Ebédlő

Tárgy: Ebédlő Kedd Ápr. 05, 2011 7:11 pm

A kollégium ebédlője a konyha mellett található. Elég nagy ahhoz hogy ha minden diák egyszerre akar enni, akkor kényelmesen elférnek.

Vendég

Ahogy kirontottam Ryu szobájából lerohanva a lépcsőkön, majdhogynem elestem, és meg akadályozván, hogy orra bukjak, elrugaszkodtam. A lépcső alján értem földet, amibe bele remegett a szerkezet, és nagyot csattant a lábam. Egy pillanatra sem álltam meg, ahogy leértem, azzal a lendülettel futottam tovább, ennek köszönhetően, majdnem fel is kenődtem a falra. Végül megúszva sérülés nélkül le értem a lépcső sor aljára, a földszintre. Egy pillanatra megálltam, és mélyen bele szimatoltam a levegőbe.
~Most már biztos, hogy ő az!~Kiáltottam fel magamban, és már az energiákon is éreztem, hogy a húgom, Remilia itt van.
-De hát ez nem lehet! Neki az emberek világában kéne lennie!-Gondolkodtam most már hangosan, miközben az ebédlő felé rohantam, ahonnan a legerősebben éreztem az illatát. Feltéptem az ebédlő ajtaját, és beléptem a terembe. Amit láttam, teljesen eloszlatta a kétségeimet, mivel Remilia éppen egy asztalnál ült egyedül, és vért iszogatott egy csészéből, ahogyan szokta. Egy pillanatra le dermedtem, aztán megindultam felé.

Vendég

Ez a második nap, hogy itt vagyok. Még mindig Kiyonobura gondolok, és arra a csodás pillanatra amikor megcsókolt.
~Kiyo...~ -Ábrándoztam magamban, majd elkezdtem kortyolgatni a vérből.
-A friss jobb! -Állapítottam meg magamtól, majd elkezdtem bámulni az ablakon át. Hirtelen egy ismerős energiát kezdtem érzékelni. Arra tippeltem, hogy Kiyo az, de sajnos csalódnom kellett. Vagy mégsem? Egy pillanattal később Flandre rontott be az ebédlőbe.
-Ó, nővérkém! Régen láttalak! -Jelentettem ki, kicsit gúnyosan, és a végére tettem egy kis idegesítő kacajt.
-Hát nem örülsz a húgocskádnak? Édesem..hát vannak még csodák! -Mondtam kidugott nyelvel, majd mintha mi sem történt volna, kortyolgattam tovább az italomat.
~Végre..jöhet a bosszú ideje ~ -Gondoltam reménykedve.

Vendég

Ahogy a húgom felé haladtam, végre észre vett, és úgymond köszönt is. Természetesen megint engem próbált idegesíteni, mint mindig, de hát a húgom már csak ilyen.
-De, mi a fenét keresel itt? Anyáék minek küldtek ide?-Kérdeztem tőle értetlenkedve, közben leültem vele szemben.
-Vagy egyáltalán hogy kerültél ide?-Tettem még hozzá felvont szemöldökkel. Nem értettem, minek van itt, hiszen semmi bajt nem csinált az emberi világban. Anyámék engem ide azért írattak be, hogy önfegyelmet tanuljak, de hogy Remilia minek van itt, azt nem értettem.

Vendég

Úgy látszott, hogy Flandre nem nagyon örült nekem. Hát, ez van.
-Azért jöttem ide, hogy tanuljak! Úgyan miért jönnek az iskolába te butus? -Nevettem fel, majd befejeztem az italomat.
-Mond, te nem vagy szomjas? Nem éppen a legjobb ital, de azért elmegy! De van paradicsomlé is a kisebbségnek, mint neked! -Tereltem el a szót. Nagyon örültem, hogy végre láthatom a nővéremet, még akkor is ha a szeretet egyik ritkább fajtájával üdvözlöm őt.

Vendég

Annak ellenére, hogy állandóan civakodunk, én szeretem a húgomat, így azért örülök neki, hogy itt van. Már hiányzott, igaz csak rövid ideje vagyok itt.
-Hát engem speciel, önfegyelem hiány miatt küldtek ide anyáék....-Mondtam húgomnak, csak hogy ne legyen igaza.
-Már ettem korábban.-Jegyeztem meg, majd felkeltem ülőhelyemről, és megkerülve az asztalt húgom mögé álltam. Lehajolva, hátulról megöleltem, úgy ahogy ült.
-Azért örülök hogy itt vagy...-Mondtam halkan, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Na és hol van a szobád?-Kérdeztem jó kedvűen. Remélem sikerült meglepnem ezzel a lépéssel, de igazság szerint Ikumi volt rám ilyen jótékony hatással.

Vendég

Amikor megölelt kicsit kirázott a hideg. Erre a lépésre tényleg nem számítottam.
-Elment az eszed? Még mindig az ebédlőben vagyunk! Nem akarom leégetni magam miattad...-Szóltam kicsit mosolyogva, majd lassan felálltam, és én is átöleltem.
-Képzeld el, valami alsóbb rendü mellett kaptam helyet..egy átlagos vámpír mellet..valami Mitsui Yua...pff..-Gondoltam bele, hogy majd vele is jóban kell lennem. Nekem ez a sok "jóban levés" már szinte fáj.
-És a te szobád? -Kérdeztem úgy mintha nem is érdekelne, pedig érdekelt.

Vendég

-Tudod jól, hogy engem nem érdekel.- Mondtam nevetve, majd mikor fel állt, és ő is megölelt, lágyan elmosolyodtam. Ez a kis távol lét jót tett a kapcsolatunknak, és most nem is volt veszekedős kedvem.
-Azért próbáld meg nem kikészíteni, elvégre vele fogsz lakni, a fene tudja meddig.-Jól tudtam, hogy a húgom nincs jó véleménnyel a sima vámpírokról. Úgy tartja, hogy a mi fajunk sokkal nemesebb, és felsőbb rendű. Én nem osztottam a véleményét, de valahol meg értettem.
-Hát én az első emeleten lakom egy egyszemélyes szobában. kicsit fura, hogy itt csak démonok laknak... érzed ezt a temérdek energiát?-Méláztam el egy kicsit föl nézve a plafon felé. Rengeteg energia lengi körül az egész környéket. Még a városból is csakúgy árad...

Vendég

-Hát, energia az van itt bőven. Lassan már fáj is tőle a fejem.. -Nyögtem, ki majd visszaültem a helyemre.
-Ó, jut is eszembe! Neked már van fiúd? -Tértem rá, a szokásos csevelyünkre.
-Vagy esetleg csajod? -Nevettem fel, bár Flandreből még ezt is kinézném.
-Vagy esetleg tetszik neked valaki? -Tettem fel ismét egy újabb kérdést. Na igen. Visszatért a régi Remilia aki a halálba képes hajszolni a nővérét, a sok kérdésével.

Vendég

A szobámban ücsörögtem, zenét hallgatva, és szórakozva a tűzlabdáimmal, mikor megéheztem. Így hát úgy döntöttem, lenézek az ebédlőbe egy kis vér ért. Meg is álltam a pultnál, hogy kapjak egy csésze vért, és mikor végre megkaptam, leültem egy asztalhoz, az ajtónál, hogy komótosan elszürcsöljem.
-Kimuchiii~-Sóhajtottam fel, mert már igazán éhes voltam, mire megkaptam.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 10, 2011 9:06 pm

Akár egy kilőtt nyílvessző suhant végig a folyosón, szíve fojtogatóan nagyot dobbant valahányszor összeütközött valakivel, hát még ha fenyegetően utána is kiáltottak. De senki nem eredt a nyomába, aminek a pöttöm lányka nagyon is örült. Persze hamar legyűrte a stressz a közlekedési bakijai miatt, így bevetette magát egy kétszárnyas ajtón. Természetesen nem volt elég erős főleg a hirtelen megszakított lendület nélkül ahhoz, hogy elsőre átjusson az egyébként kifelé nyíló ebédlőajtón

Így hát kábán lepattant róla beszerezve egy újabb fejkoccanást, még néhány ilyen ekkora gyakorisággal és egy vén ökölvívót is megszégyenítő agykárosodást gyűjt be magának. Azonban most csupán kényszerűen a folyosó padlójára ült, ahonnan egy percig képtelen volt mozdulni is. Aztán valahogy kijózanodott és ismét megpróbált bemenni, de ezúttal nem sietősen, noha ismét befelé próbálta nyitni. Másodikra már sikerült megfejtenie a titok és az ajtó nyitját, így bekullogott és szétnézett. Egy ebédlőben találta magát. Tágas volt és tele mindenféle otthagyott maradvánnyal, elvégre néhányan már végeztek és éppen távozóban voltak. Kaede éhes gyomra azonnal felkordult és letörten nyilalt belé a tény hogy neki bizony semmi pénze nem volt, márpedig itt az ételjegy sem volt ingyen nemhogy a büfé felhozatala

Azonban nem sokáig búsult ahogy észrevette az igazságot: tálcák rajtuk maradékkal, temérdek számban. Bizony, a sok hanyag és lusta diák most igazi lakomát hagyott hátra, legalább is Kaede számára mindenképpen az volt. Csak egy gyors pillantást vetett körbe s már fel is ügyeskedte magát egy székre és három tálca maradékát egyre gyűjtötte. Több volt mint valaha: talán nyolc darab egész vagy félbehagyott rizsgombóc, egy falatnyi hal... és némi kóla illetve jeges tea, melyeket nagy szakértelemmel és gyomrot gyönyörködtető eleganciával - mások szemében valószínűleg istenkáromlóan - egybeöntött. Kész volt a rögtönzött mai koszt, már tudta hogy minden nap vissza fog ide jönni

Vendég

Ahogy az ajtó mellett ültem, halottam, ahogy valami nagyot koppan rajta. Felvontam szemöldökömet, és félre hajtott fejjel néztem a kilincset, de semmi.
~Mi lehetett ez?~ Gondoltam magamban, aztán láttam, hogy megmozdul a kilincs, de valaki befelé próbálja meg kinyitni. Halkan elkuncogtam magam. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen? Aztán harmadik próbálkozásra kinyílt az ajtó és egy piros homlokú, alacsony kislány lép be rajta. Bizonyára mikor neki csapódott az ajtónak első alkalommal, akkor beverte a fejét. Nagyon siethetett. Az illata, viszont kifejezetten jó, szóval kezdett érdekelni a kislány. Aztán látta hogy... mit csinál? Össze gyűjti a maradékokat.
~Megvan ez húzatva, vagy mi a frász...~ Aztán rájöttem, hogy biztos nincs szegénynek pénze. A még félig tele bögrémmel fölkeltem az asztalomtól, és leültem vele szemben.
-Vegyek neked valami rendes kaját?- Kérdeztem tőle mosolyogva, közben illatának zamatát ízlelgettem.
~Finom~ Nagyon kis szerencsétlen lányka, de már ekkor aranyosnak találtam.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 10, 2011 10:04 pm

Kaede most igazán az égben érezte magát, sok kis rizsgombóc, levestészta, csokoládé és még temérdek elképzelt ételkavalkád kellős közepén. Mondhatni terülj-terülj asztalkám kellős közepébe került és másra sem tudott gondolni mint az evésre. Noha elég szerény tempóban eszegetett, csipegetve, elvégre nem szokott ennyi ételhez. Ráadásul ez most nem valami összekuporgatott rágcsi volt, nem akarta hogy rövid ideig tartson. Annyira belefeledkezett, hogy nem vette észre ahogy elmennek mellette és őt nézik, még azt sem hogy valaki leül az asztal Kaedevel szemközti felére. Csak a hangját hallotta meg, igaz addig nem nézett fel míg néhány másodperc alatt megrágta szájában a falatot és le nem nyelte azt. Egy lányt látott meg és egy pillanatig elszorult a szíve amiért felébredt az álomvilágából, így hát irulva-pirulva lassan letette a kezében levő rizsgombócot a tálcára, próbálva megfogalmazni a választ, aminek persze semmi köze nem volt az idegen lány kérdéséhez
- É-én csak - dadogott - csak éhes voltam... ne-nem tudtam... nem tudtam hogy a tiéd...

Zavartan áttolta a tálcát a mosolygós lány oldalára és már el is hajolt egy pohárért ami a közelben volt és belenézett. Amit benne felismert el eddig nem tudta képzelni hogy meg szokják inni, sőt mi több azt sem tudta hogy a kérdésre a konkrétum az asztal másik oldalán ült. Kaede ismét bepöccent és azzal a filozófiával hogy ami pohárban van egy ebédlőben az iható is, felhúzta egy korttyal a pohár alján levő "fémeskés rőt lötyit". Igaza volt hogy meg lehet inni, méghozzá ízlelőbimbói sem tiltakoztak a dolog ellen, legalábbis az övéi aztán nem voltak egy puhány ínyencéi. Gyorsan letette a poharat ismét azon törve a fejét hogy ezt most miért is kóstolta meg, de hát baja nem lett belőle. Ha ezt többen is látták volna, akkor is valószínűleg csak a szemközti lány nézte volna Kaedet reménytelen elmebetegnek

Vendég

Mikor végre felocsúdott a lány, a kérdésem hallatán, hebegett habogott, minek hatására, fejem mellett megjelent egy vízcsepp. Persze hogy nem a kérdésemre válaszolt. Aztán meg áttolta elém a tálcát. Azt hitte, hogy az enyém. Még egy vízcsepp, és mikor a tálcával majdnem leverte a bögrémet, akkor kicsit ideges lettem. (Lüktető ér szimbólum.)
-Nem az enyém.- Mondtam neki nyugodtan, de már késő volt. Egy pohárból megitta a maradék innivalót, ami a szaga alapján vér volt.
~Na ennek sem kell félteni a gyomrát.~ Gondoltam magamban, és hangosan fölnevettem. Vissza toltam elé a tálcát.
-Nem az enyém. Nyugodtan edd meg, de ne vegyek neked valami normálisat?- A végén kicsit tagoltabban beszéltem, hogy eljusson szegény zavarodott tudatáig.

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 10, 2011 10:30 pm

Amint a lány megjegyezte hogy az étel nem az övé volt, félénken érte nyúlt és elkezdte visszafelé húzni, mint aki arra számít hogy bármikor meggondolhatja magát, elvégre nem akart illetlen lenni azzal hogy elveszi. Persze a hirtelen feltörő nevetéstől egy pillanatra elengedte a tálcát és össze húzódott a székében, de aztán lassan mégis összeszedte magát hogy folytassa. Most már nem ment ki rögtön másik fülén amit a lány mondott, így egy rizsgombócért nyúló keze megállt a levegőben és érdeklődve visszanézett rá, majd az ételre, majd pedig ismét őrá
- Normális? - billentette meg önkéntelenül a fejét - Milyen... milyen a normális?

Vendég

A vissza kérdezésén kissé meglepődtem. Ennek a lánynak, vagy nincs ki mind a négy kereke, vagy nagyon össze van zavarodva. Bele kortyolok az italomba, majd elmagyarázom neki.
-Tekintve, hogy ezek maradékok, már kihűltek és kiszáradtak.... A normális kaja pedig, na tippelj milyen?- Feleltem a kérdésre, egy szarkasztikus kérdéssel. Remélem megérti, és magától rájön a válaszra.
~Igazán szórakoztató egy lány.~Gondoltam magamban és elvigyorodtam, aminek hatására szemfogaim jól láthatóan megcsillantak, némi vérrel a végükön. Rossz szokás...

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 10, 2011 10:59 pm

Néhány pillanatig a lányra meredt ahogy az magyarázni kezdett, de ahogy közben az előtte levő étel minőségére tett megjegyzéseket, Kaede bután kezdte nézegetni a rizsgombócokat és megpiszkálta őket
- Ennek melegnek kellene lennie? - mondta ki hallhatóan a gondolatát ahogy most már evőpálcikájával túrta őket szét elgondolkodva, majd eszébe jutott az árvaház - Tényleg, ez régen meleg szokott lenni...
Kérdően nézett rá fel ismét, de most egy elég látványos vigyorral találta szemben magát, amitől megint csak összezavarodott. Néhány pillanatig csak bámulta az egyik véres szemfogat, aztán úgy elvörösödött mint egy rák. Nem tudta hogyan szóljon neki hogy közben meg ne sértse, így megint csak kissé dadogva kezdett bele
- Va-va-van ott valami... valami izé... ott a fogadon... - mutatott abba az irányba

Vendég

~Éééés kitalálta!~ Kiállottam fel magamban. Most jó kedvem van, és ez a lány még inkább fel vidít. Jót szórakozok a kis butácskán. Biztos nem is sejti, mekkora szerencséje van, hogy jó kedvemben botlott belém. De hogy ennyire félénk legyen valaki, az már igazán ritkaság számba megy. Aztán elvörösödik, és dadogva mutogat a fogamra. Lassan lenyalom, és érzem, hogy egy kis vér maradt rajta.
-Oh bocsi. Csak egy kis vér maradt rajta.- Aztán bele is ittam az italomba. Kíváncsi vagyok, milyen fajból származhat. Az már biztos, hogy nem vámpír. Ők nem ilyen szerencsétlenek, na meg a szaga sem olyan.
-Nah? Akkor kérsz, friss, meleg és szaftos rizs gombócot, friss sukiyaki szósszal, vagy esetleg sushit, vagy valami mást?- Oda vagyok a japán kajákért, ezért ezt kérdeztem tőle, de ha mást kér, akkor mást kap. Vajon honnan jöhetett?

Tárgy: Re: Ebédlő Szomb. Dec. 10, 2011 11:28 pm

Kaede némán pislogott néhány másodpercet, aztán tudomásul vette hogy akkor talán mégsem volt furcsa az iménti kóstolási ötlete. Elgondolkozva piszkálta meg a saját haját, hogy vajon azt is meglehet-e enni, de szerencsére gyorsan kirázta a fejéből, mert szerencsére ezt már tényleg elég nagy butaságnak gondolta. De nem tudta tovább folytatni kusza gondolatmenetét, mert az idegen lány most konkrétan megkérdezte hogy kér e valamit. Kaede a szája elé kapta kezeit megdöbbenésében, elég régen volt rá alkalom hogy egy diáktárs megkínálta valamivel, hiszen a régi iskolában ilyenre nem is volt példa. Feszülten próbálta mérlegelni a helyzetet, de a sukiyaki szósznál valamiért ismét elvesztette gondolatfonalát
- meleg onigiri sukiyaki szósszal... - motyogta lázasan - sushi... jaj de finom... igen, de nagyon finom lenne...

Vendég

Néztem a lányt, ahogy elkalandozik a figyelme. Nincs túlzottan tisztában a vámpír félékkel, ahogy elnézem, de hát mindegy. Ahogy végre eljutott a kérdésem hozzá, látszólag nem hallotta végig azt, és elkezdett hangosan gondolkodni. Szegény, olyan kis szétszórt.
~Vajon mitől válhatott ilyenné? Baleset?~ Gondoltam magamban, mert ennyire buta valaki, csak balesettől tud lenni, legalábbis én így hittem. Na de végre meghallottam mire is vágyik. Fel keltem a székemből, majd megdörgöltem a feje tetejét.
-Na végre, hogy kinyögted.- Sóhajtottam fel, majd elindultam a pulthoz. Ott kértem onigiri-t, sukiyaki szószt, és egy kis vegyes sushi-t. Magamnak, meg még egy kupa vért, és pár karika lazacos sushi-t. Kifizettem az ételeket, majd a két tálcával, vissza sétáltam az asztalunkhoz. Leraktam a lányelé az övét, és oda adtam neki egy tiszta pár evőpálcikát. Aztán megettem egy lazacos karikát. Aztán egy korty vér, és az első komoly kérdésem.
-Hogy hívnak?-

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 11, 2011 12:11 am

Kaede megrezzent a fejdörgöléstől és kissé hitetlenkedő pillantássokkal követték szemei ahogy az felkelt és a pulthoz ment, ahonnan nemsokára két tálca ennivalóval tért vissza. Kaede nagy meglepetésére egyiket az orra alá dugta, s néhány néma másodperc után elkerekedő szemekkel tolta félre az előtte levő tálcákat, hogy legyen helye az újnak. Most ismét csak elpirult ahogy az ételt nézte, a sokktól alig volt képes elvenni a tiszta evőpálcikákat, s utána még mindig csak nézte és nézte a tálcát. Aztán a lány szavai ébresztették fel
- Kaede - válaszolta kimondottan hamar, majd ahogy teljesen bekapcsolt, hozzá tette - köszönöm
Lecsapott a sushira a maga kapkodásmentes módján, ez sokkal finomabb volt mint a korábbi falatmaradék

Vendég

~Kaede. Illik egy ilyen félénk lányhoz.~ Gondoltam magamban, majd én is bemutatkoztam.
-Engem Falndre-nak hívnak. Szívesen.- Tettem hozzá, majd bedobtam még egy sushi karikát. Igaz hogy kristály vámpír vagyok, és a véren kívül semmi más nem táplál, de az ízét imádom. Mosolyogva néztem, ahogy Kaede falatozik. Igazán aranyos kislány, a maga szétszórt módján. Kifejezetten szimpatikus jószág. A név alapján japán származású, de azét rá kérdezek.
-Honnan jöttél?- Kérdeztem tőle, aztán bele kortyoltam a vérbe.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 11, 2011 12:38 am

- Kyōto - válaszolta amint lenyelt egy falatot, majd egy rizsgombócot szemelt ki magának. Tényleg meleg volt, sokkal finomabb mint hidegen. A régi iskolában még fizették az ebédjét, de hogy a rizsgombóc nem volt meleg az vitathatatlan tény volt. Ebben a pillanatban nehéz volt elképzelnie hogy az imént még csak maradékot evett, persze elismerte hogy az is nagyon finom volt még ha ez sokkal jobban is esett. Váratlanul egy pillanat szünetet tartott az evésben
- Téged ki hozott ide? - tette fel egy kérdést mielőtt még ráébredt volna hogy valóban feltett egy önálló kérdést. Amikor azonban felfogta, gyorsan visszatért a rizsgombóchoz

Vendég

~Ahogy gondoltam. Japán.~ Konstatáltam magamban a tényt, majd figyeltem tovább. Látszott rajta, hogy önmagán is megdöbbent, amiért maradékokat evett. De hát nem tehet róla. Nem volt pénze, és szerintem nincs hitelezés a konyhában, se s büfén. Aztán a kérdésére felszaladt a szemöldököm.
~Nofene. Ő is tud kérdezni, ha akar, bár kissé félre sikerült.~
-Hát a busz sofőr, de Londonból jöttem, ha erre gondoltál.- Mondtam neki, kis kuncogással az elején. Kezdi végre, kicsit össze szedni magát, és egyre jobban megkedvelem. Elég ritka, hogy valakit ilyen gyorsan megkedvelek, de őt nem lehet nem kedvelni. Túl aranyos.
-És te miért jöttél ebbe az iskolába?- Kérdeztem tőle, ha már itt tartunk. Mindenkinél van valami oka, hogy miért nem jár normális ember iskolába.

Tárgy: Re: Ebédlő Vas. Dec. 11, 2011 1:18 am

A London név felkeltette a figyelmét. Hallott a városról és tanult is róla, illetve még képeket is látott itt ott. Az igazat megvallva furcsának találta, ahogy nagyjából minden külföldi országot és nagyvárost, sok-sok más világok voltak számára mind. Vajon a Flandrehez hasonló lányok és fiú is mind Londonból jöttek, esetleg Párizsból vagy Los Angelesből? Nehéz lett volna megmondani, legalábbis Kaede számára
- Ide hoztak - válaszolta ismét kicsit félénken - mert itt jobb lesz nekem...