Hayate szobája

Lenyomtam a kilincset és lassan kinyitottam az ajtót. Egy egész takaros kis szoba tárult elém. Nem túl nagy, nem túl kicsi, tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Egy ágy, rajta gondosan összehajtogatott ágynemű, mellette öregecske ruhásszekrény. Egyszerű tákolmány. Külön "pirospontot" érdemelt, hogy az ablak rögtön az ágy felett van.
~ Akárcsak otthon...- állapítottam meg mosolyogva.
Kicsi, jólesű izgalommal léptem át a küszöböt, majd azzal a lendülettel ledobtam a bőröndjeimet. Az egyik az ágyra, a másik mellé esett. Kinyitottam az ablakot, hadd szellőzzön kicsit a szoba. Friss, kellemesen hűvös levegő áramlott befelé. Ezután a jobb kezem mutatóujját a szekrény oldalára nyomtam és hirtelen végighúztam rajta. Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy a takarítás nem maradt rám. Aztán becsuktam az ajtót, mert időközben észrevettem, hogy nyitva hagytam.
Lehuppantam az ágy szélére.

Időközben lecseréltem az előre összehajtogatott ágyneműt a sajátomra és kipakoltam a bőröndökből. Persze csak az igazán fontos dolgokat. A ruhákat nem a szekrénybe tettem, hátha megrágják a molylepkék, vagy ilyesmi. Inkább az ágy mögötti széken tárolom őket. Elégedetten néztem körül a szobában, majd becsuktam az ablakot és leültem az ágyra. Nagyon kényelmes.
Közel tíz percnyi lustálkodás után eszembe jutott, hogy rajzolni kellene valamit. Már két hete nem vettem a kezembe lapot és ceruzát, és nem szerettem volna, ha tompul a tudásom. Fogtam hát egy A4-es rajzlapot, egy rajztáblát, egy radírt, egy faragót, és egy ceruzát, majd elindultam felderíteni az iskolát, hátha találok valamit, ami érdemes lesz a megörökítésre.

//Tó//

Visszatérve felfedező utamról azon kezdtem gondolkodni, vajon kitegyem-e a fás rajzomat a szobám falára. Nagy dilemma volt ez, hiszen ha rajzolásról volt szó, nagyon babonás tudtam lenni. Otthon is csak vidám, kellemes alkotásokat raktam a falra, mert úgy gondoltam, hogy így megtelik a szoba pozitív energiával. Persze, lehet, hogy röhejesen hangzik, de én eképp gondolkodtam.
Végül meggondoltam magam és nem tettem fel. Amolyan melankólikus hangulat áradt a rajzból és nem szerettem volna, ha rám is átragad.
Lehuppantam az ágyra és a falnak dőlve kezembe vettem a laptop-omat. Felléptem a netre és böngészgetni kezdtem.

Úgy volt, írok a szüleimnek, hogy épségben megérkeztem, de végül elhalasztottam estére. Összecsuktam a laptop-ot és előkotortam a bokszkesztyűimet. Elérkezettnek láttam az időt, hogy újra felcsatoljam őket. Visszagondoltam arra a három évre. Arra a három évre, amikor minden nap edzésre mentem. Egész rendes edzőm volt és a srácok is jó fejek voltak, akikkel együtt tanultam az ökölvívást. Sokan megkérdezték már, miért pont a bokszolást választottam. Soha sem volt képes egyértelmű választ adni. Ha saját magamnak kellene felelni, azt mondanám, hogy erősödni akartam és csodálom azokat, akik profi szinten űzik eme sportot.
Felálltam, a hónom alá nyomtam a kesztyűket és elindultam vissza a tóhoz, ahol alig egy órája rajzoltam le azt az öreg fát.

//Tó//