Azazel Rakiel és Alana Wallance szobája

-Akkor nagyon is jó ha jól hangzik a folytatás.
*Mondtam neki mosolyogva.*
-Akkor itt jön a folytatás.
*Mondtam neki miután felemeltem a fejemet és megcsókoltam őt jó hosszan miközben a másik kezem a hátát simogatta. Majd miután végeztünk a csókkal megtettem amire minketten csak gondoltunk. Egyesültünk mi ketten és ugyan olyan jó volt ezt tenni mint régen. Amikor megttem felsóhajtottam.*
-Emlékszem erre is te tanítottál.

Tetszett, amit csinált, majd amikor végzett jól esően hozzá bújtam.
- később nincs kedved esetleg sétálni vagy nem is tudom.
Cirógattam kicsit, majd elaludtam a karjai között. Reggel elébb ébredtem, hogy leszaladjak és reggelivel lepjem, meg mire felébred, ezért leszaladtam az étkezdébe, mire vissza értem sehol sem találtam, amin csodálkoztam.

/ mivel új játékot kezdtél, és ez félbe maradt, gondoltam kiírlak, ha gond, akkor szólj és törlöm a dolgot/

Amikor belépett Alana a szobába egy kis meglepetésnek akartam szánni hogy visszajövök. Ahogy ő belépett még nehogy kétségbe essen hogy nem talál amikor egy kicsit körbenéztem neki könyökölve az ajtófélfának vártam hogy meglásson.
-Csak nem engem keresel? Fordulj meg itt vagyok mögötted pontosan.
Mondtam neki majd ahogy megfordult beljebb léptem és megöleltem. Hiányzott egy picit főleg nem volt szép tőlem hogy csak úgy leléptem de most szeretnék vele lenni újra.
-Bocsánat hogy csak úgy elmentem. De látom reggelit is hoztál. Mit szólnál hozzá hogyha megreggeliznénk először aztán csinálnánk valamit?

Csak néztem az üres szobát, nem értettem hová lett. Ilyen sokáig lett volna oda talán? Vagy rosszul csináltam valami az éjjel, vagy most akkor mi van. Csak állta, és néztem az üres ágyra kezemben a tálcával, amit majd nem eldobtam, amikor meghallottam a hangját mögülem. A tálcán megremegtek a dolgok ,amikor megfordultam hirtelen.
- de…téged – mondtam teljesen ledöbbenve.
- Igen hoztam – hebegtem még mindig, és csodálkozó nagy szemekkel néztem rá.
- nekem jó , de… - nyeltem egy nagyot- … merre jártál. Meg akartalak lepni a reggelivel, és mikor elmentem még aludtál, és azt hittem így is lesz mikor vissza érek – még mindig semmilyen volt a hangom.

Láttam a döbbenetet az arcán és a szemében is. Ahogy megöleltem közben végigsimítottam az arcán és elvettem tőle a tálcát és leraktam a mellettünk lévő kis asztalra.
-Igen én aludtam is mikor elmentél. Csak nem sokkal később én is felkeltem és én sem találtalak. Szóval egy kicsit sétáltam a koliban. Szerintem inkább nekem sikerült meglepni téged. Nincs igazam?
Kérdeztem tőle mosolyogva. Hiszen pont fordítva sült el a dolog mint ahogyan ő remélte. Nekem sikerült őt meglepnem.
-De majd legközelebb szólok róla hogy ne ismétlődjön meg ez. Rendben?

Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és csak néztem rá. Gondolom mindent le lehetett olvasni az arcomról. Én magam nem igazán lennék rá kíváncsi, hogy is nézhettem rá, de az biztos, hogy nem az értelemről tanúskodhattam.
- Akkor engem kerestél, vagy hová metél csak úgy? – még mindig döbbenten tettem fel a kérdéseket, mert az éjszaka után nekem nem lenne kedvem csak úgy sétálgatni, menni.
- Igen,megleptél, csak nem úgy ahogy te akartál volna szerintem, és nekem sem sikerült a meglepetésem, amit akartam – mondtam neki szomorkásan, majd szorosan hozzá bújtam.
- Nem kell szólnod, csak furcsa ez az egész. Azt hittem ágyban leszel, hozok neked reggelit, visszabújok hozzád. Megreggelizünk együtt, élvezzük egymás társaságát. De most teljesen összezavartál. Én csak azért mentem,hogy hozzak reggelit és azt hittem az után, ami éjjel történt még itt leszel az ágyban, és vársz rám, nem pedig sétálgatni indulsz csak úgy – még mindig szomorkás volt a hangom, én pedig zavart teljesen. Eddig mindig az ágyban maradtunk, ha este rosszalkodtunk kicsit, de most ő fogta magát és elment sétálni. Nem tudom ez nekem valahogy rossz jelnek tűnik, bár nem vagyok a kapcsolatok terén otthon,hogy mi hogyan működik, bár tudtommal ő sem.
- Nem kell szólnod, csak… furcsállom a dolgot. És rossz érzés kerülget. Talán már nem kellek neked, vagy nem szeretsz, nem akarsz velem lenni? – kérdeztem tőle aggodalommal telve, és könnyes szemekkel néztem fel rá, mert még soha nem volt ilyen ,hogy ne találjam őt az ágyunkban.

-Mivel nem találtak elindultalak keresni szóval nem tudtam hogy hol is vagy ezért csak sétálgattam a kollégiumban.
Remélem hogy nem gondol rosszra velem kapcsolatban hiszen nekem csak is ő kellett és senki más. De hát ki tudni hogy ő mire gondol és nem vagyok gondolatolvasó sem.
-Igen tudom hogy megleptelek. De még sok ilyen esélyed lesz még hogy meglepj csak ez nem éppen úgy ment ahogy egyikünk is elképzelte.
Ahogy hozzám bújt éreztem a szomorúságot a hangjában és elkezdtem simogatni a hátát.
-Bocsánatot kérek nem volt szándékos a dolog. Azt hittem hogy valami történt veled vagy elmentél valahova. Én meg csak annyiért mentem hogy megkeresselek téged.
Amikor viszont megláttam a könnyeket a szemében engem is ugyanez környékezett. Magamhoz szorítottam és a vállára hajtottam a fejemet.
-Dehogynem. Mindennél jobban kellesz nekem. S egész életemben csak veled akartam lenni és senki mással. Soha nem tudnám azt mondani neked hogy nem szeretlek téged. Hiszen te vagy az én mindenem. Csak egy év telt el azóta hogy megismerkedtünk és még azóta is úgy szeretlek téged.
Majd miután befejeztem egy kicsit felemeltem a fejét kisöpörtem a haját az arcából. Majd megcsókoltam hosszan hagyva hogy a nyelveink hagy játszadozzanak egymással.
-Remélem ez elég bizonyíték rá.

Kicsit megnyugodtam szavait hallva, de még mindig nem volt az igazi. Gyötörtek a a buta gondolatok, és a kétség is.
- csak neked akartam reggelit hozni az ágyba – ismételtem meg azt, amit már egyszer mondtam neki. Most valahogy csak ismételni tudom önmagamat, hogy mit akartam, és hogyan, meg mit gondoltam. Fel sem tűnt igazán,hogy ugyan azokat a dolgokat mondom neki.
- Sok? – kérdeztem reménykedve, és bizonytalanul.
- Hát tényleg nem úgy jött össze a dolog – nevettem el kicsit magamat megkönnyebbülve, majd szorosan hozzábújtam, ettől pedig teljesen megnyugodtam. Még soha nem sikerült igazán eldöntenem, hogy azért van rám ilyen hatással, hogy angyal, vagy csak pusztán önmaga miatt nyugszom meg ennyire, meg azért, amit jelent nekem.
Ölelő karjaitól mindig megnyugszom, ahogy a jelenlététől is, bár egyes esetekben inkább tűzbe hoz. XD
- Én sajnálom, megint butaságokra gondoltam. Pedig csak aggódtál értem. Nekem kellett volna több eszemnek lenin, és hagyni neked egy cetlit, hogy elszaladtam reggeliért – még jobban hozzá bújtam. Már nem fért volna közénk semmi sem, annyira öleltem őt, ő meg engem.
- Szeretlek, és sajnálom,hogy ilyen buta voltam – szipogtam, majd elmerültem a tekintetében, amikor kisöpörte a hajamat az arcomból. Ajka az enyémre talált, és becézgetni kezdtük egymás ajkát. hosszan játszottam a nyelvével. Szinte már kezdtem beleszédülni is.
- Nagyon is – mosolyodtam el végre,majd megfogtam a kezét.
- Mi lenne, ha visszabújnánk az ágyba, és megejtenénk azt a reggelit, és akkor talán ezt még sikerülhet megvalósítani abból,amit elterveztem – néztem rá mosolyogva, majd loptam tőle egy apró csókot gyorsan.

-Értem hogy mit szerettél volna. Kicsit rosszul is érzem magam miatta hogy én rontottam el a dolgot.
Mondtam neki egy kicsit csüggedten és megbánó arccal ránézve miközben beszélt nekem. Hiszen tényleg rossz volt ezt átélni hogy azzal hogy elmentem egy kis időre mennyi gondot okoztam neki.
-De még mennyi. El sem tudom képzelni az életben még hányszor lephetsz meg engem.
Örömmel láttam mikor egy kicsit nevetett. Engedtem hogy hozzám bújjon. Hiszen most nekem is ez hiányzott már.
-Nem baj ha butaságokra gondolsz. Néha azok a gondolatok is kellenek. És egyáltalán nem vagy buta hogy ilyesmire gondolsz. Elvégre féltesz és szeretsz engem. Ez normális dolog.
Majd csók közben megfogta a kezem aminek nagyon örültem hogy nem is tudom sikerült ezt a dolgot tisztázni és újra a régiek lehettünk.
-Ha nagyon is annak csak örülök. Rendben mennyünk. Úgy is éhes vagy meg másrészt a te kedvedért mindent.
Mondtam neki mosolyogva.

- Nem,nem te voltál én. Tényleg kiírhattam volna,hogy jövök mindjárt vissza – sóhajtottam fel.
- Én is, te is, szóval szépen összehoztuk a dolgot – kuncogtam végül átölelve őt. Megsimogattam az arcát neki, és adtam rá pár puszit is ide- oda.
- És ki is fogom használni az alkalmakat, amikor csak tudom – válaszoltam most már boldogon, és megnyugodva neki. A gondolataim gyorsan elszálltak szerencsére, és így teljes figyelmemet neki tudtam szentelni most már. Meg azon gondolkodtam, hogy is menthetnénk meg ezt a helyzetet időközben,ha már így elszerencsétlenkedtünk az egészet.
Csak bólogattam a szavaira, mert egyet értettem vele. Tényleg szeretem, és tényleg féltem őt. Néha még magamtól is, bár tudom, hogy nem kellene, mivel nyugtató hatással van rám teljesen.
- Akkor irány az ágy uraság – léptem el tőle, és a tálcával az ágy felé igyekeztem. Megvártam még felül, aztán a tálcát középre raktam, és én is helyet foglaltam.
- Mit szeretnél enni, összeszedtem, amit csak tudtam. A konyhás nénik rosszallva néztek, de miután lehűtöttem a hűtőjüket, ami elromlott, még ők kezdtek neki pakolászni a tálcára – kuncogtam.

-Azért nem tetted mert eddig nem volt rá szükség szóval ez az én hibám volt maradjunk ennyiben.
Mondtam neki majd örültem neki hogy már ő ölelt meg. Ez talán már azt bizonyította hogy minden rendben van köztünk.
-Én pedig várni fogom hogy meglepj.
Mondtam neki mosolyogva. Majd ahogy végig simított az arcomon nagyon is jól esett és én is megpusziltam őt. Amikor meg ráparancsolt hogy menjek az ágyba elmosolyodtam rajta.
-Azonnal megyek is.
Mondtam neki majd felültem az ágyra és ahogy mellém telepedett jó érzés töltött el. Majd a kis történetén nevettem egy jót.
-Hát hogy mit eszek? Ami van. Na látod hasznos egy kis sárkány vagy te annyi igaz. Főleg a számomra vagy hasznos és egyben fontos is.
Mondtam neki majd megcsókoltam röviden a tálca fölött áthajolva. Utána pedig hozzáfogtam a reggelihez.

Nem akartam tovább vitatkozni vele a dolgon, meg láttam, hogy nem is adja fel,hogy csak ő tehet róla, így erre már nem mondtam neki semmit sem, csak megöleltem, és puszikkal halmoztam el.
- Foglak is , lehet, hogy hamarabb ,mint azt gondolnád – kuncogtam el magamat, mert eszembe jutott valami, amit még a nyáron vettem, csak is az ő kedvéért, és kíváncsi leszek a reakciójára majd. Lehet, hogy este kis is próbálom milyen hatással lesz rá a ruha, ami rajtam lesz. Remélem, eléri a várt reakciót majd.
Mosolyogva néztem, ahogy engedelmesen az ágyba ment, és én is gyorsan követtem őt.
- Akkor válogass kedvedre – válaszoltam mosolyogva, majd kicsit elpirultam a bók hallatán. fogadtam az apró kis csókját, majd ujjammal hívogattam, hogy jöjjön közelebb, mikor már elértem, akkor megragadtam, és magamhoz húztam, hogy hosszabb, és szenvedélyesebb csókot adjak neki. Nyelvem finom kis táncba kezdett az övével miközben masszíroztam azt.
- még egy bók, és nem tudom mit teszek veled – kuncogtam, majd megkentem egy kétszersültet lekvárral, és bele haraptam

-Annak csak örülök ha minél hamarabb. Elvégre minél hamarabb annál jobb. Meg megígérem hogy nem követem el ugyan ezt a hibát amit most sikerült.
Mondtam mosolyogva majd elkezdtem a tálcán lévő ételek közül válogatni elvégre volt ott aztán minden amit reggelire lehet enni. Szóval még alaposabban felmértem a tálca tartalmát.
-Válogatok én belőle attól ne félts engem.
Majd közelebb hajoltam hozzá és jól esett a csókja most valahogy jobban mint bármikor. Elvégre most olyan érzésem volt mintha újra egymásra találtunk volna mint annak idején az ünnepségen. Bár ahogy abbamaradt a csók én is egy kétszersültet vettem ki amit megvajaztam és elkezdtem enni.
-Örülök hogy még mindig szereted hogyha bókolok neked. Emlékszem még amikor megismerkedtünk javarészt ennek is köszönhettem azt hogy egymásra találtunk. Nincs igazam? Sosem felejtem el azt hogy lettünk szobatársak.

- Akkor ezt megbeszéltük – mondtam mosolyogva, majd tovább falatoztam. Gondolatban pedig az estét terveztem. jó lenne valami romantikus dolog, pl gyertyák. Igen azok tökéletesek lesznek, amíg mondjuk, elszalajtom vacsorát hozni, vagy egyéb, addig meg tudom csinálni. Aztán a fürdőben gyors magamra kapom a ruhácskát. Aztán pedig jöhet az újbóli fej elcsavarás. Igen, magamba bolondítom még egyszer, hogy aztán megismételjük, ami az első alkalommal is történt.
- Csak abból akarsz válogatni? – kuncogtam el magamat, és csábítóan végig nyaltam az ajkamon, és rákacsintottam, aztán mintha mise történt volna tovább ettem.
- De valami olyasmi, még mindig hálás vagyok, amiért akkor oda jöttél hozzám, és velem maradtál. Máskülönben fagyos lett volna a hangulat, de szerencsére aztán a szobában felforrósítottál.
Az volt életem egyik legszebb pillanata, aztán meg az, hogy a szemét üldözőmet lekoptattuk.

-Dehogy csak abból akarok. Csak tudod a legjobb és legfinomabbakat a végére hagyom.
Nagyon jól esett hogy egy kicsit hogy is mondjam provokálni próbált engem. Ha nem lennék egy kis önuralmam. De azért engem is könnyen ki lehet hozni a sodromból csak tudni kell hogy hogyan lehet ezt megtenni. De most jobb ha nem engedek a csábítsának elvégre úgy mégjobban fog esni hogyha este együtt leszünk. Elvégre úgy jó enni hogyha az ember éhes is. Szóval biztos vagyok benne hogyha este kivárom a dolgot jobb lesz.
-HIdd el én is hálás vagyok érte hogy egyáltalán szóba álltál velem. MEg pláne azért is hogy elfogadtad a felkérésemet is. Azt már meghiszem hogy forró volt. Főleg még miután a kis üldöződet is elijesztettem.

- Helyes válasz – kuncogtam, és átmentem a tálca másik oldalára, és félig az ölébe feküdtem. Így kényelmesen tudtunk mind ketten enni. Jó volt vele lenni megint újra, és a régi szép emlékeket feleleveníteni. Egy éve vagyok vele, de néha úgy érzem, hogy valami földi mennyországban vagyok, és véget ért az a csúfos élet, amit éltem. Azt nem tudom mondani, hogy elfelejtettem mindent, mert bizonyos dolgok belém égtek az évek során, de ez a sok szép dolog, ami egy éven keresztül történt velem elfedett mindent, így most a mélybe taszítottam azokat az érzéseket, amik sokáig uraltak engem.
- az volt életem legjobb döntése, hogy elfogadtam az ajánlatodat – öleltem át fél karommal.
- ne is beszéljünk róla, kirázz a hideg, ha rágondolok. amúgy tudsz róla,hogy amióta veled vagyok semmi fagyasztós dolog nem történt körülöttem? pedig eddig mindig akadtak balesetek – mondtam komolyan neki, és a szája elé tartottam egy dzsemes pirítóst.

-Na tudom én hogy mit szeretsz hallani. De szívből mondom mindet.
MOndtam neki majd figyeltem ahogyan eltolta a tálcát és az ölembe feküdt. Szerettem mikor ilyen volt hozzám. Mindig is szerettem és jobban lázba tudott hozni mint akárki vagy akármi. Jó volt vissza gondolni hogy mi is történt velünk azóta. Igaz hogy már egy éve ismerem de mindig szeretni fogom és sosem kellett nekem más csak is ő.
-Nekem pedig a legjobb döntésem hogy feltettem neked ezt az ajánlatot.
Mondtam neki érezve ahogy átkarol engem én pedig válaszul végig simítottam az arcán.
-Szerintem se. Tudom hogy nem történt semmi ilyesmi. Örülök is a dolgoknak. Így együtt maradhattunk minden baj nélkül.
MOndtam neki nagyot harapva az ételbe.

- reméltem is, hogy tudod mit szeretek hallani – kuncogtam és közben megböködtem a könyökömmel.
Fejben tovább terveztem az estét, bár hogy hogyan sikerült tényleg biztosan eltávolítani majd a szobából még nem tudom pontosan. Lehet az, hogy leküldöm a konyhában kevés lesz, több időre lehet szükségem, de mit találjak még ki neki, vagy csak egyszerűen küldjem el és mondjam azt, hogy x idő után jöjjön vissza? Nehéz kérdés,mert akkor oda a meglepi.
hozzábújtam, ahogy megsimogatta az arcomat, és adtam neki egy puszit. Közben pedig lassan kezdtem jóllakni is.
- mit csinálunk evés után,mihez lenne kedved?

-Én talán nem mindig tudom de sejtésem van róla.
Mondtam neki egy apró mosoly keretében. Majd pedig megpusziltam én is hogy nem maradjak ilyen téren se az adósa. Szóval én is csak nézegettem egy kicsit mivel láttam rajta hogy elmélázik valamin.
-Min gondolkodsz drága?
Kérdezetem tőle mosolyogva.
-Evés után? Hmm nem tudom neked mihez lenne kedved. Tudod most inkább valahogy a te kedvedben szeretnék járni.

Elmosolyodtam a szavain, majd vissza bújtam hozzá, és ha mind ketten jól laktunk akkor arrébb toltam a tálcát,hogy kényelmesen elférjünk.
- És most mik a sejtéseid? – néztem rá kíváncsian, és közben apró köröket írtam a tenyerébe.
- Semmin, semmin – vörösödtem el, mert lefülelt, hogy gondolatban kicsit másfelé járok,de másképp képtelenség lenne megtervezni az estét, előre látónak kell lennem. De ő meg belém lát, és már kérdez is.
- Amúgy is a kedvemben jársz, ha csak velem vagy. De lássuk milyenek is a sejtéseid – kuncogtam,és türelmesen vártam, hogy kitalálja e amit szeretnék most.

-Hmm talán az hogy hamarabb is következik majd egy meglepetés is mint az remélném. De mondjuk nem tudom talán holnap vagy holnap után.
Mondtam neki kifejtve azt hogy mit is sejtek most a dologról amire célzott velem kapcsolatban.
-Hmm nekem nem úgy tűnik hogy semmin. De nem tudom mit szeretnél most nincsennek sejtéseim ezügyben.
Mosolyogtam egy kicsit kínosan elvégre annak hatott most a helyzet.

- túl jól ismersz – kuncogtam el magamat, hogy kitalálja, hogy készülök valamire.
- - na jó tényleg hamar lesz meglepi, ezért este lehetne szó róla,hogy kicsit késve gyere fel a szobába? –néztem rá kérdőn. már úgy se jön össze, hogy teljesen meglepjen, de legalább a lényeget nem fogja tudni, hogy mi. Ezen gondolkozhat addig, amíg sétál, vagy nem tudom mit csinál, addig legalább nyugodtan elő tudok mindennel készülni.
- nocsak, akkor még sincsenek jó sejtéseid velem kapcsolatban? – pillantottam rá kíváncsian.

-Hmm tudom de lefogadom tudnál nekem újat is mutatni.
Mondtam szintén nevetve ami teljes mértékben igaznak bizonyult.
-Késve? Hát rendben van ha te ezt szeretnéd akkor nem mondhatok ellen. Mint ahogy eddig se tudtam.
Mondtam neki egy kisseb csókot váltva vele a mondandóm után.
-Hát de vannak csak nem akarok hülyeséget mondani. Tudod nem mindig tudsz nekem újat mutatni. Szóval kicsit nehéz nekem kitalálni.
Mondtam neki egy kicsit zavarban.

- miből szeretnéd,hogy újat mutassak? - nevettem el magamat. szeretek játszadozni.De nem akarom,hogy tudja mire számítson estére. Tényleg szeretném meglepni,főleg,hogy az évfordulónk is itt van, vagy volt, hiszen már az iskola is megkezdődött, mi pedig akkoriban találkoztunk.
- igen ,szeretném,majd jelzek valahogy, hogy mikor jöhetsz fel -adtam neki egy puszit, és törni kezdtem a buksimat,hogyan jelezhetnék neki.
- na,mondj valamit, hogy szerinted mihez lenne most kedvem
Nagy cica szemekkel néztem rá kérlelően, mert volt egy sejtésem, hogy így beadja a derekát majd.

-Nekem? Ó megfelel nekem bármilyen téren. BIztos hasznát veszem a dolgoknak. Apropó ha meglepetéseknél tartunk van egy meglepetésem a számodra de majdnem kiment a fejemből.
Mondtam neki a homlokomra csapva miközben elnevettem a dolgon magamat. Ugyan is a nyáron nem feledkeztem meg róla.
-Rendben majd kitalálod hogy jelezz nekem.
MOndtam neki tovább mosolyogva a dolgon.
-Nem tudom mondom feladom inkább és mond meg. Nem szeretem hogyha nem tudok valamit biztosra.
Sajnáltam hogy nemet kell neki mondanom dehát nem volt ötletem valahogy ahogy a szemébe néztem minden ötletemet elfelejtettem.