Társalgó

Mivel ismerősei bementek a városba, Shina egyedül maradt a suliban. A legtöbb közelben lévő diák kint volt az épületen kívül. Jó idő volt, így érthető is, hogy nem akartak a falakon belül lenni. Shina is készült később kimenni, talán úszik majd egyet. De előbb körbe járja az iskolát, hátha talál valami társasági elfoglaltságot. A termek ilyenkor üresek, így csak a közösségi helyiségek nyerőek valamennyire. Az étkezőben páran lézengtek, de senki olyan, akivel most szívesen beszélgetne. Végül a társalgó felé vette az irányt. Itt is voltak páran, de nem igazán ismerte őket. Mondhatni új arcok voltak a számára. Persze, ahogy belépett, páran tetszésüket fejezték ki némi füttyel. Egy succubust az ilyesmi persze inkább örömmel tölt el, mintsem bosszankodjon miatta. Csak egy kedves mosollyal válaszolt a kedveskedőknek.
~Sehol senki ismerős. Azt hiszem várok kicsit, hátha visszaér valaki a városból.
Leült végül egy kanapéra. Ezzel megadva az esélyt, hogy valaki melléülhessen, ha nagyon akar. Elővette a telefonját és belemerült kicsit a nyomkodásába.

Lassan kezdtem unatkozni így gondoltam magára hagyom az itt lévőket é körbe nézek máshol. Ekkor be jött egy új lány, pontosabban olyan akit szintén nem ismertem. Nagyon csinos volt és az aurája valahogy olyan fényes rózsa színes volt, hogy kicsit meg kellet dörzsölnöm a szemem. Ilyen aurát nem láttam még, de egy kicsit még is ismerős volt. Valahogy egy pillanatra azt hittem, hogy egy társ nőmet látom, de valahogy még is más volt. Valahogy az illata is egy virághoz hasonlított, de kicsit émilyitően hatot rám. Gyorsan le ráztam magam az enyhe kábultságot és közelebb mentem hozzá.
~Furcsa az aurája mintha egy kicsit vonzana mint egy méhet a virág illat. Talán egy másik tündér lenne? Vagy egy mégis ismeretlen alfalunki lány lenne.
Hosszan néztem a lányt végül nem tudtam mikén, de úgy éreztem jobb ha egyenesen rá kérdezek.
-Bocsánat, de véletlenül nem vagy tündér vagy esetleg nem vagy rokonságban a pillangókkal?
Kicsit kérdőn néztem a lányra és úgy vettem észre, mint ha az előbbi aura gyengült volna egy pillanatra.

A telefon kellően lefoglalta, hogy észre se vegye igazán, ami körülötte zajlik. Épp egy ismerősével csevegett a neten keresztül. Amikor oda állt hozzá egy másik lány és feltett egy érdekes kérdést. Lefordította a telefont és felnézett a lányra, majd elmosolyodott.
-Hát, volt már, aki annak nevezett. De csalódást kell okozzak. Még csak távoli rokonságban sem állok a tündérekkel. Bár szárnya az én fajtámnak is van.
Közben rezeg a telefonja, válaszolt az ismerőse. De nem akar udvariatlan lenni, hogy azzal foglalkozik, mikor hozzá beszélnek.

-Oh értem. Akkor kérlek bocssás meg amiért meg zavartalak. Csupán azt hittem az aurád miatt, hogy valamilyen rokonsági viszonyban lehetünk.
Illedelemesen meg hajoltam bocsánatom jeléül majd el fordulva elindultam a ki járat felé.
~Ezek szerint meg csalt a szemem vagy némely aura túlzottan is hasonlít a másikra.
Kicsit el kalandozott a gondolatom aminek következménye ként neki mentem egy fiúnak. Bocsánatot kértem majd meg igazítottam a félre csúszott hajam ami a mellemet takarta.
~Talán a szabad levegőn ki nyújtóztathatnám a szárnyaimat.

-Ugyan, nem kell ilyen hevesen bocsánatot kérned. Nem történt semmi baj. Nem is zavartál.-felelte kedvesen.
A lány végül ott hagyta őt, bizonyára eléggé zavarban volt a tévedése miatt, pedig egyáltalán nem volt igazán oka rá. Visszatért a netes ismerőshöz, miközben nem messze tőle két lány játszott valami videójátékkal. Legalábbis amikor néha lopva odapillantott a kiabálásra, akkor ez jött le neki. Épp megint egy választ írt a telefonon, amikor lépteket hallott, bár nem törődött velük. Azonban azt nem tudta nem észre venni, hogy valaki ő rajta landolt. Bár bizonyára kellemesebb, mint lefejelni a karfát. Amikor a lány rájött, hogy mi is van a feje felett, idegesen próbált felkelni, amitől végül csak még viccesebb lett a helyzet. Bár Shinát kicsit sem zavarta. Nem voltak itt sokan. A többség nem is figyelt.
-Hehe. Semmi gond, már megszoktam.-mondta nevetve.

A fiú akinek neki mentem kicsit meg bámult ugyan, de nem csinált mást. Aztán valami el vetet a figyelmét én i oda néztem akkor pillantottam meg, hogy az előbbi lánynak az ölében egy másik fiatalabb lány van.
~Jé csak most vettem észre, hogy ezek a diákok sokkal fiatalabbak. Nem is tudtam, hogy ilyen fiatalokat is fogad az iskola. Az ilyen fiatalok mindig meg színesítik az életet.
Kicsit el mosolyodtam ahogy néztem őket és hirtelen honvágyam is lett. Otthon is történtek néha furcsa dolgok a fiataloknak hála, de mindig olyan jó volt a hangulat.

Szóval megpróbált végül felkelni róla, de addig ügyetlenkedett, míg rámarkolt Shina egyik mellére. Amit megint csak mosollyal fogadott. Kissé rámenős, de azért szórakoztatót.
-Látom, szereted a puha dolgokat.-mondta kuncogva.
Aztán váratlanul egy pohár suhant el előtte. A másik lány dobta, akivel a fogdosós az előbb játszott. Szerencse, hogy észrevette, mert talán a többi repülő tárgy egyike célba talált volna, ha nem figyel. Végül aztán elrohan a lány és kettejüket szétválasztja közben.
~Hm, csak nem féltékeny valaki?-gondolta magában.

A mosolyomat pár repülő tárgy hervasztotta le. Főleg az amelyik a falról le pattanva pont az én arcomat találta el.
-Aucs.
Rá néztem a tárgyra egy mű anyag pohár volt be repedve. Kicsit a lány után néztem mikor el rohant.
-Ó ezek a mai fiatalok.
Elindultam utána és a mosdóba be érve meg halottam a zokogást.
-Szia én Chou Atsumi vagyok. Bár nem tudom mi történt úgy igazán, de ha szeretnéd meg hallgatlak háta tudok segíteni.

Akárhogy próbálta szegény lány, nem tudta igazán kivágni magát. Ráadásul a másik nagyon a szívére vette a dolgot. Kis dobálózás után el is szaladt. Mire az ügyetlenkedő leányzó a segítségét kérte.
-Ó, olyan elvetemültnek nézek ki, aki mindenféle piszkos dolgot kérne egy kis segítségért cserébe?-kérdezte mosolyogva.
Az előbbi tündérlány követte a dobálozó lánykát. Talán vigaszt próbál neki nyújtani. Kedves tőle.

Shina még mindig szórakoztatónak találta a lány zavartságát. Látott ő már ilyen jelenetet éppen eleget. A másik lány bizony féltékeny. Ez persze nem szokatlan az ő közelében.
-Akkor jó.
Győzködte őt egy darabig, pedig nem volt szükséges. Már eldöntötte, hogy kisegíti a lányt.
-Hát persze. Rosszul esne, ha miattam romolna meg a barátságotok.
~Vagy egyebetek.

Megnyugodni látszik a lány. Így nem kell attól tartson, hogy ő is elrohan. Na jó, akkor ideje rendbe rakni, amit az imént elrontott.
-Daibu Sekushina. De elég lesz a Shina is. A senpai sem igazán fontos.
A kérdésen elgondolkodott, hogy mi is legyen. Igazából nem sok ötlete volt így hirtelen.
-Nos, nem is tudom. Neked mi a benyomásod ő róla? Nehéz eset? Kedveled őt?
Próbálta kipuhatolni, hogy vajon kölcsönös-e a vonzalom. Mert a másik lány féltékenysége arra engedte következtetni, hogy erősen vonzódik Erikához.

Muszáj volt kicsit kipuhatolni a dolgokat. Nehogy még jobban megkavarja a dolgokat, mint ahogy már amúgy is állnak.
-Értem. Akkor nem csoda, hogy így reagált a dologra. Sajnálom. Túljátszottam. Akkor gyerünk, beszélek vele.
A legjobb, ha kibékíti a két lányt. Még akkor is, ha utána ő lesz a közutálat tárgya. Bár talán annyira nem fajulnak el a dolgok.