Warg Linderoth szobája

Végig hallgattam azt a rengeteg filmet, amit felorrolt nekem, s bőségzavaromban egy kicsit elnevettem magam.
-Nem vagyok annyira romantikus film párti, a horror és vígjáték filmeket jobban szeretem. Tudom, elég furán hangzik a két véglet egy mondatban… horror … vígjáték… - Reméltem, hogy nem untatom a sok locsogásommal. – Azt hiszem a Másnaposok jó lesz, persze csak, ha neked is megfelel. Nem akarom rád erőltetni azt, amit én szeretnék.
Ha bele megy, elkezdjük nézni a filmet. Jól éreztem magam a társaságában, kellemes volt filmet nézni vele.
Ha nem, és inkább valami horrort szeretne nézni, akkor azt nézzünk.

// Bocs, elég gyenge lett ://

Csendben meghallgatom a válaszát, majd beleegyezek a filmbe.
- Helyezd magad kényelembe! - mondom, majd elindulok hogy előkeressem a filmet.
Amíg én keresgélek, ő elhelyezkedik az ágyon. Miután megtalálom a kívánt filmet, belerakom a lejátszóba és elindítom. Ezután mellé fekszek az ágyon és magamhoz ölelem.
- Még nem láttam ezt a filmet, de a fiatalokat hallottam, hogy azt mondják, nagyon jó.
Ezután oda bújok hozzá, a bal kezemmel(azzal öleltem át) a vállát simogatom, míg a másikkal a hasát cirógatom. Ha szól, hogy ezt nem szeretné, akkor természetesen abba hagyom.

Miközben én kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, addig ő berakta a filmet a lejátszóba, aztán mellém feküdt az ágyra, és átölelt.
-Én se láttam még. – Mondtam, közben ő közelebb bújt hozzám, és elkezdte simogatni az egyik kezével a vállamat, a másik kezével pedig a hasamat.
A fejemet a vállára hajtva hagyom, hisz ebben nem volt semmi rossz, ez alatt a film is elkezdődött.

Miután kényelmesen elhelyezkedtünk mindketten, elkezdődik a film. Továbbra is simogatom Yamát és nézem a filmet. A vicces jelenetekkor elmosolyodok, ha pedig valami igazán nevetségest látok, akkor felnevetek. Természetesen oda figyelek a nőre és ha észre veszem, hogy zavarja amit csinálok, akkor leállok.
Nagyjából a film felénél járunk, amikor az eszembe jut valami. Óvatosan elhúzódok tőle, majd felállok és kiszaladok az egyik szekrényemhez. Pár pillanat múlva vissza jövök egy nagy csomag pattogatott kukoricával.
- Remélem szereted! - szólalok meg vigyorogva, majd vissza fekszek hozzá. - Vegyél bátran!

A film vicces volt, és érdekes, de kevésbé élveztem volna egyedül. Így Warg mellett sokkal kellemesebb volt nézni, nevetni, élvezni a filmet. A film alatt simogatott továbbra is, ami nagyon jól esett, éreztem, hogy törődik velem.
Egyszer csak felállt, majd egy csomag pattogatott kukoricával tért vissza az ágyhoz.
-Van aki nem szereti? – Kérdeztem, egy nagy mosollyal. Miután újra mellettem ült az ágyon, kivettem egy szemet, és felé tartottam.
-Jó étvágyat! Bár ez nem túl laktató…

A kérdésén elmosolyodok, mivel igaza van. Még nem találkoztam olyannal, aki nem szerette volna a pattogatott kukoricát.
Miután vesz egy szemet és felém tartja, bekapom azt és megeszem. Ezután én is veszek egy szemet és én is megetetem őt. A továbbiakban viszont már nem etetjük egymást, végig nézzük a filmet és elfogyasztjuk a rágni valót. Amikor befejeződik a film, felé fordulok és megcsókolom.
- Most mit csináljunk? - kérdezem. - Esetleg lenne kedved itt aludni? De ha nem, akkor azt is megértem!

Elfogadta a felé nyújtott kukoricát, aztán ő is adott egyet nekem. Ezután csak néztük a filmet, és közben ettünk. Nagyon jó érzés volt mellette lenni, és így tv-zni, olyan hétköznapi, és normális volt. Teljesen más, mint démon kölköket oktatni, bár az is szórakoztató volt valamilyen értelemben.
Miután vége lett a filmnek felém fordult és megcsókolt.
-Hát nem is tudom, nem akarlak zavarni. De… nagyon szeretnék még több időt veled tölteni. Ezért ha nem zavar, hogy veled maradok éjszakára, akkor szívesen…

// Bocsi, hogy eddig tartott a válasz megírása, és bocs, hogy nem is lett jó :/ //

A válasza után gyengéden újra megcsókolom, majd megsimogatom az arcát.
- Még szép, hogy szeretném, ha itt maradnál. Nagyon örülnék, ha kettesben maradnánk!
Ezután magamhoz ölelem és szenvedélyesen megcsókolom.
- Felmész a szobádba a pizsamádért, vagy amiben aludni szoktál? Vagy ha gondolod, adhatok neked valamit a ruháim közül, bár azok kicsit nagyok rád. Mondjuk a te alvó ruhád biztos kényelmesebb lenne. Ha gondolod felkísérlek! - mondom, majd újra megcsókolom.

//Semmi gond, mostanság én se nagyon figyeltem az oldalt, de ez már változni fog! Ezentúl ne kérj bocsánatot ha későn írsz, vagy rosszat //

Kedvesen megcsókolt, majd megsimogatta az arcomat. Bár nyilvánvaló volt, hogy ha zavarnám, akkor nem ajánlotta volna fel, hogy aludjak ott, de úgy gondoltam, azért illik megkérdezni, hogy nem zavarok e.
-Ezzel nem vagy egyedül. – Alig hogy kimondtam, Warg magához ölelt, és szenvedélyesen megcsókolt. Szorosan átöleltem, és viszonoztam a csókot.
- Rendben, mindjárt lehozom, bár az is elég nagy. De nem kell elkísérned, pár perc, és itt vagyok. – Felálltam az ágyról, és kisiettem a szobából. Amint az ajtó becsukódott, felszaladtam az emeletre a szobámba a hálócuccomért, meg egy fogkeféért. A hálóruhám valójában egy nagy focimezből, és egy rövidnadrágból állt, bár utóbbi ki se látszott, mert a póló alja a combom közepéig leért. Miután összeszedtem a cuccom, elhagytam a szobámat, és visszamentem Warghoz.
-Visszajöttem. – Mondtam, miközben besétáltam a szobába.

Miután elhagyja Yama a szobám, nagyon gyorsan átöltözök. Egy boxer alsót veszek fel, illetve egy sötét pólót. Ezután nagyon gyorsan előkészítem az ágyat és bebújok a takaró alá. Amint az ágyban vagyok, Ő is megjelenik a "pizsamájában".
- Nagyon jól áll rajtad! - szólalok meg. - Gyere és bújj be ide mellém! Mit szeretnél csinálni? Már most aludjunk, vagy inkább beszélgessünk még egy kicsit? - kérdezem, majd ha az ágyban van, simogatni kezdem.

Amikor visszaértem Warg szobájába, már ő is átöltözött, és az ágyban feküdt. A bókjától egy kicsit elpirultam.
-Köszi. – Odamentem az ágyhoz, és bebújtam mellé. A takaró alatt jó meleg volt, Warg simogatása pedig nagyon jól esett.
-Nem tudom, neked mihez lenne kedved? – Kérdeztem, miközben a mellkasára hajtottam a fejem.

A kérdésén alaposan elgondolkozok.
- Nos, az az igazság, hogy nem tudom. Szeretnék veled lenni, nincs jelenleg más vágyam. Mivel itt vagy mellettem, ez megvalósult. Neked esetleg van valamilyen ötleted, hogy mit csináljunk? - kérdezem, miközben a fejét kezdem simogatni.
Olyan jó, hogy vele lehetek. Nagyon örülök, hogy az a csók, az első találkozásnál nem rontott el mindent. Remélem sokáig együtt leszek vele!

Jól esett, hogy neki az is elég volt, hogy velem lehetett. Nekem se volt ennél több vágyam, már régóta szerettem volna vele így együtt lenni és nem hittem volna, hogy ez meg is fog valósulni még egy – két évig. Nem voltam soha sem az a kezdeményezős fajta, és emiatt sokan hagytak a fenébe, mert attól féltek, hogy ha megpróbálnának közelebb kerülni hozzám, akkor visszautasítanám őket. Boldog voltam, hogy Warg nem keresett valaki mást magának, csak mert nem voltam valami nyomulós, vagy valami ilyesmi.
Miközben visszakérdezett, simogatni kezdte a fejemet.
Igazából lett volna ötletem, hogy mit is csinálhatnánk, de nem akartam elsietni a dolgot, így inkább nem hozakodtam elő vele, helyette kis kuncogás után elmondtam, ami hirtelen szembe jutott.
- Tudod, nem kicsit lepődtem meg, amikor először találkoztunk és csak úgy megcsókoltál. De jól esett, bár akkoriban világért sem mondtam volna.

A szavaira elpirulok. Ez a dolog kicsit kellemetlenül ér, de úgy néz ki "felelnem kell a tetteimért".
- Nos, ami azt illeti, még most sem tudom, miért csókoltalak meg akkor. Nem tudom mit akartam. Bár abban biztos vagyok, már akkor is nagyon tetszettél nekem! - ekkor ficánkolok egy kicsit és megcsókolom. - Szeretlek! - mondom, majd magamhoz ölelem és élvezem, hogy vele lehetek.

//Bocsi, ez gyenge lett :S //

//Az új kezdet//

Magányosan fekszek az ágyamban és a tévét bámulom, ami nincs bekapcsolva. Yama távozása igen mélyen ért. Azóta senkivel sem beszéltem, lényegében még a szobámból sem mozdultam ki. Azért néha átugrottam az irodába, csak hogy elintézzek néhány papírmunkát, de akkor sem a hagyományos úton közlekedtem, hanem a képességemet használtam.
Már kora délután van, de még mindig nem öltöztem fel, csak fekszek állig betakarózva. Csak egy boxer alsó és egy póló van rajtam, de mivel nem valószínű, hogy bárki is ide jönne, éppen ezért nem számít...

A tanáriban mondták, hogy ha az igazgatót nem találom az igazgatóiban akkor a szállásán meg fogom találni. Ezért hát oda mentem, de nem igazán voltam fel dobódva, hogy a szállásán kell zavarnom az igazgatót.
~Csak nyugalom Atsumi csak egy kis segítséget kérni jöttél semmi másért.
Be kopogtam és türelmesen vártam, hogy ki nyissa az ajtót.
~Remélem nem rosszkor zavarom.

Már lassan becsukódna a szemem és elaludnék, amikor kopogás zavar fel. Megdörzsölöm a szemem, majd felülök.
- Megyek! - szólok oda a kint lévőnek, majd felállok és az ajtóhoz sétálok.
- Ki az? - kérdem, miután kinyitottam az ajtót.
Egy fiatal lány volt az, valamelyik új diák. Meglehetősen csinoska... vonom le a következtetést egy gyors nézelődés után.

Türelmesen vártam és reméltem nem zavartam meg az igazgató pihenését. Kicsit meg rezzentem az ajtó felé közeledő démon aurától, de gyorsan össze szedtem magam mielőtt ki nyílt az ajtó.
-Jó napot Igazgató-kun! Chou Atsumi vagyok az új diák (meg hajlás). -El nézését kérem ha netán meg zavartam a pihenését. De még mivel új vagyok az iskolában, sem a környéket sem az óra rendemet sem a diák társaimat nem ismerem. Ehhez szerettem volna öntől segítséget kérni.

Miután kinyitom az ajtót, egy lányt pillantok meg. Csendben végig hallgatom a mondandóját, majd amikor befejezi, jelzem neki hogy jöjjön be. Miután bent van, leültetem az ágyra, majd én is leülök, kicsit távolabb mellette.
- Nos, a tanévet még nem kezdtük el, még kicsit messze vagyunk attól. Csak annyit tudok javasolni, hogy nézz körül a birtokon, keresd meg a kolit és költözz be. Utána pedig próbálj beilleszkedni a társaságba. Ne aggódj, menni fog a dolog, nagyon barátságos ez a hely!

Miután jelzett, hogy jöjjek be, be mentem, aztán mivel hellyel kínált le ültem. El mondta, hogy még nem kezdődött el a tanév és, hogy költözzek be a kollégiumba és utána próbáljak beilleszkedni.
-Köszönöm Warg-kun, de a kollégiumba már be költöztem. Ha valóban barátságos a hely akkor remélem az osztály társaim is azok lesznek.
Fel álltam és meg hajoltam.
-Köszönöm a segítséget Warg-kun. Elnézést, hogy zavartam.
Elindultam ki a szobájából és közben reménykedtem, hogy valóban barátságosak lesznek-e velem a többiek.

- Nos, eddig még nem hallottam panaszt a közösségre! Tehát ne aggódj, be tudsz majd illeszkedni! - erőltetek ki egy mosolyt.
- Ugyan, ez nem nevezhető segítségnek. Viszont ha bármi problémád van, amiben segíthetek, nyugodtan fordulj hozzám! - mondom, majd kikísérem az ajtón.
Amint elhagyta a szobám, vissza fekszek az ágyamba és szomorkodok tovább.

-Rendben és köszönöm Warg-kun.
Meg hajoltam és ki lépve a szobájából elindultam fel fedezni a környéket.
~Remélem az első akibe bele futok kedves lesz.
Egy kis parkot néztem ki a tanári szállótól így oda indultam

/Park/