Ebédlő

Hamar megérkeztünk az ebédlőbe, Mizuki odarángatott a pulthoz, majd mondta, hogy kérjek valamit és ő kifizeti, no persze valamit arról is magyarázott, hogy muszáj ennem.
- Ah, Hugi. Rosszabb vagy mint édesanyánk - mondtam neki, majd rendeltem valamiféle levest, ami ehetőnek tűnt. Amint megkaptuk mindketten az ételt én szép lassan komótosan elkezdtem enni. Az adag mérete révén, hamar befejeztük mindketten, s Mizuki felugrott és elindult a Lu srác felé, rövidesen én is elindultam utána, majd megálltam mellette, amikor odaértem.

*Ma nem volt kedvem főzni ezért le mentem az ebédlőbe. Ma sokan voltak lent,de ez engem nem zavart. Sokaknak köszöntem vagy intettem, mert ismertük már egy mást. Ahogy mentem sorok között Miuis haladt szorosan mellettem a pulthoz ahol ki szolgáltak minket.
-Na nézzük kezdjük béka levessel gyík pástétommal, egy adag szült denevér szárnyal hozzá sült krumpli majd gyík pite. Utána ennél egy kis rizs gombócot sushival és gőteszemekkel. Miunak sushit és fal fejet kérek, de azokból nagyadaggal.
*A ki szolgáló hölgy aki már meg szokott engem mindenből gyorsan adot és hozzá vizet és üdítőt adott. Ezután üres helyet kerestem. Egyik asztalnál találtam is.
-Szia! Le ülhetek ide?
*Kérdeztem Tomokot, majd a válasza után ha engedte, hogy le üljek le tettem az ételt magamnak és Miunak is.

-Köszi és jó étvágyat.
*Mosolyogtam rá kedvesem. Miután le tettem az ételt magamnak és Miunak le ültem és bele szippantottam a levegőbe.
-Hmm csodás illatok. Egyébként én Hana Ikumi vagyok és a cicám pedig Miu.
*Ki nyújtottam a keze hátha kezet szeretne fogni, persze ha sérti a kesztyű akkor gyorsan le húzom.

-Én is örvendek névtelen lány.
*Kuncogtam kis vidámsággal majd végig néztem rajta.
-Majd virágos haj pántnak foglak hívni.
*Mosolyogtam barátságosan, hogy értse nem akartam meg sérteni.
-Most érkeztél az iskolába? Melyik tagozatra az elsőre vagy a másodikra?

*Próbáltam a névtelen lánnyal beszélgetni és közben enni is aztán valamiért el kezdte csapkodni az asztalt.
-Ááá a béka leves még egészen elemében van.
*Vidáman kezdtem enni a levest, de a lány egyre angosabb és hevesebb lett. Végül elesett és a földet kezdte verni.
-Na jó ez már furi. Talán tennem kéne valamit.
*Elő vettem a pálcámat és rá varázsoltam az Élő talajt amitől térdig be süllyed a földbe és csapdába esik. Talán így le nyugszik egy kissé, de ha még sem akkor az arcába öntök egy kis hideg vizet.
-Na jobban vagy már?
Kérdezem utána kérdőn nézve rá.

*Nem unatkoztam addig míg a lány el vesztette eszméletét. Míg ő őrjöngőt és meg ebédeltem Miuval. Aztán mikor el fogyott az enni való kértem volna még nasit, de a lány le higgadt és észméletlen volt.
-Na jó Miu a nasi későbbre marad.
*Miut sokkal nagyobbá és vadabbá változtattam majd a lányt ki szedtem a padlóból és Miu hátára téve elindultunk a gyengélkedő felé.
-Utálok nasi nélkül ebédelni.

/Gyengélkedő/

//Folytatás Amago Aya és Tochi Kusaru szobájából//

Kakaós palacsinta volt pont Tochi kedvence, szóval amikor meglátta a műanyag tányéron hozott tészta tartalmát, máris kivirult mosollyal nyúlt érte, mintha már vagy több napja nem evett volna, vagy egy kisgyerek nyúlna éppen az ajándék cukorkájáért. Ő nem törődött a japán etikettel, és nem várta meg, míg Aya átnyújtja neki a pálcikákat. Ő jobban szeretett inkább kézzel enni, hiszen így érezte hogy az étel az övé, és senki sem veheti el tőle. Aya egy szem mondata után mosolyogva látott neki ő is az ételnek, a reagálásra a társa pedig ne is számítson, hiszen már akkor megállt neki az idő, amikor megfogta a kezében lévő palacsintát. Nem tartott sokáig, míg bekebelezte az ételt, hiszen eleve éhes is volt, ami gyorsított a tempóján. Miután végeztek mind a ketten, Tochi körbenézett, majd odahajolt Aya füléhez, és súgott neki valamit.
-Nincsen a büfésen kívül most senki sem az ebédlőben. Megmutatod, hogy milyen képességeid vannak, mint tündérnek? Nagyon érdekel, hiszen mind a ketten más-más évszakot képviselünk, és ezzel együtt a képességeink is különböznek. A csillagképet képviselő alakváltásodat már reggel láttam, azonban nem elégszem meg ennyivel. Kíváncsi típus vagyok, de nagyon. Szabad? - kérdezi csillogó szemekkel, majd azért hozzá teszi -Ha te is megmutatod, akkor természetesen cserébe én is megmutatom, hogy milyen nagy hatalommal rendelkeznek az ősz tündérek képviselői. - valamiért nagyobb az érdeklődési vágya Aya iránt, mint más itt tanuló démonok iránt. Talán a szerelem válthatta ki azt is, hogy jobban figyel rá mint másokra? Talán azért van az, hogy senki más nem létezik a szemevilágának, csak Amago Aya két szép kék, csillogó szeme? Megeshet. Ha viszont ez igaz, akkor Tochi szeret szerelmesnek lenni, pontosabban minden egyes pillanatát élvezi.