An testvérek szobája

Tárgy: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 2:27 pm

Igazi lányos szobának nevezhető az An család két ikrének saját szobája, annak ellenére, hogy csak 50%-ban lakják lányok. A szobában két ágy található, egymástól talán némileg túlságosan is tartózkodóan nagy távolságban: a közelebbi Hiroé, míg a távolabbi Sayurié, és az előbbi tűnhet sokkal lányosabbnak a rajta található plüssöktől valami igencsak lányos színű ágyhuzattól. A szoba egyik felét szekrények teszik ki, ezeket középen egy két személynek is elég hosszú íróasztal választja ketté, amin helyet kapott egy számítógép is. A szekrényajtók egyikének nagy, egész alakos tükör található. A két ágy között nyílik az ajtó egy kis folyosóra, egy hűtő kapott helyet, valamint két másik ajtó, ami a fürdőszobába, illetve a mellékhelyiségbe vezetnek, praktikusan egymás mellett.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 2:58 pm

/An Hiro/

Nem voltak nagy elvárásai az új szobával kapcsolatban, nem azok után, hogy egyszer már voltak itt kipakolni a nehezebb dolgokat, mint a könyvek és a rádió, illetve a laptopja, amire úgy gondolta szüksége lesz itt. Most már csak az utolsó simítások maradtak, tehát a ruhák és a kisebb dolgok, amik egy körbe belefértek. Nem volt mobiltelefonja, a legutóbbit amit apu vett neki, Hiro kapta meg miután az övé eltört, elvégre addig sem volt benne családon kívüli telefonszám, az a kettő is felesleges volt.
Most egyedül nyitott be a helyiségbe, nem nagyon érdekelte még, hogy testvére miért fordult le valamelyik folyosón, ha egyáltalán nem tért le már odakint. De ha már egy ekkora helyen kell mostantól osztozkodnia vele, úgy döntött nagyobb érdeklődést fog abba fordítani, hogy mit fog itt művelni az orra alatt. Meg mert esküdni rá, hogy mindig volt valami cselszövés körülötte, a sunyi arcára volt írva, ezért is tartotta mindig fél szemét nyitva, mostantól pedig mindkettőt. Egy ikertestvér akarata ellenére is könnyebben olvasott a másikban, és viszont. De eddig ettől még nem igazán lettek barátok, ami ritka dolognak számított. Miért lett volna, ha rendszeresen zavarta az ostobaságaival? De annyira jó testvér volt, hogy mindig őszintén megmondta, hogy undorítóan öltözködik, akármennyire is kipofozta magát, hogy ne tűnjön fel másoknak mi fából is van faragva. Ha lánynak született volna, szívesen segítene, de így, keressen játszótársat a homokozóban, ha tippek kellenek, aztán nőjön fel.
Mindenesetre, most azzal törődött hogy az ágyára felhajított két böröndét felnyissa, s szerencsés rövidtívú egyedüllétét kihasználva gyorsan kikapkodja néhány magazinját, majd besufflálja a párnája alá. Aztán körbenézett, s lezártnak minősíthette az ügyet, nekiállva ruhái kipakolásának, hogy aztán a szekrényekbe tegye majd őket.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 4:31 pm

Már akkor igen imádnivalónak tartottam leendő szobánkat, mikor az első alkalommal megpillantottam azt a beköltözés során. Kicsi, mégis takaros volt, ráadásul az otthoni külön szoba helyett most együtt lehettem a nővéremmel is. Ez pedig a tökéletes alaklom volt arra, hogy új női trükköket lessek el öltözködés, sminkelés és minden más terén! Már előre dörzsölgettem aprócska kezeimet, ha arra gondoltam, mennyivel tökéletesíteni tudom majd a technikáimat húgi mellett. Már persze mindez csak akkor volt jó, ha megúszom, hogy agyonverjen, ami egyébként igencsak kedvelt viselkedés volt nála, és sajnos nálam jóval jobban tudott verekedni, még ha ez amúgy nem különösebben volt nagy kunszt, de az önvédelmet, mint opciót mindenesetre kizárta.
Éppen ezért döntöttem úgy, hogy most, mikor másodszor, immár ténylegesen beköltöztünk, külön úton indulok felfelé, mert reméltem, hogy ezzel sikerül elhúznom annyira érkezésemet, hogy ne legyen kedve ismét pofozkodnia valami mondvacsinált okkal. Mint például, hogy tudom, hova rakja a bugyijait. Könyörgöm, olyan régen volt már, hogy utoljára azok közül csentem, most már sokkal szebbek voltak nekem, semmint, hogy az övéit kelljen használnom! De hát Sayuri már csak ilyen volt, ha a fejébe vett valamit, akkor annak igen nehéz volt ellentmondani. És sajnos ő már elég régóta úgy gondolta, hogy egy fiúnak úgy kell öltöznie, mint valami szürke egérkének, mindenféle csodás szoknya, harisnya és egyéb gyönyörű apróságok nélkül.
Most is, ahogy haladtam, éreztem, hogy jó pár férfitekintet tapad rám a folyosókon, így kicsit lassítottam, és egyik kezemmel kicsit belepiszkáltam a hajamba. Tudtam, hogy a legtöbben élnek-halnak ezért a mozdulatért, márpedig ha tartósan itt fogok lakni, talán nem árt, ha akadnak néhányan, akik szívesen segítenek pár dologban. Aztán pár lépés után újra begyorsítottam, mivel kezdtem úgy megítélni, hogy Sayuri már eléggé kipakolt ahhoz, hogy most én is megkezdjem ezt. Pár forduló után meg is érkeztem az ajtóhoz, amit kopogtatás nélkül nyitottam ki, egészen hangtalanul. Húgi éppen bőröndjeivel volt elfoglalva, így saját táskáimat óvatosan lerakva, lábujjhegyen indultam meg felé. Sayuri az utolsó pillanatban fordult felém, de ezt a két lépésnyi távolságot igazán nem lehet nehéz áthidalni, gondoltam, és előre vetettem magam.
- Húgiiiii! - kiáltottam lelkesen, mint egy csatakiáltást, miközben testem elsodorta az övét a bőröndök tetejére.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 5:00 pm

Elgondolkodva emelte maga elé orchidea-szín hálóingjét, mintha úgy tűnt volna, gyűröttebb annál, mint ahogy elcsomagolási szokásai ezt megengedték volna. Nem szeretett elkiabálni semmit alaptalan következtetésekre építkezni, persze ez nem azt jelentette, hogy nem tett gyakran kivételt, főleg ha Hiroról volt szó. Megszimatolta a ruhadarabot, de nem volt rajta árulkodó szag, csak annyi amennyi otthon a levegőben egyébként is terjengett, de attól még megfoghatta valamelyikük, így viszont nem tudta megmondani. Viszont aput miért érdekelte volna ilyesmi? Vagy mint férfi, miért nem? Őszintén kinézte volna mindkettejükből, igen, nagyritkán még Hirobol is, aki nem játszhatta azt, ami nem volt. Egy férfinak a parfüm mögött akkor is férfi szaga van, ha nem hord férfi holmikat.
Valami megmozdult mögötte, s szeme sarkában is meglátott egy árnyékot, ami mintha fölébe próbált volna magasodni. Persze már késő volt szembeszállni az agresszióval, tulságosan másra koncentrált eddig, így bár nem meglepetten, de felkészületlenül érte a hullám, ami elsöpörte és az ágyra teremtette. Bátyja kicsit ránehezedett, egy pillanatig helyre is kellett hoznia egyensúlyi helyzetét, addig is összeszűkült szemhélyai mögűl nézett rá, átütően. A ruhájában ha más feküdt volna rajta, talán még örült is volna neki, de így nem, s egyébként sem volt az ölelkező hugica.
- Idióta!!! - kiabált az arcába, majd ugyanoda belé fejelt és elrugaszkodott, hogy most elrepíthesse magától és két lábra érkezhessen az ágy mellett, természetesen határozott tartásban.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 5:17 pm

Sayuri nem úgy tűnt, mintha különösebben örülne váratlanul rátörő testvéri szeretetemnek, sőt inkább afféle háromszoros apagyilkos tekintetet villantott rám. Persze kezdettől fogva sejtettem, hogy nem lesz túlságosan oda az ötletért, de egyszerűen meg kellett csinálnom. Elvégre próbálkozni szabad, nemde? Mindenesetre mikor kiabálása arcomba csapódott egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy nem volt túl jó ötlet. Ez az érzés csak tovább erősödött, mikor homlokát az enyémhez illesztette, a biztonság kedvéért fénysebességgel, én pedig egyensúlyom elveszítve estem hátra róla és az ágyról. Szerencsére sikerült lábra érkeznem, még ha kicsit kótyagosan is, két kezemet pedig égő homlokomhoz emeltem.
- Áu-áu-áu! - mondtam panaszos hangon, miközben kihúztam magam. - Ez nem volt szép húgi. Mondanám, hogy övön aluli volt, de nem akarok tippeket adni.
Most vettem csak észre a ruhát, amit az előbb annyira bámult, hogy észre sem vett, és kezdtem már érteni miért. Hol rejtegette ezt eddig előlem, csodálkoztam magamban, miközben érdeklődő tekintetem a ruhadarabra szegeztem.
- Micsoda cuki hálóing! - dicsértem meg dallamos hangon. - Hol vetted, húgi?

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 5:38 pm

Mondhatni zord diadalban fonta össze karjait, s végignézte ahogy Hiro összeszedte magát ellentámadásából, nem tudta sajnálni, ráadásul ő kezdte. Sajnos most sem tartott neki sokáig, ahogy azt sem, hogy rögtön kinézze magának azt ami nem hogy az övé nem volt, de nem is neki találták ki. Úgy gondolta, tovább bámul rá szó nélkül, de máshoz nem volt lehetősége szólni, beszélnie pedig néha neki is kellett.
- A boltból, de hacsak nem akarsz hazamenni... - hadd ne beszélje le róla - hát nézz körbe errefelé magad és ha már ott tartasz vegyél néhány inget és gatyát is a férfi részlegről. Hozzá kéne szoknod, nem gondolod?
Így vagy úgy, most közel kellett lennie vele és amilyen idétlenül hangzott, vigyáznia kellett rá, még felbátorítják és kiszúr magával. Testvéri kötelesség, vagymi.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 5:48 pm

Az történt amitől végig tartottam, és kissé elszontyolodtam a választól, majd megvontam a vállam.
- Hát akkor kénytelen leszek a tiédet viselni - mondtam úgy, mintha csak én hoznék áldozatot ezzel. Persze amellett sem mehettem el szó nélkül, hogy ingeket meg gatyákat ajánlgatott nekem, szokásos ellentmondást nem tűrő stílusában, fix ideáinak megfelelően. Olyan nehéz megérteni, hogy én annyira nem szeretek ilyeneket viselni, mint amennyire ő finom nőiesen viselkedni? Leggyakrabban egy akaratos gyerekre hasonlított a műsor, amit produkált, bár elsősorban ő vádolt ezzel engem.
- Rendben, feltétlenül, szerintem jól illenének a viselkedésedhez - közöltem vele kissé szemtelen hangon. - És ha már ott vagyok, nézek mellé egy maszkot is a családi pankrátornak.
Ezzel lezártnak tekintettem a témát, és megfordulva visszatértem a bőröndjeimhez, az ágyhoz cipelve őket, és tüntetőleg raktam fel az egyiket az ágyra, kicipzározva azt, majd hozzáláttam, hogy végigfussak a tartalmán. Elvégre, kinek hiányzott még egy pofozkodás, csak mert olyanokat pakolok ki, amik Sayurinak nem tetszenek?

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 6:02 pm

Most ténylegesen is bevetette a néma szemmelverés stílusát, persze érezte, hogy ezúttal nem sikerült olyan hatásosra és nem is azért fordított hátat neki, mert ne állta volna a tekintetét, mégha mondjuk eleve kerülte is. Ó, persze, neki esze ágában sem volt megérteni őt, akkor ő miért is akarta volna megpróbálni megérteni? Amúgy is idegesítő volt az öltözködési szokása, mindig azt juttatta eszébe, mennyire más lenne minden, ha bátyja is lánynak született volna. Elmehetne vele vásárolni, segíthetnének egymásnak a tükör előtt, nem ő lenne az, aki alig használ sminket és lehetne Hugi Hercegnő, aki felnézhet a nővérkéjére. De nem, akinek töke van, azzal nem fog ilyesmit tettetni, felejtse csak őt el! Most is azt hitte, semmi olyasmit nem mondott, ami fájt volna, de fene, utána sétált és mintha szokás szerint el akart volna menni mellette el innen, helyette egy gyors mozdulattal elkapta hátulról az ágyékát és egy jó nagyot szorított rajta, mielőtt elengedte volna.
- Ha tényleg fel mered próbálni, lefgközelebb kitépem és még akkor se leszel tőle nő!!! - tört ki belőle a férfigyilkos hiszti, s gyorsan elpislogta sértettsége könnyeit, amik legszívesebben kibuggyantak volna, ha engedi. Méghogy előtte legyen bőgő masina, ne nevettesse!

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 6:36 pm

Kezdtem azt hinni, hogy húgi nemcsak megtorlatlanul hagyja az ellene irányuló szavaimat, de egyenesen el is felejti őket, mikor megindult felém. Vagy talán csak a bőröndöm tartalmát akarja kikémlelni? Biztos bizonyítékot keresett valamilyen újabb makacs feltételezése alátámasztására, de nem akartam emiatt sietve bezárni a táskámat: mi van ha pont ezzel adok rá okot, hogy még jobban gyanakodjon? A kényes dolgokat egyébként is a legaljára pakoltam, így egyszerűen csak annyit kellett tennem, hogy nem pakolok ki teljesen, amíg kémlel. Gondolataim fonalát egy erős rántással vágták el, pontosabban Sayuri előadta a Diótörő családi változatát, én pedig kikerekedett szemekkel görnyedtem kétrét. Mikor elengedett, térdre estem, és magammal rántottam a bőröndömet is mélybe, aminek tartalma egyenesem rám borult. Ez igazán nem volt szép húzás a részéről, gondoltam magamban keserűen, és a fájdalom ezúttal jóval nehezebben akart múlni.
- Cs-csak vicceltem, baka! - mondtam szipogva, miközben igyekeztem erőt venni magamon, hogy ne kezdjek menten sírni. Néha Sayuri pályázhatott volna minden idők legrosszabb húgija címre. Belőlem is előtört a hiszti, azonban ez a sértettség hisztije volt. - Már régóta nem próbálom fel a haszontalan ruháidat! Nekem sokkal szebbek vannak, talán mert nekem van feminin ízlésem!
Dühösen, vöröslő szemekkel néztem rá, de egy pillanat múlva már megbántam, hogy ilyen csúnya dolgokat mondtam neki. De ha most bocsánatot kérek, akkor a végén még azt hiszi, hogy igaza volt. Jobb híján a földet kezdtem nézni, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy "játékszereim" is kiborultak a bőröndből, és több különböző formájú és méretű vibrátor: köztük több hagyományos műpénisz, anális golyók és egy forgófejes örömszerző hevertek szanaszét. Ezt már biztosan nem magyarázom ki, és itt helyben következni fog a kivégzés, konstatáltam magamban, majd elbúcsúztam rövid életemtől.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Szer. Dec. 31, 2014 7:36 pm

Ismét megállt győztesként, persze most elfordított fejjel, szemeit lehúnyva. De ez sem tartott sokáig, Hiro szavai ugyanis már az első mondatánál felnyomták a pumpát, annyira, hogy a másodikat és harmadikat már meg sem hallotta. Megropogtatta kezeit, majd megfogta őt hajánál fogva felhúzta, majd elengedvény egyszerűen ellökte magától, hadd essen hanyatt.
- Adok neked bakat, ha nem fogod vissza magad! - rikácsolta utána, egy pillanatra ismét elragadván a hév által.
Ahogy utána nézett megcsikorgatta fogait, de aztán nagyot sóhajtott és kifújt, túl szánalmasnak bizonyult a látvány, hogy ne sajnálja meg. Pár pillanat után lehajolt a kezét nyújtva, de hogy aztán ha elfogadta és éppen felúzta, váratlanul elengedte. Szeme ugyanis a földön heverő dolgokon akadt meg. Rájuk pislogott, majd leguggolt és közelebbről is szemügyre vette, hozzá képest meglepően nyugodtan. A dildőt vette fel, először és a golyósort, de ahogy felegyenesedett szemügyre venni őket elfehéredett, előbbit ugyanis erősen szuggesztiven fogta meg véletlenül, s nyikkanást hallatva eldobta. Hogy persze rögtön kitörjön
- HA MÁR NEM SZÜLETTÉL NŐNEK, AKARJ FÉRFI LENNI ÉS HASZNÁLD A TÖKÖDET!!! - rivallt rá kétszer olyan hangosan, mint a mai nap bármely eddigi percében, de ahelyett hogy lekevert volna neki, arcát szabad kezébe temette.
- Tűntesd el ezeket és meg ne lássam újra! Sosem hallgatsz rám, legalább ezegyszer térj észhez! Ezt meg elkobzom!
Értve a golyósorra, az egyébként leginkább unisex eszközre, melyet most megpörgetett.
- Csak térj észhez! - tette hozzá sokkal csendesebben, bár nem sokkal kevésbé megrovóbban.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Csüt. Jan. 01, 2015 1:26 pm

Pillanatokig fel sem fogtam, hogy mi történik, csak meglepődve tapasztaltam, hogy testem felemelkedik a földről, miközben a hajam tövénél olyan fájdalmat érzek, mintha valaki arra készülne, hogy gyökerestől kitépi a hajamat. Meglepve pillantottam fel a gyilkos tekintetű Sayurira, akinek keze furcsamód ki volt nyújtva a fejem felé. Valahogy ekkor kezdett bennem realizálódni szadista hajlamai és az én fura testhelyzetem közötti nem éppen kellemes összefüggés, de mielőtt felkészülhettem volna a becsapódásra, elengedett, és most nem éppen sikerült talpra érkeznem, ehelyett hátammal tapasztalhattam ki az ágy szélének keménységét. Igazából nem különösebben jutott el az agyamig, pontosan mit is kiabált utánam, de őt ismerve úgyis csak valami szokásos átkozódás vagy valamilyen szexista megjegyzés volt a férfias viselkedésről vagy valami hasonló hülyeségről. Biztos valami buta női magazinból szedte össze ezt a nagyon fontos tudást, és mint minden, ez is rögtön a rögeszméjévé vált.
Most viszont talán kicsit elszégyellte magát, mivel felém hajolva a kezét nyújtotta, amit csak pár pillanat múlva fogadtam el. Gyanúsan békülékeny gesztus volt ez, márpedig tartottam tőle, hogy valami újabb hülyesége miatt akar talpra segíteni. Például mert úgy gondolja, hogy a földön fekve nem lenne szép dolog félholtra vernie. Már kezdtem volna visszanyerni az egyensúlyom, amikor se szó, se beszéd elengedett, én pedig újra megtapasztalhattam az ágy szélének legrejtettebb zugait. Ha így haladunk, specialista leszek a kérdéskörben, próbáltam a jó oldalát nézni. Ahogy felpillantottam, legrosszabb rémálmom vált valóra: csakugyan játékszereimet bámulta, meglepő érdeklődéssel a szemében. De csak egy pillanatig tartott, majd elhajította - hé az a kedvencem volt! - majd hangosan újból kitört belőle a düh, ezer nap hevével. Ennek már a fele sem volt tréfa, én pedig sietve gömbölyödtem össze, két kezemmel nemesebb részemet védve, attól való félelmemben, hogy csakugyan beváltja nemrég tett ígéretét a kasztrálásomat illetően. Mikor a fizikai erőszak szerencsére elmaradt, kissé megkönnyebbülve pillantottam fel, csak, hogy kifusson a maradék szín is az arcomból. A golyóbissoromat el akarta kobozni! Ráadásul...
- Uh-uh - mondtam, mert nem jöttek ki szavak a számon. - S-sa-sajnálom, hogy anélkül vettem k-kölcsön, hogy megkérdeztem volna! V-vissza akartam adni! É-és kimostam, esküszöm!
Most, hogy ilyen csúnyán lebuktam, mérlegelni kezdtem, vajon milyen lehetőségeim vannak arra, hogy meglapuljak az ágy alatt és hány napot bírok ki víz nélkül.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Csüt. Jan. 01, 2015 1:57 pm

- ...? - emelte fel szemöldökét kérdőn, ahogy agykereikei berregve forogni kezdtek, s az eszközt vizsgálóan a szeme elé emelte, részleteket keresve rajta, melyekkel azonosíthatta az azonosítanivaló tényeket. Tényleg ismerősnek tűnt, vagyis hogy...? Ez túl magas volt neki, hogy felrobbanhasson, a vulkanikus magma helyett a kürtő alatt fagyott hidrogén kezdett gyűlni inkább, s eme hideg nyugalommal szorosan megfogta a speciális gyöngysor végét, s zord lendülettel Hiro arca felé lendítette, majd a másik irányból, s újra, újra, megint újra, még újra, csak azért is újra, aztán újra, gyorsabban újra, még gyorsabban újra, a cséphadaró pedig működésbe lépett. Mikor végre abbahagyta, komoran nyugtázta hogy majd sósavval fogja lefertőtleníteni. Azzal megfordult és elindult az ajtó felé, ami a folyosóra vezetett.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Csüt. Jan. 01, 2015 2:19 pm

Próbáltam bűnbánó képet vágni, elvégre Sayurinál semmi más nem működött, csak ez és a bizakodás abban, hogy akkor esetleg megkíméli az életem. Most közelről vizsgálta meg az eszközt, én pedig ráeszméltem, hogy elsőre talán nem jött rá, honnan is sikerült azt megszereznem. Reménykedtem, hogy az önvallomás enyhítő körülmény lesz, de úgy tűnik magam pecsételtem meg ezzel a sorsomat. Ám ahhoz képest egészen nyugodtnak tűnt Sayuri, és én csak most kezdtem igazán félni. Amelyik kutya nem ugat, az bizony harapni fog, jutott el az agyamig, és még jobban ráhelyeztem oltalmazó kezeimet érzékeny kis mogyoróimra. A csapás azonban máshonnan érkezett, és a gyöngysor arcomba talált. Egyszer, kétszer, háromszor, sokszor. Égető, csípő érzést hagyott maga után, de túlságosan féltem ahhoz, hogy összehúzzam magam, ehelyett próbáltam tűrni a fájdalmat, hátha így hamarabb lenyugszik. Becsuktam a szemem és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem sebzi fel az arcomat. Aztán egyszercsak nem érkezett új ütés és csak az arcomban lüktető fájdalmat éreztem, ami bizonyára teljesen vörös volt mostanra. Furcsamód most nem éreztem a szemembe gyűlő könnyeket, helyette Sayurit kezdtem keresni, aki megindult az ajtó felé. Így nem mehet ki, azzal a kezében! Nagy nehezen feltápászkodtam, és kissé kótyagosan, fájó arccal megindultam felé.
- V-várj, húgi! - szóltam utána erőtlenül. - A...azt ne vidd magaddal!
Valami forrót éreztem végigfolyni az arcomon és az orromból jött. Hüvelyujjammal megpróbáltam megtörölni, de furcsán meleg volt. Magam elé emeltem az ujjam, és ahogy ránéztem, pillanatokig el sem hittem: az én vérem volt az. Szédülni kezdtem, hirtelen forgott velem a világ.
- Húgi, ne - ennyit bírtam kipréselni magamból, mielőtt minden elsötétült.

Tárgy: Re: An testvérek szobája Csüt. Jan. 01, 2015 2:49 pm

Ó kérlelés, ezzel ugyan hogy is tudta elérni a célját, hogy visszamenjen? Hát esze ágában sem volt, miután így szégyenbe hozta, mindegy hogy ki előtt. Mostantól ténylegesen el fogja zárni a dolgait, túl sokáig bízta őket Hiro jóindulatára, tolvajt bizalommal nem lehet leszoktatni a seftelésről, az már biztos. Úgy gondolta, levegőt szívni egy jó alkalom lesz a körbenézésre, szerencsétlenségére azonban ebben megakadályozta túlságosan nagy szíve. Mert hát megállt megnézni a puffanást, amit hallott, így hát a most földön heverő, maszatos képű bátyját rögtön kiszúrta. Ha csak egyszerűen kiütötte volna, nem foglalkozott volna vele, s bár így sem volt maguk fajtának veszélyes eset, ennyire azért nem akart elmenni, ezt nem nevelésnek hívták már.
- Hogy veled mindig csak a baj van...
Sóhajtott, s visszaindult Hiro ágyához, lesöpörte róla az ott maradt cuccait és aztán felnyalábolta, hogy oda fektethesse. Ilyenkor bezzeg nem volt annyira nehéz, mint amikor rajta forgolódott. Mindegy, most inkább a fürdőbe sietett és lévén tudta, hogy itt nem rendes csapivíz folyik a csapból, benedvesített egy törülközőt és visszavitte. Az ágy tetejére ölt, ott ölébe vonta fejét és kicsit oldalra fordítva, megtörölgette az arcát, az orra vérét itatgatva. Miért nem tudott néha lábon maradni amikor pont el kellett volna látnia magát?

» Mia szobája
» Rin és Alice szobája
» Hayate szobája
» Iwa Makiko Szobája
» Clayton szobája