Társalgó

A hátamat a fülke melletti falnak vetettem és hallgattam a lány zokogását. Úgy tűnt nem akar válaszolni. Én pedig nem tudtam mi történt nem igazán figyeltem. Már mint az láttam, hogy a lány barátnője egy másik lány ölébe esik és fogdossa, de ez nem lehetett ok egy ilyen viselkedésre? Vagy még is? Kezdtem kicsit el mélyülni a gondolataimban és bár butaságnak tűnt még is úgy éreztem talán rá jöttem a meg oldásra.
-Mond csak, te ügye szereted azt a lányt?
Próbáltam finoman fogalmazni, hiszen nem tudtam miként kezeljek ilyen helyzetet.
-Ha igen akkor meg értem a viselkedésed okát. Bár szerintem ezzel zavarba hoztad magad. Ha szeretnéd, hogy figyeljen rád kérd meg, hogy ilyet ne csináljon többet. Nem azt kérem, hogy tárd ki a szíved ha félsz a vissza utasítástól. De finoman és aprókat lépve biztosan el tudod nyerni ha látja, hogy törődsz vele.
Próbáltam úgy beszélni, mintha nem is ő hozzá szólnék így talán nem zavarom és mivel úgy sem lát így nem olyan mintha társalognánk. Nyugodt szívvel és egy kis szét hintett virág porral próbáltam nyugodt légkört teremteni. Próbáltam jó tanácsokkal el látni amikkel talán fel tudom vidítani kicsit. 
-Legalábbis szerintem meg próbálhatnád. Tudom nehéz lesz, de egy próbát meg ér hidd el nekem. Lehet a boldogság várna rád és még ha az út néha nehézzé is válik a célt mindig tartsd magad előtt és meg látod sikerülni fog.
Kicsit el csendesedtem hátha azt hiszi ki mentem közben azon gondolkodtam. Én mennyire lehettem zavarban a múltbéli eseményeimben.

Egy pillanatra azt hittem a lány kijön és talán meg beszéljük, hogy mi lelte szegényt. De inkább gyorsan vissza zárkózott aztán ismét ki jött, de már őrjöngve.
-De én csak én csak...
Vörösödve el szégyelltem magam miközben ő ki rohant.
~Csak segíteni akartam, de úgy látszik el rontottam megint mindent.
Lekuporodtam a földre és bánatosan össze húztam magam.
~Kár volt bele szólnom hiszen úgy sem vagyok jó semmire. Kár volt el jönnöm ebbe az iskolába. Otthon legalább a növényekre vigyázhattam volna továbbra is. Bár akkor nem találkoztam volna soha Clay-el.

A lány hevesen hálálkodott, pedig annyi oka nem is volt rá. Csak azt akarja helyrehozni, amit elrontott.
-Én csináltam ezt a zűrt. A legkevesebb, hogy helyre hozom.
Alig indultak el a lány szobája felé, amiről azt se tudták, melyik, amikor előkerült a másik lány és ledöntötte a lábáról Erikát.
-Nahát, milyen aranyosak vagytok így együtt. Azt hiszem, akkor én már nem is kellek...Ó, igaz is. Tartozom egy bocsánatkéréssel. Semmi szándékom nem volt azzal, amit tettem, csak szórakoztam Erika ügyetlenkedésén. Szóval, ha utálni akarsz valakit, az én legyek, ne ő. Ő kedvel téged.-mondta és várta a reakciót.

Mivel a másik két leányzó most épp a földön feküdt, nemigen tudott mit tenni. Elmehetett volna, de szerette volna látni, hogy minden rendbe jött-e. Nem szeretne félmunkát végezni.
-A világért sem szeretnék beleszólni a dolgotokba. De mi volna, ha visszamennénk a társalgóba? Így elég érdekes képet festünk.
Valójában nem különösebben érdekli, hogy azok ketten ott fekszenek. Ha élvezik, hát tegyék csak. De valamit muszáj volt hozzászólnia a jelenethez.

Végül csak ráeszmélt a két lány, hogy nem a földön kellene turbékolni és mindketten felkeltek onnan. Shina nem akart ennél jobban belefolyni. Ő elmondta, amit mondania kellett.Remélhetőleg nem lesz több balhé a jelenlévők között.
-Nos akkor...szent a béke köztetek? Ha már nem kellek, akkor hagylak titeket csevegni.
Azzal végül el is indult vissza a társalgóban korábban elfoglalt helyére. Persze csak akkor, ha nem állítja meg senki.

Bent a mosdóban egyedül lehettem é így már értettem miért ide rohant a lány. Ugyan nem volt a legtisztább és illatos hely, de kicsit egyedül lehettem. De legalább sikerült el döntenem, hogy csakis Clay miatt maradok még a suliban. Ha ő el megy vagy szakít velem én is biztosan itt hagyom az iskolát és vissza megyek a fajtársaimhoz. Ott legalább számítok és soha nem vagyok magányos.  Fel álltam és meg mostam az arcom. Ki lépve a mosdóból láttam, hogy a két lány beszélget. 
~Ezek szerint ki békülnek.
Nem akartam őket meg zavarni ezért amennyire csak tudtam észre vétlenül el haladtam mellettük. Mikor a kijáratoz értem észre vettem egy virágot egy cserépben amely már nagyon rossz színben volt. Kicsit meg öntöztem majd adtam neki egy különleges port és mikor ismét éledezni kezdet el hagytam a társalgót és elindultam a szobám felé.

Shina végül a társalgó közepén állt meg, mivel utolérte egy telefonhívás az egyik barátnőjétől. Telefonálás közben szeretett kicsit sétálgatni, még a szobájában is. Végül is csak valami kajás kérdést kellett nagyon sürgősen megvitatni. A hívás után mosolyogva megcsóválta a fejét, hogy egyesek mi minden miatt nem képesek telefont ragadni. Aztán egyszer csak megpillantotta azt a lányt, aki nem olyan rég szólította meg.
-Nocsak, veled meg mi lett? Nagyon letörtnek tűnsz.-érdeklődött kedvesen.
Ha ma már úgyis lelkeket foltozgat, belefér még egy. Ha hagyja.

Majd nem bele ütköztem a lányba akit egyszer már meg szólítottam. Nem tudom miként került elém és mikor, de ott termet. Nem akartam a szemébe nézni és el mondani mi nyomja a szívem, de egyszerűen kijött belőlem.
-Bo bo bocsánat. Nincs semmi bajom, csupán nem érzem magam ide valónak és hiányzik a saját fajtám társasága és az otthonom.
Tessék ki mondtam és kicsit szégyelltem is magam.
-Bocsánat, de sosem voltam a társaság központja és soha nem tudok segíteni senkit csak rontani tudom a dolgokat.

Nem kell sokat győzködni a tündérlányt, hogy elmondja, mi nyomja a lelkét. Tehát magányos volna? Nem szokatlan.
-Ugyan, még az orkok is ide valóak. Meg vannak még rosszabb alakok. Akkor már inkább választanám a te társaságod. Ha annyira hiányzik a néped, hát látogasd őket gyakrabban, ha már ide jársz. Vagy tartsd velük a kapcsolatot napi szinten.
Nem akarta kioktatni, de egy kis kedvesség csodákra képes időnként.
-Az se mindig jó, ha te vagy a társaság központjában. Nagyon fárasztó tud lenni. Néha már azt kívánom, bár néha elfelejtenének egy kis időre.

-Én én nem tehetem. Azért jöttem, hogy meg próbáljak be illeszkedni. Az emberek közt sem túl könnyű, de ott még el tudok lenni sok lánnyal össze tudok barátkozni. A fiúk persze próbálnak néha fel szedni, de hát nos őő érted.
Próbáltam mondani neki.
-Én már mint engem mindig el felejtenek. Gyakran vagyok egyedül. Sokszor észre sem vesznek pedig próbálkozom. Ez pedig nagyon rossz dolog hidd el.

Miután Hirot és a barátnőjét vagy testvérét vagy nem is tudom kiétől el búcsúztam pihentem pár napot. Kellet egy kis pihenő, hogy teljesen meg gyógyuljon Hiro harapásának által keletkezett seb. Még így is fájt kicsit a vállam és nem sok kedvem volt idegenekkel társalogni, de nem ülhettem örökké a szobámban és muszáj volt, előbb utóbb barátokat is szerezni. Legalább egy értelmes lányt akivel időnként több is lehetne mint barátság. Ezért le mentem a társalgóba ahol azért volt egy kis élet. Két lány akik elég fiatalok voltak el mentek. Egy másik páros ahol az egyik lánynak nem sok minden fedte a melleit. Igen csak érdekes volt.
~Ő aztán nem jön zavarba.