Chou Atsumi szobálya

Miután elváltak az ajkaink, úgy éreztem, mindketten készen állunk az együttlétre. Bár Atsumi felől éreztem valamiféle bizonytalanságot.
~ Semmi baj, ez természetes. Az első alkalommal én is bizonytalan voltam. Mondjuk egy kicsit én is ideges vagyok...
Kicsit szétnyitottam Atsu lábait, hogy beférjek közéjük, majd óvatosan bedugtam a farkam a puncijába. Vigyáztam, nehogy fájdalmat okozzak neki, ha esetleg még szűz lenne.
Lassan, ritmusosan mozogtam Atsumin és éreztem, ahogy a farkam cuppogva "járkált" a nedves puncijában.

Ideges és bizonytalan voltam mikor szét nyitotta a lábaimat. Majd férfiasságát be dugta a puncimba amitől hangosan fel nyögtem. Éreztem ahogy Ryuko teljesen ki tölt és bár tudom, hogy vigyázott azért kicsit fájt ahogy be hatolt. Azt nem tudtam meg mondani, hogy tán azért fájt, mert még is szűz voltam vagy pedig azért meg szűk lehettem neki és így nehezebben tudott bedugnia. Minden esetre karjaimmal átöleltem miközben ritmikusan mozogni kezdet. Ahogy ott sóhajtoztam lassan lábaimmal is átöleltem a derekát, mert így jobban hozzám tudott férni. Ekkor jutott eszembe, hogy ki maradt az amit sokan egy más kényeztetésének hívnak. Hirtelen szólni akartam, de nem tudtam a sóhajok és nyögések miatt így csókolózni tudtunk egy egy pillanatra.
-Ryuko ez jó érzés, érzem ahogy forró férfiasságod bennem mozog.
Sóhajtottam mikor ajkaink ismét el váltak.
-Örökké veled szeretnék lenni.

Atsumi nyögéseiből ítélve jól csináltam a dolgot és a sóhajtásai, nyögései közepette egy-egy pillanatra csókolózni tudtunk. Kezdtem felbátorodni és látszólag eltűnt az idegességem, sikerült teljesen azonosulnom a helyzettel.
- Én is örökké veled szeretnék lenni. - mondtam Atsuminak, majd kicsit gyorsítottam a tempón, amitől valószínűleg egyre hangosabban kezdett nyögni.

Ahogy gyorsított jobban fel sóhajtottam és melleim kicsit fel le kezdtek mozogni.
-Örülök, hogy ezt mondod, mert ettől boldogságot érzek.
Nem tudtam most mit tegyek csak azt éreztem, hogy azonusolok vele és próbálok kicsit én is mozogni. Próbáltam kicsit körkörösen mozogni hátha ettől jobb lesz neki vagy nem is tudom tényleg nem tudtam mit tegyek. Csak azt tudtam tenni, hogy kicsit jobban öleltem meg őt.

Miközben egyre gyorsabban mozogtam, láttam, hogy Atsumi teljesen tanácstalan, fogalma sincs affelől, hogy mit tegyen, így nekem kellett irányítanom a helyzetet.
Lassan már olyan tempóval mozogtam Atsumiban, hogy a cuppogás és nyögések is egyre hangosabbak lettek és én is egyre jobban élveztem a dolgot.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk egy másik pózt is, mielőtt elmegyek? - kérdeztem.
Ha beleegyezik, kihúzom a puncijából a farkamat és megkérem, hogy ereszkedjen négykézlábra. Addig, hogy ne essek ki a ritmusból, megfogom a farkamat és fel-le húzkodom rajta a bőrt, ahogyan azt a fiúk önkielégítésnél szokták.

Kérdésén teljesen meg lepődtem.
-Máris itt akarsz hagyni?
Kicsit haragra gerjedtem majd el szégyelltem magam mikor eszembe jutott mire értette.
-Bocsánat hirtelen nem tudtam mire gondolsz. De ha tudsz pózokat akkor kérlek mond el mi legyen.
Miután meg hallgattam és ki húzta a farkát a puncimból először fel ültem.
~Nem véres az ágy tehát nem voltam szűz.
Kissé csalódottan néztem Ryukora aki a kezével fel le húzogatta a bőrt a farkán.
-Szép nagy a férfiasságod. Nem baj ha meg érintem?
Kérdeztem majd ha engedte finoman meg érintettem a farkát. Először persze csak meg tapogattam majd mikor észre vettem milyen csúszós lassan mozgatni kezdtem rajta a bőrt.
~Kíváncsi vagyok milyen az illata.
Hajamat kissé meg igazítva előre hajoltam és meg szagoltam az előttem meredező farkat. Ezt követve valamiért úgy éreztem meg kell kóstolnom ezért finoman végig nyaltam. Kissé furcsa íze volt, de el határoztam, hogy ha nem adhattam oda neki a szüzességem akkor meg teszek neki olyat amit eddig még senkinek nem tettem meg. Lassan a számba véve Ryuko farkán szopni kezdtem fel és le ahogy egyszer láttam a tévében. Elég furcsa volt Ryukot szopni és mikor fel néztem rá teljesen el vörösödtem a tekintetétől. Lassan gyorsabban kezdtem csinálni és arra a pillanatra vártam mikor arra kér, hogy inkább az általa meg adott pózban folytassuk.

Kihúztam a farkamat Atsumiból és arra vártam, hogy négykézlábra ereszkedjen, de ekkor feltett egy meglepő kérdést. Először csak néztem rá, aztán bólintottam.
- Persze.
Először kicsit bátortalanul megfogta a farkamat és elkezdte húzogatni rajta fel-le a bőrt, majd megszagolta, aztán bevette a szájába és lassan szopni kezdte. Nagyokat nyögtem, mert isteni érzés volt.
~ Ahhoz képest, hogy még nagyon kezdő, nagyon is jól csinálja.
- Ez az! Nagyon jól csinálod! - bíztattam Atsumit. - Eszedbe ne jusson abbahagyni!
Annyira jó érzés volt, hogy teljesen elfeledkeztem az eredeti tervemről és inkább hagytam, hogy Atsumi tegye a dolgát.
- Ha nem bánod, beleélvezek a szádba. - mondtam Atsunak. - Ez így nagyon jó és nem akarom, hogy abbahagyd.

Mikor azt mondta, hogy eszembe jusson abba hagyni meg ijedtem. Nem tudtam mit tenne velem ha abba hagynám, de nem tudtam mit tegyek. Nem tudtam abba hagyni, de igazán folytatni sem. Meg remegtem és attól féltem mi lesz ha meg harapom.
~Mit tegyek? Ha nem folytatom lehet bántani fog. Ha folytatom lehet azt hiszi, hogy bármikor bánthat.
Teljesen meg remegtem a félelemtől így csak lassan mertem folytatni, mert féltem, hogy meg harapom és akkor azért fog bántani.

Már egy hónapja volt, hogy szakítottunk (Atsumi és én), amikor végre elhatároztam magam a bocsánatkérésre. Kezdetben úgy gondoltam, hamar kiheverem a dolgot és majd jön valaki más Atsumi helyett, de mint utólag kiderült, végig csak hülyítettem magamat. Ő más volt, mint a többi lány.
Megálltam az ajtaja előtt és bekopogtam. Amint kinyitotta az ajtót, rögtön átöleltem őt és szájon csókoltam.
- Nagyon sajnálom, Atsumi. - mondtam neki, amint ajkaink elváltak egymástól. - Ugye meg tudsz bocsátani?

Éppen a hajamat fésültem mikor kopogtak. Ajtót nyitottam mire Ryuko meg ölelt. Mire meg szólalhattam volna szájon csókolt. teljesen meg lepődtem majd mire nagy nehezen elengedett csak néztem rá. Bocsánatot kért tőlem, de én gyorsan adtam neki egy pofont. Még sosem ütöttem meg senkit és nem tudtam miért teszem, de úgy éreztem meg kell tennem. Nem tudtam utána mit mondjak egyszerűen csak néztem őt szavak nélkül.

Amilyen váratlanul csókoltam őt szájon, olyan váratlanul adott egy pofont válaszképpen. Az arcom kicsit bepirosodott, ahol megütött, de nem foglalkoztam vele.
- Tudom, hogy te is ezt akarod. Meg fogsz bocsátani! - mondtam és újra megcsókoltam, de ezúttal már hosszabban.

Mikor közelebb lépet el tartottam magamtól. így nem tudott meg csókolni hiába is akart.
-Ez nem így működik Ryuko. Meg bántottál majd el hagytál most meg egyszerűen azt gondolod, hogy pár csók és meg oldódik a dolog.
Nem tudtam hirtelen mire vélni a viselkedését. Nem tudtam miért jött hirtelen vissza azok után ahogy meg bántott. Azt a hónapot amit eddig különtöltöttünk és felejtéssel igyekeztem jobbá tenni, ami nem volt könnyű.

Amikor Atsumi azt mondta, hogy pár csókkal nem lehet megoldani ezt a dolgot, szomorúan néztem rá, mert rájöttem, hogy mennyire igaza van. Hülye voltam, mert úgy gondoltam, minden megoldódik majd, ha hirtelen rátöröm az ajtót és megcsókolom.
~ Ez a való világ, te hülye, nem pedig egy ócska szappanopera! - oktattam ki magamat fejben.
- Igazad van, és... nagyon sajnálom.- szólaltam meg halkan. - tényleg sajnálom.
Aztán körbenéztem a folyosón és láthattam, hogy jó pár diák elkerekedett szemekkel néz minket. Máskor nyugodt szívvel beszóltam volna nekik, hogy miért bámulnak, de ezúttal egy sokkal fontosabb dologgal kellett foglalkoznom. Visszanéztem Atsumira.
- Menjünk be a szobádba és beszéljük meg a dolgot... kérlek.

Úgy tűnt Ryuko valóban sajnálja a dolgot. Kicsit hezitáltam, hogy be engedjem-e, de igaza volt abban, hogy nem mások füle halaltára kellene meg beszélni a dolgokat.
-Rendben gyere be.
Be engedtem és mi után be jött be csuktam az ajtót.

Látszott Atsumin, hogy kicsit hezitál, de végül beengedett a szobájába. Ahogy beléptünk, becsukta az ajtót maga mögött én pedig rögtön a lényegre tértem:
- Nézd, Atsumi... tudom, hogy megbántottalak és fájdalmat okoztam neked, de... miután szakítottunk, rá kellett jönnöm, hogy nélküled nem tudok élni és... és minden egyes perc szenvedés, amit nélküled kell eltöltenem. - nagyot nyeltem és folytattam. - Emlékszel még arra a napra, amikor találkoztunk? Varázslatos volt és úgy hiszem, az igazi varázs volt, sokkal nagyobb, mint hogy egy veszekedés véget vessen neki. - csak úgy dőltek belőlem a szavak. - De egy szó, mint száz. A lényeg, hogy szeretlek és megbántam, amit tettem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit észre sem vettem.
- Te vagy az egyetlen, akinek valaha ilyet mondtam. És, hogy bebizonyítsam, nem hazudok... bármit megteszek, amit kérsz tőlem. Bármit.

Figyeltem Ryukot és sejtettem, hogy komolyan beszél. Eléggé el szomorított ez, mert vallomása fel tépte a szakítás után hagyott sebem.
-Tudom, mit érzel nekem sem könnyű, de nem értem eleve miért bántottál. Mit tettem amiért ezt érdemeltem tőled? Nem voltam elég hűséges hozzád? Vagy nem voltam elég jó neked az ágyban? Hát nem mondtam neked, hogy nekem csak a második fiúm vagy?
Kissé bele pirultam az emlékbe.
-Igen emlékszem nem volt rajtad ruha. Azóta is eszembe jutsz és néha már nem tudom mit kezdjek magammal. Én is szeretlek még mindig annak ellenére, hogy bántottál. De nem akarom, hogy ismét bánts.

- Hát nem érted? - kérdeztem tőle. - Olyat tettem veled, amit nem akartam és... ezért érzem magam úgy, mint egy darab sz*r!
Újabb könnycsepp gurult le az arcomon és ezúttal már éreztem. Gyengéden megfogtam Atsumi kezét.
- Csak annyit kérek tőled, hogy adj még egy esélyt és bocsáss meg... bármit megteszek, hogy újra elnyerjem a bizalmadat.
Majd rövid és kínos csend következett.
- De, persze... - szólaltam meg végül és elengedtem Atsu kezét. - ... én megértem, ha ezek után rám se mersz nézni.
Megfordultam és a kilincs felé nyúltam.

-Hát akkor miért tetted?
Kérdeztem vissza, de úgy sejtettem erre sem tudja a választ.
-Nem kell el menned. Rád birok nézni hiszen szeretlek. Csak nem értelek miért bántottál ha szerettél.
Elé léptem és le töröltem a kezemmel a könnyeit én is szomorú voltam,de még mindig szerettem őt annak ellenére, hogy bántott.
-Nekem annyi is elég ha szeretsz. De nem akarok többet veszekedni, mert legközelebb már nem tudom meg-e tudok bocsátani.

Bár Atsumi reakciója megdöbbentett, mégis egy csapásra elűzte a szomorúságomat. Hatalmas kődarab esett le a szívemről és szinte hallani véltem, ahogy koppan a padlón. Könnyes szemekkel néztem rá, majd miután letörölte a nedvességet az arcomról, halvány mosoly ült ki az arcomra. Átöleltem.
- Atsumi... szeretlek. - suttogtam a fülébe, majd perceken keresztül egymás ölelésében ácsorogtunk az ajtó mellett. - Ígérem, soha többé nem fogunk veszekedni egymással. Ígérem.
Tudtam, hogy még nem tört meg teljesen a jég kettőnk között, de már nem sokáig tartott ki.

-Én is szeretlek Ryuko és szavadon foglak fogni.
Vissza öleltem majd fel néztem rá.
-Mert utána nem lesz több esélyed.
Lassan közeledtem hozzá és meg csókoltam. Hosszan cskolozunk majdcsak lassan váltam el tőle.
-Egyenlőre tegyünk úgy mintha misem történt volna. Aztán folytassuk valahol ott ahol abba hagytuk.

Miután megígértem neki, hogy soha többé nem fogunk veszekedni, hosszasan csókolózni kezdtünk. Leírhatatlanul jó érzés volt újra megcsókolni Atsumit és érezni testének melegét. Legszívesebben soha sem engedtem volna el őt.
- Ahol abbahagytuk? - kérdeztem vissza. - Én tisztán emlékszem arra, hogy hol hagytuk abba. - és elmosolyodtam.
Hirtelen felkaptam Atsut a kezembe és egészen az ágyig vittem, majd lefektettem oda. Utána rádőltem és megcsókoltam.
- Fejezzük be, amit múltkor elkezdtünk. - mondtam halkan és kicsatoltam az övemet.

Gyorsan a nyakába kapaszkodtam majd ahogy le tett az ágyra elengedtem és forrón vissza csókoltam. Mikor el kezdet az övével foglalatoskodni rá néztem.
-Nem egészen így értettem. Szerintem ehhez most nem elég stabil a kapcsolatunk. Én ezt szeretné vissza állítani vagyis inkább tovább fejleszteni. mert így hamar össze fogunk veszni.

Atsumi egy kicsikét meglepett arcot vágott mikor említettem, hogy szívesen megnézném a szobáját.. vele együtt, de valóban így gondoltam, akkor meg minek hazudtam volna??
- Ne aggódj emiatt.. ha nem fog tetszeni se szólok semmit, csak dicsérő szavakat..- viccelődtem egy kicsit, majd mikor felállt Atsumi akkor követtem fel, egyenesen az első emeletre a szobájához, majd kíváncsian várom, hogy beengedjen.

-Hát jó. De jobban szeretem ha őszinték velem.
Kinyitottam az ajtót és már akkor láthatta, hogy oda bent valóban minden rózsa szín.
-Gondolom túl gyerekes. De nyugodtan be léphetsz.
Ha be ment én is be mentem és be csuktam az ajtót.
-Meg kínálhatlak valamivel? Ígérem az nem lesz rózsa szín.

- Értem.. én viszont nem szeretnélek megsérteni.. ahogy észrevettem nagyon törékeny vagy... rád vigyázni kell... - mikor felértünk a szobájához kinyitotta az ajtót és betessékelt.. kicsit sem haboztam és beléptem a szobába.. abba a bizonyos rózsaszín szobába. kicsit elnevettem magam..
- Nem vicceltét.. tényleg minden rózsaszín.... - körbefordultam párszor, hogy mindent megnézzek.. eléggé durva..
- Én személy szerint nem laknék ilyen szobában, de nem rossz.. és az illata mennyei.. pont olyan mint neked, csak itt sokkal erősebben érzem. - szimpattotnam nagyot a szoba levegőjéből.
- Hát az attól függ, hogy mivel kínálnál meg..- bizony, mert van olyan rész a testén ami biztosan szép halványrózsaszín