Mitsui Yua és Remilia Scarlet szobája

-Boldogan megteszek önért bármit asszonyom. Örömmel leszek az apja a gyermekünknek. Annyit élvezek magába amennyit kíván.- Mondtam hálás mosollyal az arcomon, miközben a farkam folyamatosan járt asszonyomban, aki biztosan élvezte a kényeztetést, habár én nem bírtam sokig, és belelőttem a magjaimat, de ez nem akadályozott meg abban hogy addig folytassam a feladatom amíg Yua is ki nem elégül.

-Én mindig kívánom.
Vallottam be könnyedén miközben ő mozgott bennem. Folyamatosan sóhajtoztam alatta, de hamar belém élvezett, ami nem volt baj, mert én is hamar el élveztem tőle.
-Ez jó volt drágám. Szeretnéd folytatni itt vagy menjünk kicsit sétálni és majd ahol éppen meg kívánsz?
Kérdeztem miután magamra húztam és meg csókoltam.

-A séta nem is rossz ötlet. Jó lesz kilépni kicsit a szobából. Azért te se türtőztesd magad ha úgy érzed szükséged van szolgád törődésére.- Mondtam, majd megcsókoltam őt, és végigsimítottam a combjait.
-Máskor is hordhatnál. Gyönyörűen áll rajtad.-
-Remélem máskor is játszunk ilyet. Jól áll neked az úrnő szerepe.-

-Ott kapsz meg ahol akarsz drágám. Tudhatnád én nem fogom vissza magam.
Vissza csókoltam majd átöleltem.
-Szoktam harisnyát hordani csak ritkán. Úgy vagyok vele gy szép női combra jobban kel vágyniuk a pasiknak mint egy ruha darabra.

Na igen, nem épp arról ismerem hogy türtőztetné magát. A sétálóutcában is ő volt a kezdeményező fél.
-Én nem a harisnyára vágyom, hanem rád. Nem vagyok fetisiszta.- Válaszoltam neki, miközben kivettem belőle a farkam, és kicsit összeszedtem magam.
-Azért ugye kettőnk között marad hogy lenyaltam rólad a mocskomat? Nem kellenek férfi nemű rajongók.- Kérdeztem Yuát

-Akkor én vagyok a fétised.
Kicsit el gondolkodtam.
-Nos meg tartom ezt a titkot arra az esetre ha még i meg lógnál újból tőlem. 
Fenyegettem meg ezzel burkoltan és szinte le tudtam képzelni, hogy férfiak kezdenek ki vele.

-Igen. Már az illatodtól olyan kangörcsöm lesz hogy azonnal feláll.- Poénkodtam a témával, majd oda léptem hozzá, és nyakon csókoltam.
-Az az, amire nem kerül sor.- Nem hagylak el sohasem.  és nem fogsz megszabadulni tőlem még akkor sem ha azt akarod. Csak te és én, senki más.- Ajánlottam fel neki, mert tudom róla hogy néha szívesen próbálkozik más srácokkal, és lányokkal is, ezzel pedig ellehetetleníteném hogy más srácokkal próbálkozzon.

-Ha feláll tudod hová teheted.
Szorosan meg öleltem.
-Úgy legyen. De a baba is számít így nincs olyan, hogy te és én. Család leszünk ha meg szülőm így majd sokat kell törődnünk vele.

-Hát persze. Család leszünk, ezért összetartozunk. Mi hárman, esetleg négyen.- Válaszolom, majd eszembe jut az öregem, akiről nem szabadna megfeledkeznem, elvégre tudnia kell hogy hamarosan talán nagypapa lesz.
-Tudod mit? Azt hiszem elugorhatnánk majd apámhoz. Szeretném ha megismernétek egymást. Meg még nem jártam nála mióta visszajöttem.- Újságolom az új ötletemet.
-Persze odafelé menet beugorhatunk egy-egy bokorba levezetni a feszültséget.- Ajánlom fel Yuának, hogy eloszlassam a kételyeinket.

-Vagy többen. Bár nekem kettő is elég lenne.
Elengedtem az ölelésemből.
-Jó persze szólj mikor akarsz menni és előtte le mosakszunk. De a bokort talán jó lenen addig hagyni hiszen még sem mehetünk elé szerelemtől feltüzelve. Utána meg nyugodva sokkal könnyebb lesz élvezkedni.

A mondandója megint hasznosnak bizonyult, elvégre nem kellett volna épp úgy odaállítani, de én még szerettem volna eljátszani az én kis szerelmemmel.
-Mit szólnál a holnap délutánhoz? Azt hiszem akkor nincs órája.-
-Ha már az élvezkedést említed, kicsit visszatérve arra hogy milyen csinos úrnő vagy, van egy sanda gyanúm hogy mazoista vagyok.- Közlöm vele mindenféle nemi izgalom nélkül, habár kicsit elgondolkodtatott hogy hogy lyukadhattam ki én ezen a véleményen magamról.

-Remek ötlet úgy is csupa kosz az ágy is. Lehet mindjárt újra huzatom veled.
Kacagtam fel vidáman.
-Én meg szex mániás dög vagyok.
Rá vetve magam meg csókoltam majd a kezem végig húztam csupasz mellkasán.
-Sosem mondok le arról amit éppen akarok.

-Csak egy szavadba kerül.-
Ami igaz, az igaz, senki sem születik perverziók nélkül, és én is csak miatta találtam rá a magaméra. Szép kis kombináció vagyunk mi. A kiéhezett úrnő, meg a papucs alattvalója. De ez nem is baj. Jó lesz ez így, amíg nem hat ki a magánéletünkre.
-Azt sejtettem. örülök hogy kellek neked.- Jeleztem felé elégedetten, miközben átöleltem a derekát.

-Majd miután ki adtál magadból mindent.
Szorosan hozzá bújtam és tovább simogattam a kedvesemet.
-Ha már csak miattam jötté vissza akkor igenis kellesz nekem.
Hosszan meg csókolom közben hozzá simulok.
-Neked mihez lenen kedved most?

-Hozzád édesem.- Válaszoltam neki, miután a sok testi kontaktus felgerjesztett. Megfogtam a kezét és a konyhaasztalhoz vettem, ahonnét hamar félresepertem mindent, és felültettem rá kedvesemet, majd ismét elkezdtem vele csókolózni, majd a kemény farkamat a puncijához illesztettem, és betoltam neki.

Válaszán nem lepődtem meg. Sem azon, hogy mosta konyha asztalt akarta össze koszolni.
-Úgy látom nagy takarítani akarsz majd a szobámban.
Ahogy belém hatolt átöleltem é meg csókoltam.
-Ez az én csődöröm tegyél magadévá újból és újból amennyiszer akarsz.

-Akkor teljesen ki fogsz száradni.
Keményen mozgott bennem amitől hangosan sóhajtoztam. Az asztalba kapaszkodva löktem magam mindig ő felé gy mindig amikor belém jött mélyebbre hatolt mint előtte.
-De csak figyelmesen, hogy ne mutassunk rossz példát vele.

-Majd odafigyelünk. Szép csendben, hogy a gyerekek meg se hallják. Nem fognak tudni semmiről.- Tervezgetem a közös jövőt az asztalon, miközben elképzelem magam előtt ahogy a kicsit idősebb és érettebb testű Yua az asztalon feküdve folytja vissza kélyes sikolyait, miközben a gyermekeink a szobában nem is sejtik mit művelünk.

-Oké.
Mondtam neki, de aztán láttam, hogy kissé el merengett.
-Látom kezdesz bele gondolni milyen nehéz évek jönnek.
Persze én is csak el képzelni tudtam milyen nehéz lehet gyereket nevelni. De nevelő anyám mindig azt mondta egyszerre jó é rosz is bizonyos szempontból.

-Nem lesz olyan nehéz, ha ott leszünk egymásnak.- Mosolyodom el azon, hogy Yua észreveszi elmerengő viselkedésem.
-Azt hiszem itt az első adag.- Mondom asztalon fekvő kedvesemnek, majd belelövöm amim van, majd addig folytatom a mozgást, amíg ismét megkeményedem, majd kiveszem a farkam, és betolom a fenekébe. Erről viszont eszembe jutott valami.
-Azt hiszem majd eredeti alakomban megkímélem a formás fenekedet, mert nem akarom oni méretűre tágítani, mert a végén nem lenne élvezetes emberi formában kihasználni.-

-Ez nem teljesen igaz. Két embernek is nehéz fel nevelni egy gyereket. Főleg ha sosem volt tapasztalatuk és nem készülnek fel rá.
Hamarosan belém élvezett, de nekem is sikerült el élveznem tőle.
-Pedig nagyon szeretem az oni farkadat a testem minden zugában. A puncim i ki tágulhatna tőle tudom jól, de mindig össze szűkölök neked.

-Van még pár hónapunk, az talán elég lesz felkészülni. Meg azért egyikünk sem ember. Biztosan meg tudjuk oldani.- Biztatom Yuát, aki tényleg komolyan veszi eljövendő anyai kötelességeit, amit csak jó szemmel tudok nézni.
-Kedves tőled édesem.- Mondom hálásan, majd előrehajolok hozzá és megcsókolom.

-Azért előbb meg kell néznie egy orvosnak. Nem-e csak sokat késik. Elő szokott fordulni minden nőnél.
Sóhajtottam mozgása közben.
-Azért vicces, hogy komoly témánk van szerelmeskedés közben is.
Kacagtam fel kissé.

-Szerintem ez nálunk normális. Kellemest a hasznossal.- Elvégre tényleg egy ideje tényleg így csináltuk, és talán nem is baj, hiszen más párok még annyit sem beszélnek mint mi.
-Talán baj?- Kérdeztem, majd oda hajolok hozzá. -Ha hangosan kefélnénk a folyosón, az jobban a kedvedre volna?-