Ebédlő

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Aya kimondottan lassan fogyasztotta el az ételt, mert valami kellemetlen ízt vélt érezni a kakaóban, valami műt. Inkább csak azért ette meg, mert nem volt egyedül és ő volt, aki megvette mindenek előtt. Amikor az utolsó falatot végre sikerült magába gyűrnie, Tochi megmoccant mellette, majd körülnézve pusmogni kezdett neki. A képességeiről kezdte faggatózni, vagyis inkább arra kérte, hogy mutassa be neki, mifélére is képes. Ez meglehetősen hirtelen esemény volt, s pillanatokon keresztül bámult maga elé, összerakva az elhangzottak bonyolult kirakósát, mert nem volt tisztában a részletekkel, a csillagkép képviseletét például nem tudta hova betenni. De hiába voltak képességei ösztönszerűek, azt megértette, hogy Tochi látni akart belőlük. Bólintott hát végül, s megérintette az előtte levő, hervadó virágot, mely egy pillanat alatt új életre kelt, nagyjából.
- Ilyet tudok csinálni. - mondta halkan, kis pírral az arcán - Ugye tetszik neked?
Tochi érzelmei figyelemfelkeltőek voltak, hogy könnyebben fogalmazzuk meg Aya érdeklődését, szinte lehetetlen volt nem észre venni. Jól érezte magát mellette, de még jobban érezte volna közelebb, így odébb csusszant székével, s gyöngén megfogta a lány kezét. Máris sokkal jobban érezte magát.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Okt. 21, 2012 9:27 pm

Aya képességét látván egy kicsit rossz lett a hangulata, hiszen ő ezt egy cseppet sem élvezte. Tűz és víz a két lány, és már kezdi érteni azt, hogy miért is nem illenek össze. Tochi lassan kiszabadul a lány kézszorításából, felállt, és odasétált ugyanahhoz a virághoz. Nagy levegőt vett, majd hozzáért, és elrothasztotta, de nem csak a virágot, hanem még az egy méteres környezetében minden élő szervezetet.
- Sajnálom, de én pedig ilyen vagyok. El tudod fogadni? - kérdezte egy szem rebbenés nélkül. Most nem tudott valamiért mosolyogni, hiszen ez a hirtelen hangulatváltozás kiborította. Félt, hogy a lány nem fogja tudni elfogadni azt, hogy Tochi arra született, hogy ősszel elrothassza a természetet, míg Aya tavasszal mindent újjá éleszt. Két ellentét, két személyiség, és két különböző lélek. Vajon megtudnak egymás mellett maradni? Ha igen, akkor a szerelmük tényleg valódi, és talán még örökké is fog tartani, mint ahogyan azt sok romantikus regényben olvasta. Azonban rá kell jönnie, hogy az ő élete nem egy regény, és nem minden úgy fog alakulni az életében, ahogyan azt ő szeretné. Valamiért mégis úgy érzi Amago Aya mellett, hogy az élet egy mese, ahol ők ketten a főszereplők.

Hozzászólások száma : 48 Join date : 2012. Aug. 26.

Azonban semmi nem tarthatott örökké, amint megfogta a lány kezét, valami nagyon kényelmetlen érzést fogott fel az irányából. Nem tetszett neki valami, talán egyenesen zavarta? Mindenesetre kiszabadította kezét, ami nem is vett igénybe erőfeszítést, aztán rémületére odalépett a virághoz és egyetlen érintésével elrothasztotta! Aya dermedten meredt az összefonnyadt növényre. Miért... miért csinálta? Nem értette... miért volt rá szükség? Csak bámulta a növényt, nem tudta elsőre megemészteni. Nem kérte rá, de akkor miért? A négy évszak... körforgás. Gondolataiból feleszmélve pislantott, magához húzta a vázát, s végül felnézett Tochira. De nem értette az arckifejezését, tulajdonképpen azért is próbálta most szemeivel kutatni érzelmeit, mert az iménti elégedetlensége ráijesztett. De nem jutott semmire, némán nézett vissza a komor lányra, míg végül ismét összegyűlt benne annyi bátorság, hogy kiterjessze auráját és tapogatózzon vele Tochi után. Amit talált azonban nem egy rémisztő gondolatköteg volt, hanem az egyik legegyszerűbb érzés a világon. Aya szemei megrebbentek, félt volna? Mitől félt, sebezhető lett volna? Most is érezhető volt az a különös ragaszkodás, melyet azóta mintha kölcsönösen ő maga is érezni vélt iránta. Ismét pislantott. Miért félt, mitől? Talán attól, ami az imént történt? Pislantott.
- Mindenki olyan, amilyen... - mondta végül halkan, nem gondolva át a szavakat - nem mi választottunk magunkról... - elakadt, volt valami más is, amit mondani akart és sokkal inkább máshoz kapcsolódó.
- A más pólusok összetartanak, úgy egész minden: ha te most félsz, én megvédelek. Így van értelme mindennek, nem akarom, hogy félj. Hogy miattam félj?
Talán félreértelmezte Tochi félelmét, de legalább sikerült beszélni saját érzéseiről. Nem tudta, hogy a lány ugyanúgy kettejük ellentétét méregette, igaz egy egészen más szempontból. Tochi attól félt, hogy az ellentétük szétválasztja őket, míg Aya azon tűnődött, hogy az ellentétes pólusok kapcsolatától kap minden értelmet, lesz teljessé a világ. Semmi sem tart örökké, egyedül a körforgás... az a kerék sosem áll meg. Ezért is érintette meg az elpusztult növényt, s vette magához, hogy a maga részét adja a rendbe, az egyensúlyba. És mert úgy kívánta, megtehette, meg is tette. Lassan tért csak vissza a zöld a szárba. Ősz volt, s Aya szíve hevesen vert a megerőltetéstől, így a növényke ereje végül visszatért. De ezúttal többet akart adni neki, olyasmit adni vissza, mely életben tartja ősszel és télen: azt, amit elvett tőle az, aki ide hozta. Halántéka lüktetett, arca elfehéredett és hideg verejtékcseppek jelentek meg arcán. Kimerült volt, de nem állt meg. Ahogy a növényke gyökereket eresztett, Aya orra vére eleredt és a teste remegett, de a cél teljesült. Émelyegve kelt fel a székéből és lebiggyedt a feje, a növénykét inge egyik zsebébe csúsztatta.
- Elhervadhat már... - suttogta maga sem tudta, hogy kinek - de tavasszal megint lesz virág... de elhervad... de megint virág...
Felnézett, de a szeme nem látott semmit. Ezért kinyújtotta egyik kezét arra, ahonnan Tochit érezte és felé lépett, de végül inkább csak felé esés lett belőle. Ha elkapta, vagy ha a padlóra esett, végül megint megmozdultak az ajkai.
- Ha hervadsz, félsz... - suttogta - itt vagyok... hozzám gyere... én fogok... segíteni... hogy virág maradj...

Tárgy: Re: Ebédlő Hétf. Okt. 22, 2012 10:03 am

Raven

Én elkészültem a reggeli teendőimmel és még volt fél óra a kezdésig, így összeszedtem a reggelihez a dolgaimat, majd elindultam a földszinti ebédlőbe, hogy megreggelizzek. Ami nálam volt: 2 zsemle, 1 felvágott, vaj. Összeraktam két szendvicset és enni kezdtem. Ekkor belépett egy csaj és egy papír darab volt a kezében.

Tárgy: Re: Ebédlő Szer. Okt. 24, 2012 11:13 am

Nem értette, mi történt Charrel... ő azt hitte, jól megértik egymást, de úgy tűnt, mégsem, hiszen egy nap csak összepakolt és eltűnt a szobájából, mintha ott sem lett volna, csak a másik ágy üressége emlékeztette arra, hogy szobatársa többé nem jön be a plüssel díszített ajtón és nem dobja le saját köpenyét Ravené mellé. Pedig talán már kezdte megkedvelni is... de ideje tovább lépni. Nem szívesen fogadott volna be mást a szobájába, mégis írt egy hirdetést, mert túl egyedül érezte magát a sötétben éjjel, mikor Char is ott volt, sosem félt, még ha aludt is a lány. Csuklyáját a fejébe húzva baktatott le a földszintre, hogy kifüggessze a hirdetést a táblára, abban a reményben, akad rá jelentkező. Vagy talán nem. Megszokná. Felragasztotta a papírt, majd ki is fordult az étkezőből, sosem evett együtt a többiekkel, mindig kora reggel jött le és reggelizett meg egyedül vagy Charrel... régen. Mikor még szobatársak voltak.

//Bocs a késésért, kicsit el vagyok havazva ^^"//

Tárgy: Re: Ebédlő Szer. Okt. 24, 2012 4:09 pm

Éppen a reggelimet fogyasztottam, amikor egy fekete ruhás lányka lépett be az ebédlőbe, majd kiragasztott valami hirdetésszerűt a falra és el is tűnt. Ott hagyva az asztalon minden ételt gyorsan megnéztem, hogy mi az, amit keres. A hirdetés olvasása után sikerült leszűrnöm, hogy szobatársra vágyik, de ahogy néztem ő a harmadik emelet lakója, így csak két ágyas szobája van, nekem viszont 3 ágyam is van és én is egyedül lakom. Elnézve a ruházatát a stílusunk még meg is egyezik. Lekapom a kiragasztott papírt és a lány után megyek. Ha sikerül elkapnom a folyosón, akkor utána iramodom és még a szobája előtt leszólítom, ha viszont nem, akkor nemes egyszerűséggel bekopogok.
- Szia, a nevem Akira. Láttam, hogy szobatársat keresel, igazából én is, nekem viszont nagyobb a szobám, ha gondolod költözz át hozzám.
Láttam, hogy valóban az ízlése hasonlít az enyémhez, ami jó jel.

Tárgy: Re: Ebédlő Szer. Okt. 24, 2012 4:20 pm

Megtorpant, mikor látta, hogy követik és benyúlva a köpenye alá, megragadta Blanct, hogy tudja, ott van vele és vigyáz rá. Mostanában egyre több idegen érdeklődik iránta, ami zavarja, nem tudja az okát, hiszen itt mindenki furcsa, annyira Raven sem lehet annyira feltűnő, hogy csak őt szúrják ki oly sok démontanonc között. Lehúzott csuklyája alól gyanakvóan pillantott a fekete hajú, goth ruhás lánykára, nem számított rá, hogy ilyen hamar lecsapnak az ajánlatára, azonban nem tűnt olyan rossz ötletnek. A lány közvetlennek tűnt és kedvesnek, de nem esett az első benyomás csapdájába, így csak hosszú, néma percek és alapos átgondolás után szólalt meg.
- Te. Te is sötétben élsz? A fészek és az egészséges madarak árnyékában? Te is kirekesztett vagy? - szegezte neki a kérdéseket végül. Ott álltak a szobája ajtaja előtt, de ő aztán nem hív be oda senkit, aki nem érdemes rá, ebben a lányban pedig egyáltalán nem bízott meg... nem bírja a semmiből feltűnő, kedves alakokat.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Okt. 27, 2012 5:41 pm

Félt. Nem lehet azt mondani, hogy életében először félt, de ilyen dolog miatt valóban. Nem tudta pontosan meghatározni, az érzéseit, ezért csak hallgatta szerelme lágy szavait, és próbált sodródni az árral. A lánynak sikerült újjá éleszteni a virágot, de elég sok energia kellett hozzá, és ez egy kicsit legyengítette. Tochi aggodalmas pillantásokat vetett a lány felé, de a lábai annyira remegtek, hogy nem volt képes a közelébe sétálni. Amiket Aya mondott, azt mélyen a szívébe zárta, és próbál rajtuk elgondolkozni. Ezek a szavak valamiért mégis enyhítették a szívének fájdalmát, és már a lábába korlátozódott remegés is kezdett elmúlni. A következő pillanatban Aya hirtelen Tochi felé kezdett lépdelni, de az ereje túl kevés volt, ezért csak zuhanás lett az egészből. Tochit most már nem érdekelte a remegés, egyből a kezeit a lány felé nyújtotta, és elkapta az utolsó pillanatban. Amit viszon ezután mondott, az tényleg lesújtotta az ősz tündér érzéseit, de jó értelemben. A szeméből hirtelen könnycseppek szabadultak fel, és erősen átölelve Aya-t így szólt. - Igazad van. - súgta a lány fülébe, majd egy kis idő után hozzá tett még valami apróságot, ami már régóta kikívánkozott, azonban csak most gondolta ezt a szót teljesen komolyan, és teljesen tiszta érzésekből. - Szeretlek. - Tudta, hogy ezután a nap után minden jó lesz, de most a legjobb lenne, ha felvinné társát a szobájukba, hiszen az energiavesztés után most már csak a pihenés segíthetett rajta. Tochi egy nagy levegő után megpróbálta a hátára emelni a lányt, és nagy reményekkel elindult a lépcsők felé, hogy a szobájukban lévő alvóhelyre letehesse. Miközben a nagy teherrel a hátán - ami valójában nem is volt olyan nehéz, hiszen nem volt nagy testű a lány- elindult a célja felé, a fejében lévő hang ismét megszólította. ~Azt hiszem most már két tündér is van, akit meg kell védenem. Igaz?~ Tochi elmosolyodott a mondat hallatán, és csak egy gyenge biccentést intézett válasznak. A lépcsőkön hamar felértek a szobákba, ahol végre kettesben lehettek, és most már sokkal nyugodtabban élvezhetik egymás jelenlétét, mint az előtt.

// Amago Aya és Tochi Kusaru szobájában folytatódik //

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Nov. 03, 2012 2:08 pm

A lány után rohantam, aki kitette a szobatársat keresek hirdetést az ebédlőbe. Nem láttam, hogy miért, de belenyúlt a kabátjába és a kabát mozgásából azt is észrevehettem, hogy valamit megfog. Elég sokáig gondolkodott mielőtt megszólalt és hallatszott a szövegén, hogy jól átgondolta a mondanivalóját.Én is egy rövid gondolkodás után válaszoltam.
- Igen, én is a sötétben élek. - A kirekesztettségről feltett kérdését figyelmen kívül hagyva válaszoltam. Remélem, hogy benne lesz a dologban, mert jobb együtt lakni valakivel és még jó szórakozás is lenne, mert látszik a lányon, hogy elég tapasztalatlan egy bizonyos területen, de egy kis munkával változtathatok rajta.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Nov. 16, 2012 8:08 am

Bizonytalanul ráncolta össze homlokát a gondolkodásban. Valójában... ő sosem szerette kifejezetten a társaságot és a változást, Char ezért is volt tökéletes szobatárs, ő mikor beköltözött, nem változtatott meg szinte semmit a szobán, csak a saját részét alakította otthonosabbá kicsit. Char is hasonlóan melankolikus hangulatú volt, mint Raven, ez a lány viszont olyan furcsán jókedvűnek tűnt.
- Legyen. De Ravennek vannak szokásai, amikről nem mond le. Elviseled? - ez volt az utolsó feltétel, felőle utána rendben van a dolog.
- Mikor költözhetek be? - Keze már a kilincsen volt, hogy ha megkapja a választ, besurranhasson pakolni és elköszönni a szobától, az emlékektől.

Tárgy: Re: Ebédlő Pént. Nov. 16, 2012 2:17 pm

Ravennen látszott, hogy elég erősen gondolkodik, de ahogy láttam már kezdett belemenni a dologba fejben, így már csak az igenre kellett várni. Elég furcsa lány volt, de a válasza még érdekesebbre sikerült. ~Harmadik személyben beszél magáról?~ Egy nagyon rövid idő alatt, amíg összeszedte a gondolatait, hiszen mért lett volna akadály, ha valakinek furcsa szokásai vannak, nem lehet akadály, hiszen röpke 3600 év alatt tapasztal az ember egyet s mást.
- Elviselem, úgyse tudsz újat mutatni.
Elég gyorsan válaszoltam, hiszen jó lenne egy szobatárs és minél gyorsabban túl akarok lenni a procedúrán.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Nov. 18, 2012 9:09 am

Fejét úra csulya sötétjébe bújtatva bólintott, hisz nem volt több megbeszélnivalójuk, majd csak ha beköltözött, a szobaelosztás.
- Madárka összepakol és reppen is. Megvárod? Nem tudja, melyik a szobád. - Neki ezzel lezártnak volt tekintve a tárgyalás, a válasz után besurranva a szobájába, kezdte leszedi a polcról a plüssgyűjteményét, gondosan behajtogatni a ládába a ruháit. A gyertyákat itt hagyta Charnek, remélte, hasznát veszi nekik. Hosszú piszmogás után utoljára körülnézett az elsötétített szobában, fejébe húzta a csukyát és örökre elköszönt a szobától. A súyos bőröndöket maga után húzva lépett ki az ajtón, a felakasztott Antoinette-t még óvatosan levette és zsebébe süllyesztette, Blanc mellé.
- Mehetünk. Mutatod az utat, szőke holló?

//Szerintem ezzel az itteni részt lezártnak tekinthdtjük és átugorhatunk a szobádba (szobánkba)//

Hozzászólások száma : 674 Join date : 2012. Aug. 07.

A történtek után most eléggé megéheztünk mind a ketten. Nem is volt baj ugy is dél van és ilyenkor szokás lemenni az ebédlőbe falni egy jot.
- Tőlem mehetünk.
Adtam rövid választ majd előre mentem, és mikor már a harmadik emeletről is leballagtunk a földszintre rögvest az ebédlőhöz vezetett utunk, hogy ott megkostoljuk a mai kaját. A desszert most sem maradt el természetesen.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Feb. 02, 2013 12:51 pm

Mire leértünk a tetőről, szinte teljesen megtelt az ebédlő hozzánk hasonló éhes démonokkal. Nehezen is találtunk olyan ülőhelyet, ahol senki se fog minket zavarni.
- Ülj csak le, mindjárt jövök! - mondtam Eikonak és beálltam az ebédre várók sorába.
Nagyon lassan haladt a sor, már azt hittem, soha se érek a pulthoz. Legszívesebben beelőztem volna mindenkit, de az valszeg senkinek sem tetszene és balhé lett volna belőle. A balhéval nincs is problémám, sokkal inkább azokkal az alattomos prefektusokkal, akik folyton azt lesik, hogy kit vihetnek fel az igazgatói irodába.
~ Utálom őket!
Fél füllel hallottam, ahogy mögöttem két csajszi pletykálgat. Arról beszéltek, hogy egy új srác érkezett a suliba.
~ Hmm, érdekes... - gondoltam. ~ Vajon milyen arc lehet?
Hirtelen kedvem támadt megismerkedni vele, mert amióta Kyousuke csak úgy lelépett a suliból, nem sok haverom akadt. Pontosabban csak kettő: Csák Farkas, aki folyton tanult és ezért nem tudtam vele együtt lógni, meg Natsumi, akivel meg a szilveszteri buli óta egyáltalán nem is találkoztam.

Hozzászólások száma : 674 Join date : 2012. Aug. 07.

Miközben arra vártam, hogy Ryuko visszatérjen az ebédünkkel, muszájnak éreztem azt, hogy leálljak cseverészni valakivel. Szerencsére a közelemben ült egy lány, aki úgy tűnt szintén arra vár, amire én.
- Szia! Te is a fiúdra vársz?
Kérdeztem tőle, de elsőnek azért körülnézett, hogy tényleg őt szólítottam e meg a telt büfében nem pedig valaki mást.
- I-igen, de miért kérded?
Nézett értetlenkedve rám.
- Csupán csak miközben a kajámra várok szeretnék egy kis eszmecserét folytatni, te meg közel is ülsz hozzám, szóval azért szólítottalak le. Mond csak mi a neved?
Érdeklődtem tőle, de azért persze ezen elmorfondírozott egy kicsit, hogy biztosan jó ötlet lenne e megmondani nekem, vagy pedig elfordul, és várja amit várnia kell. Egy pillanatra elfordult, hogy meglesse a pasiját, hol áll éppen, majd sóhajtott, és visszanézett rám.
- Izé... A nevem Sumoi. A fiúm neve pedig Tessei.
- Az én nevem Eiko. A fiúm pedig a sorban Ryuko.
Elcsevegtünk egészen addig, ameddig a két fiú meg nem jelent vagy legalábbis az egyikőjük. Mondjuk ekkora tömegben, nem is láthattuk a másiknak a pasiját, amíg ide nem jött az asztalhoz.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Feb. 02, 2013 3:48 pm

Úgy tűnt, soha se ér véget a sor, mire végre odaértem a pulthoz. Közben már tettem a két tálcára egy-egy tányért, poharakat meg evőeszközöket. Próbáltam nagyon kedvesen rámosolyogni a konyhás nénire, de ő csak fapofával a tányéromra nyomott valami cuccot, amiről fogalmam se volt, hogy mi lehet az.
- Ez meg mi? - kérdeztem tőle.
- A következőt! - recsegte vissza.
A mögöttem várakozó enyhén oldalba bökött, hogy menjek már arrébb.
- Hát jó... - motyogtam beletörődve és a két tálcát felkapva elindultam vissza Eikohoz.
~ Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez. - gondoltam a tányéromra nézve. - De most annyira éhes vagyok, hogy...
Azonban félbeszakadt a gondolatmenetem, mert hirtelen megbotlottam valamiben és hasraestem a kajával együtt. Felnéztem és megláttam két bőrdzsekis srácot, ahogy rajtam röhögnek.
- Legközelebb nézz a lábad elé! - kiáltotta az egyik.

Hozzászólások száma : 674 Join date : 2012. Aug. 07.

Nem csak a beszélgetésen járt az eszem, hanem Ryukot is szemmel kísértem. Miközben a sorban állt én összehaverkodtam Sumoival. Viszont mikor azt láttam, hogy valakik belé kötnek egyből oda mentem hozzá.
- Hé! Ti ketten! - kiáltottam a két srácnak, ahogy feléjük haladtam. Természetem át ment a démoni énembe, de csak annyira amennyi még megengedett a suliban. - Ha jót akartok magatoknak... Nem húztok ujjat velünk!
Majd megjelent mögöttem Sumoi, aki csak úgy tűnt mint egy vételen kislány. Valójában ő is eléggé harcias természetű volt, de az erősebbekkel ő sem kezd ki. Ennek ellenére ezeken a fiúkon látszott mennyire esetlenek is. Nem ismertük őket, de nem is akartuk. Azt volt a lényeg, hogy most belekötöttek a fiúmba, és ha emiatt majd le is nézik engemet nem érdekel. Fontos nekem, és minden áron megvédem őt.
- Vagy jobban szeretnétek verekedni? Úgy is hiányzik egy kis karate óra nekünk. Nem de... Sumoi?
- Mivel már barátok vagyunk, így segítek neked Eiko-san. Verjük péppé őket!
*Mintha csak magamat látnám.
Büszkélkedtem magamban, ugyanakkor olyan nagy dulakodást nem rendezhettünk.
- De csak finoman, hiszen ezek csak kis fiúk.
Jelentettem ki lenézve őket, majd közelítve feléjük vártam, hogy mit fognak reagálni.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Feb. 02, 2013 4:23 pm

Miközben feltápászkodtam a földről, észrevettem, hogy nem csak a két bőrdzsekis, de konkrétan az egész ebédlő röhög rajtam. Nagyon dühös lettem és ahogy néztem az egyik kötekedő csávó gúnyos vigyorát, hirtelen belém nyilalt az a bizonyos érzés. Az érzés, amit utcai bunyók közben szoktam érezni.
Hirtelen elmosolyodtam, mintha elpárolgott volna minden dühöm. Aztán meghallottam Eiko hangját, rögtön a hátam mögül.
~ Ajjaj! - jutott eszembe hirtelen. ~ Ha Eikón múlik a dolog, neki fog menni ennek a két gyökérnek és akkor biztosan megsérül!
El akart menni mellettem, hogy aztán megtámadja a két srácot, de kitettem elé a karomat.
- Nyugi, cica! - mondtam neki halkan. - Nem lesz itt semmiféle verekedés.
Tettem egy lépést a kötekedők felé és hirtelen behúztam egyet a hozzám közelebb állónak.
- Csak verés!!
A csávó vagy 2-3 métert zuhant hátra, de mielőtt még padlót fogott volna, a haverja már támadásba is lendült. Persze én felkészültem rá! Egy bal egyenessel akart megkínálni.
~ Cöh.. amatőr...
A jobb karomat magam elé tartva hárítottam az ütését, majd bal kézzel elkaptam a nyakát és elhajítottam. Az egyik asztalra zuhant, lesodorva onnan a tányérokat, poharakat, satöbbi...
- Maradj veszteg! - szóltam rá Eikóra erélyesen.

Hozzászólások száma : 674 Join date : 2012. Aug. 07.

Mikor kezdődött volna a bunyó Ryuko megállított engemet, és neki esett a két srácnak, akiket el is intézett. Viszont amikor a végén azt mondta, hogy maradjak veszteg kicsit berágtam. No de az iránta érzett érzelmeim erősebbek voltak, ezért amikor abbahagyta a harcot, oda mentem hozzá és megcsókoltam.
- Te vagy a legjobb pasi, akit csak kívánni lehet.
Majd újra lekaptam őt.
*Az én izom pacsirtám. Miből is gondolták ezek a jött-mentek, hogy el tudják majd intézni. Lúúúzerek!!!
Eközben megjelent Tessei, Sumoi pasija. Ő is csak úgy mint Ryuko szeretett kondizni, habár ahogy elnéztem ő nem annyira kigyúrt, mint az én pasim.
- Nagyon szeretlek Ryuko!
Mondtam nyakában lógasztkodva, mire persze megint követte egy smaci a dolgokat.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Május 04, 2013 6:57 am

/// Miria Wingo ///

Egy meleg május 3-i délután volt és én akkor ott helyben nem vágytam másra, csak egy kiadós ebédre, mivel szó szerint farkaséhes voltam. Persze az ebédlőben hatalmas volt a sor és a kajára váró tömeg láttán panaszosan korogni kezdett a gyomrom.
- Ez nem az én napom... - jegyeztem meg morcosan.
De aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is illant a rosszkedvem, amikor megpillantottam az ebédlő másik felében magányosan ücsörgő lányt. Tényleg szemrevaló csajszi volt, csodáltam is, hogy még egyetlen fiú sem szállt rá.
~ Vagy csak túl gyávák hozzá. - gondoltam.
Onnantól kezdve a várakozás okozta "fájdalom" még nagyobbra nőtt és azt hittem, hogy már soha sem kerülök sorra. Aztán amikor végre megkaptam az ebédemet, illetve azt az ennivalónak csak legnagyobb jóindulattal nevezhető moslékot, odamentem az ismeretlen lányhoz és megszólítottam:
- Szia! Látom, egyedül vagy. Leülhetek?
Igaz, elég béna belépő volt, de más nem jutott eszembe és úgy is csak a csajszin múlott, hogy elfogadja-e a társaságomat.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Május 04, 2013 3:16 pm

| Ryuko |

- Rántott husit kérek! - mondom, s mutatok lelkesen a bundában sütött ex-csirkére, mely gőzölögve pihen egy tálcán a pult mögött. A konyhás néni csak a fejét csóválja grimaszolva. "Nem kellene ennyi húst enned!" - közli, de azért oda adja nekem, mire én csak kacsintok egyet rá, majd megfordulok, s a terem végébe bandukolok. A tálcámon egyébként van még egy kis rizs, of course és kóla, mert a kóla jó. Nem egészséges, de mit számít az egy vérfarkasnak? :]
A szék lomha nyikorgással csúszik hátra a kövön, emelnem kellett volna. Leteszem a hátsóm és nekilátok falatozni. Mit ne mondjak, alig egy perc alatt befalom az egészet, majd a szisszenve nyitódó kólát emelgetem a számhoz, hogy enyhítsem szomjúságomat.
Nem számítottam arra, hogy bárki is pont hozzám fog leülni, éppen ezért meg is lepődök, mikor egy srác kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e hozzám.
- Szia. Persze, ülj csak le. - válaszolom hirtelen, gondolkodás nélkül, s még kezemet is emelem pusztán reflexből, hogy a velem szemben lévő székre "mutatok" tenyeremmel.
Gyorsan, lehetőleg láthatatlanul megigazítom a kék színben pompázó felsőmet, s krém nadrágom gyűrődéseit is próbálom elsimítani, még ha a srác nem is lát innen rá az alsó felemre.
Egy erőtlen mosolyon kívül nem tudok semmi egyebet kinyögni, így szótlanul ülök tovább és inkább a kólámat kortyolgatom, szememmel hol a flakont, vagy az asztalt fürkészve.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Május 04, 2013 5:06 pm

Ahogyan arra számítani lehetett, a lány igencsak meglepődött, amikor megszólítottam, de azért megengedte, hogy csatlakozzam. Legszívesebben mellé ültem volna, hogy jobban szemügyre vehessem, de mivel a vele szemben lévő székre mutatott és én nem akartam faragatlannak tűnni, inkább a szemközti széken foglaltam helyet.
Bár a szemeim már kopogtak az éhségtől, a lány iránti érdeklődésem erősebbnek bizonyult, ezért még mielőtt nekiestem volna az ebédnek, gyorsan szemügyre vettem őt. Valóban helyes volt és a kék felsője kihangsúlyozta jó alakját, azonban meglehetősen zavarban lehetett, mert egy pillantást sem vetett rám, úgy kortyolgatta kóláját. Én a szokásos stílusomban öltözködtem: rövid nadrág és szűk fekete póló, ami jól kihangsúlyozta az izmaimat. Mi tagadás, szeretem, amikor a lányok szinte felfalnak a szemükkel.
- Én Narazaki Ryuko vagyok. És téged hogy hívnak? - kérdeztem.
Közben nekiláttam a leves elfogyasztásának. A külsejéhez képest nem is volt olyan rossz az íze, bár az is lehet, hogy csak az éhségem miatt tűnt úgy.

Hozzászólások száma : 182 Join date : 2012. Oct. 24.

Az ebéden túl voltam, már ha azt a valamit ebédnek lehet hívni, amit az egyetemi menzén tálalnak és inkább a gimibe lógtam. Volt egy- két ismerős itt, köztük a barátnőm is, Ikumi. Nem tudtam, hogy merre keressek, így csak tétován jártam az épületet. A konyhát amikor megláttam egyből eldöntöttem, hogy ezt most kihagyom, hiszen annyian álltak sorban, hogy még én is, aki nem is enni jöttem, szerintem fél órán belül nem jutnék be. Ahogy Ikumi illatát kerestem egy korábbról ismerős kisugárzást véltem felfedezni és biztos voltam abban is, hogy egy másik vérfarkas is vele volt. Rövid ideig gondolkodtam, hogy honnan ismerős, de rá kellett jönnöm, hoyg Ryuko barátom, akivel nem rég voltam kondiban és ő volt a DJ a szilveszteri bulimon is. Viszont ekkor felfedeztem egy eddig ismeretlen jelenlétet is, szintén vérfarkasét, de ez sokkal szelídebb és gyengébb volt. Rá kellett jönnöm, hogy ez egy lány. Nem is teketóriáztam sokat, hiszen rég láttam már lány vérfarkast és jó lenne megismerkedni vele. Belőttem a helyüket, majd szomorúan konstatáltam, hogy az ebédlőben vannak. Visszafordultam, majd néhány elnézést, bocsánat mondat segítségével próbáltam előre jutni, ami nem volt könnyű az éhes fiatalság között, mert nem igen akarták megérteni, hogy ismerőshöz jöttem és nem is ide járok. Végre sikerült átverekednem magam, majd elindultam az asztaltársaság felé. Odaérve csöndben meghajoltam a hölgynek, majd megérintettem Ryu vállát és ráköszöntem.
- Csá haver! Bocs, h multkor ott kellet hagynalak a konditeremben.
Remélem nem haragszik érte, bár mért is haragudna, hiszen ha dolgom van akkor menni kell és egyedül is lehet kondizni, igaz nem olyan szórakoztató, mint tömegb4n.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Május 04, 2013 7:46 pm

| Ryuko & Farkas |

A srác csöndben falatozni kezd, amit csak néhány kósza odakukkantás eredményéből vonok le, plusz a tányér és az evőeszköz jellegzetes koccanásából, ahogy a két anyag egymásnak ütközik. Ám valódi, puritán pillantásomat csak akkor vetem rá, mikor két falat között bemutatkozik. Nem válaszolok azonnal, előtte még kortyolok egyet italomból, s élvezem, ahogy a szénsav csipkedi nyelvemet, s torkomat.
- Miria Wingonak hívnak. - közlöm egyszerű hangnemmel, mintha egy teljesen hétköznapi dolgot ejtenék ki számon. Ez ugyebár azért sem hétköznapi, mert a nevünket nem hangoztatjuk minden percben, szóval már az esemény, hogy ki kellett ejtenem a varázslatos két szót, mely engem jelöl, egy teljesen új helyzetet szül. Egy olyan helyzetet, amiben már nem vagyunk egymásnak teljesen ismeretlenek, mert egy jelentős lépcsőfokot megléptünk a nevek bevezetésével. A velem szemben ülőt Narazaki Ryukonak hívják. Most már nem kell ismeretlenként emlegetnem, vagy ha mesélek valakinek róla, nem kell "srácnak" neveznem. Hjajj, mennyi fölösleges apróságon kattog az agyam. Néha úgy érzem túlcsordulnak a gondolataim...
Kettesben töltött perceink azonban gyorsan megszakadnak, mikor egy harmadik személy is csatlakozik hozzánk. Szintén egy férfi, kinek szavaiból ítélve már ismeri Ryut, s nem is akárhogy. Konditerem? Nyilván barátok, ha együtt járnak testépíteni.
Nem sokáig időzök szememmel az érkezetten, visszatérek inkább a kólára, mely összetevőinek esetleges olvasása tökéletes unaloműzésként kecsegtet. Még egy kicsit hagyom, hogy ülepedjen a husi, utána meg lépek. Nem tudom kik ezek a srácok és ez talán a legnagyobb problémám: Nem tudom hogyan viszonyuljak hozzájuk, még akkor sem, ha meghajolnak előttem...

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Május 05, 2013 7:25 am

Miután lassan