Rikka-chan szobája~

Egy takaros kis szoba, ami úgy néz ki, hogy nem fogom leírni, mert hosszú idő XD Leírása ITT található. ^^

[A 2. hely magam mellett még szalonképes - nem harapok, perverz vagyok, be lehet mellém költözni, csak egy PM-be kerül! Meg egy ismerkedős játékba.. ]

Felmásztam a lépcsőkön pont ahogy az első évben is tettem.
~ Ez akkor sem lett rövidebb
Gondoltam kissé cinikusan.Összeszedtem magam és végigsétáltam a folyosón és néztem hova is van kiírva a nevem.Sehol.
-Na szépen vagyunk...még szobám sincs...
Céltalanul sétálgattam még majd észrevettem Rikka nevét az egyik ajtón.
~Na ő már itt van? Beköszönök neki és ha már ott vagyok megkérdem elszállásol-e pár napra.
Odamentem az ajtóhoz.Bekopogtam.Semmi mozgás.Megfogtam a kilincset és benyitottam.
-Öm...szia kislány rég láttalak.
Mondtam majd szétnéztem a szobában.

Egy unalmas nap. Ugyanolyan, mint a többi.
Vagyis, majdnem ugyanolyan.. leszámítva azt, hogy körülbelül most kezdődött el az év, az emberek most költözködnek be. Bár, én nem találtam meg Kyo szobáját, hogy beköszönjek.. kár..
Én viszont már előre foglalt szobába érkezhettem. A berendezés, a szobaszám se változott semmit. Kicsit poros volt, de ez majd megoldom. Szépen lefagyasztom a berendezést, és nem jön elő az allergia. Voilá!
Épp az ajtó mögött kezdek el takarítani - a szokványos kis alul öltözött cselédruha stílusban, hisz nem hagyhatom, hogy minden poros legyen, a jég meg nem mindig megoldás - mikor kopognak.
Nem igazán törődöm vele, ám mikor hallom, hogy benyitnak, morcosan egyenesedek fel.
~ Ki lehet az ilyenkor? Agyonütöm. -.-
Ám egy ismerős, szeretetteljes hangot hallok meg. A szívem meglágyul, a könnyem megered, és visítva fordítok hátat, majd ugrok előre. Arra azonban valószínűleg nem számítottam a nagy hévben, hogy előttem az ajtó van...
Puffanva érek földet, és ahogy becsapom az ajtót az ugrásom lendületével, vörösen, könnyes szemmel bámulok az előttem álló srácra.
- Szia.. Kyo... T---T

Keresem Rikkát amikor egy hangosabb visításra lettem figyelmes majd egy puffanásra. A következő pillanatban láttam hogy Rikka a földön ülve könnyes szemmel néz rám.Eldobtam a csomagjaim és odaugrottam hozzá.Odahajoltam és üdvözlés képen megcsókoltam úgy ahogy régen először tettem.Ugyanolyan mélyen és érzékien.Ezután felsegítettem a földről és magamhoz öleltem.
-Lenne egy kicsit érdekes kérdésem tőled-néztem a szemébe-be tudnál fogadni pár napra? Vagy simán beköltözhetnék hozzád? Mert tudod nem találtam sehol a szobámat.
Közben leporoltam a ruháját, és amikor a fenekéhez értem rácsaptam egyet.