Ebédlő

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Május 05, 2013 7:43 am

Miután bemutatkoztam a lánynak, viszonozta a gesztust és ezzel megtudtam, hogy a Miria Wingo nevet viseli. Bár a bemutatkozása is felettébb száraz volt. Ismereteim szerint ez két dolgot jelenthetett: vagy nagyon félénk vagy valójában a terhére voltam és csak azért engedte meg, hogy csatlakozzam hozzá, mert azért mégsem akart lekoptatni. Esetleg mindkettő?
~ Hamarosan úgyis kiderül az igazság. - gondoltam.
- Hmm... Miria... szép neved van. Olyan egzotikus a hangzása. - mondtam.
~ Ezt határozottan bóknak szántam. Vajon hogyan reagál erre?
Azonban nem volt ideje válaszolni, mert hirtelen valaki az asztalunkhoz lépett és ahogy ránéztem, látva, hogy illedelmesen meghajol a lánynak, rögtön felismertem őt. Csák Farkas volt, egy jóbarátom. Utána odalépett hozzám és egy laza "csá" után bocsánatot kért tőlem, amiért a múltkor ott kellett hagynia engem a konditeremben.
- Oda se neki! - mondtam, miközben felálltam az asztaltól és kezet ráztam vele.
Más helyen, más helyzetben örültem volna hirtelen felbukkanásának, de ezúttal ezt a legkevésbé sem mondhattam el, mert az nagy hazugság lenne. Csak remélni tudtam, hogy veszi a lapot és minél hamarabb lelép, mert éppen próbáltam a Miria névre hallgató lányt puhítani és Farkas ebben csak zavaró tényezőként szerepelt.

Hozzászólások száma : 182 Join date : 2012. Oct. 24.

A lány igen csak csendes volt és nem is igen figyelt oda bármire is, ha Ryu kérdezett, ő válaszolt, de ennél többet nem igen tett hozzá a társalgáshoz. Ekkor eszembe jutott, hogy elfelejtettem bemutatkozni.
- Elnézést, nem mutatkoztam be. Csák Farkas vagyok. Megtudhatnám a szépséges hölgy nevét, hogy tudjam megszólítani?
Próbálok minél szebben fogalmazni, hiszen erre neveltek, ha nem is mindig sikerül. A lány nem volt ellene, hogy itt legyek, bár nem is örült neki, semlegesen figyelte, ahogy ott állok, sőt még Ryut is, egyetlen mozdulat az volt, amikor ivott a kólájából és ez volt az egyetlen pillanat, amikor megláthattuk a szemét is, ami szintén semlegességet sugárzott. Éreztem, hogy Ryu nem örül, hogy itt vagyok, így nem is ültem le, csak átsétáltam a másik oldalra, leülök mellé és átkarolva a vállát, majd ha már tudom a nevét, megszólítom.
Ha már elárultad a neved:
-Miria ne légy ilyen, nem kell félned, Ryu jó gyerek, nem fog bántani és nincs hátsó szándéka. Bennem meg bízhatsz, meg tartom a titkod, hogy milyen démon vagy, mi is azok vagyunk.
Ha viszont nem, akkor megszólítás nélkül elmondom ugyanazt, amit az előbb, majd távozóban még elköszönök egy kézcsókkal a hölgytől, majd egy meghajlás és egy "Később találkozzunk" intéssel Ryutól is elbúcsúzok.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Május 05, 2013 6:23 pm

Tekintetemet Ryukora vetem, mikor szájából az én nevemet hallom meg csendülni. Dicsérő szavak hagyják el ajkát, melyek egy pillanatra elgondolkoztatnak... Hogy egzotikus lenne a nevem..? Nem hiszem. A nevem teljesen egyszerű angol-amerikai, nincs benne semmi különös. Igaz, japán területén vagyunk, vagy mifene, itt ez nem lehet megszokott dolog, Ryukonak új lehet. Vagy nincs benne semmi különös, s csak tartalom nélküli sablonos bóknak szánta a megjegyzést, amit akár el is engedhetnék a fülem mellett. Nem ez az első alkalom, hogy dicséretet kapok, ráadásul fültanúja voltam annak is, mikor más srácok más lányokat is ugyan ezzel a szöveggel szédítettek. Uncsi...
- Köszönöm. - szólalok meg azért mégis, hogy legalább mondjak valamit. Nem akarok bunkónak tűnni. Azért remélem, hogy nem fogok még egy ilyen elcsépelt bókot kapni, mert a végén a falra fogok mászni...
- Miria Wingo vagyok. - mutatkozok be a Farkas fazonnak is, akivel Ryuko rövid úton kezet fog. Farkas távozni is készül, de útja előbb hozzám vezet. Kezét a vállamra teszi, mire én csak én odavetem a tekintetem, s egy homlokráncolással nyugtázom cselekedetét. Mégis ki adott neki felhatalmazást arra, hogy hozzám érjen..? És a szöveg, amit utána lenyom... Jesszus! Honnan jött ez a tag és mit képzel mi folyik itt éppen? O.o Teljesen úgy beszél, mintha most jönnék össze Ryukoval, akivel sosem találkoztam ezelőtt és még két mondatot is alig váltottam.
Aztán a másik dolog, hogy megbízhatok benne, mert tudja milyen démon vagyok és megőrzi a titokként.
- Mivan..?! - fordulok utána egy bonyolult fintorral teljesen értetlenül. - Kit érdekel, hogy te milyen titkot tartasz meg magadnak..? Azt, hogy vérfarkas vagyok nem titok, soha nem is titkoltam. Tudod miért okoska? Mert büszke vagyok rá..! - s megeresztek egy szarkasztikus vigyort Farkaskoma irányába, aztán visszafordulok előre, s egy ugyan ilyen, de visszafogottabb vigyort Ryukonak is mutatok, majd kortyolok italomból egy kiadós sóhajtás után.

Tárgy: Re: Ebédlő Hétf. Május 06, 2013 6:18 pm

Az élet egyik örök igazsága, hogy a dolgok csak a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogyan azt elterveztük. Nos, ezúttal sem úgy alakultak: úgy terveztem, hogy miután csatlakoztam a Miria névre hallgató lányhoz, kellemesen elcsevegünk majd, megismerjük egymást, aztán a többi majd jön magától. Ezekkel ellentétben ő már az elejétől kezdve teljes közömbösséggel állt hozzám és ha ez még nem lett volna épp elég, hirtelen felbukkant egyik jóbarátom, Farkas és az ő nyálas, tetőtől-talpig úriember-dumájával végleg elszúrt mindent.
Bár csak sejteni tudtam, hogy Miria miért ilyen "száraz", azt azonban tudtam, hogy többé nincs értelme közönséges bókokkal próbálkozni nála, mert azok simán leperegnek róla. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy kijátszom a lapjaimat és onnantól kezdve már kétesélyes lesz a dolog: vagy nagyot "kaszálok" és felkeltem Miria érdeklődését, vagy kudarcot vallok, de a méltóságom legalább megmarad.
- Nincs értelme tovább játszadoznom... - kezdtem el. - Valójában azért szólítottalak meg, mert helyesnek talállak és szeretnélek megismerni. Ennyi az egész. De ha te nemet mondasz, kezet csókolok, felállok, elmegyek és soha többé nem találkozunk.

Tárgy: Re: Ebédlő Hétf. Május 06, 2013 8:11 pm

- Hmm...? - hümmögöm alig hallhatóan érdeklődve, ahogy Ryuko végre felfedi a kártyáit és magát adja eldobva a nevetséges normákat meg bókhajigálásokat.
Mindkét könyökömet az asztal lapjára teszem, s kezeimet ökölbe szorítom, majd betámasztok velük állam alá, így pislogok Ryukora. Nem felejtek el egy nagyobb vigyort is megereszteni. Na végre valami izgi! Mondhatni...
- Ha ezt akartad, akkor nyomban kezdhetted volna ezzel. - mondom a srácnak kivillantva fogaimat erélyesen, s továbbra is fülig érő vigyorral.
- Nem minden lány vevő ám közönséges szédítésre, szépfiú... - jegyzem meg, majd jobb kezemet kiveszem állam alól, s a félig üres kólás doboz tetején kezdem el körbe-körbe járatni ujjamat.
Ohh, vajon mi lesz ebből? A végén még meghív egy italra, ha így folytatja... Jó persze nem is bánnám, jól esne valami komolyabb is, mint a kóla, bár a sulis menzát nem arra találták ki, hogy a diákok "szétlegyenek" tőle.
- Mit szólsz egy igenhez? De nem akarok itt maradni. Az ebédlő nyomasztó és unalmas. Jobb lenne kimozdulni, nem gondolod..? - kérdem, s grimaszolok kissé, ahogy végigpillantok a nagy termen...

Tárgy: Re: Ebédlő Hétf. Május 06, 2013 8:34 pm

Mitsuki imádott kukkolni és hallgatózni, de nagyon! Mások élete olykor nyitott, vagy éppen zárt könyvnek bizonyult a mindennapi kalamajkákban, s utóbbi esetekben a legjobb volt, hogy feszegethette őket. Ma is éppen egy kis hűsítőre vágyott, mikor a menza ajtajában megtorpant, s visszasurrant a folyosóra. Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy arra asszociáljon, két srác puhított egy csini lányt, aki nem nagyon élvezte a dolgot, a hallottakból ítélve. Bekémlelt, s éppen látta a mézeskalácsajkú srácot elódalogni.
Nem szeretett kimaradni az érdekes dolgokból, vetett egy pillantást az asztalukra is, s nyomban kiszúrt egy kólásdobozt, amit a lány bökdösött, láthatólag nem sok maradt már benne. Visszatérve az érdekes dolgokra, érdekes dolgok voltak, hihi, főleg amikor kezdtek még érdekesebbekké válni, betoppant hát és a büfés pulthoz szökdécselt.
- Kóóóóla! - csapott rá a pultlapra - Két dobi!
A büfés bután nézett vissza rá, megköszörülte hát torkát, s durcis képet vágott.
- Nem vagy egy Imai Isao, azt mondtam két doboz kólát!
Nyelvet öltött rá, majd megragadta a két dobozt és az iménti páros asztalához tipegett, persze nem egy elkényeztetett hercegnőcske módjára, hiába volt fehérben.
- Konbanwa! - köszöntött nekik, az estéhez közeledő késő délutánra tekintettel, mikor odaért, s a lányra nézett - Én is leülhetek? Meghívlak egy kólára!
Azzal elé is nyomta az egyik italdobozt, s ha pozitív választ kapott legalább egyiküktől, nyomban ledobta magát a lány mellé.
- Mindent hallottam ám, csúnya dolog tudom, de véletlen volt! - jelentette ki érkezése okát, szemei pedig felcsillantak - Tök jók vagytok, nem lóghatok veletek? A nevem Hana Mitsuki!

Tárgy: Re: Ebédlő Kedd Május 07, 2013 5:55 am

Mi tagadás, jó érzéssel töltött el a tudat, hogy sikerült célba találnom és felkeltettem Miria érdeklődését, majd nagyon megörültem, amikor ténylegesen ki is mondta az "igent", bár minden örömöm ellenére igyekeztem külsőleg laza maradni és azt hiszem, elég jól összejött. Persze nem mondta ki egyszerűen az igent, egy kis körítésként még elmagyarázta azt, amit már elég régóta tudtam: hogy nem minden lány vevő a közönséges csajozós pick-upokra. Magamban kicsit felháborodtam ezen, de ez a negatív érzés azonnal elszállt, amint megláttam a lány mosolyát. Istenem, de gyönyörű volt! Végül felajánlotta, hogy mozduljunk ki, mert túl nyomasztó és unalmas neki az ebédlő.
- Benne vagyok! - válaszoltam, majd egy futó pillantást vetettem az ebédlő egyik ablakára, illetve az azontúl elterülő külvilágra. - Mit szólnál, ha sétálnánk egy kicsit a parkban? Nagyon jó idő van odakint!
Ekkor hirtelen megjelent mellettünk egy lány és fecsegni kezdett valamit össze-vissza, aminek nagy részét nem is értettem, csak annyit tudtam kivenni abból a káoszból, ami elhagyta a száját, hogy kihallgatott minket, illetve szeretne csatlakozni hozzánk.
~ Frankó! Először Farkas rondít bele a dolgokba, most meg ez??
- Már megbocsáss... - mondtam és akaratlanul is pillanatnyi szünetet kellett tartanom, hogy beugorjon a jövevény neve. - Mitsuki! Én és Miria kettesben szeretnénk lenni, ráadásul éppen készülünk lelépni, úgyhogy...
Nem fejeztem be a mondatot, remélve, hogy a kiscsaj eléri azt a minimális értelmi színvonalat, amivel fel képes felfogni a mondandóm lényegét.

Hozzászólások száma : 182 Join date : 2012. Oct. 24.

//Bocsi, h ismét belekontárkodok//

Alig voltam messze, amikor megéreztem, hogy Ryuko kisugárzásában, de még a lányéban is változás állt be. Egy pillanatra mintha feloldódott volna a hangulat, majd egy fura érzés kerített volna a hatalmába, Ryuko nem volt dühös, de kezdett benne felmenni a pumpa, ugyanis egy újabb jövevény zavarta meg a beszélgetést, ami végre elérte az eredményét.
Gyorsan visszafordultam és észrevettem, hogy egy lány az. Jóvá kell tennem a hibám gondolattal a fejembe el is indultam a társaság felé, majd Miria mellé álltam és egy újabb meghajlás az újonnan érkező felé után megfogtam a kezét és megcsókoltam.
- Csák Farkas szolgálatára. Kit tisztelhetek a hölgyben?
Láttam Ryun, hogy valószínűleg nem tetszik neki, hogy már megint itt vagyok, de próbáltam jelezni nekik, hogy menjenek. Mivel a barátnőm is boszi, így az illata alapján, bár a parfümön keresztül nehéz volt, megállapítottam, hogy az új hölgy is boszorkány.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 8:06 am

Az ebédlőbe hamar le értem a szobámból és különösebben nem lepődtem meg, hogy a diákokat ember ként pillanthattam meg. Bár egy két diák nem ügyelt annyira a fülére vagy a farkára annyira mint kellet volna, de a szabályt miszerint nem mutathatják mik i ők nagy részben be tartották. Persze én lehet kicsit ki tűnők, hiszen ha nem is a leghétköznapibb módon, de elégé hasonlítottam egy boszorkányra. Így talán van egy ki esélyem távol tartani magamtól a diákokat. Hiszen a hatalmam elég nagy ahhoz, hogy ezt akarattal is meg tegyem. Arra viszont nem számítottam, hogy annyi különböző étel közül lehet választani mint ahány ég van a csillagon. Drakinak még könnyen választottam némi vért meg rovarok tetemét. Magamnak viszont nem volt könnyű. Végül azért sikerült egy kis csirke láb levest és sült krumplit rántott csirke mellel. Talán túl hétköznapi volt ez a menü ilyen iskolához mérten. Viszont legalább nem rontom el az első nap a hasam az ebéd ki tapasztalásánál.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 8:28 am

Miután sikeresen túléltem a kicsomagolást és húgom szokásos dührohamait, valamint az orrom se jelölte már vörös pötyökkel, hogy merre is tartok, úgy döntöttem, hogy ideje kicsit elszakadni a családtól, és egyedül indulni az új iskola felfedezésére. De alig tettem meg pár lépést, amikor hasam türelmetlen korgással emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi étkezés és a most között jócskán telt el idő. Egy pillanatnyi töprengés után arra jutottam, hogy az iskola igazán megvár, de az éhség nem játék, és hát mi végre éltem túl a húgi által rám zúdított válogatott kínzásokat ha aztán dicstelenül éhen veszek? Élénk, saszézós léptekkel indultam el a cél felé, és csak akkor váltottam komolyabb sétára, amikor már megjelent a szemeim előtt a földszinti bejárat. Szerencsére nem voltak most túl sokan, de talán jó alkalom ez egy kis ismerkedésre. Az ételválaszték elég kielégítő volt, az egyszerű emberi ételek mellett a különböző fajokra jellemzőt is lehetett választani. Ráadásul fincsi vér is volt, persze a korábban már ismertetett iskolai szabályzatnak megfelelően üdítős doboznak álcázva, amiben gyümölcslé volt hivatalosan. E mellé választottam egy kis salátát is, elvégre vigyáznom kell az alakomra, ha szép akarok maradni. A tálcával a kezemben megindultam az asztalok között, azt nézve, hova lenne érdemes leülnöm, amikor szemem sarkából hirtelen megpillantottam egy közeli párost: egy nálam jóval magasabb, szőke, kissé talán furcsa ruhákat viselő - persze már ha nekem ezt van jogom felróni - Nee-chan volt az és egy denevér. Elindultam feléjük, és az asztalhoz érve leraktam a tálcám.
- Kyaa, de cukiiii!~ - kiáltottam fel elragadtatottan a denevérre, és meg mertem volna esküdni, hogy egy átváltozott vámpír az. - Nee-chan, hogy hívják? Megsimogathatom?

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 8:42 am

Miután fel tettem az ebédemet egy tálcára hamar találtam egy asztalt ahová le ülhettem. Drakit a süvegem alól engedtem ki, hiszen egy denevértől nem lehet mindig el várni, hogy fényben legyen. Csendben eszegettünk amikor valaki éles hangon fel kiállott. Majd nem elejtettem a kanalamat a hangtól aztán rosszallóan rá néztem az illetőre.
-Hogy a varangyok falnának fel téged. Muszáj a másikra a frászt hozni?
Draki aki szintén meg lepődött a füleit fogta le, majd rá pillantott egy pillanatra majd mit sem törődve vele folytatta az evést.
-Drakinak hívják, és nem nem simogathatod meg, mert táplálkozás közben nem illik zavarni. Könnyen meg haraphat.
Végig néztem a kérdezőn aki csak úgy ide pottyant nekem és hát nem is tudom valami zavart benne. Talán az egyen ruhája vagy a hangja ami elég éles volt, de az arca meg mintha kicsit fiús lett volna a hajához képest ami viszont lányosabb volt. Nem tudtam hová tenni őt, de úgy véltem csak is lány lehet ilyen hanggal.
-Egyéb kérdés?

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 8:54 am

A lány amilyen furán öltözködött, legalább annyira hűvös is volt, és köszönés gyanánt átkozódott, majd szinte minden kérdésemre lekezelően és fölényeskedve válaszolt. Magam sem tudom, hogy válasza közben mikor kezdtem el azt érezni, hogy az én szerencsém már csak ilyen. Kifogtam ezt az öntelt, hűvös, beképzelt lányt, aki hihetetlenül... kedvelek! Olyan volt, amilyennek egy komoly nőnek lennie kell, nem pedig egy rosszul lemásolt Terminátor, mint ami a húgom volt rendszeresen.
- Ha sokat átkozódsz még a végén azt hiszem, hogy rám akarsz ijeszteni, Nee-chan~ - mondtam dallamos, a korábbinál sokkal kellemesebb hangon, egyik lábamról a másikra állva. Draki az egész jelenettel mit sem törődve evett tovább, és volt valami hihetetlenül cuki benne is. Mivel nem beszélt hozzám, kezdtem azt hinni, hogy talán nem is vámpír - vagy pedig a lánynál is mogorvább lehet.
- Egyéb kérdés? - tettem egyik ujjamat a szám elé, látványosan elgondolkozott fejet vágva. Majd mint akinek eszébe jutott, rögtön rá is néztem. - Ugye leülhetek, Nee-chan?
A választ meg sem várva húztam ki a vele szemközti széket, és helyet foglaltam, aprócska mosolyt villantva rá.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 9:10 am

-Vagy csak egyszerűen elakarlak átkozni amiért csak úgy ide toppansz és sikoltozol.
Kisit változott a hangja, de attól még eléggé zavaró volt, hogy ide jött minden fél-e meg invitálás nélkül. Az pedig még tiszteletlenebb volt, hogy meg sem várta a válaszom és le ült.
-Van más választásom?
Ha csak én lettem volna ott akkor azonnal elülök máshova. De Drakit tényleg nem akartam meg zavarni. Szerettet nyugodtan enni pont mint ahogy én is. Nem kedveltem a zajt, főleg ha az egy fruska szájából jött. Egy pillanatot sem szánva rá tovább ettem a levesemet, hiszen úgy sem tudtam róla semmit és az iskoláról nem akartam kérdezni, mivel a brossurában minden le volt írva ami érdekelt.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 9:30 am

- Ú, az félelmetes - kuncogtam, ami arra utalt, hogy nem éppen ijedtem meg a fenyegetésétől. Több kell ahhoz, hogy valaki egy Ant elintézhessen. Nagyokat pislogva néztem rá. - Bocsáss meg, Onee-chan, nem akartalak megijeszteni.
Még a kezét is megfogtam volna, hogy hitelesebb legyen, de persze nem akartam, hogy még jobban megijedjen tőlem, mint amennyire most az volt. Úgy látszik nem éppen volt társasági ember, de mégis, olyan kifinomult és nőies volt a viselkedése, hogy menten szobrot emeltem volna neki, ha tudom hogy kell! De persze kezdésnek talán jó lett volna megtudni a nevét.
- Akár el is átkozhatsz - kuncogtam egy aprót ismét, amikor megkérdezte, van-e más választása. Mivel enni kezdett, tessék-lássék módon én is aprócska számba gyömöszöltem egy kevés salátát.
- Jajj de buta vagyok, be sem mutatkoztam! - emeltem kezem a fejemhez, mint akinek most jut csak eszébe. - An Hiroko vagyok. A te neved micsoda, Nee-chan?

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 9:47 am

Kicsit elég zavaró volt a hangja, de végül bocsánatot kért.
-Meg látom mit tehetek.
Kicsit végig mértem, miután közölte, hogy elátkozhatom.
-Ha jól látom valaki már meg tette. Ez a ruha rémesen áll neked.
Sosem voltam nagyon tudatában a divattal, de az egyből látszott, hogy ez a ruha nem áll neki jól. Nem ment sem az arcához sem a hajához. Akár maga öltözött akár más annak erős ízlés ficama volt. Főleg ha még nyakkendőt adott hozzá ami nem csak rövid volt, de a kabát felet volt így ha előre hajol akár evés közben az bele lóg az ételbe.
-Igen az látszik, hogy buta vagy. Ezt bárki láthatja aki ebben a ruhában pillant meg. Javaslok egy gyors cserét. Addig pedig legalább a nyak kendőt vedd le, így bele lóg az ételedbe.
Darki a saját hangján mondhatni sivítót egyet kettőt. Nem tetszése jeleként.
-Tudom, hogy nem vagyok udvarias, de ez a ruha botrányos és különben sem fogom el rejteni a véleményemet.
Darki ismét fel sivított bár kicsit enyhébben.
-Ja, hogy arra gondolsz. Umm igazad van bocsánat.
Rá nézte Hirora és most még furcsábbnak tűnt.
-Uhono Asako vagyok. Ő itt Darki, de ezt már tudod. Viszont a Hiroko az nem lány név? Ne haragudj, de mintha egy kicsit fiúnak tűnnél még is kicsit lánynak is.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 10:01 am

A lány úgy látszik igencsak ráérzett mások megalázásának kellemes ízére, és hozzálátott, hogy engem pocskondiázzon. Nem igazán értettem, mi nem tetszik neki pont a nyakkendőmben, szerintem szép kiegészítő volt a ruhához, és amúgy is népszerű volt ez a széles nyakkendő a lányok között mostanában. Elszontyolodott képet vágtam.
- Nee-chan, ez olyan gonosz volt - motyogtam szomorúságot mímelve. Persze a hullámvasúton nem volt megállás, a lány pedig újból kihasználta az alkalmat, hogy engem savazzon. Akárcsak a húgi, ő is szerethető volt, amikor frusztrálta valami, ráadásul ő még csak nem is pofozkodott vagy akart péppé verni.
- Nee-chan... - vágtam olyan fejet, mint egy plüssállat, nagy kikerekedett szemekkel, és előre préselt ajakkal. Draki is beszállt a vitába, és mivel a beszédét egyáltalán nem értettem, most már végleg elkönyvelhettem, hogy nem vámpír, hanem a lány sajátos háziállata. Szerencsére gyorsan rábeszélte, hogy ő is mutatkozzon be, így hamar megtudhattam a nevét.
- Asako? Szép név, Nee-chan, igazán illik hozzád, olyan kifinomult - duruzsoltam kicsit megenyhült hangon. Ezután viszont olyan vizekre eveztünk, ahol nem akartam nyílt színt vallani. Úgy akartam tőle tanulni, mint egy lány, és ha kiderül, hogy fiú vagyok, talán furcsa gondolatai támadnak. - Sz-szóval szerinted csúnya vagyok?
Hangom minden eddiginél fájdalmasabb lett, fejemet pedig lehajtottam, mint aki minden reményről lemondott, és magam elé kezdtem beszélni. - Pedig én csak barátkozni akartam Nee-channal... De nem tudok segíteni a dolgon, hogy ilyen rondának születtem! Hogy is gondolhattam, hogy egy ilyen szép, divatos és bizonyosan népszerű lány szóba áll egy magam fajta csúnyácskával...

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 10:17 am

Hiroko el szomorodott a véleményem miatt.
-Igen lehet, de igaz is volt. Tessék szépen át öltözni.
Kértem tőle, de igazából nem igen érdekelt meg-e teszi. Nem az én bajom ha nevetségessé teszi magát. Tovább ettem és nem törődtem azzal, hogy milyennek tartja a nevem. Ha lett volna szeme hozzá láthatja közel sem vagyok teljesen japán így a nevem hozzám illödéséhez nem tudok mit mondani.
-Nem azt mondom, hogy csúnya vagy. Hanem azt, hogy nem áll jól neked ez a ruha.
Mivel alaposan el szontyolodott a kritikám miatt egyértelmű volt, hogy egy lánnyal van dolgom.
-Nem születtél rondának, csak az ízlésed padlót súrolja.
Láttam, hogy szomorú és ez az amit nem szerettem az ilyen lányokban. Egy kis kritika és össze roppannak. Nem szerettem az ilyen lányokat, túl könnyű volt őket össze törni. Mint egy üveget amire elég csak rá nézni. Morcosan fel sóhajtottam.
-Ezt most fejezd be. Ebéd után pedig fel kísérlek a szobádba és meg nézzük van-e valami használható ruhád. Mrt ha velem akarsz mutatkozni a jövőben akkor ezt a göncöt azonnal elégeted.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 10:36 am

Válogatott taktikáim ellenére Asako végig immunisnak bizonyult közeledésemre, egészen addig, amíg be nem vetettem a megbántott-kiborult kártyát, ami már úgy látszik nem hagyta hidegen. Mégiscsak egy érző szív lapulhatott a zord belső és a furcsa külső alatt. Talán egy picit kicsi és túl érzéketlen, de akkor is a helyén volt. Bár a tőle telhető legtöbbet megtette, hogy mindezt próbálja minél keményebben a tudtomra hozni, azonban már így is vereséget szenvedett. Megtudtam ugyanis az egyik gyengepontját, és nem kellett kétszer gondolnom rá, hogy tudjam: ezt könyörtelenül ki fogom használni.
- Ú-úgy gondolod? - kérdeztem, egy kis szipogást is belevíve a kis színjátékba, ám közben a lefelé szegezett tekintetem a győzelmemről árulkodott. Gyámoltalan tekintettel emeltem fel a fejem, és ismét nagyokat pislogtam rá. - Sz-szóval akkor mutatkozhatunk együtt a jövőben? T-tényleg segítenél nekem, hogy jobb ízlésem legyen?
Persze az ízlésemmel nem volt gond, de ezt a kislányos, butácska viselkedést csak nem folytathatom az idők végezetéig. Meg kellett tanulnom ilyen hűvös és lekezelőnek lenni, ha azt akartam, hogy a velem együtt öregedő férfi célcsoport figyelmét a jövőben is fenntarthassam.
- A sz-szobám viszont foglalt most - jegyeztem meg. Még csak az hiányzott volna, hogy a húgom valamit eltoljon itt. Meg aztán az előtte való öltözködés gondolata sem tűnt túl jónak. - E-esetleg az is segítene, ha láthatnám Nee-chan divatos és ízléses ruháit?

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 10:54 am

-Ha egy osztályban leszünk akkor sajnos együtt mutatkozunk. Bár remélem nem egy osztályba kerülünk.
Ki mondtam igen, nem fogok köntörfalazni. Nem kedveltem nagyon nem.
-Meg próbálok segíteni. De nem ígérek semmit. Sajnos nem lehet ki nőni az ilyesmit.
Ki jelentésének nem örültem.
-Nem baj, akkor fel szabadítjuk. Látnom kell mit kontárkodtál össze. Valamint tudnom kell milyen ruháid vannak. A viselkedésed alapján szerintem egy pár fokkal rövidebb haj és nyitottság illene hozzád. Mondjuk szoknya valamilyen felsővel esetleg valamilyen ruha ami szoknyás végű. Az ilyen érzékeny lányoknak fel kell hívniuk a fiúk figyelmét kedvességgel és csinossággal.
Magyarázom ettem pár falatott.
-Nem sokat segítene. Az én ruháim kehivóbbak és testhez állóbbak. Ehhez mérten is viselkedem. Mert sok fiú szereti azt ha egy lány nem csak jól néz ki, de keresztül is néz rajta. Így mindent meg tesznek, hogy észre vegyék őket. Neked inkább az érzelmes pasikat kell keresned. Aki a cuki lányokat keresve nem mernek vallani, mert félnek, de amikor szerelmet vallanak akkor folyton veled akarnak lenni. Sajnos kissé féltékenyek az ilyen pasik, de ezt biztosan tudod.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 11:38 am

Ideje volt már erre felé is járnom. Mostanában sok volt a csajokból és a piából. A gyors kajából is kezdet elegem lenni. Ezért be mentem az étkezőbe, hogy végre kajáljak valamit. Persze szokás szerint sehol egy értele arc, de hát ez van. Aztán látom, hogy valami süveges csaj ül az egyik asztalnál.
~He úgy tudtam az a mosoly huszár Ikumi tud főzni.
Ahogy közelebb értem láttam, hogy ez még sem Ikumi sőt új húsnak tűnt.
~Ni csak valami dögös hús előttem.
Ahogy közelebb értem egyre érdekesebb illatokat éreztem. Éreztem valami állati szőrt meg két parfüm keveredését. Az egyik édes volt már már mámorító a másik egzotikusabb. De aztán volt még valami a levegőben. Valami nem stimmelt. Láthatóan két csaj volt előttem, de valami nem stimmelt. Közelebb érve nagyokat szippantottam a levegőből.
~Ez fura érzem a szappan illatát a parfümét, de valami nem koser. Ez az illat nem olyan mintha lányokhoz tartozna. Inkább olyan mintha egy férfi illat lenne.
El menve az asztal mellet rájuk néztem, de csak egy pillanatra.
~Valami nem koser ebben a kettőben.
Oda mentem az étkező rézhez és szó szerint kértem egy egész tehenet jól átsütve némi körítéssel. Kicsit várnom kellet ugyan hiszen egy sárkány kajáját nem 5 perc alatt dobják össze. De mivel nem egyedül voltam itt sárkány az ilyesmire számítottak és hamar el készültek. Egy igen csak nagyobb kocsit tudták ki tolni nekem a tehenet és pedig sok pénzt kellet érte adnom. De sebaj végre meleg étel van előttem aminek hozzá látásához elő vettem egy nagyobb villát és kést.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 4:39 pm

Táplálkozni kellett, neki is mint ahogy mindenki másnak is, ezt pedig leginkább étkezési időkre szokták időzíteni. Ezért most érkezett a kafetériára, halkan nyitva ki az ajtót és kémlelve körbe. Tényleg többen voltak, ugyan nem dugig, de legalább egy vagy két lény ült mindegyik asztalnál, így hát egy ilyennél kellett helyet találnia, mert igazság szerint akkor volt szokás ekkora asztaloknál engedélyt kérni leülni, ha valaki közvetlen szférájáról volt szó, nem az asztal ellentétes sarkáról.
Hamar átjutott a pulthoz, nagy sor nem igazán volt, egy megszokott bögre vér pedig bőven elég volt neki, a felesleges csemegézéshez most nem talált kedvet, így maradt a minimum. Amióta az igazgató enyhített a tiltáson, elég sok színres és árulkodó ruhát lehetett erre látni. Nem messze két lány ült, valamivel odébb hárman, megint ketten és egyetlen fiú nyolc méteren belül, akinek a tányérja viszont elfoglalta asztalának nagy részét.
Hm, akkor maradt az egyik lány asztal, mert a terem végeibe azért nem akart menni csak azért, hogy még azt higgyék, félne saját nemétől, még úgy sem hogy az ellenkezőjét igyekezett elhitetni a környezetével. Bár talán ennyire nem kellett volna agyonkölniznie magát, érzékeny orrúként elég sok más illatot kívül tartott, s egy idő után émelyitő tudott lenni, s persze monotón.
Az asztal tehát az egyik kétlányos volt, egy boszorkány és egy másik, akit nem nagyon tudott behatárolni így, hogy fogalma sem volt hogy az itt terjengő vér aromák kinek az ereiről árulkodtak. Tényleg kevesebb férfi kölni kellene, ha így folytatja becsavarodik még tőle. Most tehát tőlük az asztalnál a lehető legmesszebb foglalt helyet, nem zavarva meg őket, csak egy kicsit meghajolt mielőtt leült, ha a senpaiok felfigyeltek volna rá.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 5:16 pm

- Nee-channal egy osztályban? Túl szép, hogy igaz lenne - mondtam már-már ábrándozva. El sem bírtam volna képzelni jobb dolgot ennél: így mindig a közelében lehetnék és tanulhatnék tőle. Hiszen lám, milyen bölcs volt a fiúkkal kapcsolatosan is, és ellátott egy sor hasznos jótanáccsal is! Bár persze semmi kedvem nem volt hosszabb távra elköteleződni, látszott rajta, hogy micsoda tapasztalt is. Ha mindent eltanulok tőle, és tudom mikor melyik módszert használjam, előbb-utóbb minden fiú a lábaim előtt fog heverni, és női csáberőmnek senki sem állhat majd ellent! Én leszek a férfiszívek leigázója, a világ császárnője! Hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel hallgattam.
- Igen, Nee-chan, te olyan bölcs vagy! - mondtam neki hízelegve, majd egy csalóka mosolyt ült ki az arcomra. - De mi a helyzet, ha én jobban szeretném a dögös, kihívó stílust?
Szemem sarkából láttam, hogy feltűnt az asztalnál egy zavart viselkedésű fiú is, aki ügyetlenül meghajolt, majd leült, és egy bögre vért kezdett szürcsölgetni. Kezembe vettem saját véradagom - emlékeztetve magam, hogy éhes vagyok -, átszúrtam a doboz tetejét, és a szívószálat a számba véve, gyanakvóan pillantgattam rá. Hátha Nee-chan őt sem méltatja figyelemre? De mi van akkor, ha azért jött ide, hogy elvegye tőlem?! Nee-chan csak az enyém!
- Ki engedte meg, hogy ideülj az én csodálatos Onee-samámhoz? - kérdeztem nyíltan ellenséges hangon.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 5:40 pm

~Akkor remélem, hogy nem így lesz. Ez a lány biztosan le vakarhatatlan. Bár a könyveimet hozhatná.
Kérdése kicsit meg lepet.
-Nos az nem fog menni. Teljesen meg kéne változnod. Nem csak ruha csere kellene hanem viselkedés és gondolkodás. Plusz sok nem árt hozzá jól ki nézni. Ezt ne értsd úgy, hogy ronda vagy. Hanem, hogy a test félépítésed nem meg felelő hozzá. Kicsit magasabbnak kell lenni, lehetőleg hosszú lábakkal amiken nincs narancs bőr. Mert tudod a fiúk azt szeretik ha a csajuknak jó lábai vannak és feneke amivel büszkélkedhetnek.
Közben a szemem sarkából észre vettem, hogy el ment mellettünk egy nyitott ingű srác.
-Látod meg nézet minket magának. Ilyenkor csinálnak értékelést, egyfajta osztályozást hová sorolnak be 1től 10zig. A bomba lányok a pláza cicák eleve 10 pontosak a szemükben. Ha pedig jól meg nézed láthatod te is ő mit akar. Ez a srác szerintem meg csak tipikusan az a fajta srác akinek jó ha egy kőrre kellesz aztán ott hagy.
Tovább ettem a levesem mai hamar el fogyott és Draki is csendesen eszegetett annak ellenére, hogy valaki más is az asztalhoz ült.
-Miért neked ki engedte meg? Vettem oda ha már ő sem várta meg a válaszom és rá ripakodott másra.
Rá néztem az érkezőre és fel sóhajtottam.
-Ó ez nem igaz..Itt az összes lány ízlés ficamos? Az a kabát üti a zöldet és a zöld üti a hajad stílusát ami viszont bú komor arcot ad neked. Nektek kettőtöknek divat tanácsra lenen szükségetek egy profitól.
Rá néztem a srácra aki hátrébb evett.
-Az most komolyan egy tehén? Ó egek hová kerültem?

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 6:38 pm

Nem nagyon peregtek gondolatai, miközben fogyasztani kezdte bögréje tartalmát, de ettől függetlenül meglepetten kapta fel fejét, mikor szeme sarkából megállapította, hogy aki felkiáltott, őt nézi. Egy pillanatra nem is tudta, bocsánatot kérjen, vagy jpgosan kimagyarázza magát, de ahogy felfogta a hallottakat, rájött, hogy fogalma sem volt, miről beszélhetett az a lány. De egyelőre nem kellett válaszolnia, mert a boszorkány is csatlakozott, igaz a másikra szólt rá, s nem feltétlenül Gorō oldalát pártolta. Na nem mintha szeretett volna vitatkozni, de egy fiú nem tűrhetett el mindent csak úgy, persze idősebb lányokkal a megfelelő szavakat is meg kellett válogatni.
Éppen szólásra köszörülte volna torkát, de a boszorkány tekintetével találkozott össze, s akkor majdnem elpattant egy ér a fejében. Máris lebukott volna? De hogyan, a tükörben semmi olyasmit nem talált, volt elég haja az arca egy részének takarására, a ruhája pedig megfelelően fiúsra volt igazítva, ráadásul gyakorlott volt, s mindeddig egyetlen valaki előtt bukott le, előtte is azért, mert éppen nem úgy viselkedett ahogy kellett volna... ami most nem volt a helyzet. Fölöslegesen törte magát a helyes testtartásokon minden nap minden órájában? Még a hangját is elváltoztatta, ami mondjuk egy nyolcéves rekedt kissrácéhoz jobban hasonlított, de legalább nem buktatta le. Aurája elemi mivolta is árnyékolta egyéb aspektusait, az erős kölni pedig továbbra is férfi kölni volt. Nem, itt valami elsietettség volt, nem szabadott úgy viselkednie, mint aki lebukott! Ugyan a boszorkány most a marhát evő fiúra pillantott, azért megszólította.
- E... elnézést senpai, de ez elég alaposan kialakított színkeverék! - mondta, egyáltalán nem emelve meg hangját - A lány divat értem, hogy színes és a ragyogó arcra alapoz, de a fiúk ruháit nem ez alapján ítélik meg, s a lányok ebben egyet szoktak érteni velem. Ön egyébként sem a megszokott divatot követi, így nem tudom megítélni, hogy mennyire ért a témához és így mennyire adhatok a véleményére. Talán új diák az iskolában? Biztosan, az a fiú amikor itt látom, mindig ennyit eszik és nem szeg vele szabályt. Nos, kevés önhöz hasonló ember tanul itt, már amennyire jól értelmeztem öltözködését... Minden esetre, ha ennyire zavarom mindkettejüket, bocsánatot kérek és inkább átülök valahova máshova, nem állt szándékomban felborítani a nyugalmukat.
Nem szokott egyszerre ennyit beszélni, inkább ritkábban, nem volt az a szógyártó típus, bár most egyszerűbb dolga volt, elvégre tudta miről beszél. Ha nem tudta volna, nem mondta volna ki

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Jan. 02, 2015 6:54 pm

- Nos, nem feltétlenül úgy értettem, hogy magamon - kuncogtam egy picit. Elvégre volt, akinek jól állt ez a fajta ruha, mint például neki. Majd ismét korábbi hamiskás mosolyom költözött vissza az arcomra. Némi sértett büszkeséggel szólaltam meg. - Az én fenekemmel bárki büszkélkedhet. Ha nem hiszed, nézd csak meg!
Érdekes volt, amit ezután az értékelésről mondott, de korántsem új dolog, hiszen gyakran én magam is éltem ezzel a módszerrel. A fiú tipikus helyi menőarcnak tűnt, olyasvalakinek, akinek a presztízse a mindene, márpedig ebből, köszönöm, de nem kértem többet. Kivéve persze az egykörös megoldást vagy pedig azt az esetet, ha valami segítségre lett volna szükségem, például más menőarcok leverésénél.
Az új fiú viszont egyre jobban idegesített: nemcsak Nee-chan szólt be miatta, de az ő simulékony stílusát is veszélyesnek láttam a saját céljaim elérése kapcsán. Mi van, ha Asako inkább vele kezd el foglalkozni vagy megharagszik, amiért olyan nyíltan elzavartam? Sokat kellett még tanulnom és egy pár perces beszélgetés semmire sem volt elég, mondhatni csepp a crossdress óriási tengerében. Persze zavaró volt, hogy a srác teljesen ignoráltam a jelenlétemet, de erőt vettem magamon, és már jóval békülékenyebb hangon szólaltam meg, valamelyest saját itt tartózkodásomat is megerősítve.
- Hah, ha már így alakult, maradj csak itt nyugodtan - jelentettem ki, mint Onee-sama legfelsőbb autoritásának képviselője és vallásának főpapja. - De ha már asztaltársak lettünk, igazán be is mutatkozhatnál, fiú.
Végül is volt valami aranyosan kisfiús a stílusában és túlzott jólnevelésről árulkodó beszédében, de tartottam tőle, hogy szerelmi ügyekben nem ellentétes, hanem ugyanazon az oldalon állunk, márpedig így potenciális rivális volt.
- Egyébként tényleg nem rossz az öltözéked, ha egy tízéves kisfiút akartál cosplayezni - nem tudtam végül megállni, hogy oda nem szúrjak kicsit, miközben látványosan szürcsöltem a véres üdítőmet.