Lilith és William szobája

Lilith Winth és William Brightmore közös szobája

Vidáman, boldogan sétáltam visszafelé, a szobámba. Órákig vásárolgattam az egyik közeli boltban ruhát, pontosabban bikinit és fehérneműt. Nem mintha amúgy nem lenne jó kedvem már attól, ha bármi mást vettem volna, hisz mindennek tudok örülni, ami új. És persze ami szép.
Annyira elkapott a vásárlási hév, hogy két szatyorral a kezemben álltam végül a szobám ajtaja előtt. A szokásos stílusú öltözékem volt rajtam. Fekete miniszoknya, fehér top és rózsaszín fehérnemű. Ezekhez pedig fekete cipő és táska. Az ajtónál állva a kulcsomat kerestem, de mikor a kilincsre akartam támaszkodni az ajtó kinyilt. Furcsa volt. Nem szoktam nyitva hagyni. Különösebben viszont nem foglalkoztam vele, egy csomó embernek van még hozzá kulcsa, biztos az egyik bent járt, mondjuk a gondnok vagy nem tudom és nyitva felejtette.
Beljebb sétáltam és becsuktam magam után az ajtót. Levetettem a cipőmet és a sarokba tettem, hogy ne legyen később útban. A rendes szobámba átsétálva eléggé ledöbbentem. Az addigi két ágy (amelyik közül az egyiket semmire sem használtam, max időnként asztalnak) egy nagyobb ággyá volt összetolva, rajta pedig az én régi ügyvédem ült, William. Azt hiszem már egy jó ideje várhatott rám.
-Hát te?!
Ennél többet nem tudtam kierőltetni magamból. Sosem gondoltam volna, hogy viszontlátom.

Ahogy hallottam hogy belép a szobába azt gondoltam hogy már pont ideje hogy visszajöjjön hiszen már vártam rá egy ideje. De ahogy észrevett csak elmosolyodtam és letettem mindkét lábam egy más mellé mivel eddig az egyik a másikon pihent. Nagyon rég nem láttam és még tartozott valamivel és valljuk be nagyon nem tűröm hogyha nem adják meg nekem az emberek azt amit tartoznak.
-Ugyan mit is? JA igen tettél nekem egy ígéretet mivel kihúztalak a csávából az ügyedet illetően és te nem akarod nekem viszonozni ezt a szívességet amit nem veszek jó néven.
Lassan felálltam és végigsimítottam az ablakpárkányon majd közelebb léptem hozzá és nem teljesen elé de azért elég közel.
-Tudod törleszthetsz nekem azért a kis szívességért azzal amit mondtam de te is tudod nincs más választásod. Rád bizonyíthatom akár a gyilkosságot is hogy a börtönben tengesd tovább a napjaid. Szóval mi lesz? Végre hajlandó leszel a megegyezéshez tartani magad vagy csináljuk egy keményebb úton de biztosíthatlak nem én leszek az aki rosszabbul jár vele.
Mondtam lassan elmosolyodva. A szemem persze most sem látszott ami csak még jobban emelte a mondandóm összhatását. Már annyiféle módot elképzeltem hogy bosszút állhassak rajta de lássuk be úgy nem lenne sok hasznom belőle.

A mosolyát elég volt látnom ahhoz, hogy tudjam, kár volt hazajönnöm. Ha ő mosolyog, akkor annak nincs jó vége. Hátrálni is kezdtem, mikor kissé közelebb ért hozzám. A nyugodtsága csak még inkább megrémített. Néha olyan, mint egy hidegvérű sorozatgyilkos.
-Nem tartozom én neked semmivel! Maximum egy pofonnal azért, amit velem tettél, te állat!
Förmedtem rá. Tartottam és féltem tőle valamilyen szinten, de dühített is az, ahogy velem beszélt. Az utolsó találkozásunk alkalmával jóformán megerőszakolt. A végén bevallom már egészen élveztem, de az elején nem... és ha rámerőlteti az már erőszak...ugye? Szerintem igen. Akkor pedig van elég okom utálni.

Lassan csak mosolyogtam azon amit mondott majd ahogy láttam hogy elkezdett hátrálni gyorsan mögé léptem és a hátamat nekinyomtam az ajtónak ami bezárult így az út már csak rajtam keresztül vezetett kifelé. Lehet hogy a macskák talpra esnek de annyira nem hülye hogy kiugorjon a harmadikról. Majd ráraktam a kezem a vállaira de nem fordítottam magam felé mivel az rosszul sülhetett volna el.
-Dehogynem tartozol nekem és inkább én lehetnék az aki egy pofont adhatna neked hogy végre észhez térj. Tudtad nagyon jól hogy mindennek ára van mikor bele mentél a dologba és te elfogadtad szóval ideje lenne talán feladni ezt a játszadozást és elfogadnod a döntésed következményét.
Mondtam neki a végét pedig a fülébe suttogva lassan és nyugodtan. Kezdtem kifogyni a türelmemből hiszen ez már sokáig húzódott. Miért nem lehetett csak betartania az ígéretét.
-Ugyan már te is élvezted mert ne mond hogy ez nem így volt. Az a kis harapás meg semmi nem volt ugyan akkora ügyet csinálsz belőle mintha valami égbekiáltó dolgot tettem volna. Pedig csak ittam a finom kis véredből.
Simítottam végig a nyakán hogy érzékeltessem vele hogy mire is gondolok de szerintem ő nagyon is jól tudtam majd a kezemet visszahelyezem a vállára és várom hogy mit is mond.

Egyik pillanatról a másikra eltűnt a szemem elől, de hallottam az ajtó csukódását és azt is, ahogy a zár kattan, bezáródik az ajtó. Rögtön eszembe jutott, hogy kiugorhatnék az ablakon, de ezt az ötletet elvetettem. Csak részben vagyok macska, nem akarom a lábamat vagy anyakamat törni egy rossz földet érés miatt. Ráadásul szerintem utána úgyis utolérne, ha akar. Nem mertem hátrafordulni. Éreztem vállaimon a kezei érintését. Kirázott a hideg, ahogy éreztem leheletét a bőrömön. Ijesztően közel van hozzám.
-Nem tartozom semmivel!
Állítottam határozottan.
-Akkor és ott megkaptál, legyen ez neked elég.
Ahogy tovább beszélt felsóhajtottam.
-A harapásról nem volt szó... ezért akadtam ki annyira. A másik dolgot pedig hagyjuk. Az volt a "jutalmad", megérdemelted.
Ki sem akartam mondani, hogy együtt voltunk. Bánom már, hogy eladtam magam neki. Persze az mindig jobb lehetőség, mint a börtön.
-Azért sokkal inkább utállak, amit utána tettél, te senkiházi!
Az első alkalommal nem volt gond. Nem élveztem, de nem is arról szólt az egész. Na jó, a végén azt is élveztem egy kicsit, de tudtam, hogy nem én voltam ott a lényeg és ebbe bele is mentem. A második alkalomnál viszont nem. Nem akartam, tiltakoztam és William mégis lefogott és rám erőltette. Az más kérdés, hogy élveztem e utána. A végén azt is élveztem, de engem az zavart, hogy tudta, hogy nem akarom, mégis szemrebbenés nélkül megtette. El akartam őt felejteni, de nem hagyta...és most sem hagyja. Legszívesebben a szoba másik végébe futottam volna, de nem mertem mozdulni, amíg kezei a vállaimon voltak.

Sose szerettem mikor ilyen és ahogy már mondtam legszívesebben megmutatnám neki azt hogy sokkal keményebb is tudok lenni de egyelőre nem akarok rontani a helyzetemen. Egyenlőre....
-Dehogynem! Ne játszadozz már velem elég volt hogy ide jöjjek piszkos játékot játszol. De én is még finom vagyok egyenlőre ha nagyon szeretném most esélyt sem hagytam volna neked a menekülésre vagy nem csevegnénk itt hanem már az ágyban feküdnél. Csak tudod az nem lenne olyan jó hogy úgymond átalszod az egészet vagy is hipnózisban vagy.
Mondtam neki az iméntin még egy kicsit elmosolyodva. De kezdtem kifogyni a türelemből.
-Miért micsoda az a másik dolog én élveztem és nem gondoltam bele ilyen kis apróságokba amin te most felkapod a vizet és gyerekesen haragot tartasz. Talán beszéljük meg mit szólsz?
Remélem ez működni fog és még ma este az enyém lesz. Bár ha nem működne akkor is az enyém lesz szóval teljesen mindegy.

-Ha neked nem volt elég az a két alkalom, mikor együtt voltunk, akkor sajnállak.
Összeszedtem a bátorságomat és még a vállamat is megvontam. Most engedtem csak el a szatyrokat, amiket eddig görcsösen fogtam félelmemben és kezeimmel lesöpörtem a vállaimról William kezeit.
-Beszéljen veled a hóhér!
Léptem el tőle, de még mindig háttal voltam neki. Nem akartam felé fordulni, nem akartam látni az arcát. Lehet, ha látnám csak ismét elszállna az a kevés bátorságom is.
-Mit tudnánk azon megbeszélni, hogy az engedélyem nélkül ittál a véremből, aztán jóformán megerőszakoltál?
Kérdeztem dühösen. Egy kicsit még mindig haragudtam rá. Az erőszak miatt mondjuk nem panaszkodhatnék, hisz a végén élveztem, de akkor is dühít, hogy bármit megenged magának.

-Hát persze hogy nem volt elég hiszen belementél az alkuba és a feleségem leszel és tudod két alkalomnál azért többet kéne együtt lennünk tudod vannak bizonyos szükségleteim aminek neked kell eleget tenned.
Mondtam egy kis mosolyra húzva a számat de azt már viszont nem vettem jó néven hogy lesöpörte a kezeimet a válláról és nem hallgatott rám szóval már igen erősen azon voltam hogy hipnózis és kezdjük.
-Hmm hóhérok már nincsenek nagyon régen tudhatnád te buta amúgy meg neked nagyobb esélyed lenne rá ha feldühítesz. Mindössze csak egy szünetet kell várjunk és akkor beszélgethetsz vele.
Mondtam neki közelebb lépve majd megfogva az egyik kezét hogy ne tudjon tovább hátrálni.
-Istenem úgy beszélsz mintha vérszegény lennél azóta vagy nem is tudom. Tudod de most hogy mondod egész kis finom véred van olyan mint te magad. Szóval végre hajlandó lennél elfogadni a feltételeket?
Kérdeztem tőle mialatt az ő karján lévő kezemmel magam felé fordítottam hogy szembe kerüljön velem. Tudtam hogy jó lépés lesz hiszen fél tőlem és az jó is de rossz de én jobban szeretem ha félnek tőlem.

-Nem érdekelnek a szükségleteid!
Jelentettem ki őszintén.
-Bármibe lemerném fogadni, hogy azóta már voltál másik nővel...ahogy én is más férfiakkal.
Tudtam, hogy nem az a hűséges fajta és azt is tudtam, hogy nagyon dühös lesz, ha megtudja, hogy azóta már két alkalommal is voltam férfival, de nem érdekelt. Nem vagyok a felesége, szabad nő vagyok, azzal lehetek, akivel csak akarok. Arról nem tehetek, hogy ezt William nem hajlandó elfogadni.
A fenyegetésére nem szóltam semmit, nem is tudnék mit. Kétlem, hogy megölne. Ahhoz talán túlságosan ragaszkodik hozzám. Egy hullát nem vehet feleségül.
Megragadta a karom én pedig nem mozdultam utána. A kérdésére azonnal nemleges választ szerettem volna adni, de ahogy maga felé fordított nem jött ki hang a torkomon.

-Hát idővel el kell hogy kezdjen érdekelni vagy ha nem szeretnéd nekem úgy is jó. Legalább pár felesleges órát megspórolhatok magamnak és nem kell majd a nyivákolásod hallgassam hogy te mennyire nem meg ehhez hasonlók.
Mondtam neki hiszen ott volt a hipnózis képességem amivel bármire rávehettem volna és talán ez a beszélgetés most nem is folyna most le. Talán ha rosszra fordul a dolog vagy tovább idegesít megteszem. DE ahogy meghallottam azt hogy volt más férfiakkal egyből dühös lettem.
-Még is mi a francot képzelsz te ha? Azt hiszed hogy nőket döntögetek a munkám során mi? Én tudod dolgozom mivel a munkám lefoglal és nem vagyok olyan kis ringyó mit te aki bárkivel lefekszik ahogy te is mondtad. Amúgy mit képzeltél így már nem kellesz nekem? Nem érdekel hogy mi a fene járt a fejedben mikor másokkal voltál de ebben változások lesznek és még is hogy akarsz így velem lenni mi? HA egy ilyen lányt akartam volna akkor bármelyik utcalánytól is megkaphattam volna ezt. Azt hittem még jelent valamit neked a hűség de be kell látnom hogy tévedtem.
Mondtam idegesen ha a következő lépés nem úgy adódik ahogy én szeretném akkor kész itt vége a beszélgetésünknek és hipnotizálom. Mondjuk nem mintha én nem lettem volna más lánnyal ha a munkám nem köt le de ez most nem vág ide.

Mi sosem voltunk egy pár és sosem tartoztam hűséggel Williamnek, de ahogy dühösen beszélt hozzám akaratlanul is szégyellni kezdtem magam.
-Nem vagyok ringyó... nem akárkivel fekszem le.
Próbáltam védeni magam. Nem akarom, hogy azt higgye utcalány vagyok. Persze azt sem, hogy más ezt higgye rólam. Érdekből feküdtem le másokkal mind a kétszer, de nem pénz kellett nekem. Csak a könnyebb megoldást választottam. Ettől még nem hiszem, hogy ringyó vagyok.
Láttam rajta, hogy már eléggé dühös rám és hamarosan vége lesz a kedves beszélgetésnek. Vagy adom magam, vagy nem, de ha akarja, akkor mindenképp az övé leszek. El kell döntenem, hogy a kellemesebb, vagy a kellemetlenebb útat választom. Ha pedig Williamről van szó, akkor inkább a kellemeset. Akkor talán nem fog fájni.
-Sajnálom. Kérlek bocsáss meg.
Kezdtem bele a hízelgésbe. Ha elalszik lesz alkalmam elszökni, addig pedig az lesz, amit ő szeretne.
-...ha az megnyugtat, megbüntethetsz.
Ahogy ezeket mondtam a felsőmet kezdtem kissé remegő kezekkel kigombolni. Reméltem, hogy elfogadja a bocsánat kérésemet és ha büntet is, akkor figyelembe veszi, hogy én kértem. Szóval eleve ne legyen nagyon durva. Ha kicsit fáj, azt még kibírom szó nélkül.

-Persze te nem vagy az igaz te különb vagy csak azért mert te nem minden pasival feküdtél le igaz?
Mondtam neki kicsit idegesen de legalább most már nem voltam rá olyan ideges.valahogy az hogy megbánta és akarta a dolgot kicsit eloszlatta a dühömet.
-Megbocsájtok neked de csak azért mert szeretlek. Remélem tudod.
Láttam ahogy reszket a keze ami valahogy nem tetszett és talán nem is én voltam az hogy feltűnt ez nekem de érdekes volt.
-Ne kérlek ne félj vagy is nem akarom azt hogy ez így menjen ha együtt élünk akkor szeretném hogyha legalább te nem félnél tőlem főleg nem ilyenkor.
Mondtam neki nem tudom mi ütött belém de valahol belül tudtam hogy igazam van. Hiszen valamikor csak meg kell hogy kedveljen és azt talán most kellene elkezdeni. Vagy valami hasonlót hozzá de nekem mindegy volt rajta múlik az hogy elfogadja ezt a lehetőséget e vagy sem.
-Most nem büntetlek meg nem akarom elrontani a varázst de arra mérget vehetsz hogy megteszem. Vagy talán már ez is egy büntetés neked...
Mondtam neki miközben mosolyra húztam a számat. Még az ő kedvéért sem változnék meg csak máshogy viselkednék vele.

Kezdtem megnyugodni, amikor azt mondta, hogy megbocsájt és szeret. Ebbe a két szóba kapaszkodtam. Ezek szerint rossz, legalábbis sokkal rosszabb már nem lehet. Komolyabban bántani biztos nem fog. Ennek pedig örülök. Ahogy annak is, hogy a büntetésem elmarad. Azt mondja nem felejti el és később még megkapom, amiben biztos is vagyok. Kizárt, hogy ilyesmit csak úgy elfelejtsen. Bólintok. Közben leveszem a felsőmet és félredobom a szatyrok mellé. Amit ő szeretne ahhoz biztosan nem lesz rá szükségem.
-Nem sok kedvem van hozzá, de neked ezt hiába mondanám...
Túl akaratos ahhoz, hogy ne érje el azt, amit akar, ha megvannak hozzá a módszerei. Ehhez pedig nem egy módszert tud. Az vígasztal, hogy a végén talán én is élvezni fogom.

-Figyelj én sem azért jöttem ide hogy majd egész nap ezt csináljam veled azért követtelek mert szeretlek és melletted akartam maradni.
Mondtam majd én is elkezdtem felülről levetkőzni és félredobva a a földre dobva a felsőmet és egyebeket.
-Nem azt akarom hogy a rabszolgám legyél hanem hogy végre elfogadd azt hogy lerovod a tartozásod és végre együtt leszünk így vagy úgy te is tudod hogy van választásod de írjunk le fölösleges köröket inkább.
Mondtam neki miközben a végén megcsókoltam őt és magamhoz szorítottam közben az egyik kezem a hátán nyugodott a másik pedig már a miniszoknyájától szabadította. A csókom lassú és romantikus volt ahogyan egy úri vámpírtól illik. Talán legutóbb nem a legkedvesebb módon tettem vele legutóbb.
-Mást éppen azt szeretném hogy legyen egy kis kedved hozzá vagy is szeretném meghozni hozzá. Az emberek tudod senkik de tudnak egy két trükköt például ezt ők úgy hívják hogy előjáték. De ha tovább idegesítesz olyan durva leszek mint legutóbb mivel tudod hogy nem finomkodom ennyit. Szóval fogd úgy fel hogy érted csinálom.
Ecseteltem neki azt amit még régebben tanultam és nem volt esélyem eljátszani nála.

Figyeltem, ahogy leveszi a felsőjét és a többi ruhadarabját. Attól függetlenül, hogy haragszom rá még nem hazudom azt, hogy rosszul néz ki, sőt! Ha a külsőt nézném csak, akkor az eddigi partnereim közül őt választanám magam mellé hosszabb távra. Csak sajna a külsőhöz egy személyiség is társul.
Ahogy közelebb lépett hozzám és megcsókolt gyengéden viszonoztam a csókot. Eddig még nincs semmi baj. Minden jól megy. Akkor lesznek szerintem gondok, ha már az ágyban leszünk.
Elnevettem magam, mikor az előjátékról beszélt. Komolyan nem tudtam, hogy egyáltalán ismeri e azt. Kétszer voltam vele, de egyszer sem volt nálunk olyan. Mindig rögtön a magáévá tett. Ebben viszont az volt a jó, hogy hamar végeztünk és nem kínzott a felesleges érintéseivel.
-Jó, felfogom úgy.
Jelentettem ki.
-Pedig igazán nem vágyom több érintésre, mint amennyi feltétlen muszáj.
Jegyeztem meg pimaszul. Nem tudom mi lesz velem, ha a felesége leszek és tényleg nekem kell kielégítenem bizonyos igényeit.

-Hát te tudod ha nem hát nem. Pedig nem mondhatod akkor hogy nem próbáltam meg gyengéden mondtam te döntesz.
Mondtam neki lassabban és egészen gyorsra váltottam a a tempót gyorsan meg is szabadítottam a ruháitól és közben még vadul csókolóztam vele hogy közben tudjak vele az ágyak felé haladni. Már mire észbe kapott már az ágyon is feküdt meg kellet szakítsam a csókot hogy le tudjam venni nadrágomat és végre folytathassam.
-Nem én akartam ezt hanem te végre meg kellene tanulnod felelősséggel élni és dönteni és felnőnöd.
Mondtam neki és közben rátértem a lényegre ahogy ő is megszokhatta. Esélye se volt de most kipróbáltam valami újat szépen lassan nem kell sem elsietni sem erőszakoskodni ezt is az emberek tanították és közben pedig csókolóztam vele. Vagy is ahogy ők mondják talán érzéki vagyok.

-Ha én dönthetnék te nem lennél itt.
Morgolódtam még mindig. Ilyen vagyok, ha valamihez nincs kedvem.
Csókját viszont készséggel viszonoztam. Már teljesen meztelen voltam, mikor az ágy felé terelgetett engem. A következő pillanatban viszont már rajta feküdtem, ő pedig felettem magasodva bontogatta a nadrágja övét, hogy aztán lehúzza magáról azt. Kíváncsian figyeltem. Egész elfelejtettem már, hogy pontosan hogyan is néz ki. Látni nem igazán láttam, viszont hamarosan érezhettem magamban. A lábaim egészen a vállaiig kerültek fel, így garantálva, hogy a lehető legmélyebben lehessen majd bennem, de annyi változással, hogy most nem rögtön és hirtelen hatolt tövig belém, hanem lassabban, amitől kéjesen fel is nyögtem.
-Nyau!
A később kapott csókját ismét viszonoztam, karjaimmal pedig gyengéden átkaroltam a nyakát.

-Már döntöttél és pont eleget azért vagy most itt. Ha nem tetted volna nekem azt a felelőtlen ígéretet amit most nem tudsz betartani akkor valóban nem itt lennénk.
Mondtam neki miközben lassan csókolóztam vele tovább az egyik kezem a mellére vándorolt és azt masszírozta még a másikkal lenyúltam és vissza húztam a lábát vízszintes helyzetbe.
Erre nem lesz szükség most nem leszek olyan mint legutóbb.
Mondtam neki abba hagyva a csókolózást majd egy újabba kezdte bele a másik vagy is a szabad kezem csak a testét simogatta minden.

Igaza volt, tudtam. Én egyeztem bele, hogy a felesége leszek, akkor nem kényszerített semmire. Kényelmesen elhelyeztem a lábaimat teste mellett, majd kezeimmel elengedve őt, hátradőltem teljesen. Felsóhajtottam az élvezettől, ahogy a mellemet masszírozta. Egyik kezemmel ekkor előre nyúltam és gyengéden a hajába túrtam. Ha ő megpróbál gyengéd lenni velem, akkor én is megpróbálhatok kedvesebb lenni vele. Mondom, próbálhatok... Nem biztos, hogy sikerülni fog.
Szenvedélyesen csokolóztunk végül, én pedig egyre jobban hozzásimultam testemmel Willhez. Azt hiszem egy kicsit mégis kívánom őt.

Talán most sokkal jobb volt és most tudok is uralkodni magamon mármint ami a vért illeti. Talán lehet azért volt ez mert egy már "étkeztem" mielőtt megjött. De én ezt talán most kénytelen vagyok annak tulajdonítani hogy lassan kényeztetem őt és nem keményen és durván. De jó érzés volt látni hogy elfogadta azt hogy mit is kell tenni vagy csak az emberek még is tudnak valamit. Hiszen most nem nyivákol annyit és nem akar gyorsan véget vetni neki hanem olyan mint aki...Nem az nem lehet hogy élvezi kizárt dolog. Vagy talán még is lehetséges? Ki tudja de most valahogy más mint amikor előtte csináltuk. Lassan egy nagyon picit növeltem a tempómon és elkezdtem benne mozogni. Mivel szerintem így meghoztam a kívánt hatást.

Ahogy fokozta a tempót hátravetettem a fejem a párnára és kéjesen nyögtem fel az élvezettől.
-Nyauh!
Kezeimmel gyengéden simogattam William karjait, amit testem mellett támasztott ki. Lehunytam a szemeimet. Nem akartam másra koncentrállni, csak arra a jó érzésre, ahogy William férfiassága ki-be jár bennem és kellemesen feszít közben.

-Látom élvezed kiscicám.
Jegyeztem meg egy kis mosollyal az arcomon. Majd lassan tovább folytattam és tovább csókolóztunk ahogy kimondtam azt a mondatot.
-Úgy látom még se olyan szörnyű hogy ne lehessen kibírni.
Jegyeztem meg újra mosolyogva de egyben nem is akartam sokat beszélni mivel ilyenkor sose szerettem hagyni akartam hogy történjen aminek kell.

Válaszként szenvedélyesen viszonoztam a csókját. Jó érzés volt hallani, hogy megint a cicájának hív, de én sem tudom miért. Eddig azt hittem nem kötődöm hozzá, de ezek szerint egy kicsit mégis. Most érzem csak, hogy egy kicsit mégiscsak hiányzott nekem. Ezt viszont nem hiszem, hogy mondom neki. Nem akarom, hogy elbízza magát.
A második mondatán én is elmosolyodtam, de nem szóltam. Vártam, hogy gyorsabban vagy egypicit vadabbul csinálja. Lábaimat közben a háta mögött összekulcsoltam, hogy még közelebb legyen hozzám, illetve ne távolodjon el tőlem annyira, hogy kicsússzon belőlem.

Jó volt valahogy a cicámnak hívni valahogy mindig is szerettem ezt a megszólítást használni vele kapcsolatban. Talán furcsa volt még számomra a macskadémonok létezése vagy nem is tudom. Szerettem vele lenni valahogy mindig felpezsdített az hogyha mellette vagyok. Talán ezért is akadtam ki nagyon azon hogy más férfiakkal is volt. Nem akartam hogy mások is részesüljenek ebből a gyönyörből. Őt csak magamnak akartam és senki másnak senkinek.... Majd egy picit újra gyorsítottam a tempón de most egy kicsit nagyobb váltás mint legutóbb de azért még mindig nem hirtelen volt hanem szépen lassan fokozatosan.