Warg Linderoth, Igazgatóúr

Név: Warg Linderoth
Nem: Férfi
Kor: 28
Faj: Vérfarkas
Jellem: Magába forduló, szigorú egyéniség. Nem tűri el a tiszteletlenséget, mindenkitől a legjobbat várja el.
Szexuális beállítottság: heteró
Küllem: Hosszú fekete haja van, néha szemüveget visel, de valójában tökéletes a látása. Szinte mindig öltönyösen öltözködik, nagyon ritkán vesz fel kényelmesebb ruhákat.

Előtörténet:

28 évvel ezelőtt születtem a világra, egy svéd városban, ami a Sigtuna nevet viseli magán. Az apám és az anyám, mindketten Vérfarkasok. Az apám, Anders tanárként dolgozott, míg az anyám, Hana Lundin Óvónőként. Testvérem nincs, egyedüli gyerek vagyok.
Nagyon jó gyerekkorom volt, egy gondos, szerető családban. A helyi általános iskolába jártam, ahol rengeteg barátot szereztem magamnak, illetve itt találtam rá életem első szerelmére. Sofia nagyon kedves lány volt, nagyon sokat sétáltunk együtt. A szabadidőnket főleg a vár romoknál töltöttük el. Az egyik ilyen alkalomnál történt meg az első csók is. Szinte pontosan emlékszem az egészre. Ahogy az ajkaink egybe forrtak. Azonban ez a szerelem csak az általános iskola végéig tartott. Sofia Stockholmban tanult tovább, én pedig maradtam a szülővárosomban.
A középiskola lényegében eseménytelenül zajlott. Azt már eldöntöttem, hogy tanárként szeretném folytatni a tanulmányaimat, csak a szakot nem tudtam eldönteni. A suliban nagyon jól ment a testnevelés és az informatika. Végül ezekből is érettségiztem a legjobban.
Majd jött a főiskola. Testnevelés és Informatika szakos tanárnak tanultam. Nagyon jó tanuló voltam, de az emberek már elhúzódtak tőlem. Voltak akik féltek tőlem, voltak akiknek a kisugárzásom nem tetszett. Így hát többször is összetűzésbe kerültem a „nagyfiúkkal”. Viszont ha verekedésre került a sor, akkor mindig én maradtam utoljára állva. Éppen ezért kellett eltöltenem egy estét a rendőrségen. Elmentem az egyik barátom zenekarának a koncertjére, ahova követett az egyik kölyök. Már a koncerten is próbált rávenni, hogy verekedjünk, de a zene jobban érdekelt. Őt viszont kitessékelték. A koncert után megismertem Kristin-t, a banda basszusgitárosát. Békésen elbeszélgettem vele, majd hirtelen kitalálta, hogy menjünk fel hozzá. Természetesen benne voltam a dologban, csak hát a kölyök kint várt. Alig léptünk ki az ajtón, félre lökte Kristin-t, csak hogy nekem ugorhasson. Azonban nagyon csúnyán végezte a szerencsétlen. Egyenesen beleugrott az öklömbe. A kölyök elájult, én pedig elmentem Kristin-nel. Viszont még a lakásánál lekapcsoltak a rendőrök. Nem bántam meg az esetet, mert másnap egy csodás éjszakát töltöttem el az új barátnőmmel. Az az éjszaka...
Ezután teljesen máshogy kezeltek az iskolában. Mindenki engem dicsőített, amiért leütöttem azt a srácot. Állítólag már elég sok embert megvert, mivel féltek a bandájától. Amikor meghallottam, hogy valamilyen bandája van, tudtam mi fog következni. Egy hét múlva be is következett amire számítottam. Suli után hatan vártak az utcán. Viszont arra nem számítottak, hogy én erősebb vagyok. Ez már kezdett nekem is gyanús lenni. Hogy vagyok képes ennyi emberrel elbánni? Az ütéseiket szinte meg sem éreztem. Ekkor beszélgettek el velem a szüleim. A fél iskolát meg kellett vernem, hogy elárulják, én egy Vérfarkas vagyok. Először csak viccnek találtam az egészet, de amikor megláttam a szüleim valódi külsejét, elborzadtam. Az első gondolatom az volt, hogy nem lehetek egy szörnyeteg. Ha ezt megtudja Kristin, biztos elhagy. Azonban, mint kiderült a barátnőmnek is volt egy titka.
Miután megtudtam az igazságot, eltávolodtam az emberektől. Nagyon sokat veszekedtem Kristin-nel. A lány már azt tervezte, hogy szakít velem, amikor elmondtam neki az igazat magamról. Egy cseppet sem lepődött meg. Azt mondta, érezte a kisugárzásomból, én más vagyok mint a többi pasi a környéken. Ekkor tudtam meg, hogy ő egy vámpír. Nem értettem az egészet, de amikor átalakult, kezdtem felfogni a dolgokat. Ő tanította meg nekem, hogy mik is vagyunk valójában, és hogy hol a helyünk a világban.
Ezen az éjszakán alakultam át először a valódi alakomba. Amikor Kristin megmutatta, hogy nézek ki a tükörben elborzadtam. Egy szörnyeteg vagyok valójában, nem pedig ember. Kristin ekkor hozzám bújt és megcsókolt. Azon az éjszakán a valódi alakunkban szeretkeztünk. Ilyen élményben még sohasem volt részem. Azt sem tudtam hol vagyok és mit csinálok. Az ösztöneim vezettek, olyan volt, mintha csak külső szemlélő lennék.
Sajnos soha többé nem élhettem át újra ezt az érzést. Kristin egy új játszótársat talált magának. Egy orosz cserediák volt az. Nem tudtam, hogy miért jobb nálam, ezért az egyik éjszaka követni kezdtem őket. Ez az Ivan nevezetű alak is egy vámpír volt. Talán éppen ezért alakultam át. Olyan gyorsan ugrottam oda hozzájuk, hogy észre sem vették. Mire Ivan megfordult, arcon csaptam. Viszont állta az ütésemet. Ő volt az első, aki nem esett össze az ütésemtől. Ezután hatalmas verekedésbe kezdtünk. Én voltam a gyengébb, de nem adtam fel.
Ivan megszúrt valamivel. Nem tudtam, hogy mivel, de életemben először fájdalmat éreztem. Valamilyen tű lehetett, de ez nem biztos. Ettől a sérüléstől borult el az agyam. Valósággal őrjöngésbe kezdtem. Csak annyit vettem észre, hogy Ivan leszállt rólam, azt nem, hogy Kristin próbált meg minket szétválasztani. Ahogy talpra ugrottam megütöttem a vámpírt. Az egyik ütésem áthatolt a testén, viszont valamiben megakadt. Nem tudtam pontosan meghatározni, hogy mi lehetett az. Valójában Kristin volt az. Ahogy átnyúltam Ivan testén, a karmaimat belevájtam a lány torkába.
Azon az éjszakán két vámpírral végeztem. Nem ez volt a célom, de a valódi természetemnek köszönhetően ez lett belőle. Azóta van a testemben egy ezüst tű, hogy emlékezzek erre a dologra. A hullákat egy zsákba pakoltam, majd vízbe dobtam azokat. Senkinek sem meséltem erről a dologról, még a szüleimnek sem.
A főiskolát magányosan fejeztem be. A régi vidámságom elszállt, teljesen megváltoztam. Az egyik helyi iskolában még állást is kaptam volna, de nem vállaltam el. Helyette elhagytam Sigtuna-t és úgy kezdtem el élni, ahogy a szörnyetegek. A vadonban, távol a civilizációtól. Az emberi alakomat nem is vettem fel ezalatt az idő alatt. Nagyon gyakran nyers húst ettem, a helyi állatokra vadásztam.
Nem tudom pontosan hány évig tartott ez. Annyira emlékszek, hogy megkeresett egy nő, aki egy iskolához keresett egy igazgatót. Nem tudtam, hogy miért pont engem keresett fel, mivel nincs meg a kellő végzettségem hozzá. Azonban amikor elmesélte, hogy mi is lesz ez valójában, elvállaltam az állást.
Senki sem tudta, hogy mi okozta ezt a hirtelen változást. Egyesek szerint a nő tetszett meg, mások azt mondták, hogy kidühöngtem magam. Azonban az igazság az volt, hogy ezzel akartam vezekelni a bűneim miatt. Ezen kívül segíteni akarok a többi démonnak, nehogy hasonló hibát kövessenek el.

Üdv, Igazgató úr!

Ismét ELFOGADOM az előtörténeted! Írj karakterlapot és mehet a játék.