Jeremiah McGuilt szobája

Vendég

Tökéletes támadást és lehetőséget teremtettem magamnak, azonban a testemnek valamiért nem engedelmeskedett az eszem. Két fele szakadtam, egyik rész mindenáron szeretkezni akart Elriellel és még több mocskos dolgot tenni vele, a másik meg okosan ki akarta játszani őt, hogy valamikor később folytatjuk a megkezdett játékot.
Persze ki merne abba hagyni egy ilyen alkalmat? Én!!! Még mindig csikiztem volna őt, amikor egy váratlan pillanatban lefele kezdtem csúszni a testén. Mert én csak csúszásnak tudnám nevezni, hisz még a csókokat is elfelejtettem. Talán a démon lényem akart egy kis változatosságot, bár isten bizony én csak is a következő alkalomra tartogattam volna.
Igazság szerint ha tudnám meddig mehetek el, minden gondom egy kicsivel könnyebb lenne. Lassan már úgy éreztem, hogy annyira le amíg eljutottam tovább nem is megyek.
Elvigyorodtam, csak azért mert életem első ilyen merényletére készülök, de csak a készülődés volt meg. A többi dolog úgy ahogy volt nem tudtam megtenni, csak ott ültem, majdnem leszállva róla és néztem őt.
- Hjaj elveszed az eszem és képtelen vagyok bármit is tenni veled... - hozzábújtam.
Öhm igen, én annak nevezném a véletlenül elkövetett cselekedetem, mert biztos, hogy nem a mellei között akartam tudni a buksim és simogatni őt.

Vendég

Vártam, hogy vajon mire készülhet a drágaság. Miben sántikálhat vajon. Jó lenne tudni. Olyan furcsa ez az egészen, hiszen alig ismerem, és úgy elcsavarta a fejemet, hogy neki is adtam magamat. És ha a későbbiekben talán közbe jön valami, és még sem maradunk egymás mellett nem bántam meg, hogy ő nekem az első. főleg úgy,hogy én pedig neki.
Végül csikizni kezdett mire nevetésben törtem ki, és próbáltam magamat védeni, de nem sok sikerrel. Aztán a következő pillanatban kicsit meglepett, mert a elindult lefelé. Még mindig mosolyogtam, és figyeltem őt, hogy vajon mire is készül, hiszen valami új dologról beszéltünk nem rég.
- Akkor csukd be a szemedet – kuncogtam , majd felsóhajtottam arra, amit csinált.
- tedd vagy ne tedd …-sóhajtottam újra.
- de én megveszek érted

Vendég

Kár, hogy sosem tudnék csalódást okozni egy lánynak azzal, hogy az ágyban hagyom félig meddig felruházva tudással és felizgulással. Esküszöm szívesebben lennék igazi történelem tanár, mert csakis a múltba tekint vissza, a jelent meg valahogy csak nagy nehezen fogadja el. Felsóhajtottam és megpróbáltam kibújni Elriel mellei közül. Jó azért egy cseppet sem szerettem volna olyan lenni mint egy kisgyerek aki az anyukája karjaiba van.
Azt hiszem egy csókra volt szükségem, aminek következtében visszakúszhatok Eliel öhm lábaihoz. Miután ezt megkaptam már csúsztam is vissza.
- Ha behunyom a szemem nem látom mit teszek, sőt még az arcod sem látom.
Óvatosan elindultam felfele a jobb lábán az ujjaimmal, úgy tűnt mintha egy kis hegymászó próbálná megmászni a meredek és sziklás hegyet. Hogy én valójában most a menekülő vagy a vakmerő voltam e azt nehezen tudnám megmondani.
Minden lavinaként zúdult rám amikor a kis hegymászó ujjaim elérték a határt Elriel lábainál.
Nem egyáltalán, nem az ujjaimat akartam használni mert az tök hülyeség lett volna, ha két dolog is a birtokomban van amit használhatnék helyettük. Az ajkaimba haraptam, bár azt sosem gondoltam volna, hogy valóban egy lány lábai között lesz majd a fejem utána.
Minden félelem és kíváncsiság egybe volt kovácsolva bennem. Teljes mértékben egyik sem volt képes győzni, hiszen a kettő csak együtt alkot egy tökéletes párt.
Szóval khm kicsikét legyűrve magamban az egész ügyet, Elriel nőiességét próbáltam kényeztetni.
Furcsa, az elején irtóztam tőle, de most, hogy elkezdtem lassan abba sem akarom hagyni, hadd legyen egyszer valamivel elégedett.

Vendég

Felsóhajtottam, ahogy kiemelte a fejét a melleim közül.
- szeretem amikor így kényeztetsz, és játszol velem - mondtam neki mosolyogva, és figyeltem ,hogy mit fog még tenni. Szemei egyáltalán nem arról árulkodtak, hogy tovább fog csikizni, és játszani velem. sokkal inkább a vágyat láttam benne, amivel engem akar. Megcsókoltam, majd az ajkába suttogtam.
- csináljuk még, szeretném, szeretnélek . szeretkezni akarok - suttogtam neki, és vágyakozva néztem rá. túlságosan is élveztem, és a lelkem egy zugában bűnnek gondoltam, hogy ennyire jó ez az egész, és ennyire rákaptam az ízére, de annyira jól esett, és annyira élvezetes dolog, ráadásul boldogságot okoz, de így meg hogy lehetne bűn?
Ahogy ajka megérintett a lábam között felsóhajtottam.
- Jeremiah -sóhajtottam a nevét, és beledurtam a hajába. Csípőmet kicsit megemeltem, hogy még jobban érezzem, amit csinál. Szóval tényleg élvezhető ez is, bár a nővérkénél azt hittem fájdalmas dolog lehet, mert ő sikítozott közben, de ez igen csak élvezetes volt inkább.

Vendég

Azt hittem képes leszek elkerülni ilyen helyzeteket, de most, hogy majdnem mindennek megízleltem a hatását és élvezetét abba sem akarom hagyni. Úgy tűnt mintha sokkal hosszabb lenne a nyelvem és akár azt is megmárthatnám Elrielben. Bár nem, olyat azért még én sem mernék tenni, hiszen mindenhez a megfelelő idő kell. Nem, sosem merném letagadni, hogy azt amit teszek nem élvezem. Túlontúl gonosz vagyok én ahhoz, hogy ilyet merjek hazudni, úgy magamnak mint neki.
El sem akartam mozdulni Elriel nőiességétől, talán azt mondhatom, hogy a nyelvem is jól tud dolgozni, bár az maga lenne a dús önbizalom. Nem mintha lenne okom kételkedni, hisz egyfajta istenségei is lehetnénk mi incubusok és succubusok ennek az 'élvezetnek'.
Úgy érzem már sem a nevemre sem pedig a simogatásra nem hallgattam, csak a fejem után mentem. Valamiféle okból felmásztam hozzá, összeszedve minden szenvedélyemet megcsókoltam.
Bársonyos érintését most már tudom, hogy sosem fogom elfelejteni, hiszen ő volt az első akin kísérletezhettem.
- Ezt valamikor okvetlen meg kell ismételnünk.

Vendég

Nagyon élveztem, amit Jer csinált velem. Egyre élesebb hangokat adtam ki tőle.
- Csináld, még,ne hagyd abba – könyörögtem neki, és a hajába durtam miközben remegni kezdett a testem a tettétől.
- igen –sóhajtoztam egyre sűrűbben, majd egy halk sikollyal elélveztem művétől.
- bármikor – kapkodtam a levegőt, amikor válaszoltam neki, hogy meg kell ismételnünk majd a dolgot.
Odabújtam hozzá szorosan, hogy érezzem a bőre melegét, és hogy kicsit összeszedjem magamat.
- szeretek, és nem érdekel ha valaki bűnnek nevezné, amit csináltunk,mert ilyen boldogságra nem lehet azt mondani,hogy bűn lenne –súgtam neki, majd megcsókoltam.
- megyünk fürdeni? – simogattam meg az arcát, majd a vállát is.

Vendég

Határozottan elmondhatom, hogy jó munkát végeztem. Elriel vágytól teli sikolya pont elég volt nekem, azt hiszem több nem is kellett nekem.
A csókja és simogatása után szó nélkül felkeltem és a karjaimba vettem őt. Olyan volt mintha egy középkori lovag lehetnék, aki kedvességével elvarázsolhatja hercegnőjét.
- Tiszta ruhára lenne szükséged...- suttogtam az ajkaiba amikor sikerült megcsókolnom őt. Szabad voltam, most az egyszer senkitől sem kellett tartanom, hogy ne adj isten megcsókolom és örök életére engem fog szeretni. Nem hiszek az örök szerelemben, azt csakis az emberek számára találták ki akiknek az élete mulandó és élete végéig tart csak az örökre szó. Szó nélkül bevittem Elrielt a fürdőbe, majd amikor beértünk letettem. A kádban megengedtem a vizet és vártam, hogy megteljen.
Közben sem hagytam unatkozni Elrielt, amíg lehetett minden percet kihasználtam arra, hogy a magamévá tehessem őt. Persze tudom, hogy nem vagyok én annyira kiéhezve a szeretkezésre, hogy még itt is képes legyek felnyomni őt a falra, csak az a kis démon ami semmiképpen sem akar nyugodni bennem, vágyik rá.

Vendég

Jól esően a karjába bújtam miután véget ért a kis játéka velem.
- Minek az?Majd később átszaladok a szobámba pár ruháért, de szeretnék ma éjjel veled maradni, plusz ne feled,hogy ma repülünk is együtt éjjel - adtam neki egy csókot, majd belekapaszkodtam.
A fürdőben türelmesen vártam, amíg megnyitotta a csapott, de alig engedte el a csapot, már ott is volt. Felkúsztam a szennyes ládára, hogy kellő magasságban legyek neki.
- Szeretnél? - kérdeztem tőle mosolyogva, és kezem végig siklott a férfiasságán. Láttam rajta, hogy akart engem. Lábaimat szétnyitottam, és közelebb húztam magamhoz, hogy érezzem a lábam között a férfiasságát. Már vártam azt a pillanatot, amikor megint elmerül bennem.

Vendég

Elégedett voltam magammal, ez volt az egyetlen kifejezés ami illett volna most rám. Furcsa módon engem az is kielégített ha Elrielhez értem, vagy ő ért hozzám.
A kettő két külön dolognak számított, hisz nem ugyanaz volt a végeredmény. Régen volt amikor irtóztam ezektől az érzésektől, úgy hittem olyanná válhatok mint a szüleim, tévedtem... én sokkal rosszabb vagyok a szüleimnél. Az oké amit ők lerendeznek ketten, de amit én művelek, az már fájt.
Mély sebeket ugyan egyetlen gondolat sem ejtett bennem, elég volt a szerelemre gondolni és arra, hogy újra meg újra a magamévá tegyem Elrielt.
Tudom mindaz amit teszek, csak bűn lehet és gonoszság, de ha egy nő ennyire csábít magához, nem tudok ellent mondani neki. Azonban akadt ami engem is meg tudott állítani... a vízcsobogás.
A kád fele fordítottam a fejem, majd visszanéztem Elrielre.
- Hogy szeretnélek-e az nem kifejezés Elriel. Akarlak...
Újra éreztem őt, úgy mint néhány perccel ezelőtt amikor odakint voltunk az ágyban. Jó volt vele lenni, mindaz, hogy szeretem őt, csak fokozta az élvezetet.

Vendég

Elmosolyodtam a válaszára, majd felsóhajtottam, ahogy öleink újra találkoztak. Élveztem minden egyes újabb pillanatot, főleg a végét. És most sokkal jobb volt, mint az előbb.
- Gyere ideje megfürdeni – mondtam neki kipirultam, ahogy kapaszkodtam bele, és a víz felé néztem.
- mit szólnál hozzá, ha lemosdatnálak, aztán pedig talán bebújhatnánk az ágyba még beszélgetni, aludni, és aztán pedig mehetünk az éjszakai repülésre. Jól esz így, vagy szeretnél mást csinálni esetleg? –nem akartam elkapkodni, vagy bármit rákényszeríteni, a végén talán még e amiatt elveszíteném őt, azt pedig nem akarom. Én már az övé vagyok teljesen, és nem engedem, hogy bárki elvegye tőlem.

Vendég

Kedvesen elmosolyodtam Elriel ötletét hallva, tulajdonképpen nem volt ellene semmi okom, hogy miért ne lehetne úgy ahogy ő szeretné.
Beleegyezően megráztam a fejem és a karjaimba tartva őt elvittem a kádig. Ott mivel még nem járta ki az én kis fejecském, hogy hogyan tehetném őt bele, óvatosan letettem.
Azt szerettem volna, ha a saját lában talál el a vízhez, addig meg volt időm benne gyönyörködni.
Ő olyan más, szinte az ember egyből beleszeret, ha megpillantja őt. Ugyan tudatlan egy két dologgal kapcsolatba, de az nem gátolja meg őt attól, hogy eligazodjon ezen a jól megcsavart és agyafúrt világban.
Megvártam mi bemegy a vízbe, aztán csatlakoztam hozzá. Ott amint a lehetőség is adta, magamhoz öleltem őt, mit sem törődve a vízzel.
- Gondoskodni akarok rólad és csak veled törődni Elriel. - suttogtam a füleibe, mindezt csak azért, hogy egy kicsikét hatásos legyek.
Aztán válaszoltam a régi kérdésekre is.
- Jó kisfiú leszek és nem kötegszem. Nekem ez a program pont megfelel.

Vendég

Mosolyogva kapaszkodtam Jerbe, aztán, ahogy letett adtam neki egy puszit, és bemásztam a kádba. Kicsit fáradt voltam , de nem csodálom olyan események után, amit együtt csináltunk. Néha úgy érzem, hogy belém bújik a kisördög, és kikezdek vele, hogy még egyszer az ővé lehessek úgy,ahogy férfi és nő szokta.
Beleléptem a kádba, majd elmerültem a vízben. Előrébb húzódtam, hogy Jert beengedjem magam mögé, és ha odaült, akkor odabújtam az ölébe, és élveztem a víz simogatását, és békés, biztonságos kuckót az ölében.
- szeretlek – suttogtam, akár egy titkot, hogy senki ne hallja meg.
- akkor megbeszélve a további program, de ha szeretnél huncutkodást belevinni nem fogok ellent állni. sőt – kuncogtam el magamat, és megcsókoltam finoman.
- néha úgy érzem, hogy legszívesebben letámadnálak, hogy megint a tiéd legyen. Nem tudom miért van, de megeshet ,hogy az újdonság varázsa – mondtam neki őszintén, és ha bele is pirultam, nem vettem le a tekintetemet róla.

Vendég

Melegség árasztotta el a szívem, ha Elrielre néztem, ez tény. Hiába telt csak el egy kevéske óra úgy tűnik mintha egy angyal nélkül képtelen lennék elképzelni az életem. A részemmé vált, akit semmiképpen sem szeretnék elengedni a közeljövőben. Bár azért birtokolni nem birtokolhatom őt, az már a szerelem túlzott formája lenne, amikor vallatni kell azért, hogy bebiztosítjuk magunk azzal, a kiválasztott társunk szeret minket. Nem akartam ebbe a csapdába esni, ha a birtoklási vágyam elér a féltékenységig akkor azokat az érzéseket amik bennem lakoznak, már nem lehet szerelemnek nevezni.
Csak félelemnek, ami a partnerünk árulásáról szól, de én most nem ebben a helyzetben vagyok. Sokkal inkább mondanám kényelmesnek, amit nem fogok elengedni míg élek és nem fenyeget semmi. Jó erősen magamhoz öleltem Elrielt, hogy biztos legyek a szeretetem kimutatásában is, ne csak a mondásában, majd.
- Én is szeretlek Elriel. - ahogy ki mondtam egy puszit nyomtam Elriel nyakára.
Az utolsó mondatán csak pimaszul mosolyogni tudtam, pedig szépen visszatudtam volna válaszolni neki.
- A rabod vagyok Elriel, azt teszel velem amit csak szeretnél, ha huncutkodni szeretnél akkor majd ... - nem folytattam a mondatomat, szerintem elég egyértelműnek tűnt, hogy mindenben benne vagyok amit csak szeretne.

Vendég

Szorosan odabújtam hozzá, és mélyen magamba szívtam az illatát. Annyira bújtam, hogy ha lehetne ennél jobban, akkor belebújnék az ő bőrébe.
Szavaira elmosolyodtam, aztán pedig majd nem elnevettem magamat, arra amit mondott.
- Vigyázz a végén megfogadom, amit mondasz, és azt csinálok veled, amit csak akarok -kuncogtam el magamat.
- Fürdés, aztán kis pihi, és mehetünk repülni - néztem rám mosolyogva, majd a kezembe vettem a szivacsot, és elkezdtem elmosdatni.

Vendég

Elrielt szeretem, ez már biztos és megmásíthatatlan dolog az életemben. Igazából ha lenne esélyem én órákig bámulnám a tollakkal teli szárnyait, de ha nem is órákig majd idővel lesz alkalmam nézni őket.
- Nincs mitől félnem, szóval nem fogom visszavonni a szavaimat.
Nem volt szükségem radírra, hogy kitörölhessem a múltat egy röpke pillanat alatt, egyszerűen nem volt mit megbánnom, hiszen józan voltam amikor ezeket a szavakat kimondtam.
- Rendben, én benne vagyok.
Ellágyultam ahogyan a szivaccsal hozzá ért a bőrömhöz, így nem is mondtam tovább semmit, csak hagytam hadd mosson le rólam mindent.

Vendég

Szépen lassan lemosdattam őt, majd mikor végeztem leraktam a szivacsot, és hozzá bújtam.
- Merre fogunk menni repülni? - kérdeztem kíváncsian tőle.
- Még is mitől kellene félned? - jött a következő kérdésem,majd ha végeztünk akkor elzártam a vizet, és törülköző után néztem.
- csak egy van - kuncogtam.
- elég lesz? - nyújtottam felé, én magam pedig a szárnyaimat hívtam elő, és takartam be velük magamat. Így azok jó melegen tartottak.

Vendég

Mosolyra húztam a számat, hisz Elriel így meztelenül a legszebb. Jó tudom nem láttam sok lányt ruha nélkül, de akkor is ő a legszebb a számomra.
- Bárhová mehetünk, akár egy park felett is repülhetünk, csak észre ne vegyenek minket. - nem szeretnék lebukni más előtt, biztosan nem hinne az a szemének aki engem lát, ha egy egyszerű emberről van szó. Más talán egy kicsikét hitetlenkedne, bár ki tudja. Kevés a valószínűsége annak, hogy észrevegyenek minket. Elvégre ki az aki este repülget odakint a sötétben rajtunk kívül? Jó, nem tudom.
- Csak három dologtól félek Elriel, ami sorsdöntő lehet az életemben. Egy succubustól akit még nem ismerek, de nem is láttam soha. Egy másik fiútól akár, akivel vitatkoznom kell majd... érted. Az idő elmúlásától, hogy el is veszíthetlek egy nap. De ne törődjünk most ezzel, reméljük sosem jön el az a nap.
Bízni próbáltam önmagamban, hogy míg élek és virulok nem fogom soha elengedni Elrielt. Reméljük, ha valamilyen betegséget elkapok akkor sem. Mert ugyebár a gyengeség mindent elvehet tőlem. Főleg az én angyalomat...
Igazából én mindig arra vágytam, hogy egy angyal szárnyait nézhessem és simogassam, ha már nekem más fajtából jutott. Kicsit kuncogni kezdtem, majd amikor Elriel azt mondta csak egy törölköző van bólintottam egyet, hogy elég lesz az az egy törölköző.
- Persze, de ugye te... - bennem maradt a mondat vége, Elriel hófehér tollainak hála. Elbűvölő volt, ilyen egyszerű az egész, én meg természetesen, hogy alig tudok ilyenkor kimászni a kádból. Na jó, azért sikerült és nem kellett bénáznom a kiszállással és megtörölközéssel.
- Te olyan gyönyörű vagy így Elriel. - magamra tekertem a törölközőt és közelebb léptem hozzá.
- Azt hiszem tiszta ruhára is szükséged lesz.

Vendég

- Akkor menjünk a közeli erdőbe, ott majd csak nem szúrnak ki minket, majd max egy nagy madárnak néznek bennünket - kuncogtam el magamat. Arra szerintem nem jár ilyenkor senki sem. max csak ugyan olyan kilógó diákok, mint mi is, mert nem tudom elhinni, hogy mindenki ügyes és szófogadó.
- A sucubus ellen nem tudok tenni semmit sem, de másik fiú nem lesz, akivel vitatkoznod kellene miattam - mosolyodtam el, és próbáltam őt megnyugtatni, bár az első dolog engem is zavart és nem is kicsit. Mert mi van, ha belefut tök véletlenül egybe, és akkor slussz és passz vége mindennek.
- ne törődjünk azzal mi lesz később, most most van, és kész - vigyorodtam el, majd a nyakába ugrottam, és kiléptem a tusolóból. mivel nem volt mivel törölköznöm, így a szárnyaimmal takartam be magamat, majd Jer bókját halva el is pirultam.
- Arról meg is feledkeztem, valahogy kellene ruhát szereznem, vagy felveszem, amiben voltam,és elszaladok a szobámba átöltözni. Vagy adsz egy pólót, azzal elleszek egy ideg, és ha megyünk repülni,majd előtte elszaladok a szobámba. Így jó lesz neked? -kérdeztem kíváncsian.

Vendég

Azt hiszem Elriel kedvéért bármit megtennék, azért hogy mosolyogni lássam őt... igen leginkább ezért. Ő az egyetlen akit boldogan akarok látni, azt szeretném, ha mellettem nevetne és jól érezné magát. Valamit tennem kell azért, hogy egyetlen egy succubus se szemeljen ki magának. A kérdés az, hogyan járok át az összes eszén? Rejtőzzek el előlük és a szívemet láncoljam Elrielhez? Ez lenne a legeslegjobb, magamat is megóvnám vele, Elriel meg szintén, mert nem okozhatnék neki csalódást. Sőt még a szívét sem törném ketté. El tudom képzelni vele a jövőmet, hogy feleségül veszem és... no igen, az utódok. Mivel én egy incubus vagyok ő meg egy angyal, vajon milyen gyerekeink lennének? Egyáltalán lennének is? Öhm erre már én sem tudok válaszolni, a szüleim mindig arról papoltak, hogy majd egy succubus milyen szép kisgyereket fog majd szülni, ha jó leszek és feleségül veszem. De márpedig én nem leszek jó és nem fogok egy succubust se elvenni feleségül. Csak eltudjam kerülni őket, szeressenek már valakit és nekem az pont elég lesz, mert nyugisan élhetem az életemet Elriel mellett.
- Ja majd egy nagyra nőtt denevérnek és egy galambnak fognak hinni minket.- kuncogtam egy kicsikét, mert poénnak szántam az egészet, őt meg eszem ágában sem volt megbántani. Ahhoz már túlontúl fontos lett nekem.
Végül elkomolyodtam, sóhajtottam egy hatalmasat majd elindultam Elriel felé. Igazából csak meg akartam ölelni őt, azonban szárnyait látva nem mertem cselekedni, csak egy puszit nyomtam az arcára, mert jelenleg ehhez volt erőm.
- Most csak te vagy nekem Elriel.- ezután meg mindig most lesz, mert nem akarom elveszíteni őt.
Szeretem, éppen ezért készséggel adom neki az egyik pólómat, a kedvencemet is megkaphatja akár, mert ő a legjobbat érdemli. Bár nem hiszem, hogy ő pont a halálfejes vagy egy denevéres pólóban szeretne lenni. Majd választ magának a többi közül akkor, elvégre senkire sem szabad olyat erőltetni amit nem szeretne.
Az erőszak is jó, csak az nem mindegy kin használjuk éppen.
- Ha szeretnél választhatsz a pólóim közül magadnak, aztán meglátjuk.- kisétáltam a ruhás szekrényemhez, hogy tiszta ruhát vehessek elő magunknak és felöltözzek végre. Néhány perc múlva már indulhattunk is repülni egyet.

// A Birtok - Hegyvidék //

» Mia szobája
» Kluzgor szobája
» Shina szobája
» Shushu szobája
» Clayton szobája