptak az állatkáink is eledelt játékot és finomságokat. Meg írtak egy levelet anyuék,hogy nagyon szeretnek minket és remélik jól kijövünk. Plusz anyu kéri, hogy segítsek neked ha tudok az iskolai dolgokban. Nagyon félt téged úgy látja nem vagy igazán társasági így aggódik, hogy nem illeszkedsz be.
*Meg fogtam a két kezét és közel hajoltam hozzá.
-Ígérd meg, hogy ha így is lenne akkor csak azért is meg próbálod. Jó?
*Néztem rá majd köre néztem.
-Jut eszembe hol az a kis aranyoskád a te kis kedvenc társad? 
*Mikor meg pillantottam a kis állatka órrát az oldaltáskából ki kandikálva oda kapva ki kapva meg pusziltam és meg simogattam Weasly-t.
-Hát itt vagy te cukor pofi. Úgy imádlak te kis rossz csont.

-Hmm egyetem milyen szép és jó lenen ha engem is fel vennének valahova. De ahhoz túl butácska vagyok és igazából a boszorkány vizsgát akarom le tenni még hozzá a legerősebb szakon. Nagyi úgy is mondta, hogy a varázslás nagyon komoly dolog ezért nem szabad be érni valami könnyed bizonyítvánnyal. 
*A fülbe valót meg kapva el mosolyodtam meg pusziltam az arcát majd egy könnyed varázslattal a fülébe varázsoltam.
-Te kaptad a te ajándékod és neked jár nem nekem. Én feketét kaptam szintén smaragdot, de az enyémben nincsen búbáj a tiedben ott egy rád vigyázó védő varázs.
*Miu közben Yuki nyakkendőjével játszogatott ahogy nekem ígéretet tett. Aztán ahogy Weasly mohon fel akart rám mászni kuncogni kezdtem.
-Jaj ti ketten annyira jól ki jöttök mint egy pár. Nem csoda, hogy egymás társai lettetek. De igaz is van neked egy ajándékom.
*Fél kézzel bele nyúltam a süvegembe és ki húztam két nyakláncot amik össze voltak kissé gabalyodva.
-Na már megint jól meg csináltam. Megint össze raktam a házit a holmijaimmal.
*Szét szedtem a két nyakláncot majd meg néztem őket. Mind kettő ezüstszálú nyaklánc volt egy medállal középen. A medálok viszont különböztek és mindegyikben volt egy apró izzás pont.
-Na most melyik melyik? Hmhm. Tudom már. Ezt vedd fel kérlek Yuki és gondolj valamire ami nyomja a szíved és nem tudnád nekem el mondani ha nem lennél varázs alatt. Ha ez az házi feladatom akkor el tudod nekem mondani amire gondolsz minden baj nélkül. Ha a neked készített ajándékom az akkor a varázstól úgy érzed magad mintha a világ olyan lenne mint amilyennek akarod.

-Tudom Yuki és nagyon kedves tőled. De nem vehetem azt el amit neked ajándékoztak anyuék. Még ha nekem is akarnád adni lehet anyu azt hinné neked nem tetszett és akkor kicsit el szomorodna, hogy nem tudott gondolni rád.
*Meg simogattam Weasly-t aki max hátulról tudott volna a ruhám alá mászni, mert elől a ruhám zárt volt így akkor nem tudot volna be mászni ha akart volna. De azért észre vettem Yukin, hogy kicsit mérges.
-Ne legyél ennyire bosszús hiszen ő a tied és szeret téged csupán hinyoztam neki mint ahogy te is hiányoztál Miunak. 
*Miu aki meg unva a játékot két lábon állva nyújtózkodót egyre feljebb Yukihoz, hogy cica puszit adhasson neki.
-Hát jó de mint mondtam az egyik a házim. A tanárnő szerint muszáj ebben az évben meg tanulnunk az emberi mani...manipulálást asszem. Ehhez asszem szükségünk van tárgyakra és aki nagyon csinos vagy áttudja magát változtatni igazán csinossá annak a testére. Mert szerinte egy boszi így tud információt szerezni a környezetéről.

-Nem lehet neked itt van Yuki. ha hozzád mennék menyétnek kellene lennem.
*Mikor Miu meg kapta a pusziját hálásan fel nyávogott hiszen így kapott mágiát.
-Nyáú végre elértelek Yuki gazdi. Már azt hittem nem szeretsz nyáú.
*Hálásan dorombolni kezdet ahogy kapta a simogatást.
-Azt hiszem nem értettél meg Yuki az egyik házi a másik az ajándékom. Anyu mondta, hogy mostanában úgy látta nagyon magad alatt vagy, de nem mondtad el nekik mi a baj. Gondoltam ha úgy érzed a világ olyan amilyennek szeretnéd jobban be tudsz illeszkedni. Ezért készítettem igaz segítséggel ezt a nyakláncot neked a másik tényleg csak házi volt. De igazad van majd ki próbálom más valakin.
*Mondtam neki közben persze Miu is el mondta a mondandóját.
-Nyáú Ikumi sokat aggódik érted. Mindig ilyen volt miután egyszer a kezébe vehetett baba korodban. Persze előtte mindig azt hitte, hogy ő már nem kell senkinek ezért agyon ki borult és alig lehet meg nyugtatni. Csak miután egyszer meg foghatott akkor valahogy meg érezhetett valamit amitől akkor meg változott és meg nyugodott nyáú.
-Nem is így volt..
-De így volt csak már el feledted nyáu. Ahogy azt is, hogy még nem reggeliztünk nyáú. Ügye maradtok és reggelizünk nyáú?
*Kicsit vakarózni kezdet a lábával, de továbbra is figyelte Yukit.
-Nyáú a mágiádnak még mindig keserédes az íze Yuki gazdi. Tudom azt hiszed nem törődnek veled, de ez nem igaz nyáú. Csak nyisd ki a szemed és tárd ki a szíved és hidd el a boldogság rád talál nyáú.
*Én közben meg Weasly-re néztem.
-Psszt miről van szó??

-Igen kár, pedig lehet jó férj lennél.
*Kuncogtam aztán csak figyeltem ahogy Miu elő adja magát.
-Ugyan nem  vagy teher Yuki tudod jól. Reggeliz velünk. Biztosan éhesek vagyok.
*Miu meg vakarta a füle tövét.
-Ha te mondod nyáú, de már figyelek titeket pár éve nyáú.
*Láttam, hogy Yuki nem érzi jól magát és Weasly is kérte, hogy nyugtassam meg.
-Semmi baj Yuki mi is szeretünk téged. Miu csak aggódik, ahogy anyuék is. Csak az állatkák kicsit jobban át érzik az ember érzelmeit. Nem tudod hogyan, de így van. Nyugodj meg semmi baj nincs. 
*Oda mentem hozzá és gyengéden átöleltem.
-Nyugodj meg kérlek semmi baj nem történt. Bár hogy is érzel mi szeretünk és meg hallgatunk ha kell. 
*Próbáltam egy kis szeretettet át sugározni, hogy érezze mennyire szeretem és, hogy nincsen semmi baj. Aztán próbáltam el terelni a kínos témát.
-Ni csak mintha valaki nőt volna itt elől. Ha így haladsz teljesen le hagysz és minden fiú téged akar majd.

*Ahogy átöleltem éreztem hogy lassan meg nyugszik. Egy apró puszit adtam oldalról az arcára jutalom képen közben kicsit jobban átöleltem. Hiszen oly rég ölelhettem utoljára már át ennyire szeretett teljesen. Tudtam jól túl sok embert szeretek és nem is kicsit. De a család tagjaimat különös képen szerettem. Főleg a húgaimat, mert tulajdon képen velük nőttem fel. Láthattam amikor járni kezdtek halhattam ahogy először szólaltak meg. Ezek az emlékek annyira meg hatóak voltak.
-Nincs mit húgocskám, hiszen tudod, hogy nagyon szeretlek.
*Mondtam neki halkan aztán lágyan kicsit meg simogattam és meg tapogattam a melleit.
-Igen tényleg így van. Sokkal nagyobbak és puhábbak lehet már meg is előztél.
*Éreztem magamban egy enyhe bizsergést ahogy ott ölelve át őt simogattam. Kicsit még tapogattam aztán rá eszméltem mit is csinálok így vörösödve vettem el a kezeimet.
-Jaj bocsánat Yuki én én nem akartam vagyis hát őő hogy mondjam. Kicsit túl fűtött vagyok vagyis nem ez a helyes szó ha nem inkább a túl érzelmesség vagy nem is tudom ááá. Tiszta bolond vagyok biztosa meg átkoztak vagy valami.. Kérlek bocssás meg Yuki én tényleg nem akartam semmi rosszat.
*Nem tudtam mi történt velem. Mióta Wiliemel hagyott többen próbáltak örök szerelmet bizonyítani, de mindig el hagytak. Most pedig itt voltam érzelmileg ingadozóan hiszen Frakaskámat akit egy ideje nem láttam nem tudtam feledni. Sem Marit akiben egy új szerelmet találtam aki szintén szeretett. De én még sem tudtam még mit teszek ha választanom kéne közölük.
-Hol is tartottunk? Jah reggeli igaz? Maradtok akkor?

*Ahogy fel nyögött tovább folytattam a kis simogatást hiszen olyan kellemes hangja volt.
-Nem baj majd köztünk marad. Csak enged el magad, ne légy feszült.
*Sóhajtottam még a fülébe mielőtt rá jöttem mit is teszek. Ahogy ki mentem a konyhába éreztem, hogy a bugyim be nedvesedett rajtam.
~Nem hiszem el mit művelek én itt? Tiszta bolond vagyok. Ezt nem lett volna szabad.
*Néztem Yukira.
~De olyan szép lány lett és nekem annyira hiányzik Mari, hogy nem bírok magammal. Kevés volt ez a pár óra.
*Be néztem a hűtőbe és elégedetten néztem fel rá.
-Amit csak kérsz Yuki. Tudod jól nálam mindig minden van, mert bélpoklos vagyok. 
*Miunak gyorsan ki tettem egy jó adag reggelit sőt Weaslynek is így ők máris ehettek.