Fumetsu no Kinshi szobája

Mikor átölelt megint majdnem sírva fakadtam. Hiszen ha én átváltozom lehet többet nem érzem a szív verését é lehet, hogy ő sem az enyémet.
-Én sem akarlak el veszíteni.
Mondtam aztán hagytam, hogy fel melegítsen.
-Sajnálom, hogy ezt a kis partyt el rontottam. Hiszen most őrölnünk kéne.

-Ugyan, ne sajnáld. Én is hibás vagyok.- Vígasztaltam zokogó kedvesemet, elvégre épp miattam volt ez a szörnyűség. Őnző volt a kérésem, de nem szabadna csak úgy elengednem őt. Nem akartam hogy meghaljon amikor én és talán gyerekeink is élnek még.
-Tudod, azt hiszem titkon mindig is mozzád hasonló nőre vágytam mint te. Ezért lehet hogy ennyire ragaszkodom hozzád.-

/Már nem zokogok/

-Én pedig mindig ilyen pasira vágytam.
Mondtam neki aztán meg csókoltam.
-Akkor folytatjuk az ünneplést?
Kérdeztem, hiszen a borból még semmit sem ittunk. e az egészségünkre sem a babára sem ránk.

-Már azt hittem meg sem kérdezed.- Megfogva a kezét, az asztalhoz kísértem, majd odaadtam a poharába tltött bort, majd felvettem a magamét.
-Rád édesem és a családunkra.-
Mit nem adtam volna ha hamarabb megismertem volna Yuát. Most a jegyesem, hamarosan pedig a feleségem. Hihetetlen volt hogy ez velem esett meg. Büszke voltam magunkra.
-Mit szólnál ha elmennénk sétálni. Apám kicsitprűd tipus. Nem szeret belefolyni nagyon a magánéleti dolgokba.-

-A családunkra.
Emeltem a poharat és koccintottam vele. De az apukájával is koccintottam egyet.
-A meg ismerkedésünkre.
Meg ittam a bort igaz nem gyorsan, mert nem akartam fejbe vágni magam vele.
-Persze ha szeretnéd menjünk sétálni.

-Apám tud a plázás dologrol.- Súgtam oda neki félhangon, mivelnem akartam hogy apám tudja hogy Yua is tisztában van vele. Ugyan nem érintett apám a további programokban, de ahogy néha alakul, bárhol egymásnak eshetünk, amit apám előbb utóbb kilogikázna, és megróna érte. Azt mondta felelek Yuáért, ezért engem venne elő ha elcsábítana egy plázáshoz hasonló kalandba.
-Neked mihez lenne kedved?-

El vörösödtem amikor szerelmem közölte, hogy apukája tudd a plázában történtekről.
-Heheheheheeee..hoppá...
Nem igen tudtam mit mondani rá. De őszintén szólva annyira nem is zavart a dolog.
-Akkor gondolom tudni fogja azt is amikor meg ismételjük.
Jegyeztem meg kacéran.
-Hát nem is tudom. Mondjuk szerettél volna szobát keresni idebent. De ha gondolod nézzünk szét a környéken. Hátha találunk valami érdekeset.

-Ki mondta hogy nem lehet utána sátálni?- Kérdeztem tőle ártatlan hangon,
Nem hallottam még olyat, hogy szex után nem szabad sétálni, bár tény, hogy úgy a romantikus, hogy utána a felek az ágyban maradnak egymással.
-Nem kéne ennyire hangoztatni. A végén még utánunk jön és fülön csípve választ szét minket.- Jegyeztem meg a tényi valószínűséggel, hiszen ha felforr apám agyvize, a végén meg is tenné.

-Ugyan melyik szülő választaná szét azt a párt amelyik már majd nem házas. Különben is fel nőttek vagyunk és szülők leszünk. Nem foghatja meg a kezedet és rángat el tőlem csak azért, hogy ne legyünk kettesben. Ennyi erővel a nász éjszakát is külön külön tölthetnénk. Az pedig milyen lenne már? 
Mondtam neki, mert kicsit túlzásnak tartottam ezt a meg jegyzést.
-Neki is meg kell értenie már nagy madár vagy akinek meg kell építenie saját fészkét, hogy a párja le tudja tenni a tojásokat.

-Igazad van, kicsit biztos túlozhattam.- Válaszoltam a megnyugtatására, bár volt rá esély hogy ha nagyon feltűnő jelenségek leszünk a médiában, akkor elővesz minket, azt meg ugye nem akartam. Persze azt sem mondhatom hogy Yuának nem lenne igaza, hiszen azt csinálunk egymással amit szeretnénk.
-Szerintem lassan induljunk. Valószínű hogy sok dolga van még apámnak mára.-

-Igazad van, kicsit biztos túlozhattam.- Válaszoltam a megnyugtatására, bár volt rá esély hogy ha nagyon feltűnő jelenségek leszünk a médiában, akkor elővesz minket, azt meg ugye nem akartam. Persze azt sem mondhatom hogy Yuának nem lenne igaza, hiszen azt csinálunk egymással amit szeretnénk.
-Szerintem lassan induljunk. Valószínű hogy sok dolga van még apámnak mára.-

-Ne aggódj. Ha nem akarod egyenlőre nem vállalunk ilyen kalandokat. Én most be érem azzal ha veled lehetek.
Finoman meg csókoltam.
-Rendben ha szeretnéd mehetünk. 
Oda mentem leendő apósomhoz.
-Sajnos nekünk mennünk kell. De örülök, hogy meg ismerkedtünk és bízom benne, hogy sokat fogunk beszélgetni a jövőben kedves nagy papa. Valamint szeretném meg kérni, hogy majd ön kísérjen az oltárhoz az esküvőn.

A fiatal párocska sokáig nem hallatott komolyabb hangokat, csupán valamiféle suttogás hallatszott át a hálószobába. Minden bizonnyal nem akarták a dolgot az orromra kötni, amit meg is értettem. A csendet csupán Mordon törte meg, amire én ki is mentem a szobából.
-Én is remélem. Kár hogy nem maradtok tovább, de majd legközelebb. Örülök hogy eljöttetek.- Búcsúzkodtam látogatóimtól, akiket fájó szívvel ugyan, de útjukra engedtem.
-Boldogan kísérlek kislányom.- Fogadtam el a felajánlását, majdc előre mentem és kinyitottam nekik az ajtót.

-Én is sajnálom, de nem akarunk zavarni.- Búcsúzkodom apámtól, hiszen alig jöttünk, már is mennünk kell, hiszen még Yua édesanyja is hátra van, és még programunk is van mára. Én nem nyújtottam hosszúra a búcsúzást, kezet fogtam apámmal, majd átöleltem.

-Igen legközelebb biztosan többet beszélgetünk.
Mondtam szerelmem apjának, mert hát én azért szívesen meg ismertem volna jobban. Nem csak azért, mert jó képű volt és elég férfias. Hanem, mert ő volt az én életem értelmének az apja. Ő viszont menni akart, gondolom, mert kicsit feszélyeztetve érezte magát. Talán nincsenek túl jóban, de amikor átölelték egymást nem úgy tűnt mintha rosszban lennének. Talán csak arról volt szó, hogy nem tudták meg felelően ki fejezni egymás iránti szeretetüket. Pedig egy apa fia kapcsolatban biztosan meg kell lennie a meg felelő szeretett kinyilvánításnak a tisztelet meg adása mellet. Azért úgy gondoltam jobb lenne nem bele szólnom. Én úgy is csak egy kívül álló voltam aki bele pottyant az ő családjukba hirtelen. Ami ha nem is velem akkor mással történt volna meg éppen így. Vagy ki tudja talán az apja talált volna másik nőt. Végül is ez sem volt soha kizárható.

Egész kedves lánynak tűnt nekem ez a Yua. Igaz, nem épp sokat járt az óráimra, és egész furcsa dologba rángatta bele fiamat, de ha szeretik egymást, nem tehettem azt hogy szétválasszam őket, bármennyire is feltűnősködő szokás az mire rákaptak. Bele kellett törődnöm.
-Remélem mihamarabb viszont látjuk egymást.-

-Szerintem mi sem érzünk különb módon.- Válaszoltam, majd Yuát követve kiléptem az ajtón. Ha volt még valami megbeszélnivalójuk, én csendesen meghallgattam őket, hiszen úgy sem sietünk messzire. Amikor az ajtó becsukódott mögöttünk, Kedvesemhez fordultam.
-Na, mi a véleményed? Milyen az öregem?- Kérdeztem meglehetősen nagy kíváncsisággal.

Mivel meg volt az apa fia búcsú perc elindultunk.
-Hát jó képű és elég férfias. Ha ő talál rám helyetted lehet, hogy én lennék a nevelő anyád.
Kicsit el mosolyodtam amikor rá néztem.
-De mázlim van, hiszen te találtál rám és te beléd szerettem. Hiszen nem találnék ilyen jó pasit mint te sehol.
Meg pusziltam az arcát aztán hozzá bújtam. 
-Most hová menjünk? Enni szeretnél vagy pihenni? Esetleg más finomságra gondolsz?

-Aztán meg ágyba csábítanád egy szem mostohafiadat.- Vágtam vissza az előbbiért, hiszen lássuk be, kitellne tőle. Ezt hamarosan a dicsérő szavai következtek.
-Arra gondoltam hogy meglátogathatnánk a barátaidat, barátnőidet. Jó lenne ha rudnának róla. A büntid ráér később.- Simogattam meg a fenekét.

-Hát talán. Végül is lehetséges.
Kicsit el gondolkodtam.
-Hát Ikumit meg kereshetjük, de lehet, hogy pasizik. Atsumival meg jó ideje nem beszéltem. Nagyon zárkózót jellem.  Szégyellős vagy ilyesmi. Kicsit nehéz szót érteni vele, de szerintem nagyon magányos is.

-Elfoglalt kis társaság, mit ne mondjak.- Nemigazán ismertem a barátait, de az elhangzottak alapján nem csak egy féle személyiség után érdeklődik. Ha ennyire nem érhetőek el, akkor talán nem kéne őket zavarni.
-És a te anyukád? Neki is szólnunk kéne, mert nem kéne hogy az esküvő előtt egy nappal tudjon róla.- Javasoltam, elvégre most ő volt a soros.

-Hát őt fel hívhatjuk. Most nem tudunk szerintem le utazni hozzá. Vonattal legalább két óra és a vonat állomás is egy óra és akkor csak oda útról beszélünk. A suliból el tűnni legalább egy napra csak úgy kicsit érdekes.
-Atsumit fel kereshetjük ha szeretnéd. Ikunak majd hagyunk üzenetet.

A meglátogatni kívántak névsora meglehetősen rövidke volt, meg kell hagyni, bár az én egy fős listám sem volt kicsit rosszabb volt. Nem is igazán voltak olyanok akiket elhívhattam volna, mivel vagy nem tartom velük a kapcsolatot, vagy éppen már elhagyták az iskolát. Talán esedékes lenne felújítani ezeket a kapcsolatokat hogy idézőjelesen ne szégyenkezzek egy szál meghívottal a részemről. Az kéne hogy valami idétlen hegyi embernek tartson az én kedves menyasszonyom. Ehhez pedig ez az esküvő megfelelő indok. Persze a körtúra előtt még be kellene váltanom egy bizonyos ígéretet.
-Azt hiszem valamit elfelejtettünk édesem.- Sandítok rá, remélve hogy még emlékszik rá. Igaz, a megelőlegezett rendfenntartói tisztemmel játszom, de inkább teszek most Yua kedvére minthogy magamat féltsem.
Ha találgatnia kell, had találgasson, addig én odamegyek az egyik ajtóhoz, ami előtt nincs lábtörlő, ami arra utalt számomra hogy a szobának nincs lakója, így hát nekiállhattam kinyitni. oda nyomtam az ujjbegyemet a kulcslyukhoz és elfordítottam, majd a zár kattanása után csendben benyitottam. Az ajtó túloldalán egy kicsit szegényesen berendezett szoba fogadott minket pár szekrénnyel és egy franciaággyal.
-Csak utánad édesem.- Engedtem előre Yuát, majd becsuktam az ajtót.

-Persze meg is kereshetjük őket. Atsumi tuti a szobájában bú komorkodik. Iku meg ha nem pasizik akkor a hasát tömi valahol. 
Kicsit fel kaptam a fejem a ki jelentésre.
-Valóban és mit?
Mikor ki nyitotta az ajtót el mosolyodtam.
-Ohó már nem félsz annyira apucitól és el határozottabb vagy.
Oda lépve egy puszit adtam az arcára.
-A következő szoba tulaj nagyon meg fog lepődni.
Oda megyek az ágyhoz le veszem a cipőmet és le ülök rá.
-Nos kemény legény mit tartogatsz nekem ma?

Az arcán végigszaladó mosoly elárulta hogy mennyire megtetszett neki az én kis tervem. Úgy néz ki hogy csak nyerhet az aki mer tenni a céljai érdekében. Az viszont biztos volt hogy messze nem voltam olyan merész mint ahogy elképzelte, mivel nem állt szándékomban felzargatni az egész tanáriközösséget akik szabad idejüket a szállón töltik. Legalábbis nem akartam hangoskodni, na de persze ott van Yua is ki néha kicsit elragadtatja magát, és ha már bevittem a szobába nem vonulhatok vissza, ezt a láncot már végig kell ropnunk.
-Mondhatjuk így is.- Válaszolom mosolyogva a puszija után, majd miután belépett, becsuktam az ajtót, amit gondosan be is zártam. Ha tudná hogy mit kaptam a teszetoszaságomért, még a végén kiábrándulna belőlem és apámat venné célba.
-Nem is kicsit. Vagy begerjed a hátrahagyott jelektől, vagy undorodva fog háborogni, de addigra talán már számon se kérhetik rajtunk.- Utaltam a közeljövőre, mikor már a kis tóparti házunkra, és az ott folytatott családbővítési projektre.
-Szerinted?- Kérdeztem tőle fülig érő mosollyal, majd letepertem őt az ágyra és megcsókoltam.
-Szerintem kipróbálhatnánk mennyire rugózik az ágy.- Jelentettem ki, majd lehúztam a bugyiját és lekúsztam oda, hogy kicsit rendet tegyek ott, mivel már érett a pillanat egészen reggel óta.
-Persze előtte kiszolgálom magam ha nem bánod. Kicsit megéheztem a borra.- Jegyeztem meg neki mielőtt nekikezdtem a puncija nyalogatásának.