Fumetsu no Kinshi szobája

-Én pedig értek az elektronikához, ráadásul nemrég sikerült egy remek pénzkereseti módszert találnom. Ha az meg nem elég, akkor más munkákat is el tudok vállalni.- Meséltem a magam pénzkereseti lehetőségeit, Yuára tekintve pedig a modellkedést említve eszembe jutott a pornós tervünk, ami miatt hamar rákényszerültem a figyelmem elterelésére, így hát ismételtem belekortyoltam a boromba.
Az anyósunkhoz való költözés ötlete pedig egyenesen meglepett, mivel ez még eszembe sem jutott.

A hallottak után Már biztosra vettem hogy nem tántoríthatom el őket a tervüktől. Ha így gondolják, akkor legyen, én nem ellenzem.
-Ha így gondoljátok, akkor legyen. És már tudjátok mit akartok még kezdeni? Nem hinném hogy a modellkedés mindig az alkalmi munkák kifizetődők lehetnek. Valami hosszabb távú tervetek azért van, ugye?- Tettem fel a következő kérdést, elvégre nem lehet csak egy valamiből megélni.

-Nekem a modellkedés csak addig alkalmi amíg iskolába járok. Utána komolyan fejest szeretnék ugrani benne. Emellett gondoltam még színészkedésre is. Persze mindezt úgy, hogy nem akarok a idegen lenni a gyermekem számára. Tudom ,hogy nehéz lesz, de úgy szeretném fel nevelni, hogy kapjon egy szerető családot.

-Én talán az állatokkal való munkát tudnám elképzelni magamnak hosszabb távra.- Vágta rá Mordon válaszul, és úgy érezte talán van hozzá adottsága is, hiszen kiskedvencét is milyen szépen nevelte, annak ellenére, hogy néha hajlamos makacskodni vele.
-Apropó apa. Alfréd? hogy van? Kap enni?- Érdeklődött kiskedvence hogylétéről.
-Jaj tényleg, neked nem is mondtam még édesem. Van egy madaram.- Újságolta Mordon, szórakozott hangon.

-Mind ezt jó tudni gyermekeim, és remélem tartjátok is magatokat hozzá. A családfenntartás fontos. Ebben az esetben jó ha tudjátok, hogy az anyagiakban rám is számíthattok. Hajlandó vagyok a költségek harmadát vállalni. A bankról és a hitelekről meg szót se. Legyem ez az én ajándékom nektek.- Közöltem eddig fontolgatott tervemet a fiatalokkal, elvégre nem várhatom el tőlük hogy évekig ne a saját lakásukban lakjanak.
-Az a madár? Amióta elmentél kint él. Azóta nem láttam. El van az magában, nem kell mindig dajkálni.-

-Köszönjük, de azt hiszem így is lesz elég ki adás. Az esküvőt így is elég szerényre kell majd meg tervezni.
Jegyeztem meg.
-Plusz nem beszéltük meg teljesen, hogy maradjak dámpír vagy változtassam át magam vámpírrá. Ember már nem lehetek semmi kép. De csak akkor akarok vér szívó lenni ha ezt szeretné.

Mordon már várta hogy mikor kerül előtérbe a vámpír téma. Tudta hogy hamar felemlegésre kerül az átváltozás.
-Ha esetleg átváltozik, szerintem a táplálkozással nem lenne gond. Ha megéhezik, belőlem bátran ihatna, nem lenne rám hatása.- Jeleztem az ötletemet, bár nem tudtam mit érezhet emiatt az apám.

-Ilyet ne is mondj. Ajándékot nem illik visszautasítani, az esküvőn való segédkezés pedig csak a minimum.- Vágtam vissza, elvégre ha már felajánlottam, még halálom után sem vonhatnám vissza.
-Szép dolog hogy képes lennél ilyen áldozatra Yua. Ebbe nem fogok beleszólni. Rajtad áll milyen utat választasz.-

-Érte meg tenném, mert örökre fiatalon lehetnék mellette. De ha meg teszem soha többet nem érezném sem én sem ő a szívem dobogását. Ettől pedig félek az iránta érzet szeretettem csak egy minden napi ebédlő asztallá válna. Ha viszont meg öregszem, akkor előbb utóbb más lánnyal fogom talán együtt látni.
Rá néztem szerelmemre.
-Te leszel a férjem dönts helyettem kérlek.

-Én?- Nézett Mordon Yuára. Nem értette hogy ezt miért épp ott és akkor kell eldöntenie. Mégis ki ő hogy erről helyette döntsön. Ez egy olyan kérdés volt, amit egyedül nem akart eldönteni, de mégis meg kellett tennie.
-Ha úgy érzed hogy ennek így kell lennie, akkor legyen.- Ekkor Mordon nagyot sóhajtott. Vágyott arra hogy Yua mindörökké vele legyen, de nem akarta hogy olyat tegyen miatta amit megbánhat.
-Arra vágyom hogy velem légy. Ha ez azzal jár hogy vámpír leszel, akkor is, de nem foglak siettetni vele. Akkor változz át amikor te szeretnél. A szerelmünket pedig ne féltsd. Emlékezz mit mondtál nekem az oni ösztöneimről. Ha igazán szeretsz, akkor több maradok mint a táplálékod.-

A fiatalok ismét komoly döntés elé álltak, aminek az eredményét én elfogadom. Ha úgy gondolják ez jó lesz így, nem állok közéjük.
-Tudjátok, ez komoly döntés. Ha mindketten helyesnek érzitek ezt, akkor legyen, de ne feledjétek hogy feleltek egymásért és a gyerekért is.- Nemigen tudtam már mást hozzáfűzni a dolgokhoz, hiszen ez már az ő felelősségük.

Ahogy hallgattam Mordont szemeimből könnyek kezdtek potyogni. Egyszerre voltam boldog, hogy azt szeretné, hogy mindig vele legyek és szomorú is, mert ha valóban meg teszem én már sosem érzek belőle semmi mást csak a vér illatát. Azt nem tudtam, hogy engem utána mi kép érezne, hiszen a teste több mint valószínűleg jég hideg lenne amikor együtt lennénk. Én pedig nem akartam ezt, mert akkor én szerettem érezni és szerettem ha engem is éreznek.
-Inkább meg öregszem és meg halok melletted, mint sem soha ne érezzelek. Száz lányt is el viselek melletted, csak hogy foghassam a kezed. 
Nyakába borulva sírni kezdtem. 
-De el soha nem engedlek amíg élek.

-Kérlek, ne sírj. Ha nem akarod nem muszáj, elfogadom ha mást szeretnél.- Próbált vigaszt nyújtani számára. Nem gondolta volna hogy ilyet vált ki szerelméből.
-Csak nem szeretném ha elveszítenélek. Hiányoznál nekem, és más nőre nem tudnék nézni. Ne haragudj ha olyat kértem amit te nem szeretnél.- Öleltem magamhoz Yuát szorosan, hallgatva a zokogását.

A hallottak és látottak hatására az arcomat tenyereim közé temettem, és végighúztam azt arcomon. Nem szerettem sohasem ha a vágyakat élelmek gátolják. Én is mennyi dolgot megtagadtam magamtól az átkom miatt. Talán volna megoldás.
-És ha félig Ghoul lennél?- Tettem fel a kérdést, habár nem bizonyos hogy   az ötletem beválik.
-Az nem lenne jó megoldás? Az emberi oldalad Ghoullá válna, és fél vámpírságodbol tartaná fenn magát. A legrosszabb esetben is csak Ghoullá válhatnál.-

-Én sem akarlak el veszíteni, de a vámpír lét is halált jelent. A testem nem lenne több mint egy fagyot kődarab. Soha többé nem érezhetnénk egy más melegét. Te sem tudnád jól érezni magad bennem, mert olyan lennék mint egy mélyhűtő.
Kicsit fel néztem az apjára.
-Gaul? Az mi? Az is valami oni féle?
Egy pillanatra el képzeltem magam olyan formában mint amilyen szerelmem szokott lenni, de egy nőben nagyon rondának láttam magam.
-Azt hiszem inkább így maradok és szülők pár gyereket neked, hogy soha ne felejts el.

-Ahogy akarod kedvesem. Nem akarlak rákényszeríteni. Sajnálom.- Mordon szinte könyörgött Yua bocsánatáért, hiszen nem akarta ráerőszakolni a kívánságát. Nem akart olyat kérni tőle amit nem akar.
-Nem oni. Vámpír vért fogyasztó ember.- Vágja rá Mordon. A fajtan órán mindig figyelt, ezért az efféléket szinte mindig fel képes idézni.
-Yua.- Hagyta el Mordon száját kedvese neve.

-Nem oni, ez igaz. A vámpírok vérét fogyasztó emberek.- Kezdtem el ecsetelni a tervevet, ami ha beválik, fogadott gyermekeim együtt maradhatnak. Nem akarom hogy Mordon fiam átélje azt amit én éltem át réges rég.
-A te esetedben talán egyszer elég lenne fogyasztanod belőle. Az emberi éned ráállna a vámpír vér feldolgozására, és onnantól a szervezeted magának termelné a szükséges mennyiséget, mivel félig vámpír vagy.- Részleteztem a tervet.
-Ha baj is lenne belőle, legfeljebb csak Ghoul lesz belőled, így az életkorod elérné az onikét.-

-Nem oni? De hát ő az apád nem? Akkor ő is az nem?
Figyelemesen hallgattam, és az egész ismerős volt.
-De hát a dámpírok közt is nem egy ilyen van. A vámpirók vérén élnek így maradnak fent. Viszont én undorodom a vértől, egy tű szúrást sem bírók ki ájulás nélkül. Meg ráztam a fejem.
-Te bocsáss meg szerelmem. Érted bármire hajlandó vagyok, de félek vagy meg öregszem vagy hideg lesz a testem és amiatt nem kellek majd neked. Ha tényleg ezt szeretnéd mond, ki, hogy harapjalak meg.

-Nem oni. Ember. A mostohaapám. Mintha az antilop dajkálná az oroszlánt.- Jegyezte meg Mordon, habár eddig azt hitte hogy a téma Yua vámpírrá válása volt. A figyelmetlenségét leginkább aggodalmának tudhatta be.
-Engem nem érdekel hogy hideg lesz. Egy okkal több hogy hozzád bújjak és felmelegítselek.-
Nem akartam azt kérni tőle hogy megharapjon. Nem tehetek ilyet vele, főleg apám előtt nem.

-Igazad van. Én nem kérhetem hogy effélét tegyél. Hiába leszel Mordon felesége, nem lett volna szabad belefolynom a dologba.-
Hajtottam fejet Yua akarata előtt, elvégre nem rólam volt szó. Viszont volt még egy pár szavam a fiamhoz. Most hogy felesége lesz, határozottabbá kell válnia.
-Ha nem bánod, elrabolnám a fiamat egy percre.- álltam fel a székből, majd az irodahelység felé kísértem Mordont, és magunkra csuktam az ajtót.
-Fiam! Szedd össze magad! Most hogy családod lesz, össze kell szedned minden bátorságod és határozottságodat. Máris két életért felelsz, és még mindig nem álltál a sarkadra. Ezt nem érted mondom, hanem azért a lányért aki kint ül, és téged választott. Hol van az a férfi aki a plázában nekiesett?!- Szegeztem a kérdést a fiamnak. Az ittlétük alatt vált lassan tisztává a kép a híreket érintőleg, de ez más mese.

-Mostoha apád? Ó nem tudtam.
Végig úgy hittem neki igazi apja van már mint vér szerinti. Így viszont akkor neki sem volt olyan család tagja akihez vér szerint tartozott.
-Ha átváltozom soha nem érzem a tested melegét többé. Te sem fogsz mást érezni csak hideg testemet szív nélkül. De ha komolyan ezt szeretnéd.
Le hunytam a szemem és el kellett fogadnom az uram döntött és mint jövendő feleségének el kellet fogadnom.
-Ó persze.
Álltam félre, hogy együtt lehessenek. Amíg ők el voltak a szobában és addig rendbe tettem magam a tükör előtt. 
~Lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy látom a tükör képemet. De talán így lesz a legjobb.

Mordonból minden csepp vér abban a pillanatban kiszaladt, amikor Keiki, a mostohaapja felrótta eddigi legnagyobb bűneit, a félelmet, a határozatlanságot, és a bátortalanságot, majd szembesítette velük. Nem hitte volna hogy ezt így közli vele, de ezek szerint félelmei jogosak voltak.
-Igazad van apa, sajnálom. Gyáva vagyok. Sokáig úgy éreztem meg sem érdemlem őt, és ezek szerint igazam is volt.- Tört meg végül a fiú apja nyomása alatt.
-Yua is megmondta hogy határozottabbnak kell lennem vele szemben. Nem akarom hogy a gyermekeink is hasonló sorsúak legyenek mint ő. Sajnálom hogy ilyen voltam.- Jelentette ki Mordon, majd ki ment a szobából.

-Azt hiszem sejted már mi a helyes.- Jegyeztem meg, miközben fiam kiviharzott a szobából. A legjobbnak azt éreztem ha most békét hagyok a fiataloknak, mert ezt kettejüknek kellett elintézniük. Csendben meghúztam magam a szobában, ha esetleg most ejtenék meg az átváltoztatást.
Túlzottan sok dolgot vállaltak magukra, de teher alatt nő a pálma nemde?

-Ahogy gondolod édesem. Nem szeretném ha azt éreznéd erőltetem a dolgot. Csak szeretnélek száz év múlva is magam mellett érezni. Nem érdekel hogy hideg vagy és a véremet iszod, amíg mellettem vagy. Nem veszítenél el, hiszen nem hagynálak el soha.- Vigasztaltam Yuát, majd magamhoz öleltem őt.
-Ha ezt szeretnéd, akkor legyen, csak ne kelljen téged elveszítenem.-