Fumetsu no Kinshi szobája

-Kinshi! Gyere már! Ne nézelődj ennyit. Olyan vagy mint egy gyerek!- jegyzi meg viselkedésem Thaco, aki már ott áll az ajtó előtt hátizsákjával.
-Minek kellett sietned. Nállam van a kulcs, anélkül meg nem jutsz be egykönnyen.- válaszolom, miközben a kezemben lévő kulcsot megcsörgetem a kezemben, és odadobom neki. És ahogy kézhez kapta, a vele fejmagasságban lévő zárba dugta a kulcsot, azonnal ki is nyitotta az ajtót, amin be is ment. Amikor beléptem, a csomagjaink egy része, már a szobában fogadott minket.
-Mit is mondtál Kinshi, mit is fogsz te itt csinálni?- kérdezte Thaco miközben kinyitotta a nála lévő hátizsákot, és kivette belőle feltekert függőágyát, és a hozzá tartozó szögeket, továbbá egy kalapácsot. Ezzekkel pedig odament at egyik sarokhoz, és elkezdte felszögelni a függőágya köteleit.
-Tanítani fogok. És ha szerencsénk van, akkor minden simán fog menni, és lesz egy kis nyugalmunk.-feleltem a kérdésre.
-Ha te nyugalomnak nevezed hogy egy rakás démonpalánta a nyakadra fog járni, és megpróbálnak lekenyerezni pár jó jegyért cserébe, és dolgozatokat kell javítanod, meg órákra kell járnod, akkor ez a hely maga a nyugalom szigete lesz.- jegyezte meg Thaco mosolyodva, miközben a már felakasztott függőágyat próbálgatta.
-Te is apa vagy, ahogy én. Egy tanárnak majdnam ugyanaz a dolga mint egy szülőnek.- feleltem miközben kipakoltam a holmimat.
-Te tudod. Én nem folyok bele a dologba. Csak addig leszek veled amíg nem jegyzem meg az iskola térképét. Utánna már megyek amerre akarok.- feleli Thaco.
-Akkor bejársz az órákra is? Nem félsz, hogy a diákok elkezdenek szekálni?- kérdeztem.
-Miért félnék. Ők fognak félni tőlem. Elvégre én goblin vagyok. És azok a mesék amiket pelenkás korukban hallottak rólunk nem épp bizalomgerjesztőek.- feleli a függőágyban elterülve Thaco, miközben ördögi módón vigyorog. -Ha meg az egyik kötekedne velem, megvédem magam ha kell.-
-Te tudod. De én előre szóltam.- felelem ,miközben folytatom a kipakolást. -De mondd, nincs kedved segíteni kipakolni? -kérdeztem, amikor oda fordultam hozzá.De már rég elaludt a függőágyban. Így nélküle pakoltam ki a csomagokat, megkímáélve egy ládát, amiben az ő holmijai voltak. Magam részéről még maradtam egy kicsit a szobában, és elkezdtem egy új könyv olvasását.

Teljesen elmerültem a könyv olvasásában. néha-néha felnéztem a rettenetesen horkoló "szobatársamra", aki bizar hangokat hallatott.
De a hang egyszer elhallgatott, amit pozitív dologként írtam fel varátom rovására. De később már magam is abbahagytam az olvasást, és felnézve az üres függőágyat láttam.
-Hogy miért hoztalak magammal?- kérdeztem, miután letettem a könyvet, és elindultam az ajtó felé, hogy megkeressem, mielőtt valakivel összeakaszkodna.

//Iskola-ebédlő//

-Megmondtam hogy nem lesz könnyű.- Mondta Tacho az ölében összeűzött karjaival, amikor benyitottam a szobámba, és leültem az ágyam peremére, majd az éjjeliszekrényemen pihenő távirányítóért nyúltam, és bekapcsoltam a készüléket, a csatornák közt válogatva valami jó műsort keresve.
-Kérdeztelek róla?- Néztem vén barátom felé, aki felmászott az ágyába, és onnét nézett vissza rám. -Ja, és jössz egy szőnyeggel, ami talán többet ér mint a Mona Lisa.- Vágom fejéhez a hibájából félig tönkrement régi szőnyegemet a tanáriban.
-Ugyan már. Csak véres, és kicsit megperzselődött, semmi baja.- Mondja Techo, majd leugrik, és a készülékhez siet, amin épp híradót közvetítenek.
-Most meg mit csinálsz? Nem látom mi megy a készülékben! Gyere onnét!- Rovom meg kíváncsi barátomat, aki sokkal inkább menteni próbálja magát.
-Nagy a baj. Jobb ha nem látod amit én.- Mondja Tacho balsejtelmesen, én pedig oda megyek mellé, és odébb tolom, majd a képcsőre tekintek, ahol a képernyő alján nagy betűvel kiíva a "NYILVÁNOS SZEX A PÁZÁBAN" felirat helyezkedik el, és a képernyőn, két egymást faló pár alakja rajzolódik ki a felvételen, és még a képcsövön át is érezhető volt démoni létük, ami nagyon aggasztott.
-Tacho? Hova raktad a kardom?- Kérdeztem, a goblin felé fordulva, aki elkezdte rázni a fejét.
-Odaadom, ha nem citálsz magaddal.- Kezdett alkudozni, miközben meghátrált.
-Ígérem. De most már ad ide.- Szólítottam fel bajtársamat, aki az ágyamhoz lépett, és felemelte a matracom szélét, ami alól régi kardom vígan kitekintett, majd felmarkoltam, odamentem a szekrényemhez, majd elővettem belőle a kabátomat, amiről a filmek vámpírvadászainak kabátját akár mintázhatták volna, majd azt felvéve, felkötöttem alá a kardom, és kiszaladtam az ajtón.

//Városközpont-Sétálóutca//

-Majd odafele menet beugrunk egy boltba.- Válaszoltam Yuának. Szép csendben sétálgattunk, bár részemről ez a csend a feszült lelki állapotot képviselte amit a nagy találkozás eljövendő pillanata eredményezett.
Persze Yua lélekjelenlétének hála sikerült még éppen időben elugranunk a közeli kisboltba, ahol minden különösebb gond nélkül, öt perc válogatás után egy viszonylag fiatal vörösbort választottam, ami feltehetőleg elnyeri apám tetszését, és talán inkább elfogyasztja, mintsem a fejemen töri el az üveget, amiért Yuát választottam. Persze, tudom én hogy ő sosem tenne ilyet, de hát az hogy a legrosszabbra számítok de a legjobbat remélem, talán természetes hozzáállás lehet.

A boltba felé menet fogtam Mordon kezét és figyeltem hátha mond valamit. De feszült csend volt közöttünk ami szerintem az apja meg ismerése miatt lehet. Pedig pont nem neki kéne szorongania legalábbis nem most. Végül is mindegy volt nekem beszélgetünk-e vagy sem. Így viszont a borvásár is csendben zajlott le viszonylag. Mikor ezzel i meg voltunk elindultunk a szálló felé.

Rá kellet jönnöm hogy a hallgatás nem vezet semmire, hisz az ördögbe is, mi félni valóm lehet a saját mostohaapámtól? Mit tehetne az ellen amit Yua iránt érzek? Semmit. Az elején talán morgolódik, de majd meg szokja. Meg kell szoknia. Én sem állnék az útjába ha megtalálná végre a magának való asszonyt.
-Tudod, sokat számít nekem az apám véleménye és kicsit aggódom mit fog mondani. Ő az a fajta, aki szeret mindenről és mindenkiről mindent tudni, és így utólag az sem kizárt szerintem hogy a plázás ügyről is tud.- Mondjuk nem mint ha nagy baj lenne, de amilyen az öregem, nem tudni biztosan hogy reagál.

-Hmm értem. No ha tud róla akkor meg mondjuk nem tudjuk meg magyarázni. Vagy azt mondjuk, hogy itassak voltunk. Bár kevés részeg lenne képes arra amire mi voltunk ott képesek.
Már látszódott a szálló és nem tudtam olyat ki találni talán meg nyugtatja.
-A legjobb lesz ha talán arról nem beszélünk. Az az okosabb amiről nem tudunk beszélni arról hallgatni kell.

~Embereld már meg magad! Ne legyél már puhány!~ Rivalltam magamra, elvégre valami szánalmas volt, ahogy viselkedtem Még is mi miatt produkálom magam ennyire. Yua csak kilenc hónap múlva várja a babát, addig ne rajtam gyakorolja a pesztrálást, arra vannak alternatív megoldások.
-Akárhogy is lesz, nem tehet ellene semmit.- Jelentem ki határozottan. Úgy éreztem hogy apám nem tehet mit Yua ellen, le kell nyelnie a keserű pirulát és kész.

-Legalábbis nem sokat. Hiszen nem tiltathatja el a gyermek apját tőlem. Sem engem tőled hiszen mind ketten felnőttek vagyunk. Valamint szeretlek és ezen nem tud változtatni.
Kicsit hozzá bújtam és meg pusziltam.
-Sosem találnék még egy ilyen jó pasit mint amilyen te vagy.
Közben elértük a szállót ahol egy portás állított meg minket.
-Mordikám apjához szeretnénk menni. Nagyon fontos mondandónk van neki.

A portás értetlenül nézett Yuára és rám, talán gőze sem volt arról hogy az apám az iskola történelemtanára. Bár miután nem vettem fel a Fumetsu vezetéknevet, ez érthető is.
-Fumetsu tanár úrhoz jöttünk. Talán így már ismeri. Van számára pár jó hírünk.- Dicsekszem kicsit a portásnak, aki rövid gondolkodás nem tartóztat fel tovább minket, hanem beenged minket a szállásra. Belépve már hamar feltűnik a tanári és a diákszálló közötti különbség, ami főként a tisztaságban és a csendben tükröződik a leginkább.
-Itt van a földszinten.- Mondom, majd elkísérem a lakás bejáratáig.

-Fumetsu?
Néztem kérdőn szerelmemre.
-Érdekes neve van. 
Ahogy be értünk a szállóba körbe néztem.
-Hmm kedvem lenne itt egy kicsit huncutkodni.
Kuncogtam majd elértünk az ajtóig.
-Na még egy utolsó nagy levegő és hip hop túl leszünk rajta.

-Igen. Európai, mégis ezen a néven ismerik. Ez a vezetékneve. én sem értem hogy ezt kitalálta-e, vagy erre keresztelték volna.-
Hamar kiderült hogy Yua nem képes meghazudtolni önmagát. Ilyenkor úgy szeretem, majd meg eszem a drágát.
-Hmm. Nem rossz ötlet. Keressünk majd egy üres szobát?- Kérdeztem vissza, hátha tényleg komolyan gondolta, bár szerintem a válasza egyértelmű.
-Akkor had szóljon édesem.- Adtam neki gy csókot, majd bekopogtam az ajtón. Pár pillanatig csend volt, majd léptek zaja törte meg a csenet. Már jön is.
[color=brown]-Jövök már.- [/color] Hangzik fel a számomra oly ismerős hang, az ajtó pedig kinyílik, és a hang tulajdonosa is megjelenik teljes emberi valójában.
[color=brown]-Fiam. Végre. Hát megjöttél? Kerülj...- [/color] A szava hirtelen elakadt, és a tekintete Yuára tévedt.
[color=brown]-Gyertek beljebb. Foglaljatok helyet. Kit tisztelhetek a kis hölgyben? Gondolom az iskola egyik tanulója.-[/color] Invitált minket a szoba közepén lévő asztalhoz, ahol én szépen kihúztam Yuának a széket, hogy leüljön, majd miután helyet foglalt én is leültem, végül pedig apán is leült.


//Boldog új évet Yua! :D//

-Ezt kérdezni kell?
Kérdeztem vissza huncutsággal.
-Bár lehet a szobákat zárják ha üres ha nem.
Viszonoztam a csókot aztán be kopogott az én drágám. Miután ki nyílt az ajtó meg pillanthattam az apját.
-El nézést a zavarásért.
Hadartam ahogy beljebb léptem.
-Mitsui Yua vagyok örülök, hogy meg ismerhetem kedves nagy papa. Mordon már sok jót mesélt önről. 
Helyet foglaltam Mordi mellet és meg fogtam a kezét.
-Biztosíthatom, hogy nagyon fogok vigyázni a fiára és unokájára.

/Boldog Új Évet Mordon!  /

-Micsoda? O.O Nagypapa?- Nézett pár pillanatig felváltva fogadott fiára, majd Yuára felváltva, mivel halovány lila elképzelése sem volt arról hogy mégis mi a helyzet. Nem szokott ehhez a pörgős beszélgetési módhoz, főképp, hogy még be sem mutatkozott.
-De mégis hogy? Nemrég jöttél vissza.- Kinshit eddigi élete sarán ilyen meglepetés még nem érte, és a hirtelen jött információhalmaz életében most először feldolgozhatatlan volt neki.
-De hát már mióta vagytok együtt? Egyáltalán mégis hogy? Kelengye?- Dobta fel az újabb kérdéseket gépfegyvert megszégyenítő sebességgel.
-Nyugodj meg egy kicsit apa.- Csitítgatta apját Mordon, majd nekilátott elmagyarázni a dolgot, cenzúrázva a lényegtelen részeket.
-Ez egész nem is olyan rég történt. A városban találokoztunk. Szú szerint egymásba futottunk. Elbeszélgettünk, és egyszer csak jött minden magától. Kicsit biztos gyors neked a dolog. Nagypapa leszel, és az én Yuám apósa. El fogom venni kilenc hónapon belül.- Ecsetelte fel tömören Mordon a tényállás, de ekkor Kinshi Yuára nézett. Valamire nagyon vár.

-Nagyjából nyár óta járunk. De az első találkozásunkkor beleszerettem. Igaz a randijaink kicsit rövidek és gyorsak voltak, de jól éreztük magunkat. Igaz amikor hirtelen el ment kicsit össze roppantam és nem vettem akkor még észre. De ma orvos is megerősítette, hogy babát várok. Tudom, hogy csak fél démon vagyok, de igyekszem majd jó anya lenni.

Úgy vált világossá Kinshi számára a helyzet, ahogy a viharfelhők oszlanak el az égboltról. Már látja hogy messze nem volt még hosszú udvarlási időszak sem, mint annak idején. Ebbe bele is törődik.
-Gondolom Dámpír. Nevezzük csak nevén, úgy a helyes. Fél, negyed, édes mindegy.- Mondta a leendő após kicsit közelebb hajolva. Számított ő succubusra, és onira is, de úgy tűnik épp dámpírra nem. Ráadásul valamiért úgy érzi valahonnan ismerős számára a hirtelen jött hírhozója.
-Nemigazán emlékszem rá hogy láttalak volna órán.- Mondja a legtermészetesebb hangon, majd feláll az asztaltól, és bemegy a konyhapult mögé, és kihúzva a fiókot egy dugóhúzót kezd keresni. Még nem sokat tud a lányról aki a fiával együtt állított be, ezért leginkább rá koncentrál.
-Tudod, nem épp rád számítottam. Kellemes meglepetés vagy.-

-Igen dámpír vagyok.
Feleltem mire meg jegyezte, hogy nem látott órán.
-Nos igen lógtam egy kicsit, mert akkor azt hittem szerelme vagyok. Végül az akkori pasim el menekült és rá nem sokára Mordontalált rám az utcán. Ott üldögéltem és gondolkodtam aztán nem tudom talán bolond vagyok vagy kupidó nyila volt, de szerelembe estem.
Magyaráztam majd kicsit el pirultam.
-Nos bocsánat ha esetleg egy másik hölgyet várt. Bár vagyok olyan jó, hogy két férfival is meg birkózzak ha úgy adódik.
Jegyeztem meg incselkedőn, de közben Mordon kezét fogtam.
-Örülök ha valóban örül nekem és sajnálom, hogy ilyen hirtelen jelentünk meg ön előtt. Tudom furcsa lehet egy ismeretlen lányt látnia családban rá adásul vemhesen.

-Vemhesen? Ezt ne mond még egyszer.- Szólta meg Kinshi Yuát. -Mondta valaki hogy kevesebb vagy amiatt hogy egyszerre vagy ember és vámpír? Neked több is megadatott mint a tisztavérűeknek. A fiam gyermekét hordod a szíved alatt, ami nagy szó. Talán ő is az lenne? Nem hinném. - Ha szereted a gyermeked, az unokám, akkor többet ne mondj ilyet.- Vigasztalta Yuát Kinshi, majd Mordonhoz fordult -Sőt. Ha valaki ezt meri mondani, bátran vágd állcsúcson fiam.- Közölte fellekesülten, majd visszatlrt a dugóhózóval, három pohárralés nekilátott levenni a dugót a borról.
-Tudod, remek lánynak gondollak.- Ha te vagy az akit Mordon választott, legyen. Sok boldogságot. Isten hozott a családban.- űdvözölte fogadott lányát, majd kitöltötte a bort mindannyiuknak.

Úgy tűnt a finom fogalmazásom zavarta. De el fogadtam a tényt, hogy védelmemre kell. Azt pedig, hogy nem reagált arra, hogy vele és szerelmemmel egyszerre legyek annak tudtam be, hogy sosem akarná ki használni, hogy egy csinos lány fel ajánlja magát neki. Bár lehet, hogy Mordon még a szememre veti ezt még, de úgy is tudja, hogy őt szeretem.
-Nagyon szépen köszönöm nagy papi.
Egy finom kis csókot nyomtam az arcára majd meg öleltem Mordont.
-Látod minden jól végződőt. Most már csak a tied vagyok és annyi gyerekünk lesz amennyit szeretnél.

A halottak során Mordon csak úgy kapkodta a fejét Yua és az apja között. Kicsit ugyan velősnek érezte mostohája megjegyzéseit, és reagálni sem igazán tudott rá. Mit mondhatott volna, ha egyet értett a mondandó lényegével, miszerint Yua nem kevesebb semmivel sem, mint mások.
Bár az a burkolt célzás egy édeshármasra egy apa-fia párossal hamar elterelte Mordon figyelmét, és fantáziájában pillanatok alatt kirajzolódott a szituáció, de hamar kirázta a hideg. Eddig sem hitt a bigámia létének áldásaiban és a hozzá fűződő dolgokban, de most még kevésbé akart hasonlót. Yua az övé, és kész.
-Igen kedvesem. Ez engem is megnyugtatott.- Válaszomat pedig egy csók követte.

//Kinshi jelszava megvan, asszem írok is vele //

-Ne ostorozd magad a származásod miatt. Az nem olyan dolog ami miatt aggódnod kell.- Adom meg a magyarázatot gondolataimra. Úgy gondolom sokat szenvedhetett amiatt hogy nem tudott egészen beilleszkedni. A puszija pedig jól esett, kedves gesztus volt.
Miután kinyitottam az ajándékba hozott borosüveget, kitöltöttem nekik.
-Most inkább igyunk rátok és a kicsire gyermekeim. Hirtelen jött meglepetés vagytok nekem. Sok boldogságot kívánok.- Emeltem poharamat a szerelmesekre, majd a koccintást követően belekortyoltam a nedűbe.
-Na és meséljetek. Mik a terveitek. Gondolom nem a kollégiumban akartok gyermeket nevelni.-

-Nem is fogok. Jó nevelést kaptam nevelő anyámtól és pont úgy szeretem mintha ő szült volna engem. 
Jegyzem meg, bár az igaz, hogy talán azért jobban örültem volna, ha saját szüleim neveltek volna fel. El véve a bort kicsit meg néztem.
~Ettől még nem lesz alkoholista a kicsi.
-Én azt szeretném ha az erdőben sikerülne fel húzni egy házat az egyik tó közelében. Távol a tömegtől romantikusabb. De nem szeretném azt, hogy a társadalom meg ismerése nélkül nőne fel.

Mordon apja minden szavát boldogan fogadta. Úgy gondolta hogy az apja ugyan nem teszi szóvá, de talán büszke lehet rá, annak ellenére hogy nem tájékoztatták hamarabb.
-Nemrég jártunk arra, és egész szép helyet találtunk a háznak. Az iskolához is közel lenne.- Egészítettem ki az elhangzottakat.

-Érdekes választás. De azt hogy oldjátok meg hogy legyenek a közművek elvezetve odáig? Az alternatív erőforrások nem valószínű hogy beválnának az erdőben. Kemény fába vágtátok a fejszéteket ezzel a döntéssel.- Soroltam fel számukra ellenérveket, amiket ugyan nem biztos hogy megfogadnak, de a döntésük fenntartása csupán rajtuk áll. Szándékomban áll segíteni ha kell, de úgy éreztem helyesnek hogy a legjobb ha maguk között döntik el mit akarnak és mit nem.

-Ó ez nem jelent problémát. Én arra gondoltam egy pár évet anyuknál leszünk míg fel épül a ház. Lehet egy kis kölcsönt fel kell majd venni, hogy minden meg legyen, de az ta pénz hamar meg fogom keresni. Már most is szabad úszó model vagyok. A nyáron is remek kis összegeket kaptam néhány fotózásról.
Magyaráztam szándékosan nem említve szerelmem pornó ötletét amivel hamarabb össze szedhetjük a pénzt.
-Én már korábban el kezdtem gyűjtögetni erre az esetre.