Chou Atsumi szobálya

Miután meg érkeztem az iskolába el mente a kollégiumba és meg kerestem a szobámat. Sokkal tágasabb volt mint elsőre gondoltam és gyorsan ki is pakoltam, mert még el akartam menni az igazgatóhoz. Remélte tud segíteni még a tanév meg kezdése előtt, hogy a többiekkel meg tudjak ismerkedni.

/Szálló/Warg szobája/

Amíg Atsumi szobájához értünk, egész végig a lány körül forogtak a gondolataim. Bár kissé különc és furcsa lánynak tűnt, de nagyon szép is volt és valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy éreztem, meg kell ismernem jobban.
A szobájának ajtajánál megálltunk és úgy tűnt, itt az ideje az elköszönésnek.
- Még egyszer örültem, hogy megismertelek. - mondtam neki, majd egy pár pillanat erejéig gondolkodóba estem. - Mi lenne, ha... este találkoznánk... mondjuk a parkban. De csak, ha szeretnél...
Nem egészen így akartam kifejezni magam, de egy lányt randira hívni soha sem volt könnyű dolog.

Elértünk a szobám ajtajáig és ki nyitottam az ajtómat.
-Én is nagyon örültem, ogy meg ismerhettelek.
Hajoltam meg kicsit felé nézve. Majd kissé el pirultam az esti meg hívás kapcsán.
-Természetesen örömmel csatlakozom eme meg híváshoz.
Kedvesen el mosolyodtam majd oda hajoltam és egy kis puszi adtam az arcára.
-Köszönöm, hogy el kísértél Ryuko.
Be mentem a szobámba be csuktam az ajtót és le téve a kabátomat el pirulva néztem magam a tükörben.

Kicsit zavarba jöttem, amikor Atsumi köszönetképpen egy puszit adott az arcomra.
- Ni... nincs mit...
Nagyon finom illata volt.
- Na, akkor szia! Majd este találkozunk! - köszöntem el tőle, majd elindultam vissza a szobámba.
Ott lehuppantam az ágyamra és átgondoltam mindent, ami az elmúlt fél órában történt velem. A cikis pucér-jelenettől kezdve a lány finom illatáig. Utána elkezdtem valami jobb göncöt keresni a szekrényemben és hipp-hopp, egy szempillantás alatt eljött az este.

Hogy teljen az idő meg fürödtem és hajat mostam. Majd mikor meg száradt a hajam ki fésültem jó alaposan. Majd egy kis parfüm és tiszta ruha után úgy éreztem egy hangyányi kis rúzst teszek fel ajkaimra. Körmeimet is le reszeltem, hogy ne nézzenek ki csúnyán ha véletlenül meg fogná a kezem. Mikor fel néztem az órára láttam, hogy ideje indulnom. A tükörben ellenőriztem magam és a ruhámat majd elindultam a parkba.

/Park/

Szinte teljesen kihalt volt már a kollégium, mire Atsumival visszaértünk. Csak egy-két szobából szűrődtek ki beszédhez hasonló hangfoszlányok.
Illedelmesen ajtót nyitottam neki.
- Parancsolj.
Miután belépett az ajtón, adok neki egy búcsúcsókot.
- Én nagyon jól éreztem magam. Remélem, hogy te is.
Ha visszonozza a csókot, egy jó éjt-puszit követően elindulok vissza a szobámba.

Hamar vissza értünk a kollégiumba és Ryuko vissza kísért a szobámba. Úri ember ként viselkedett ami nagyon tetszett.
-Köszönöm Ryuko.
Miután be léptem a szobámba és szembe fordultam vele és közel hajolva hozzám meg csókolt. Viszonozva a csókját öleltem kissé magamhoz, majd a csók végén el vörösödve néztem rá.
-Igen jól éreztem magam köszönöm.
Kaptam még egy puszit az arcomra, de mielőtt el ment volna meg fogtam a kezét.
-Nincs kedved maradni még? Meg hívhatlak egy teára, hogy át melegedj?

Épp mikor indulni készültem, Atsumi megfogta a karomat, hogy maradjak még egy kicsit és meghívott egy teára. Sosem szerettem igazán a teát, de Atsumi kedvéért igent mondtam. Ahogy beléptem a szobájába, kezdtem zavarba jönni. Eddig még egy lány sem engedett be a szobájába az első randin.
Tetszett a szobája. Igazi lány szoba. Édes illat szállt a levegőben és az én szobámmal ellentétben teljesen rend volt.

El fogatta a meg hívásomat és be jött a szobába.
-Foglalj helyet kérlek.
Kabátomat és puloveremet levéve egy rózsaszín blúzban oda mentem a tes kannához és két bőgrébe öntöttem teát. Egyiket neki adtam a másikat magamhoz vettem. Szemben le ültem mellé és kicsit el pirulva végig gondoltam az el múlt időt vele.
-Akkor én most a barátnődnek számitok igaz?
Kérdeztem el vörösödve és zavartan, mert még mindig nem tudtam el dönteni, hogy valóban össze jöttem-e vele ilyen gyors ismeretség után vagy ez csak átmeneti szorongás a találkozonk után.

Miután beléptem a szobájába, helyet foglaltam. Kis idő múlva megérkezett két bögrével a kezében és leült velem szembe. De ezúttal már nem kabátot viselt, hanem rózsaszín blúzt. Egek, de csinos volt! Még jobban zavarba jöttem.
- Persze. - válaszoltam egyértelműen a kérdésére. - Én meg a barátod vagyok.
Ittam egy kortyot a teájából, de túl forró volt, így sikerült leforrázni a számat.
- Ugh... a francba!
Gyorsan letettem a teáscsészét.

Miután meg kapta a választ ismét el bizonytalanodtam.
~Vajon egy párnak mit szabad első nap csinálniuk.
Fel néztem mikor meg égetet a nyelvét.
-Ó jaj el felejtettem szólni. Ne haragudj nem tudom hol jár az eszem.
Gyorsan fel álltam és a hütőbő ki vettem pár jégkockát.
-Tessék ezzel le hütheted, de remélem ettől nem leszel torok gyulladásos.

- Ugyan, hagyd csak! - mondtam, mikor Atsumi odahozott nekem pár jégkockát. - Nem fájt, csak váratlanul jött.
A kapkodó reakcióin láttam, hogy nagyon zavarban van.
- Nyugodj meg. Inkább gyere és adj egy gyógypuszit a számra.
Elmosolyodtam.

Teljesen el vörösödtem amikor egy gyógy puszit kért tőlem. Azt sem tudtam el dönteni, hogy oda hajoljak vagy az ölébe üljek és úgy adjam neki át.
~Gyerünk atsumi végül is a barátod nyugodtan az ölébe ülhetsz.
Győzködtem önmagam majd kissé nehezen az ölébe ültem és egy puszit adtam a szájra. Ezután a szemmeibe néztem.
~Lehet, hogy szerelmes vagyok?
Kicsit el vörösödve nétem félre.
-Mond Ryuko az éjszakát velem szeretnéd tőlteni?

Atsumi az ölembe ült és úgy adott egy gyógypuszit a számra.
- Már nem is fáj. - mondtam mosolyogva.
Utána Atsumi elvörösödve megkérdezte, hogy vele akarom-e tölteni az éjszakát. A szíven hirtelen nagyot dobbant, azt hittem rögtön kiugrik a helyéről.
~ Szívem szerint vele maradnék éjszakára, de ez még csak az első randink... mit válaszoljak??
Nem tudtam döntést hozni, ezért Atsumira hagytam a választást.

-Ne nem gondoltam semmi rosszra. Csak arra, hogy esetleg, hogy együtt alszunk.
Kicsit meg igazitottam a hajam zavaromban majd rá néztem.
-De ha nem a sem baj. Tudom ez az első randink volt és én sem gondoltam semmi rosszra. Csak nem szeretek egyedül lenni idegen helyeken.

Atsumi azt hihette, hogy félre értettem valamit, mert rögtön magyarázkodni kezdett.
- Semmit sem értettem félre. És igen, szívesen itt maradok veled éjszakára. - mondtam. - De először még el kell intéznem pár dolgot. Például bezárni a szobám ajtaját.
Nem kértem meg Atsumit, hogy szálljon ki az ölemből, inkább a karjaimba vettem és felálltam, majd elsétáltam vele az ágyáig és óvatosan lefektettem.
- Ne szökj meg, mindjárt jövök. - és ezzel kiléptem a szobából, majd öt perc múlva visszaértem.
- Itt vagyok!

Kicsit el mosolyodtam mikor azt mondta, hog velem marad. Majd bele karoltam mikor fel melet és karjaiba vitt az ágyig.
~Te jó ég, valóban erős.
Azt kérte ne szökjem el, amit teljesitettem is. Bár amíg el volt szívesen átöltöztem volna.
-Én is itt vagyok még.

Miután visszatértem Atsumi szobájába, először befejeztem, amit már korábban elkezdtem, vagyis megittam a teát, amit nekem szánt és ami addigra már langyos volt.
- Nagyon finom. - dícsértem meg és nem jártam messze az igazságtól.
~ Talán a végén megszeretem a teát?
Ezt követően lehuppantam Atsumi mellé az ágyra és kisimítottam az arcából a kósza hajszálakat.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle.

Miután meg itta a teáját le ült hozzám.
-Örülök, hogy ízlik.
Meg igazitotta a hajam én pedig még mindig el pirulva néztem rá.
-Nem is tudom. Szerinted mit lehet csinálni egy párnak az első éjszaká ha alig pár órája ismerték meg egy mást?
Kérdeztem majd fel ültem.
-De szerintem tudnod kell, hogy nekem már volt egy barátom. De szakítottam vele, mert tudod ő egy másik lányt választott.

Miután leültem Atsumi mellé, olyan témát hozott elő, aminek előbb-utóbb elő kellett jönnie. Ez minden kapcsolatban így van.
- Ne aggódj, megértem. Nekem is volt már barátnőm, de már régen... és különben is az a múlt és a múltra fátylat kell borítani. Egyedül ami számít az a jelen és a jövő.
A szemébe néztem és elmosolyodtam.
- Ami meg az éjszakát illeti... először mindenképp zuhanyozzunk le, aztán majd meglátjuk.

-Nem értem téged miért hagyott ott a barátnőd.
Néztem rá és a szemébe.
-Rendben, de gondolom külön. Bár én már láttalak, igaz véletlenül. De remélem nem ezért leszek meg lesve. Te szeretnél elsőnek menni vagy menjek inkább én?

- Nyugodtan menj elsőnek. Amúgy meg elhiheted, hogy nem foglak meglesni. Bár nem vagyok egy úriember, de a lányokkal tudok bánni.
Miután elment zuhanyozni, visszamentem a szobámba, hogy áthozzam a laptopomat. Ezt követően lehuppantam Atsumi ágyára és egy párnát raktam a hátam mögé, majd a falnak dőltem és a laptopot az ölembe fektettem. Gondoltam, míg Atsumi zuhanyozik, szörfözök kicsit a világhálón.

-Hát jó, de ha még is meg próbálod sejtem miért tennéd meg.
Fel állva be mentem a fürdőbe ahol le vettem a ruháimat és be álltam a zuhanyzóba ahol meg nyitottam a csapokat. Nagyjából fél óra múlva egy rózsaszín köntösben részben meg száradva, de egy éppen kicsit még nedvesen ki jöttem a fürdőből.
-Rendben Ryuko én készen vagyok.

Éppen a Twitteren böngészgettem, amikor a fürdőszobából kiszűrődő zuhany susogása abbamaradt. Hamarosan megjelent Atsumi egy kicsit még vizesen és mondta, hogy készen van.
- Rendben. - bólintottam, majd összecsuktam a laptopomat, az ágy melletti éjjeli szekrényre tettem és elindultam a fürdőszoba felé. - Ne szökj meg.
Benn a fürdőben levetkőztem és a zuhany alá állva tusolni kezdtem.

-Ne félj nem szököm és nem leslek meg. Nem mintha már nem láttalak volna.
Kicsit el mosolyodtam, de az emlékbe bele pirultam.
-Azért jól néztél ki.
Míg ő tusolt én addig olvasgattam egy szerelmes regényt.