Azazel naplója

Mint ahogyan mondják minden kezdet nehéz. Nekem sem volt ez másképp mivel ez volt az első alkalom hogy kiszakadtam a kis közösségből. Először furcsa volt átlépni az iskola kapuit és egyből belecsöppen az iskolai élet legjavába a ceremónia teremben. Hát szó mi szó megismerkedtem néhány új tanulótárssal. Bár nekem sötét angyalnak aki eddig szinte egyedül élt és csak a gonoszság hajtotta elég nehéz hirtelen megváltozni és változtatni minden szokásomon hogy megfelelő legyen. Na és persze a szabályok. Egy olyannak mint nekem akinek eddig csak az éld túl szabály létezett milyen nehéz is volt az összes szabálynak megfelelnem. De szerencsére gond nélkül vettem ezeket az akadályokat és sikeresen is gyakoroltam az önuralmat. De nem ez a legnagyobb dolog ami örömmel töltött el. Megismertem valakit aki egy olyan személy aki elfogadott és átsegített a nehézségeken és egyben a szobatársammá is vált. Vele könnyebb volt tanulnom mintha egyedül vágtam volna neki mindennek. Szóval mondjuk úgy hogy megtanultam elviselni mások közelségét és barátságát. Na de ennyit arról hogy hogyan is illeszkedtem be. A tanórák hát hogyan is teltek volna másképp mint tanulással. A gyakorlati órák és az edzések voltak a kedvenceim. Szinte imádtam őket mindegy volt hogy kikaptam vagy valami nem úgy történt ahogyan terveztem de mindenből tanultam valamit. Az olyan órák amik inkább elméletiek voltak hát számomra eléggé unalmasak voltak. De azért igaz hogy nehezemre esett a tanulás de azért nem panaszkodhatok az sem ment elég rosszul. Az is igaz hogy a sok tanulással elég hamar elment egy év de már várom a következő évet és az új diákokat is.