Társalgó

Egy hatalmas terem, ahol a diákok nyugodtan tudnak beszélgetni. Ha valaki kikapcsolódni vágyik, akkor az talál itt biliárd asztal és csocsót.

A kis pihenő után ismét felkeltem és nyújtózkodtam egyet. Kicsit körül néztem még a szobában, majd jobb dolgom nem lévén úgy döntöttem, hogy lemegyek a társalgóba, hogy elfoglaljam magam.
Őszintén szólva arra számítottam, hogy tömve lesz a visszaérkező diákokkal akik csak arra várnak, hogy találkozzanak egymással. Vagy az vadi újak akik egymással ismerkednek. Ennek ellenére a hely üres volt. Kicsit meg is vakartam a fejem amikor beléptem, majd meghúztam a vállam.~Legalább nem fognak zavarni.~Gondoltam, és oda mentem az asztalhoz, és elővettem a golyókat. Pár perc és kezdődhetett a játék. Még mindig nem volt senki a környéken. Kicsit kíváncsi is voltam hova tűntek. Bár igaz az egyik szobából hangokat hallottam, de az nem nagyon érdekel most. Felkészültem, majd elindítottam a fehér golyót.

A nyárnak vége, viszont kicsit sem bánom, hisz hamarosan újra láthatom Katsurot. Reggel felszálltam a vonatra, ami elhozott a városba, onnan pedig már csak az iskolabusz volt hátra. Végül végre ismét a kollégium előtt állok. Ugyanolyan, mint amilyen volt, amikor itt hagytuk. Lassan besétálok és már mennék az emeletre, de hangokat hallok a társalgóból. Valaki biliárdozik.
~Megnézem, hátha ismerős.
Amikor belépek, elmosolyodom. Nemhogy ismerős, pont az, akit a lehető leghamarabb szerettem volna látni. Szerencsére háttal van, így csendben oda osonok, majd hátulról átkarolom őt.
-Rég láttalak.-mondtam halkan.

Egy teli találat volt amit indítottam. 4 golyó egyből be is ment. Kicsit örültem, hogy sikerült, és kicsit végig néztem, hogy honnan lehetne jól lőni a következőt. Miután választottam gyorsan a megfelelő állásba helyezkedtem felkészültem, de ekkor hirtelen valaki más elkapott hátulról, és egy ismerős hang szólalt a fülembe. Egy pillanatig csak rezdületlenül álltam, majd elmosolyodtam.
-Igen... Régen találkoztunk.-Mondtam, és letettem a dákót az asztalra, majd megfordultam, ha engedte, és szembe néztem Fubukival.
-Ez idő alatt pedig csak szebb lettél, úgy tűnik.-Mondtam kedvesen, majd egy pár másodperc után megcsókoltam.

Katsuro válaszolt, majd szembe fordult velem és hosszan megcsókolt. A csók után eltávolodtam tőle és a biliárd asztalra néztem.
-Beszállhatok?-kérdeztem mosolyogva.
Ha igen, akkor jégből csinálok magamnak egy dákót és már lököm is a fehér golyót egy másik felé.
-Na és milyen volt az elmúlt pár nap? Nem nagyon beszéltünk.

Miután végeztünk a csókolózással, Fubuki megkérdezte, hogy beszállhat-e amire én egy bólintással válaszoltam.
-A csíkos a tiéd.-Mondtam, és figyeltem ahogy lök.
-Nos kirándultunk a szüleimmel. Ezért nem voltam fent... És sikerült először úgy átváltoznom, hogy nem veszítettem el a fejem.-Mondtam, majd mivel az előző golyó nagy valószínűséggel bement, vártam hogy lökjön még egyszer, majd ha tévesztett hozzá láttam, hogy én lökjek.

Katsuro nem ellenezte, hogy beszálljak, így már löktem is a fehér golyót az egyik csíkos felé, ami épp csak, de bement az egyik lyukba. Ez után löktem még egyet, de az nem sikerült túl jól.
-Ó, az remek. Örülök, hogy egyre jobban tudod irányítani a képességeidet.-mondtam kedvesen.
Ez után vártam, hogy ő gurítson. Nem siettettem, ez a játék nem arról szól. A jégdákó elvolt a kezemben, hisz fenntartottam a jeget a kezemmel.

-Igen... Tényleg jó... Főleg a repülés.-Mondtam, miközben felkészültem a lökéshez. Sajnos nem volt egy jó lövés pont se, amit kockázat nélkül használhatnék.
-Ha jobban fog menni az irányítás, akkor elviszlek egy körre.-Mondtam kedvesen, majd egy határozott mozdulattal megindítottam a fehér golyót ami eltett egy teli és egy csíkos golyót is, tehát megint ő jött, így félre álltam, és vártam hogy lökjön. Közben végignéztem rajta.
-Na és veled mi történt?

-Szavadon foglak.-mondom kedvesen a repülős ajánlatra.
Kissé elhibázta a lökést, így egy golyóval kevesebb lett nekem is. Most pedig én következtem. Célba vettem egy golyót és löktem felé a fehéret. El is találta, de a kiszemelt golyó megállt a lyuk szélénél.
-Ó, majdnem...
Katsuro kérdésén elmosolyodtam.
-Hát, mivel kicsit kihalt volt a messenger, így én is kimerészkedtem kicsit. Snowboardoztam egy kicsit...Csináltad már?

-Rendben.-Mondtam, és kicsit körbe néztem a szobában. Még mindig senki sem volt itt. Kicsit kíváncsi voltam, hogy mi lehet ennek az oka. Végül Fubuki hangja rántott vissza és láttam, hogy nem sikerült belőnie a golyóját. Végig néztem a pályán, és volt egy jó helyzetem. Amíg felkészültem addig őt hallgattam.
-Snowboard?... Nem még nem csináltam... Őszintén szólva síelni sem tudok.-Mondtam, miközben megindítottam a kis golyót, és el is tettem a kiszemelt áldozatom. Ezután már nem volt más lövésem, így csak helyeztem a golyót, hogy Fubukinak nehezebb dolga legyen.
-Bár valószínűleg kipróbálnám ha lenne rá lehetőségem.

Feltűnően kevesen voltunk. De ez tavaly is így indult. Úgy tűnik, a legtöbben nem kapkodják el az ideutazást, de én már alig vártam, hogy találkozzam Katsuroval.
-Majd a téli szünetben esetleg...eljöhetnél...Ha van kedved kipróbálni...
Megint én jöttem a játékban, így gurítottam. Sikerült belöknöm a golyót, ami az előbb megállt a lyuk szélénél, de sajnos a fehér golyó is követte.
-Hát, ez nem épp úgy sikerült, mint terveztem...

-Aham... Talán.-Mondtam halkan, miközben figyeltem ahogy lök, de megint félre sikerült a lövése.
-Bárkivel megesik.-Feleltem a mondatára, majd kivettem a fehér golyót, és visszatettem a helyére, majd tartottam egy gyors szemlét. Volt pár jó helyzet, de az volt velük a baj, hogy kockázatosak voltak. Végül a legkevésbé veszélyeset választottam, és ellőttem a fehér golyót, de az nem találta el a golyót mert neki ütközött egy másik szélének amiről lepattant.
-Megint te jössz.-Mondtam ahogy néztem ahogy a kis golyó ide-oda pattog.

Katsuro megvigasztalt, hogy mással is előfordul a dolog. Persze amúgy sem szomorodtam el, ez csak játék. Az a lényege, hogy jól érezzük magunkat. Katsuro is lökött egyet, de nem sikerült neki.
-Tudom.
Kiszemeltem az egyik golyót, majd löktem felé a fehéret, de csak közelebb került az egyik lyukhoz.
-Na és másokkal is csevegtél a nyár alatt, vagy csak velem?

Figyeltem, ahogy újra felkészül a lövéshez, de már sejtettem, hogy nem fog bemenni. Miután megállt, ismét végig néztem több szemszögből is, hogy mit kezdhetnék.
-... Nem... Nem igazán... Néha beszéltem pár osztály társsal, de nem sokat.-Mondtam és meglöktem a golyót és el is tettem egyet. Most átmentem a túloldalra, és megint löktem, és eltettem még egyet. A harmadik is ki volt szemelve. Oldalra sétáltam megfigyeltem, majd pedig megküldtem, de sajnos ez már nem ment be, mert rossz szöggel találtam el így visszapattant a lyuk oldaláról. Félre álltam és engedtem Fubukit, hogy újra próbálkozzon. Én kifogytam a szavakból nem igazán tudtam folytatni, így ráhagytam, hogy folytassa a beszélgetést.

Az elmondása alapján Katsuro nem volt túl tevékeny a nyáron. Ez persze érthető, hisz javarészt velem beszélgetett a neten keresztül. Egymás után eltett több golyót is, majd végül hibázott, így megint én következtem.
-Azért remélem elvoltál, amikor épp nem beszélgettünk.-jegyeztem meg kedvesen.
Löktem a golyót, amit az előbb akartam és ezúttal sikerült is. Ez után próbáltam még egyet, de megint fehér golyóval együtt sikerült belökni.
-Hát, majdnem jó lett. De azért még ne bízd el magad.-mondtam mosolyogva.

Figyeltem ahogy folytatja a játékot, közben kicsit körbe sétáltam az asztalt, csakhogy addig is mozogjak. Közben pedig válaszoltam.
-Ne aggódj el tudom foglalni magam.-Mondtam, bár gondoltam ez kicsit túl egyszerű volt így egy kicsit kiegészítettem utólag.-Rajzolgattam, és párszor megmentettem a világot a számítógép segítségével.-Persze csináltam mást is, de az most nem illene a beszélgetésbe.
Miután elhibázta a következő lökést megint én jöttem.
-Oh emiatt nem kell aggódnod.-Mondtam miközben célba vettem az egyik hozzám tartozó golyót és megindítottam a süllyesztőbe. Az út felénél azonban neki ütközött Fubuki golyójának és teljesen mást irányt vett fel. Eléggé meglepett amikor láttam, hogy az irány változtatás ellenére bement csak egy másik lyukba. Már löktem volna is újra amikor meghallottam egy másik koppanást.~Oda néztem de persze már nem láthattam, azt a golyót amit az eltalált célpont félúton meglökött és egyenesen a lyukba küldte.
-Ez most melyik volt...?-Kérdeztem kicsit összezavarodva.

A társalgóba vezető úton egy diákkal sem találkoztam. De a kollégiumban már lehetett zajokat hallani. Főleg az ebédlő felől és néha az első emelet felől. A társalgóban csak két diákot láttam és ők is csak biliárdoztak.
~Lássuk kik vannak itt. Ha jól látom Fubuki és talán Katsuro. He ezek is szépen össze illenek.
Ott hagyván őket nem tudtam merre induljak el. Már ha volt értelme egyáltalán.
~Most miért is akarok szét nézni, hogy gondot okoznak-e? Ha hülyeséget csinálnak az a saját hibájuk lesz nem az enyém.

-Tényleg? Párszor már én is megmentettem...Meg a galaxist, a királyságot...Szeretem az ilyeneket, csak néha kicsit sablonos ez a megmentős cél...Jó néha inkább építgetni is...
Katsuro is lökött egyet, a golyója eltalálta az enyémet, így mindkettő bement.
-Az egyik az enyém volt...Akkor most...én jövök?
Az igazat megvallva az egy év alatt nem sokat biliárdoztam. Dartsozni se nagyon szoktunk. Gyakoribb volt, hogy csak a légkör miatt lejöttem ide és rajzoltam az egyik fotelban.

-Aham értem.-Mondtam, miközben még mindig a golyókat figyeltem majd miután megint szólt csak bólintottam.-Igen te jössz.-Mondtam, és hátrébb léptem. Közben körbe néztem és észre vettem az egyik tanárt ahogy elhaladt. Még szerencse, hogy nem vette észre Fubuki dákóját... Legalábbis úgy gondolom, hogy nem vette észre, mert már biztos belénk kötött volna, és nem ment volna tovább.
Újra Fubukira figyeltem, miközben gondolkodtam tovább, hogy mit kérdezhetnék.
-Milyen játékaid vannak a gépen?-Kérdeztem halkan.

Újra én következtem, így felkészültem a gurításra. Katsuro közben arra kérdezett rá, milyen játékok vannak a gépemen.
-Hát...nincsen túl sok. Sims 2, Transport Tycoon, Minecraft...Legalábbis építősből...Van még pár érdekes. Például a Witcher...
Közben gurítottam és be is ment a golyó. Ez után újra gurítottam, de csak közelebb sikerült küldeni a golyót a lyukhoz.
-Na és neked?

Figyeltem ahogy eltett egy új golyót, és közben a játék felsoroláson gondolkodtam.
-Aham... Azok jók.-Mondtam, és figyeltem ahogy a fekete lyuk elnyelte a golyót. Most már mindkettőnknek csak egy volt, na meg persze a fekete amit utoljára kell. A kérdésen kicsit elgondolkoztam, és közben figyeltem, hogy tehetném el a golyómat.
-Lássuk csak... A FEAR 1-2, a minecraft, és a Sims 3 van most fent... De ezen kívül meg van még a Fable, a Hitman első két része... És még A céh 2 is...-Mondtam majd löktem egyet és eltettem a színes golyót. Már csak a fekete volt vissza. Felkészültem a lövésre, majd löktem. Viszont túl erősre sikeredett így a fekete félre pattant, így ezt elbuktam.

-Szóval neked is van minecraft...Az jó...Fable van nekem is,de rég játszottam...
Az állás jelenleg döntetlen. Mindkettőnknek egy golyója van,aztán jöhet a fekete. Katsuro eltette az utolsó golyót, majd a fekete következett, de elhibázta, így kaptam még egy esélyt a győzelemre. Gurítottam és a golyó nekiütközött a feketének, így mindkettő más irányba ment tovább. Egyik sem ment be.
-Meg van még pár játék, de rajzolni jobban szeretek...

-... Igen...-Feleltem, és hallgattam mit mond tovább, majd figyeltem a gurítást.~Úgy tűnik ezt megnyertem~Gondoltam magamban, miközben ő továbbra is beszélt.
-Jah... Azt hiszem ebben teljes mértékben egyezünk.-Mondtam, és végig néztem a helyzeten, majd céloztam és egy határozott lövéssel eltettem a fekete golyót. Felálltam, és kicsit megpörgettem a dákót a levegőben.-Ezt most én nyertem.-Mondtam, majd neki dőltem az asztalnak, és oda nyújtottam a kezem.
-Azért jól játszottál.

Végül is kikaptam. Kár azért az utolsó gurításért. De ez csak egy játék. Én jól szórakoztam, és ez a fontos.
-Köszi.
Elpárologtattam a dákót, majd játszani kezdtem az utolsó golyóval, végül belöktem kézzel egy lyukba. Majd a fehéret is.
-Majd játszunk valamikor egy visszavágót...-mondtam kedvesen.

-Rendben.-Mondtam, és felültem a billiárd asztalra, és egy ideig csak figyeltem Fubukit. Majd gyengéden megsimogattam a karját. Őszintén szólva, most valamiért az jutott eszembe, hogy itt az asztalon csinálnánk, de persze ez csak egy gondolat volt. Valószínűleg úgy se menne bele. Reméltem, hogy majd mellém ül, vagy még jobb az ölembe... Igaz nem szólaltam meg.