Chou Atsumi szobálya

-Nos igen kicsit ijesztő a fiúknak. Talán majd át kéne tapétázni vagy nem is tudom.
Le vettem a pólóverem mert melegem volt, persze azért ott volt rajtam egy rózsa szín blúz.
-Mit szeretnél? Van víz, kávé, kakaó, üdítő, méz, édes virág nektár is. Azt hiszem csak ezeket tudom fel ajánlani.

- Nem.. azt nem mondanám, hogy ijesztő.. inkább.. nem való egy fiúnak ilyen szoba.. nem nagyon éreznénk magukat jól benne.. mondjuk nekem semmi bajom a rózsaszín dolgokkal, de ha a saját nevemben beszélek akkor jóból is megárt a sok..- Bizony full rózsaszín volt a szoba berendezése.. de egy lánynak ez nem furcsa.. sőt.. inkább aranyos. Leültem az ágy szélére
- Hmm azt hiszem szívesen megkóstolnám a nektárodat...- feleltem kicsit félreérthetően.. de pont ez volt a célom.. Tetszik ez a lány.

-Rendben egy pillanat.
Oda léptem az egyik szekrényhez és ki vettem egy üvegcsét majd két poharat. Töltöttem a nektárból mind két pohárba majd az egyiket át nyújtom neki.
-Sajnálom, hogy kicsit ijesztő. De majd esetleg halvány kékké fogom áttapétázni vagy festeni tavasszal. Persze lehet az sem sokkal jobb, de legalább nem rózsa szín. Valamint nem ígérem, de legközelebb talán majd szerzek egy kis sakét is. Tudom a fiúk jobban szeretik az alkoholosabb italokat, de én igazából nem nagyon szeretem őket.

Atsumi nem értette félre a dolgot, de ez nem is baj... felkelt, amjd a szekrényhez lépett és ki is töltött két pohár virág nektárt. majd az egyiket meg is kaptam..
- Nagyon szépen köszönöm..- feleltem mélyen a szemeibe nézve és persze mosolyogtam.. ebben a blúzban is meseszép látvány a hölgyemény.
- Rendben, de csak akkor tedd meg ha te is így szeretnéd.. más véleménye nem számít.. elvégre ez a te szobád.. neked kell tetsszen - azután úgy csináltam, mintha kiönteném a nektárt,de amint elhagyta a poharat megfagyot.. egyszóval jégrémet csináltam belőle.. majd nyalogatni kezdtem..
- Nagyon finom.

-Már gondolkoztam rajta korábban is és sok színben el tudnám még képzelni a szobát.
Eléggé meg ijedtem mikor láttam, hogy ki akarja önteni a nektárt, de szerencsére meg fagyot.
-Ha kérhetem inkább szólj előre ha jégkrémet szeretnél. Ősszintén eléggé meg ijedtem elég nehéz szőnyegből ki szedni a nektárt. De szerencsére nem lett baj.
Éreztem, ahogy az ijedelemtől a dobogó szívem lassan kezd le nyugodni.
-Gondolom ez a képesség faji tartozásodhoz visszanyúl.

- Ahogy neked jobban tetszik, de más kedvéért ne alakítsd át. - adtam egy jó tanácsot, hiszen én is így vagyok vele.. azt teszem amit én akarok és abba mások ne nagyon szóljanak bele. Mikor a nektárral szórakoztam kicsit megijedt Atsumi.. elég vicces volt, de nem lett komolyabb probléma.
- Ne aggódj.. sose tennék olyat amivel ártanék neked.. te ahhoz túl gyönyörű és törékeny vagy.. mint ez a rózsa.- mutattam a nektárt a kezemben, menrt a jég egy átlátszó rózsa alakját vette fel idő közben.

Kissé el vörösödtem.
-Ha ilyen szépeket mondasz akkor nem tudok haragudni rád.
Meg néztem a kezében a jég virágot.
-Mese szép.
Néztem fel rá majd úgy döntöttem én is mutatok valamit. Egy marék tündér porból szórtam egy keveset a jégre amitől kicsit csillogóbb lett, mert a por is vissza vert némi fényt.
-Tudod szerintem lehetnénk barátok.

Sikerült egy kis pírt csalnom újfent a gyönyörűséges arcára... nagyon aranyos a lányka amikor zavarban van.
- Nem is szeretném, hogy haragudj rám.. nem esne valami jól. - Atsumi-nak tetszett a jégvirágom és szórt is rá valami port amitől csillogó lett.. gyönyörűen nézett ki.
- Ha nem lenne ennyire hideg neked adnám.. - szegénynek kicsit fázna a keze és az kellemetlen érzés azoknak akik nem bírják a hűvöset. Végül Atsumi szavain elmosolyodtam.
- Tudod.. szerintem lehetnénk egy picit többek is, mint barátok- feleltem mosolyogva.

-Hmm be tudjuk tenni a fagyasztóba. De akkor ügye nem marad szem előtt. Ami nem jó egy ilyen szem kápráztató virágnak. majd később talán ki tudunk valamit találni így csak elolvadna.
Rá néztem, de nem tudtam mire gondolhat.
-Pontosan mire gondolsz Clay-kun?

- Igen.. valóban szemkápráztató.. de ebben a szobában te is az vagy.. és egy bőven elég..- udvaroltam tovább, majd következett az a bizonyos kérdés. Nem tudom, hogy direkt csinálja, vagy valóban nem értette a dolgot, de nem is érdekelt.
- Hogy mire Atsumi-san??- elmosolyodtam, majd odaléptem hozzá.. lassan közeledtem és ha megengedte akkor egy apró csókot adtam neki. Nem erőszakoskodtam.. csupán így fejezem ki a szándékaimat felé nézve.

Szavaitól ismét el pirultam.
-Köszönöm Clay-kun nagyon kedves tőled, hogy ilyen szépeket mondasz.
Kérdésemre válaszolva oda lépet hozzám és meg csókolt. Hirtelen ért a csók és teljesen el vörösödtem ahogy lassan átengedtem magam a csóknak. Majd a csók után kissé szégyenkedve le néztem a földre.
-Mutatnom kell neked valamit. De nem biztos, hogy tetszeni fog.
El lépve tőle hátat fordítottam majd le vettem a blúzomat. A blúz után a melltartómat majd a hajamat előre igazítottam, hogy takarja a melleimet mikor szembe fordulok vele.
-Meg mutatom miért vagyok oda a rózsa szín ért.
Pár pillanat múlva a hátamból két rózsa szín szárny nőt ki melyek meg meg rebbentek mögöttem.
-Ez vagyok én egy rózsa szín szárnyú Pillangó Tündér.

Nem tudok betelni az aranyos zavarával Astuminak.. kell nekem ez a lány. Közelebb lépkedtem hozzá és megcsókoltam. Azt hittem, hogy pofon lesz a vége, de nem az lett.. visszacsókolt.. váratlanul ért, de tetszett. A csók után furcsa dolgok vették kezdetüket. Atsumi elkezdett vetkőzni.. ~ nah még a végén lesz belőle valami~ gondoltam és megvártam, hogy mi lesz.. De ismét nem az amire számítottam. a lányka.. egy pillangó tündér.. Egy percig csak ámultam, majd elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Gyönyörű vagy!

-Köszönöm.
Átöleltem és fel néztem rá.
-Sajnálom, hogy csupa rózsa szín vagyok. Most biztosan tele vagy ellent mondásokkal magadban.
Kicsit meg lebbentettem még a szárnyaimat majd lassan ismét vissza mentek a hátamba.
-De remélem meg érted, hogy ezt tudnod kell ha komolyabb kapcsolatot szeretnél. Mert én már tudom miként viszonyulsz ehhez színhez és nem szeretnék ez miatt gondot okozni neked.

Atsumi átölelt és felnézett rám. neki fontos egy pillanat volt ez, így én is magamhoz öleltem amint visszahúzta áttetsző szárnyait.
- Hehe.. ilyenért ne kérj elnézést.. ezt inkább nekem kellene mondanom. Egy lánynál normális a rózsaszín, de egy fiúnál... - nyugtattam egy kicsit.. semmi bajom a rózsaszínnel.
- Hogyan okozna gondot nekem egy gyönyörű lányka?? Maximum úgy, hogy a féltékeny srácokat helyre kell tegyem.. azokat akik rád pályáznak...- picit viccelődtem és jó hosszan megcsókoltam.

-Neked sem kell elnézést kérned. Ki tűnsz a sorból, mert kicsivel másabb vagy mint ők. De lényegében olyan vagy mint ők a hajad színétől függetlenül is.
Próbáltam vigasztalni ahogy ő engem és most még a karjaiban is lehettem ami jó érzésekkel töltött el.
-Eddig nem mondhatnám, hogy fel kell tettem a fiúk érdeklődését.
*Mondtam és ő meg csókolt. Ismét váratlanul ért és hosszan tartott, de nagyon jól esett és valahol a szívem mélyén azt kívántam bár megállna az idő. Még ha egy pillanatra is, de így szerettem volna maradni mielőtt el enged.

- Köszönöm- Igazából nem vagyok olyan mint a többi.. nem is akarok olyan lenni.. mégis jól estek a lány szavai.. és jó érzés volt őt a karomban tartani. Azután furcsa és hihetetlen dolgot hallottam.
- Ne viccelj.. én azonnal felfigyeltem rád... kitűntél a tömegből.. a sok átlag lány közül..- Ezután megint megcsókoltam.. ezúttal jó hosszan.. élveztem.. nagyon finom volt ez a csók. Abba se akartam hagyni így tényleg sokáig tartott. Végül kellet egy kis levegő.. de ettől még nem engedtem el. csak lenéztem rá.
- Valamiért nem tudlak elengedni..- viccelődtem.

-Akkor ne engedj el csak tarts a karjaidban.
Mondtam majd meg csókoltam. Úgy éreztem, hogy ismét boldog vagyok azokhoz az időkhöz képest amikor szét törték a szívem.
-Mit szólnál hozzá ha el mennénk sétálni vagy beszélgetnénk. Hogy jobban meg ismerjük egymást.
Tettem pár javaslatot, mert féltem attól ha el enged akkor el megy és én pedig most szerettem volna vele lenni. Mindegy merre mentünk volna csak vele lehessek.

- Eszem ágában sincs...- ezúttal ő csókolt meg engem.. furcsa érzés volt.. csak megakartam húzni ezt a lányt és mi lett belőle?? Ez egyáltalán nem vall rám.. Normális esetben már rég az ágyban lennénk...de most..
- Benne vagyok... sétáljunk egyet..- egyeztem bele... pedig nem ezt akartam mondani.. mégis ez csúszott ki a számon.. azt hiszem kicsit megbabonázott ez a szépség.. elengedtem, hogy feltudjon öltözni.. persze szemem nemtudtam levenni fedetlen felsőtestéről..

Miután elengedett fel vettem a melltartót a blúzt és a pulóverem. A kabátomat is magamhoz vettem hátha kint is szeretne sétálni, de azt még nem vettem fel.
-Merre sétáljunk szerinted? Menjünk a parkba vagy az erdőbe? Esetleg a városba vagy csak a suliban nézzünk körül?
Próbáltam pár ötletet adni végül is ő új volt így lehet, hogy körbe sem nézet még igazán.

Elengedtem, hogy feltudjon öltözni... bár a szemem le se tudtam róla venni... egészen addig míg a kabát fel nem került. Elnézegettem volna még egy picit.. sőt még többet is, de most más program van.
- Hmm. ha én választhatok... akkor menjünk a parkba.. ott még nem jártam..- választottam a lehetőségek közül.. a park egész jó hely lehet egy sétára... Csak rá vártam.. és amint kiléptünk az ajtón már meg is fogtam a kezét..

-Rendben akkor kell a kabát.
Fel vettem a kabátomat is majd mikor elindultunk meg fogta a kezem.
-Egyébként neked nem kell kabát? Bár láttam, hogy jeget használsz, de nem tudom nem-e fogsz fázni.
Nem akartam sem okoskodó sem aggodalmaskodó, de azért azt sem szerettem volna ha meg fázik.

- Hát.. ah fázós vagy akkor itt ne hagyd- de esze ágában sem volt így tenni.. bizony mikor vele vagyok vissza kell fogjam magam és megtartani az emberi hőmérsékletem. De így elgondolva elég könnyű lesz.
- Nem.. nekem nem... Én inkább a nagy hőséget nem szeretem.. a hideggel semmi bajom.- válaszoltam és az ajtón kilépve megfogtam a kezét, majd előre engedtem őt mivel nekem fogalmam sem volt arról, hogy merre is van az a park. Így teljes mértékben Artsumi-ra bízom magam..

//sztem mehet a parkba //

Astumival megbeszéltük, hogy együtt töltük azéjszakát aminek örültem.. legalább annyira mint ő maga. Mivel nem ismertem itt még ki magam előre akartam engedni, de inkább mellettem haladt és kézenfogva sétáltunk. Hamar el is értünk a kollégiumba, ahol feltettem neki egy kérdést, hogy melyikünk szobájába menjünk.
- Rendben..- feleltem és hagytam hogy vezesen. Mikor beléptünk a szobájába leültem az ágyára.. vártam míg ő leveti a kabátját meg minden... Ennyi előnyöm volt.. nekem nem kellett kabát.. sosem.. Így csendben vártam őt..
- Nagyon gyönyörű vagy...- bókolgattam azért még egy picikét. Végül felálltam.. odaléptem hozzá és megcsókoltam.. eddig bírtam..

Mikor a kollégiumba értünk el kezdtem le venni a kabátom, mert bent már elég meleg volt. A szobám előtt le vettem a cipőmet be léphettünk a szobába. Bent fel vettem egy papucsot majd Claytonnak is adtam egyet míg el tettem a cipőket száradni. Kicsit el pirultam a hirtelen jött bóktól.
-Köszönöm.
Feleltem kicsit vörösen é el mosolyodva. Mikor odajött hozzám a szemébe néztem végül meg csókolt és én nem álltam ellen. Vissza csókoltam é hagytam, hogy minden menjen a maga útja felé.

A szoba előtt levettük a cipőnket.. ez afféle japán szokás volt, de meg is értettem, majd csak vártam, hogy Atsumi megszabaduljon a vastag kabátjától, meg egyéb kiegészítőktől. Mikor ez megtörtént már ott is voltam hogy megcsókoljam. Természetesen engedte, így jó hosszúra sikeredett.. és kezdtünk is belemelegedni. Ezért gondoltam h segítek neki a vetkőzésben és elkezdtem lehámozni róla a felsőjét szépen lassan.. finoman.