Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

*Lassan és nyikorogva nyílt a szobám ajtaja. Majd lassan besétáltam és leraktam a cuccaimat a helyükre.*
~Hmm újra itt. Bár látom semmit nem változtattak a szobában hála az égnek.
*Gondolkodtam magamban. Mikor megláttam hogy az ablaknál lévő szék ugyan úgy van ahogy hagytam. Le is ültem rá és elmerültem a gondolataimban miközben kifelé bámultam az ablakon.*

Mihelyst az iskola területére léptem már is rohantam felfelé a szobám felé, hátha már ott van valaki, aki már nagyon hiányzott nekem. A holmim egy részét azt hiszem sikeresen lent is hagytam, de mit számít ez mikor végre megint együtt lehetünk, és az órákra járáson kívül nem zavarhat be semmi sem.
Ahogy beléptem megláttam Rakielt a szobában ücsörögve, majd gondolkodás nélkül a nyakában landoltam hátulra, és össze vissza kezdtem csókolgatni a nyakát.

-Eddig nem is tudtam hogy mi hiányzott. De most már rá jöttem. Hát te Alana.
*Mondtam neki miután megéreztem hogy ő is megérkezett. Majd egy picit hogyha engedett az öleléséből felálltam a székből és megöleltem őt majd megcsókoltam hosszant és utána csak a szemét néztem amely most is ugyan úgy ragyogott mint annak idején.*
-Hiányoztál ugye tudod?

- te is nekem, nagyon - válaszoltam kipirultan, majd elengedtem őt hogy felállhasson, és megöleljen. Ahogy ez megtörtént automatikusan bújtam hozzá, mint egy kiscica.
Viszonoztam a hosszú csókot, és még csentem mellé egy másik rövidet is.
- éreztesd még egy picit és akkor talán elhiszem - mondtam játékosan, és rákacsintottam.
Most megint teljesnek éreztem magamat, hogy vele lehetek.
- hogy utaztál?

-Az kell hogy éreztessem?
*Loptam tőle egy újabb rövid csókot.*
-Azt tettekkel nem hinném hogy ki tudnám neked fejezni.
*Mondtam neki mosolyogva hogyha érti a célzást.*
-Jól utaztam mert gyorsan itt voltam a szárnyaim segítségével meg azzal a hittel hogy újra együtt lehetünk. Na és milyen volt a te utad?

- aham - kuncogtam el magamat , és bebújtam a karjai közé még jobban, majd lábujjhegyre emelkedtem mikor újra megcsókolt. Bár rövid volt, de annál finomabb.
- tudom, csak nagyon hiányoztál már nekem. Az illatod, a hangod, az ölelésed, az érintésed, minden ami te vagy - néztem rá nagy csillogó szemekkel, és kipirult arccal. Tényleg nem gondoltam, hogy lehetek még felhőtlenül boldog ebben az életben, de most még is az vagyok.
- kicsit szeles, főleg a hegyek felett, de kellemes idő volt a repüléshez, bár nem tetszik annyira, hogy a végét sétálnom kellett. Nem értem miért nem lehet átváltozni, mennyivel könnyebb lett volna akkor minden, és a fele holmimat nem hagytam volna lent, hogy siessek hozzád

-Te is nekem. Eddig üresnek érzetem magam ameddig nem jöttél te. De annak örülök hogy boldog vagy mert akkor én is az vagyok.
*Mondtam neki miközben csak magamhoz öleltem és a hátát simogattam.*
-Hát ezek az iskolai szabályok. Nincs mit tenni ellene de ahogy nálunk sötét angyaloknál mondják a szabályok azért vannak hogy megszegjük őket. Amúgy ha akarod lemehetünk a cuccaidért és felhozhatom őket ha már annyira siettél hozzám.
*Mondtam neki újra megcsókolva őt.*
-NA mit szólsz méltó kárpótlás lenne? Talán utána még egy közös fürdésben is benne lennék utána. Mert nyilván kimerített az út és biztosan jól esne.

- én pedig nagyon egyedül, már napok óta tűkön ülök. már már az járt a fejemben, hogy fogom magam és megyek hozzád - teljesen kipirultam. Rakiel az egyetlen ,aki ilyet hoz ki belőlem.
- nem szeretem ezt a szabályt - vágtam rá, és megcsókoltam az ajkát röviden.
- az jó lenne, mert ki kellene pakolni gyorsan, meg rendet vágni ,hogy aztán kényelembe vágjuk magunkat. Mit szólnál, ha összetolnánk az ágyakat?
Kíváncsian pillogtam. Tavaly egy ágyon aludtunk, de emígy szerintem kényelmesebb lenne.
- csak talán? - néztem rá nagy ártatlan szemekkel.
- szeretnék veled fürdeni, az mindig jó móka, és végre odabújhatok hozzád még jobban, aminél jobban most nem vágyom. legszívesebben most azonnal vinnélek a fürdőbe de még dolgunk van.
A végére kicsit elnevettem magamat. tényleg jó lenne kicsit összebújni, élvezni a másik közelségét, meg minden.

-Na jó nem csak talán hanem biztos is. ÉN benne vagyok az ágyas dologban csak először akkor a holmidat hozzuk fel és utána lehet majd szó arról hogy összetoljuk az ágyainkat. Mit szólnál ha én most lemennék a holmidért de meg addig kipihennéd egy kicsit magad?
*Kérdeztem meg de nem is vártam meg hogy válaszoljon hanem lementem a földszintre és nem telt bele egy percbe már a holmijával állítottam be a szobába.*
-Na hova tegyem őket?

- Rendben, akkor előbb a holmim,aztán az ágyak, pakolás és fürdő és mi egyéb - mosolyodtam el ,de ahogy megfordultam Rakiel már sehol nem volt. Meg sem várta a válaszomat, és már is elrohant a holmimért. Így lehet, hogy tényleg gyorsabb a dolog, mintha most kézen fogva szépen leandalogtunk volna, majd vissza. Így ő meg pár perc alatt megjárta, és már is jöhet a következő dolog a listán.
- Tedd csak le oda a szekrényhez, és köszönöm - odaléptem és megcsókoltam, majd miután letette a táskát pakolászni kezdtem a holmimat kifelé.
- az ágyakat szerinted hová kellene majd raknunk?

-Rendben és ugyan nincs mit ennyit megérdemelsz.
*Letettem a holmiját oda ahová kérte.*
-Nem is tudom hova szeretnéd hogyha raknánk őket? A lényeg hogy neked jó legyen.
*Mondtam neki miközben az ágyakat szemléltem hogy ha mond valamit akkor hogy is nézne az ki.*

Mosolyogva néztem rá, majd odaléptem hozzá, hogy megcsókoljam.
- te pedig ezt érdemled meg - *átkaroltam a nyakát, és újból megcsókoltam, de most sokkalta hosszabban, mint előtte.
- szeretlek angyalom - öleltem őt közben, és hihetetlenül boldog voltam. Végre túl voltunk a nehézségéken, remélem már semmi sem fog az utunkba állni.
- szerintem oda a belső falhoz, és akkor az asztalok maradhatnak az ablaknál, meg ott az ajtóból sem lehet oda látni - kacsintottam egyet rá, majd elkezdtem kipakolni a sarokból, persze közben direkt megráztam a hátsómat játékosan.
- remélem a fürdéssel azért nem ilyen hamar végzünk - kuncogtam el magamat, és megálltam az ágy mellett, hogy segítsek a helyére rakni őket.

*Ahogy megcsókolt nagyon boldog voltam. Mivel újra együtt voltunk és csak élveztem ahogy a nyelvem játszadozik az övével.* -Én is szeretlek téged én kis sárkányom. Mindennél jobban. *Mondtam neki miközben a kezem még mindig ott voltak. De amikor elment hogy elpakoljon onnan ahova az ágyakat szeretnénk rakni akkor elengedtem. Majd szemügyre vettem a helyet ahova az ágyakat szerette volna meg kellet hogy mondjam tetszett a dolog és oda is mentem hogy segítsek neki. Majd amikor az ágyak a helyükre kerűltek egy kicsit leűltem az ágyra. -Na rám is fér az a fűrdés és egy kis kényeztetés is. ,

Sikerült mindent a helyére tenni, majd kimerülten lehuppantunk az ágyra.
- nocsak, kényeztetést is szeretne az úr? - mosolyodtam el, majd odaültem mellé szorosan és megcsókoltam. hosszan játszottam vele, közben pedig lassan elkezdtem levetkőztetni.
- lábakat fel - kuncogtam, majd ha felemelte lehúztam róla a zoknikat, és a nadrágot is, de előtte én magam is ledobáltam pár ruhadarabot magamról, főleg, ha segített is kicsit.
- egy kis előkészült a fürdéshez - mosolyodtam újra el,majd ha engedte kiszabadítottam az alsónadrágjából, és a kezemmel kényeztetni kezdtem miközben megcsókoltam.
-kisegítesz ebből, hogy mehessünk a fürdőbe? - mutattam a bugyimra, meg a melltartóra.

-Akkor miért kértem volna hogyha nem azért mert szeretnék?
*Kérdeztem tőle nevetve. Nem is vettem észre hogy levetkőztetett közben annyira belemerültem a csókba.*
-Rendben.
*Nem ellenkezdtem feltettem a lábaimat és közben én is segítettem neki leöltözni. Majd pedig úgy tettem ahogy kértem megszabadítottam minden ruhamenüjétől.*
-Nos így jó lesz?

- nem tudom -nevettem el magamat, majd folytattam a csókot, amibe eléggé belemelegedtünk.
Lassan lekerült rólunk minden ruhadarab. Ahogy megszabadultam az utolsótól is, játékosan rákacsintottam, majd letérdeltem elé, és kényeztetni kezdtem a gyenge pontján.
- szerinted jó lesz? - néztem fel rá, majd tovább folytattam, amit elkezdtem.

-Nagyon is jó lesz.
*Mondtam neki nagyokat sóhajtozva. Majd ahogy abbahagyta felültettem magam mellé az ágyba. Majd le is fektettem és én is ráfeküdtem és hosszan megcsókoltam miközben a mellét kezdtem el masszírozni.*
-NA ne hidd hogy én sem készítelek fel a fürdésre.

Elmosolyodtam egy picit mikor helyeselte, meg azt mondta hogy jó amit csinálok. ezért folytattam is. Aztán mikor abba hagytam felültetett maga mellé, és hanyatt döntött az ágyon, amit nem bántam. A következő dolognál pedig elmosolyodtam és hagytam magamat. Rám feküdt és masszírozni kezdte a mellemet.
- nem hiszem - nyújtóztam egyet alatta és felhúztam a lábamat az oldalához.
- mit fogsz most velem tenni?

-Ezután tényleg jól fog esni a fürdés.
*Mondtam neki miután újra megcsókoltam.*
-Hogy mit csinálok veled? Szerintem magadtól is tudod a választ.
*Mondtam neki miközben újra megcsókoltam és közben a másik kezem egyre lejjebb vándorolt a testén és szépen lassan ujjazni kezdtem őt.*
-Kell még segítség?

- vagy közben is jól fog esni - kuncogtam el magamat, majd felsóhajtottam, mert megéreztem az ujjait, amik kényeztetni kezdtek finoman.
- egyre jobban tudom - feszültem meg alatta. Ahogy a dombocskáimon is a rózsák egyre keményebbek lettek attól, amit velem művelt.
- kell, világosíts fel - sóhajtottam a fülébe, majd megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen. Kezem végig szánkázott a testen, majd átkaroltam őt.

-Az lehet de biztos jó lesz veled fürödni főleg ha mellettem leszel.
*Mondtam neki mikor éreztem hogy megcsókolt hagytam hagy játsszon a nyelvem az övével a csók közben. Majd amikor megölelt éreztem hogy milyen forrón is szeret.
-Szeretem mikor ilyen vagy.
*Majd a nyakát kezdtem el csókolgatni.*
-Igaz hogy csak két hónapot voltunk távol egymástól de nekem az is sok volt. Nem érezhettem a bőröd puhaságát a kellemes tapintásod a testemen na és a finom ajkadat.
*Mondtam neki miközben egy kicsit abbahagytam a csókolgatását hogy megvárjam mit is válaszol.*

- már nagyon várom azt is, és mást is. jó lesz végre újra naponta hozzád bújni -doromboltam szinte a fülébe.
hosszan csókolóztunk, majd közben megszakította.
- ha így folytatod, akkor a szavaidtól is el fogok olvadni -rákacsintottam, majd a füléhez hajoltam.
- szeretlek, és nagyon hiányoztál nekem, szinte megörültem nélküled, az érintésedtől, kívánlak Rakiel.
Hogy tettekkel is bizonyítsam ezt megcsókoltam a lábamat pedig felhúztam az oldalához.

-Tudod én csak meg akarom köszönni hogy itt vagy nekem és nem is tudom. Talán az hogy valaki viszont szeret. Választhattál volna más valakit vagy nemet mondhattál volna arra hogy a szobatársam legyél. Már régóta el akartam ezt mondani de eddig nem tudtam hogy hogyan tegyem meg. Szóval hogy is mondjam köszönök mindent. *Mondtam neki miközben szorosan öleltem miközben az arcomat a vállába temettem. -Kérlek maradjunk együtt.

- miért választottam volna mást? Rajtad kívül nem is volt már ,aki törődött velem, csak te teremtél ott mikor rosszul lettem, te kértél fel hogy legyek a szobatársad. Így egyikünk sem volt magányos. bevallom eleinte csak azt hittem hogy szeretők leszünk, és néha szeretkezünk egyet, de ez ami most van sokkal jobb. Érzem, hogy fontos vagyok valakinek, nem akarlak elhagyni vagy elcserélni senki másra soha, de soha - a szemébe néztem, és nagyon komolyan beszéltem hozzá. S végül pedig egy csókkal pecsételtem meg a vallomásomat, ami hosszú, érzéki és finom volt.

-Nem is tudom hogy miért mondhattál volna nemet nekem. Azért maradtam akkor melletted mert már akkor is éreztem hogy hasonlítunk egykét dologban és talán már ahogy megláttalak beléd szerettem. Én is azt hittem hogy csak szeretők leszünk de amikor mindketten megnyíltunk egymás előtt szerintem kölcsönösen beleszerettünk egymásba. Igazad van nekem a világon mindennél fontosabb vagy olyannyira hogy az életemet is adnám érted. Én se cserélnélek le soha és el sem hagynálak.
*Mondtam neki a csók után és én is újra megcsókoltam őt.*
-De azt sem felejtem el hogy mennyi mindent is tanultam tőled.
*Mondtam neki egy újabb csókkal nyomatékosítva a dolgot.*