Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

- Szeretlek, és nem cserélnélek el senkire sem, nem is vágyom más után, csak téged akarlak -suttogtam az ajkai közé, majd hosszan megcsókoltam. Eljátszadoztam az ajkával újra és újra.
- miket tanultál tőlem? - kuncogtam majd belefolytam a csókjába. Kezem végig futott a válláin.
- megyünk fürdeni?

-Hogy mennyi mindent is?
*Kérdeztem mosolyogva és felállva az ágyról ha engedte és őt is felsegítettem majd elindultam vele a fürdő felé a derekára téve a kezem.*
-Talán csak az élet dolgaira. Na meg persze megtanultam jobban bókolni. Majd ha akarod meg is mutathatom miközben fürdünk.
*Mondtam neki miközben már a fürdőben voltunk és a vizet kezdtem el engedni a kádba. Majd közben megcsókoltam őt lassan.*
-NA ha kiváncsi vagy akkor közben megmutatom mennyire jól bókolok.

- igen, mennyi mindent. Kíváncsi vagyok rá - mosolyogtam, majd megcsókoltam, közel bújtam hozzá. Nagyon jól esett, ahogy a derekamra csúsztatta a kezét, megborzongatott.
- szeretem, amikor bókolsz nekem, meg ahoyg hozzám érsz is -suttogtam ajkába, majd amíg folyt a víz felültem a szennyes kosárra, és csókolózni kezdtünk. Lassú, és szenvedélyes csók volt, amitől kezdtem lázba jönni. Ráadásul az a tény is felizgatott, hogy meztelenül áll előttem, és így lassan haladtam afelé, hogy a virágom vágyjon utána még jobban.
- szeretném, ha megmutatnád -suttogtam, majd megcsókoltam az állát, és tovább haladtam a nyakára. finoman kóstolgattam, és vártam, hogy mire készül.

-Ha szeretnéd akkor nem tagadom meg tőled.
*Csókoltam meg miközben magamhoz öleltem és fejemet annyira közel tartottam az övéhez hogy a homlokom már az övéhez ért és végig a szemébe néztem.*
-Néha csak azt szeretném hogyha csak az enyém lennél. Az arcod csodás varázsa csordultig betölti a lelkem s pillantásodért is epedek. Nem vágyom másra csak arra a gyönyörre amit tőled kapok és még kapni fogok. De még mindig nem tudom elmondani neked mit is jelent az nekem ha veled vagyok. De boldog vagyok mert neked élek.
*Mondtam neki magamhoz szorítva őt.*

- téged akarlak -suttogtam, majd megcsókoltam.
Végig hallgattam őt, majd szinte csordultig telt a szívem szerelemmel szavai hallatára.
-szeretlek Rakiel -suttogtam ajkába, majd megcsókoltam őt.
Közben a kád megtelt vízzel és elzártam a csapot, de nem mentem bele a vízbe.
Újból és újból megcsókoltam kedvesemet, kezem pedig férfiasságával játszott, végül lemásztam a szennyestártóról és végig csókoltam a testét.
- örökre veled akarok maradni -súgtam neki ,mintha csak titok lenne, majd megcsókoltam őt hosszan , és szenvedélyesen. Egyik kezemmel a nyakát cirógattam, a másikkal pedig férfiasságát.
- szeretlek - súgtam neki újra, és újra.

-Hidd el az én érzéseim sem mások. Én is örökre melletted akarok maradni. És hidd el én a világon mindennél jobban szeretlek. Belehalnék ha nem lehetnél az enyém. Érted bármit képes vagyok vállalni.
*Mondtam neki megcsókolva őt.*
-De talán ha már kész van a víz akkor fürödjünk is meg hiszen ezért jöttünk nem?
*Kérdeztem tőle mosolyogva miután egy újabb csókot adtam neki.*

Boldog voltam, és már nem vágytam semmire sem, csak Rakielre.
- Mehetünk –azzal beleléptem a kádba, és vártam, hogy beszálljon ö is. Ha megtörtént, akkor odabújtam a karjai közé pihenni, és élvezni a víz meleg simogatását.
- mit szólnál fürdés után egy közös vacsorához? eszünk és aztán kipihenjük az utazást, és a szobarendezést – mondtam mosolyogva.

-Akkor rendben van.
*Majd beléptem mellé a kádba és hagytam hogy a karjaim közé bújjon.*
-Fáradt vagy én is érzem. Mit mondhatnék neked még? Ki szép mint a fény s szép mint az árnyék akit még vakon is megtalálnék. A csókjainktól élesebbek az emlékek miközben barna szemed csodálom. Érted még a lélek hosszú útját is megtettem.
*Hajtottam az ő fejére a sajátomat miközben ő a mellkasomon feküdt.*
-Rendben együnk együtt.

Kellemes volt oda bújni, és szuszogni békésen a karjai között. Már nagyon hiányzott az érzés. Tudtam, hogy itt senki és semmi sem bánthat engem, mert biztonságban vagyok vele.
- Szeretlek - suttogtam, majd átkaroltam őt. Szeretem, mikor ilyeneket mond nekem. Mindig megdobogtatja a szívemet, és most is a sírás kerülget a szép szavai hallatán.
- Tudod soha nem hittem, hogy lesz olyas valakim, mint te. Azt hittem örökre egyedül maradok, és majd bujkálhatok a többi sárkány elől, aki el akar kapni. De veled minden megváltozott. Annyit mindent adtál nekem, én pedig csak alig – alig valamit. Szeretnék adni neked valamit, vagy nem is tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb - gondolkoztam miközben pihegtem és simogattam a karját.

-Elhiszem hogy szeretsz és én is téged.
*Mondtam neki az egyik kezemet a hátára téve miközben csak merengtem azon amit mondott és el is gondolkoztam rajta egy percig.*
-De akkor rosszul hitted. Én örülök neki mindenesetre hogy nem úgy lett ahogy hitted különben most nem lehetnénk itt egymás karjaiban.Itt nem kaphatnának el azok a sárkányok. Ameddig én melletted vagyok senki nem érhet hozzád ártó szándékkal. Hidd el én is ezen a ponton vagyok. De nem kérek érte semmit hiszen tőled is rengeteg dolgot tanultam.
*Mondtam neki miközben megcsókoltam a homlokát.*

Belecsíptem mikor hitetlenkedett.
- most már hiszed? – kuncogtam, majd megcsókoltam.
- de úgy szeretnék neked adni valami olyat, aminek örülni tiszta szívből – mosolyogva néztem rá, majd még kis ideig a kádban ültem, végül pedig kiszálltam. Kiszállás közben nem a ruhára léptem, ami azért van, hogy ne essünk el, így szépen a földön landoltam, beverve a lábamat, a fenekemet, és a karomat is.
- ááá – sikítottam, majd patakokban indult el a könnyem.

-Áh igen most már hiszem.
*Mondtam neki a csók után.*
-Nekem nem kell semmit sem adnod. Elég hogyha csak a szereted adod. Másra én nem is vágyom egy ilyen szép lánytól mint te.
*Mondtam neki egy kicsit elmélázva utána amiből csak rázott fel amikor elesett a padlón. Miután egyből én is kipattantam a kádból és egyből hozzá siettem lehajolva hozzá.*
-Nagyon megütötted magad?
*Kérdeztem tőle egy kicsit gyengéden de még is félelemmel a hangomban.*
-Na engedd had nézzem meg.
*Mondtam neki megvizsgálva a kezét és a lábát. Majd utána az egyik kezemmel megtöröltem az arcát a könnyektől.*
-Nem olyan vészes a dolog. De sajnálom hogy nem voltam elég gyors hogy el tudjalak kapni téged.
*Mondtam neki miközben már én is ültem és a kezem már az ő kezét fogta.*

Szépen elestem, ahogy kiléptem a kádból, és fájt mindenem, de leginkább a fenekem most.
- ühüm – válaszoltam neki, majd hagytam, hogy megnézzen. Ahogy odahajolt oda bújtam hozzá, szipogtam még mindig, de a könnyeim már nem folytak.
- beviszel a szobába? – kérdeztem rekedtes hangon tőle, majd átkaroltam a nyakát. Nem így terveztem az első újra együtt töltött estét.
Ha bevitt, akkor magamra húztam a takarót, és a könyökömet dörzsölgettem, ahol fájt.
- Kapok gyógy puszikat?

-Persze hogy beviszlek a szobába.
*Nem volt nehéz dolgom mikor már a nyakamba tette a kezét nekem már csak a lábát kellet hogy megemeljem ami nem esett nehezemre.*
-Olyan könnyű vagy mint egy tollpihe.
*Mondtam neki miközben egyenesen az ágyunkig vittem őt és ott lefektettem az ágyába. Majd egy picit elmentem hogy felvegyek magamra valamit és leguggoltam hozzá az ágy széléhez.*
-Tudod nem így képzeltem az első napot amit együtt töltünk de nekem így is jó. Tudod valahogy nem csalódtam az egészben sőt mi több boldog vagyok. Nekem nem is talán az volt a lényeg hogy mit csinálunk majd hanem csak a tudat hogy melletted lehetek.
*Mondtam neki miközben megpusziltam a könyökét.*
-Tessék vagy ez nem volt elég?

Ahogy az ágyra letett magam köré húztam a takarót, és a karomat dörzsölgettem még mindig.
- Hogy képzelted el? – néztem rá kíváncsian.
- tudom, csak… - sóhajtottam – most mondtad, hogy nem így képzelted el – felhúztam magam mellé az ágyra, és hozzá bújtam.
Kérdésére csak ráztam a fejemet, hogy nem volt elég, majd tartottam a karomat, hogy oda is kérek még, majd az oldalamra mutattam, és kitakaróztam.

-Nem is tudom csak valahogy nem így de ahogy mondtam nem bánom. De te nem tehetsz róla hogy nem úgy történt ahogyan például te tervezted.
*Engedtem hogy felhúzzon maga mellé az ágyra. Majd ahogy megmutatta hogy hol is kér még a csókomból hát nem volt mit tenné érte megtettem. Elkezdtem a karjánál és szépen azt csókolva haladtam lejjebb az oldaláig majd amikor odáig elértem akkor abbahagytam.*
-Remélem nem haragszol érte? Csak hogy gyorsabban gyógyulj egy kicsit.

- De még is hogyan? – néztem rá kíváncsian. szerettem volna tudni, hogy ő hogyan tervezte a ma estét, mert én nagyon is tudtam. Hiányzott már nagyon, és fürdés előtt már elindult egy kis játék köztünk, amit csúnya mód abba hagyott, pedig épp kezdtem élvezni, de sebaj.
- Nem haragszom – mondtam mosolyogva, majd kicsit fentebb mutattam az oldalamon.
- Ide is kérek – mutattam oda, majd azt követően a hasamra, és egyre feljebb és feljebb. Végig a hasamon, a melleimen keresztül az ajkamig.

-Talán csak annyi hogy beszélgetünk azután veszünk egy jó kis fürdőt és talán közben együtt lehettünk volna. Mármin tudod hogy hogy értem. Utánna meg ettünk volna valamit ahogyan ajánlottad. De úgy is elvállt volna a dolog.
*Mondtam neki miközben megnéztem hogy hova is mutattott a kezével. Majd ahogy menéztem egy kicsit feljebb fekeüddtem és hozzá is egy kicsit közelebb.*
-Remélem nem fáj?
*Kérdeztem tőle gyengéden miközben elkezdtem a hasától a csókolgatást egészen felfelé azon az úton amit megmutatott. A legvégén pedig a kezeimet a a hátára tettem és egy kcsit megemletem a testét miközben pedig hosszan megcsókoltam amibe annyira belemerültem hogy még a szememt is becsuktam. Majd ahogy kinyitottam a szemem gyengéden visszaeresztettem őt fekvő helyzetben.*
-Finom ahogy mindig is.

- tudom, hogy értem – kuncogtam. Ahogy látom semmit sem változott ezen a téren. Még mindig egy kicsit mintha szégyellős lenne, pedig nincs neki mire, sehol sincs.
- nem fáj – jeleztem a fejemmel is – Kérek még – mondtam mosolyogva neki.
Kellemesen végig bizsergette a testemet, ahogy kaptam a gyógy puszikat. Majd amikor felemelt magához átkaroltam és viszonoztam a csókját, ami nagyon jó volt.
- mi a finom? – néztem rá kíváncsian, amikor vissza rakott az ágyra.

-Az ajakad. Még most is olyan finom mint amikor először csókoltalak meg. Olyan jó volt akkor de most még jobban esik.
*Mondtam neki az egyki kezemmel végigsimítva az arcán.*
-De ha szeretnéd akár most is bepótolhatju persze csak ha az a sok puszi hatott annyira hogy már gond nélkül tudjuk folytatni a mi kis félbemaradt játékünkat.
*Mondtam neki megölelve őt hogy minnél közelebb legyünk egymáshoz.*

- A tieid is azok, és már jobban is érzem magamat, mint eddig, már nem is fáj annyira – mosolyogtam huncut módon. Eddig sem fájt, vagy legalább is csak abban a pillanatban, amikor elestem, azóta meg csak jobb lett, főleg,hogy kaptam puszikat is.
- Melyik játékra is gondolsz pontosan? – tettem az ártatlant.
Ahogy közelebb jött, készségesen bújtam hozzá, és a karját cirógattam.

-Ennek csak örülök.
*Mondtam neki én is mosolyogva. Sőt még élveztem is ahogyan őt csókolgathattam.*
-Ne tégy úgy mintha nem tudnád. Az amelyik félbeszakadt a fűrdés előtt de hagy hogy emlékeztesselek.
*Mondtam neki miközben megöleltem őt mégjobban és csak röviden megcsókoltam. Miközbe az egyik kezem a mellére tettem és elkezdte azt masszírozni.*
-Így már ismerős?
*Kérdeztem tőle.*

Jól esett az érintése, meg hogy végre itt van velem. most megint sok időt fogunk tudni együtt tölteni.
- Én tényleg nem tudom – mondtam ártatlanul és tettem, hogy nem értem miről beszél. A jelek szerint nem feledkezett meg a dologról.
- Tessék kérem szépen engem emlékeztetni – kuncogtam, majd viszonoztam a csókját, kezemet pedig a mellkasára tettem.
- Kezd valami derengeni – sóhajtottam, ahogy a mellemet kezdte masszírozni.
- kérnék még ebből az emlékeztetésből – kuncogtam, majd megcsókoltam őt, és közelebb bújtam hozzá.

-Ha tényleg nem tudod akkor úgy látszik nem tehetek mást mint hogy emlékezetetlek téged.
*Mondtam neki miközben adtam neki egy rövid csókot.*
-Fogsz is még kapni ne félj hogy ne csak derengjen a dolog hanem ott folytathatssuk majd ahol abbahgyatuk.
*Mondtam neki miközben engedtem hogy kicsit megához öleljen. Csak most úgy döntöttem hogy nem az ujjammal fogom folytatni a dolgot hanem egy kicsit feldobom a dolgot. Szóval miután ő is abbahagyta a csókot a nyelvemel végig érintve elkezdtem egy re lejebb haladni hogyha engedte mégnem elértem oda ahova szerettem volna és egy kicsit elkezdtem izgatni.*
-Na így már ismerős?
*Kérdeztem tőle miközben abbahagytam egy kicsit.*

- Tényleg nem tudom – mondtam és ártatlanul pislogtam rá.
- A folytatás jól hangzik – csókoltam meg én is őt. Sejtettem mit akar folytatni, és én is akartam őt. Azóta akarom, amióta újra együtt vagyunk.
Öleltük egymást, és csókoltunk, majd ajka elkezdett lefelé vándorolni a testemen, és mikor megéreztem a kelyhemnél felsóhajtottam.
- Hm, ez finom – mondtam neki, és a vállát kezdtem simogatni, majd amikor felnézett vágytól éhesen néztem le rá, és beledurtam a hajába.
- Kezd derengeni, úgy hogy kérném a folytatás – néztem rá, majd az ajkamba haraptam. Nagyon jól esett amit most csinált, és hiányzott is már a dolog.