Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

A meglepetés szóra szinte felpattantam mellöle, és az ölébe ültem. Nem is érdekelt semmi sem tovább, vagy az, hogy miről beszélgettünk. Csak az este és ez a szó, hogy meglepetésem van a számodra.
- mi az? - néztem kérdőn a szemébe, és kíváncsian.
- naaa momd meg - ugráltam kicsit az ölében, és hízelegni kezdtem ,mint valami cica.

-Nem árulhatom el akkor nem lenne meglepetés. Egy meglepetésnek pedig az a lényege hogy meglepje az illetőt.
Mondtam neki mosolyogva és csak a fejemet rázva a kérlelésére. Mivel ha most elsütném mi az akkor nem lenne meglepetés.
-Leszel kedves kivárni a dolgot ahogy én is kivárom a mai kis meglepetésemet. Tudom hogy nehéz de azért próbálkozzunk meg vele. Az én kedvemért. Mit szólsz?
Mondtam neki egy picit játékosan miközben a kezemet a vállán tartottam.

- jó jó tudom,hogy ez a lényege, de kíváncsi vagyok – böködtem meg kicsit, de puszit is adtam neki. csak mosolyogtam, ahogy rázta a fejét.
- Ne már, most teljesen felcsigáztál, és estig ilyen leszek. A végén a magam meglepetése fog rosszul elsülni – mondtam, és felsóhajtottam. Szeretem a meglepetések, de azt hiszem türelmetlen vagyok kivárni őket.
- jó rendben, igyekszem, de nem ígérek semmi sem – fújtam egy nagyot.

-Elhiszem hogy kiváncsi vagy ahogy én is a te meglepetésedre. Szóval mindkettőnknek ki kell várni a dolgokat.
Mondtam neki örömmel látva hogy foglalkoztatja a dolog de ugyan úgy engem is érdekelt az ővé csak próbáltam leplezni ami nem volt könnyű mivel ezen a dolgon gondolkodtam.
-Próbáld meg figyelmen kívül hagyni vagy nem tudom. De nem akarom hogy a tiéd is rosszul sikerüljön miatta.
Mondtam neki végigsimiítva az arcán ahogy láttam hogy tényleg komolyan gondolja a dolgot.
-Nem is kell ígérned. Tudom hogy jól fog sikerülni az egész.
Mondtam neki megcsókolva hogy nyomatékosítsam a dolgot.

- nem ér - sóhajtottam fel, mert már nagyon akartam tudni,hogy milyen meglepetésről van szó.
- Nem lehetne,hogy előbb a te meglepetésed legyen? mert az enyém csak estére lesz meg - mondtam kicsit szomorkásan.
- miért sikerülne az enyém rosszul a tiéd miatt? - kérdeztem csodálkozva és kicsit elhúzódtam tőle, hogy nagy szemekkel rápislogjak.

-Most muszály lesz várni szóval maradjunk ebben.vagy akkor majd egy picit hamarabb odaadom neked. Mivel szeretném egy picit meghitt hangulatban odaadni ezt neked.
Mondtam neki megölelve őt hogy jobban érezze magát
-Valamikor én is akkorra terveztem mert mondtam szeretnék egy kis meghittséget varázsolni úgymondva. VAgy mit szólnál hozzá hogyha egyszerre vagy mikor szólsz akkor nem egyből meglepsz hanem odaadom én.
Nagyon rosszul éreztem magam hogy lelomboztam őt ezzel nem akartam de most nem tudtam mit tenni ezellen hogy ez így jött össze.
-Nem csak félre értettem valamit akkor. Mindössze nem akarlak téged sose szomorúnak látni és most is az vagy.
Mondtam neki magamhoz szorítva őt.

- Nem tudom - mosolyodtam el, és szorosan hozzá bújtam. Jó érzés volt a karjaiban lenni, ráadásul annyi mindenen mentünk át.
Kicsit lefrissítjük egymást, és talán a kellemest a hasznossal is összekötjük. Kihámoztam a ruháiból,hiszen még sem ruhában kellene fürdeni. A csókba elégé belemerültünk, de nem bántam. Szükségem volt rá a lábam ujjától a fejem tetejéig.
Szépen levetkőztetett ő is engem.
- Jó lesz, kád vagy tusoló? - kérdeztem tőle mosolyogva miközben lekászálódtam az ágyról.

-Hmm valahogy mindig tudod hogy mire is vágyom Alana. Tudod talán ez az egyik ok amiért annyira szeretlek téged.
Mondtam mosolyogva közben és várva a következő kérdést miközben én is kibujtattam őt a ruháiból. Mielőtt valaki félreértené nem azért szerettem őt ahogy kinéz hanem ami ő maga. Egyszerűen szerettem minden mozdulatát s csak ittam minden szavát. Majd én is felálltam az ágyról és mögé léptem hátulról átkarolva őt és végig csókolva a nyakát amikor befejetem elgondolkoztam a kérdésen.
-Tudod hogy a kádat ilyen téren jobban szeretem mint a tusolót. De mióta nem voltunk együtt azóta sokkal szebb vagy szinte örömöm telik minden rád vetett pillantásban és szerencsésnek tartom magam hogy egy ilyen lánnyal oszthatom meg a szeretetem mint te vagy.
Mondtam neki miközben a kezét megfogva elindultam a fürdőszoba felé.

- De te is ilyen vagy. Mindig tudod, hogy mire van szükségem, vagy mit szeretnék –rákacsintottam, majd kibújtunk a maradék ruhából, és mikor átölelte kicsit megint elgyengültem, és nem fürdeni támadt kedvem meg pihenni, de ilyesmire lesz még időnk, hiszen elég hosszú idő áll előttünk még. jól esően beleborzongtam az érintésébe, és a csókjaiba, és nem is akaródzott az öleléséből kibújni .
Elpirultan, és fülig érő szájjal követtem a fürdőbe, ahol beléptem a kádba, majd ha ő is utánam, akkor odadőltem az ölébe.
- Mi lenne, ha séta helyett inkább a szobába maradnánk, és összebújva gyűjtenénk erőt az estéhez? – néztem rá kérdőn fel, majd még kicsit pancsiztunk, végül pedig felálltam, és a törülközőt oda gyújtva neki is vissza kimentem a szobába, és kerestem egy hosszú pólót, amibe belebújhatok.

-Csak megérzés drága csak megérzés semmi több ennél.
Mondtam neki szorosan tartva a kezét jó volt újra együtt lenni mint rgen és minden akadályt lekűzdeni eddig s már remélem hogy nem jön elénk egy újabb sem. De ahogy megígértem nem hagyom hogy őt bántsák. Sose engedem meg senkinek még ha az életembe kerül is.
-Rendben akkor ne menjünk sétálni hanem bújjunk össze vagy esetleg pihenhetünk is.
Mondtam neki miután bementem a fürdőbe fürödni vele. Még mindig olyan jó érzés volt vele együtt fürödni mint régen és nem is vártam mást. Majd ahogy kijöttünk és is magamra kaptam valamit.
-Nos akkor most mit is csináljunk?

Gyorsan felöltöztem, majd miután Rakiel is felöltözött elkaptam a kezét, és az ágyhoz húztam, amire szépen rádőltem.
- És most mit súgnak a megérzéseid? - pillogtam rá miközben tovább vonszoltam az ágyba, amíg ő is el nem dőlt, hogy elfoglalhassam a kedvenc helyemet az oldalén, félig rajta feküdve.
Szépen oda kucorodtam mellé, mint valami macska.
- most pihenünk, és élvezzük, hogy nem kell még semmit sem csinálni. Ráadásul az órák sem választanak el minket, meg a programok - mondtam mosolyogva, és lehunytam a szememet. mélyen magamba szívtam az illatát, és lassan elszunnyadtam, amire egyáltalán nem számítottam.

-Most mit súgnak azt hogy gyönyörű vagy és hogy pihennünk kéne.
Lassan mlefeküdtem az ágyra és hagytam hogy hozzámbujjon ahogy szeretett volna.
-Élvezzük csak úgysem jöhet közbe semmi.
Mondtam neki egy utolsó csókot lehelve az ajkaira és én is elaludtam miután ő is.

Lassan mind a kettőtök szeme lezárul és álomra szenderültök. Nagyon jól aludtok miközben egy vihar tombol odakint de egyenlőre egyikőtök sem kel fel. Egyszer csak egy hatalmas villámcsapás ráz fel az álmodból Alana. Szobában hatalmas a sötétség de furcsa módon az ablak nyitva áll. Elég furcsa egy dolog hiszen be volt zárva és néha csak a villám fénye világítja meg a szobát. Ahogy közelebb mész az ablakhoz érzel magad mögött valakit mikor de mikor megfordulsz senki nincs ott. Ahogy bezárta az ablakot és elindulnál vissza egy férfi mellkasába ütközöl akit a sötétség leplez.

Eleinte nagyon jól aludtam, de aztán nyugtalanná váltam, és arra ébredt, hogy kint vihar van, a szoba ablaka pedig nyitva van. A kint i időt el se akartam hinni, vagy legalább is felfogni, csak álmosan felkeltem óvatosan, hogy Rakielt ne ébresszem fel, és az ablakhoz mentem, hogy becsukjam azt. amúgy sem értettem, hogy nyílt ki hiszen csukva volt, amikor lefeküdtünk.
Ahogy az ablakhoz értem valami azt súgta,hogy nem vagyok egyedül, és van valaki mögöttem. Így gyorsan meg is fordultam, de nem volt ott senki sem. Csak Rakiel feküdt az ágyon, és aludt úgy ahogy ott hagytam őt. Gondoltam biztos a vihar teszi ezt, és láttat velem dolgokat, így becsuktam az ablakot, és visszaindultam az ágyba, ám ekkor belebotlottam egy mellkasba. Felnéztem rá, de nem igazán bírtam kivenni a vonásait. Oldalra néztem, és Rakiel ott volt, de akkor ki van itt előttem? Bejött volna valaki a szobába, de hát kulcsra zártuk az ajtót.
- ki maga, és hogy kerül ide? - kérdeztem az idegentől.

-Senki mindössze csak egy ember aki szeretne neked mutatni valamit arról aki most éppen veled van.
Emelte fel az egyik kezét az alvó Rakielre mutatva. Majd a homlokodra helyezte a kezét.
-Lásd azt amit én látok.
Mondta miközben a te szemeid lezárulnak és egy sötét helységben lebegsz ahol az alak is ott van és még mindig rejtély övezi hogy ki is ő vagy is sötétség. Majd elhúzza az egyik kezét a és egy kis világosság jeleni meg ahol Rakielt látod. Ahogy egy másik lánnyal csókolózik a suli egyik szobájában. (Haley Torres remélem emlékszel még ). Közben pedig Rakiel hangját hallod a fejedben.
"A sötétangyal mindig csak a gonozságot keresik és mindenkinek csak a szomurúságot és a szenvedést okozzák. Én is tudok olyan lenni. Egészen jól egymásra találtunk itt. Nem hittem volna hogy az elsősök között ilyen személyek is lesznek mint te."
-Látod megcsal téged semmit nem jelentesz neki ő csak egy sötét angyal.
Mondta miközben újra a padlón ébredsz és ő még előtted van.
-Gyere velem én segíthetek neked bosszút állni.
Mondta kinyújtva a kezét feléd.

- Ha ember lennél nem lennél itt - vágtam rá rögtön, majd csodálkozva néztem, ahogy Rakielre mutat.
- Nincs olyan dolog , amit ne tudnék róla - mondtam határozottan, majd hirtelen sötét lett körülöttem, ami ismét csak arra utalt, hogy ez egy álom.
Hirtelen fény lett nem messze tőlem, és Rakielt láttam, hogy egy lánnyal beszélget, jobban mondva kicsit többet tesz annál...
Nagyon megdöbbentett a dolog, mert a lány ismerős volt. Alattunk jár egy évvel azt hiszem talán, de már láttam az biztos.
- Ez nem igaz, ez csak egy rossz álom, és az álmokból fel lehet ébredni- így jól magamba is csíptem, és a padlón tértem magamhoz. De hogy kerültem a padlóra, és az idegen is még mindig itt volt. Újra, és újra megcsíptem magamat,de nem változott semmi sem.
- Ez biztos, csak valami félre értés ő soha nem csinálna ilyet - nem nyújtottam felé a kezemet, inkább csak összehúztam magamat, és igyekeztem úrrá lenni a dühömből, még ringattam is magamat, hogy megnyugodjak, és egyfolytában azt ismételgettem hangosan, hogy ébredj fel, ez csak egy álom.

-Igen nem vagyok ember ezt nagyon jól eltaláltad. De erre már rájöhettél.
Csak egy mosoly jelenik meg az arcán amikor látja a reakciódat és közben csak vár még tovább és téged néz.
-Szerintem ezt pontosan nem tudtad róla. De ez nem egy álom ez valóban megtörtént.
Mondta neked újra mosolyra húzva a száját.
-Egyáltalán nem félreértés....
Mondta majd újra rátette a homlokodra a kezed és újra megjelenik a fény előtted. amiben azt látod hogy Rakiel önszántából tett mindent és ő kezdeményezett és ment be Haleyhez.
-Nos még mindig nem hiszel nekem? Mondtam segíthetek bosszút állni ha velem jössz. Nos?

- akkor mi vagy? És minek jöttél ide? - szegeztem neki a kérdést, és felálltam. Próbáltam uralkodni az érzéseim, de éreztem ,hogy hülik a levegő körülöttem.
- Te tudom, nem tenne ilyet, mert szeret, és ezt már nem egyszer bebizonyította - mondtam dühösen,mert hazugnak állította be ez a valami, vagy valaki, vagy ki tudja, hogy pontosan mi is a kedvesemet. A mosolya pedig csak még jobban dühített. Nem akartam, hogy hozzám érjen újból,de sikerült neki, hiába húzódtam el. Újra láttam a képeket, bár most mást, hogy önként ment be a lány szobájába.
- Nem hiszek neked - mondtam újra.
- Ha meg is tette biztos oka volt rá, és egy csók még nem a világ, ettől nem dől össze semmi sem - elhúzódtam az idegentől,és attól amire rá akart venni. Nem tudtam elhinni, vagy legalább is igaznak vélni azt, amit mutatott.

-Érted jöttem...
Mondta ridegen és ahogy elhúzódtál az arca látható része megfagyott szinte és idegessé vált. Közelebb lépett hozzád egyre közelebb mígnem megáll előtted.
-Amit mutattam neked mind igaz és ezt legbelül te is tudod és látom már alig bírod leküzdeni a dühödet. Bosszút is akarsz rajta állni csak önmagadat még mindig hitegeted.
Mondta majd újra a homlokodra teszi a kezét és visszatértek a megszokott helyre. Most azt látod mikor Rakiel a kereszt adja Haleynek. "Szívesen... Nem tudom de megbízom benned és eddig te vagy az első akinek valami ilyesmit adok. Benned bízom meg ezért csak is neked akarom ezt odaadni és senki másnak." Újra megszólalnak a hangok a fejedben.
-Látod és még csak nem is gondolt rád az egész alatt. Ha még ezek után is magadat hitegeted azzal hogy szeret akkor csak önmagadat fogod becsapni. De még el sem mondta neked. Te pedig mikor kaptál tőle ilyen keresztet. Soha mert ahogy mondta abban a lányban bízik meg jobban és nem benned.
Mondta még mindig nyugodtan.
-Nos még mindig áll az ajánlatom. Én csak megmutattam hogy mi is ő valójában.

- Értem? - néztem döbbenten a férfira, és egyáltalán nem tetszett, ahogy rám nézett. Legutóbb így egy valaki nézet rám, és mondta azt, hogy értem jött, de azt az illetőt egy tó fenekére küldtük együtt Rakiellel.
- értem aztán nem,nem megyek én veled sehová sem. És nem akarok bosszút állni, és ha igaz is ez az egész, amit mutattál, akkor se tudnám őt bántani - mondtam neki mérgesen, és elakartam lépni hátra, mert már ott állt előttem, így beleakadt a lábam az ágyba ,és ráestem. Erre megint csak újabb képek jöttek, nekem pedig ettől már eleredt a könnyem. a szívem tagadta amit látott,de az eszem azt súgta, hogy talán ezek a képek még is igazak.
- Neeeem -kiáltottam, és magamhoz húztam a kezeimet, hogy ne tudja megfogni azokat.
- Nem fogok bosszút állni, inkább világgá megyek ha ez igaz, de előtte meg fogok kérdezni tőle. Amíg nem beszéltem vele, nem teszek én semmit sem - mondtam határozottan a férfinak.

-Rendben én megpróbáltam... Jobb lett volna hogyha inkább velem tartasz önszántadból mintha el kéne hogy vigyelek.
Mondta miközben egyik kezével egy lapot és letette az asztalra Rakiel mellé. Odakint egyre csak erősödik a vihar.
-Nos sajnálom hogy ezt kell tennem de nem hagysz más választást nagyon szerettem volna hogyha bosszút álltál volna rajta és önszántadból jössz hozzám mint hogysem nekem kelljen elvinnem téged. Hidd el nem akartalak bántani de nagyon sajnálom a dolgot.
Mondta majd közben a mellkasodba döfte a két ujját amitől az összes levegő kiszökött a tüdődből és mozdulni sem bírtál miután újra levegőhöz jutottál. Közben még láthattál annyit hogy Rakielhez lép.
-Rettegj mert holló visszatért.
Mondta majd odalépett hozzád és a vállára vett. Közben kinyitotta az ablakot majd kiugrott veled odakintre és eltűnt veled a sötétségben.

//Alana te írj még egyet ide utána majd egy topic lesz neked abba kell. Rakiel te meg felkelhetsz.//

- nem megyek- azzal megint hátrálni kezdtem, majd néztem a lapot amit ledobott, majd minden hirtelen elsötétült,é s nem kaptam levegőt sem. Próbáltam utána kapni de nem ment. Megszólalni se tudtam, pedig most legszívesebben sikítottam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Egyszer csak felkapott a vállára, én pedig csak annyit tudtam, hogy kapaszkodtam, de csak Rakiel takaróját húztam le róla, majd beállt a teljes sötétség és a hideg körülöttem.

Reggel felkeltem vagy is éreztem magamon valami hideget. Ahogy felpattantam megláttam hogy Alana nincs mellettem. Gondoltam megint lelépett vacsit hozni vagy a meglepetését készíti elő amit annyira akart és ami nekem ki is ment a fejemből. Gyorsan odaléptem a szekrényhez hogy felöltözzek. De valami nem volt rendben miért olt lerántva a takaróm ez nem Alanára vall és valaki az ablakot is nyitva hagyta. Ahogy felöltöztem becsuktam azt és ekkor megláttam az asztalon heverő papírt. Felvettem és lassan olvasni kezdtem. Egyáltalán nem Alana írása volt sőt egészen másé és ahogy olvastam egyre csak dühösebb lettem és a végén pedig összegyürtem.
~Ez nem lehet az a szemét visszatért.
Ó emlékszem mikor legyőzted de most van egy valakije amitől te lettél gyengébb mint ő.
Tudjuk hogy egy fehér angyal aki meg akar ölni vagy is vadászik rám és most nagyon jól össze is jött neki.
Ha oda mész veszítessz.
Nem hagyhatom nála Alanát és befejeztem a vitát.
Mondtam a másik énemnek majd átváltoztam villám gyorsasággal és kinyitva az ablakot kiugrottam belőle és csak repültem oda.
~El se képzelem hogy mit mondhatott neki vagy is hogy mit tett vele.
Valamit az erejével mert éreztem az erejét a szobában.
Remélem időben érkezek mert ha nem azt sose bocsájtom meg magamnak.