Társalgó

Éreztem, amint végigpásztáz a tekintetével. Már-már természetfeletti képességnek nevezhető, ahogy ezt megérzem magamon. Nem igazán tudnám megmagyarázni. Talán ösztönös, talán egy succubus képesség.
-Tetszik, amit látsz?-kérdeztem kedves hangon.
Még mindig háttal voltam neki, nem zavartattam magam.
-Ne félj, nem zavar. Hozzá vagyok szokva...Sőt, mondhatni jól esik egy kis figyelem.

-Igen. Nagyon is.- mondtam. Kár is tagadni. Tetszet amit láttam.
És vártam mit fog erre mondani. Azthiszem nekem annyi. Kicsit, mit kicsit, nagyon bolond gondolat volt ezt mondanom. De eléggé meglepett amit mondott. Nem zavarta az hogy néztem. Mit néztem. Bámultam.
[color=yellow]-Jólesik? Ez meglep. Igaz, ilyen bomba alakkal biztos nem csodálkozol azon hogy megbámulnak.-és odahajoltam a füléhez, és odasúgtam hogy -Mostmár biztosra tudom hogy te succubus vagy. De tőlem senkisem tudja meg, ezt megigérhetem.-

A válaszát hallva elmosolyodtam. A legtöbb fiú letagadta volna, de ő nem tette.
-Sejtettem.-feleltem kedves hanggal.
Megint csak elmosolyodtam, amikor a fülembe súgta, hogy rájött mi vagyok.
-Szóval rájöttél a kis titkomra...Bár igaz, nem nagyon vigyáztam rá.-feleltem kuncogva.

-Mindenki szekrényében ott lapul pár poros csontváz. Az enyémben is. De a tieid jobban érdekelnek.-feleltem. Bár nemtudom miért mondtam ilyet, de úgy gondoltam, imponáló lehet.
-És ezt a kis titkot már a szertárban töltött percek óta tudom.- mondtam amikor elindultam egy dákóért.

/a csontvázas dolog féltet titkokra utal/

-Ó, az én szekrényem tele van mindenféle...Öhm...Mindenfélével.
Persze azt talán nem kéne részleteznem, mi mindent rejt a szekrényem. Még rosszat gondolna rólam.
-Akkor tényleg nem nagyon titkoltam.-feleltem nevetve, amikor közölte, hogy már a szertárban rájött, mi vagyok.

/Tudom. /

-Mindenfélével? Na ez érdekes.- jegyeztem meg amikor célba vettem egy golyót. Igaz, azért hallatszott hogy majdnem kimondott valamit, amit titkol. Már arra is gondoltam, hogy amolyan fekete özvegy lehet, aki miután jól szórakozott, kinyír, és beteszi a fejeket a szekrénybe trófeának. De addig nincs semmi baj amíg Nem akar csak úgy lesmárolni. Addig legalább elleszek vele.- Egyre inkább kezdesz érdekes lenni számomra. Mit titkolhatsz ennyire.- tettem fel a kérdést.
És miközben próbáltam célbaveni a kiszemelt golyót, Akira is betoppant. De miközben Akirára figyeltem, a golyó, amit ki akartam lükni, kirepült az asztalról, ki az ablakon, és egyenesen Az egyik szemközti fán ülő, és nassoló Alfrédot találta el, akit a golyó lendülete kihozta az egyensúlyából, és lelükte a fáról, amit Alfréd őrületes rikácsolással jelzett.
-Szia Akira.-köszöntem neki lepetten, miközben kinéztem az ablakon, amin a golyó kirepült.-Bocsi Alfréd!-kértem bocsánatot a felfelé szálló madaramtól, aki szerintem kisebb bosszútszomjat táplálhatott irántam. Minden esetre becsuktam az ablakot.

-Ne gondolj túl rossz dolgokra...Nincsenek túl durva dolgok...meg tetemek sem...-mondtam viccelődve, amikor láttam, hogy kicsit érdekesen reagált.
Jót mosolyogtam az egészen. Ha ismerné a titkomat, vajon mit tenne? Kihasználná? Vagy eltávolodna? Nem tudhatom előre.
-Örülök, hogy nem untatlak.-feleltem kedvesen.
Elnevettem magam, amikor a golyó kirepült az ablakon,megzavarva szegény madarat.
-Daibu Sekushina.-viszonoztam a bemutatkozást egy kedves mosollyal az arcomon.
Ez után folytattam a golyó lökdösést.

-Megkönnyebbültem.- de eléggé elgondolkodtatott, a "...Nincsenek túl durva dolgok..." rész. Nem nézek ki semmi furcsát Shinából. Rendes lány, aki csak elüti az időt. Ennek ellenére valamiért kicsit gyanús volt amit mondott. És szerintem ugyanígy érzett irántam.
-Engem sosem lehet untatni. Valahogy mindig is szomjaztam a tudást, és ezt a kíváncsiságom is segítette. Mivel ha valaki három évet tölt hegyek között, az hamar ráfanalodik arra hogy valami hasznossal töltse az időt.- És kinéztem az ablakon, amit Alfréd bőszen kopogtatott, és kaparászott, hogy kiélje bosszúját. Viszont rájuttem hogy én jövök a billárdban, és most én lökök. Most aonban megpróbálok odafigyelni, mert nem akarok kinyírni senkitsem egy félrelőtt golyóval.

-Akkor jó. Reméltem, hogy nem rémítelek halálra idő előtt...-folytattam a viccelődést.
Ő következett, így türelmesen vártam, hogy gurítson, ha már beszállt.
-Hát, elég unalmas egy idő után, ha nincs társasága az embernek...vagy démonnak. Nekem mindig volt, ha akartam. Megvannak hozzá az adottságaim...és nem feltétlenül a külsőségekre gondolok.-mondtam kuncogva.
Végre az asztalhoz lépett és lökni készült, csendben figyeltem.

-Ismerem ezt a fajtád adottságait. A családom valamiért bővelkedik a fajokban. De sosem múlt el úgy családi összejövetel, hogy ne folyt volna vér. Egyszer már volt olyan is, hogy a családban egy sucubbus és egy emberlány összeveszett egy külsős srácon. Kitépték egymás haját. A srác végigment mindkettőn és otthagyta őket, ők meg kétségbeesésükben összejöttek. És mit ad az ég? Én vagyok az egyetlen aki tud az ő kis kalandjaikról. Mindketten nekem önmtik ki a lelküket a másik háta mögött. Innen tudok pár dolgot a sucubbusokról.- Mosolyogtam a dolgon, és közben az egyik golyót belüktem a sarokba.

Elég durva az a kis sztori, amit Mordon elmesél az emberlányról és a succubusról. Azért én olyan messzire nem mennék el, az biztos. Van épp elég más módszer is.
-Hát...előfordul. De nyílván a succubusok sem mind egyformák.-mondom normális hangon, mintha csak úgy kitárgyalnánk a témát. Hátha valaki fülel.
Belöki az egyik golyót a sarokba, így megint ő jön.
-Jól játszol.-jegyzem meg.

-De ez még pite. Olyan is volt hogy a vérszerinti apám, összeveszett egy főnixxel anyai ágról. De amik lezajlottak néha, azok elmennének népmeséknek is emberi mesekönyvekbe. Hogyne. mindenki más, és más, mind szellemileg, mind testileg. Ez a normális.- mondtam már-még kuncogva a régi eseten apámmal, ami mindig is megnevetetett. De megint én jöttem, de a golyót amit belüktem, nem talált a lyukba.

Érdeklődve hallgattam az újabb sztorit, ami megint nem volt mindennapi. Talán szerencsésnek mondhatom magam a szüleim miatt . Ők sosem balhéztak, jól el voltak együtt. Annyira, hogy rám alig figyeltek, így kellően sok szabadságom volt.
-Nem semmi.-mondtam mosolyogva.
A következő gurítása nem sikerült, így én következtem. Célba vettem egy golyót és beküldtem az egyik lyukba. Ez után löktem a következőt, nem jött össze, de nem sok volt a híja.

-Ez van ha valakinek a családja több eltérő démonból áll fel. De addig azért nem mentünk el hogy kiírtsunk más rokoni ágakat a családban. Az már tényleg komoly lenne.- feleltem miközben az egyik golyót vetem célba. -De ha elő is fordulna, akkorsem lenne akkora a baj. Engem nem érintene a kitagadottságom miatt.-

-Értem. Hát érdekes egy családod lehet, nem mondom.-mondtam mosolyogva.
A dákóra támaszkodtam és figyeltem a következő lökését.
-Szóval kitagadtak? Na és miért?
~Érdekes a srác, meg kell hagyni. Eddig jól kijövünk.

-Hosszú mese. Apám még elnézte hogy nem ettem gyerekeket. Azt mondta, "jólvan,minden gyerek válogatós". De végképp az tett be neki, hogy tizenkét évesen majdnem kinyírtam amikor előjött a fémek irányítására való képességem. akkor kötött a talpam alá utilaput, és azóta nem láttam. Akkor eléggé dühös voltam rá. De ez van, ha egy oninak fiú gyermeke van. Egy aktívnak mondható képességünk van, az is a fémek irányítása.- mondtam el a kis történetemet.
-De a legrosszabb az egészben, hogy a komolyabb mágikus erők csak idősebb korban jönnek elő, de némelyiket csak engedéllyel lehet csak szabadon használni a férfi oniknak.-

-Annyira nem is hosszú. Talán, ha részletesebben elmondanád. De nem akarok a múltadban vájkálni, nyílván van kellemesebb beszédtémád is.-mondtam neki együttérzően.
Még mindig vártam, hogy ő gurítson. Ebben a játékban nem szokás kapkodni, így türelmesen várom, mit tesz.
-Mi sem vagyunk egyformák, ahogy az emberek sem.

-Ez még csak az eleje az egésznek. Igazság szerint az elején még volt benem egy kis bosszúvágy apám iránt, mert helyettem egy lányt várt, akit oda igért volna valami nemesi ágú oninak, aki rendesen pengetett volna érte. ez is benne volt abban hogy végképp hátat forítsak az egész oni életszemléletnek, mert nállunk valami beteg ork hagyomány miatt a gyerekek egy része áruként van kezelve. De amióta a másodfater megtanított erre-arra, azóta nem érzek iránta haragot, csak szánalmat. A fiatalság egyre erősebb erősebb lesz mindig az elődeinél, és ez mindig így marad.- magyaráztam a gondolataimat, amikor kapcsolok hogy én jövök. Ezután célbaveszek egy golyót, de a lükésem sikertelen.
-Pontosan. Csak jó lenne ezen az egész világon változtatni. Az azért mégsem járja hogy egy démon nem mehet úgy a szabadba, hogy ne jönne egy démonvadász ,aki ki akarja nyírni.

Együttérzően nézek a fiúra és bólintok párszor, miközben azt meséli, miféle dolgok mennek náluk. Hát én sem örülnék, ha ilyen családból származnék. Az ember a családját sajnos nem válogathatja. Végül a fiú gurít, de sikertelenül, így én jövök.
-Engem még sosem akart megölni démonvadász...Más féle támadás már volt, de az nem akkora gond, mert könnyű hárítani. Ha meg olyan, aki szimpi, talán még engedek is.-mondtam nevetve, hogy kicsit oldjam a hangulatot.
Gurítottam és bent is volt a golyó. Löktem még egyet, az is összejött. A következő már sajnos nem.

-Szimpi támadás? Ilyet megfogalmazást még nem halottam. Igazság szerint ki nem szereti azt a fajta támadást. Mondjuk nállatok biztos nagyon is élvezetes lehet, elvégre succubusok a csábítás mesterei, és biztos élvezitek is amit csináltok.- mosolyogtam, mert tudtam mit takar a kijelentés. És miután ismét sorra kerültem a gurítással, sikerült belüknöm egy golyót a sarokba, amit viszont egy kisebb kudarc követett.

-Ez így igaz. De én szívesen élek a hagyományos módszerekkel is. Ritkán használom a képességeimet.
Egy siker és egy kudarc Mordontól és megint én következtem. Elég csunyán elvétettem, a fehér golyó akadálytalanul gurult be az egyik lyukba.
-Hát...ez ritka béna lökés volt.-mondtam mosolyogva.

-Egyszer megnézném hogy csinálod az elcsábitást. Biztos jól csinálod.- mondtam miközben kivettem a golyót a lyukból.
-De ne gondolj rosszra. Nem arra célzom. Csak kíváncsi vagyok.- mentegetőztem, mivel eléggé úgy éreztem, mintha maga a hangsúly lett volna rossz, amivel mondtam a szöveget.

-Miért? Ahogy elnézlek, nagyon nem kellene erőlködnöm nálad.-mondtam kuncogva.
Kivette a lyukból a golyót, miközben próbálta menteni a helyzetet, ami ettől csak még viccesebb lett.
-Nem gondolok én semmi rosszra.

-Nem tagadom, hagynám magam. Főleg neked. Okos vagy, és szexi is, ami ritka párosítás.-
Kicsit úgy éreztem, a beszélgetés eléggé érdekes irányt vett, de nem bántam. Nem érdekelt hogy mi sül ki belőle a végén. De mivel úgy emlékszem én jövök, ezért, leraktam a fehér golyót a helyére, de megint elrontottam a lökést.