Ikumi:
- Rendben van, Ikumi - mosolyogtam rá, miközben szememben még mindig ott csillogtam a könnyek. - Szívesen tanítalak téged.
Próbáltam erősnek mutatkozni, és kitöröltem a könnyeket a szememből, illetve az arcomról egy zsebkendő segítéségével. Hibáztam, de még mekkorát, azonban nem hagyom, hogy ez eltántorítson. Az utolsó éveim az állandó küzdelemről szóltak, és bár most megbotlottam, nem hagyhattam mindezt veszendőbe menni. Segíteni tudok majd Sayokón is, ha eljön az ideje, döntöttem el. Ikumi egy arcra puszival búcsúzott, amibe picit belepirultam. Cicája, Miu is odajött búcsúzni - micsoda okos macska! - és ő is puszit adott a maga állati módján. Mikor megszólalt, őszintén meglepődtem, méghozzá annyira, hogy válaszolni nem tudtam. Miu gazdija hívására ki is sietett, de az ajtóból még elköszönt. Összeszedve magamat felálltam, majd kulcsra zártam az ajtót, és elmentem letusolni.
- A tesztek! - kiáltottam fel a zuhanyrózsa alatt. Teljesen kiment a fejemből, hogy befejezzük őket. Aztán újból eszembe jutott valami. - Yui! Kami-sama, máris elkéstem!
Sietve fejeztem be a tevékenységem, és már el is siettem Yui szobája felé, persze csak miután tiszta ruhákba öltözködtem.
Kluzgor:
Az út eseménytelenül és csendesen telt el az iskoláig. Örültem neki, mert igazán volt mit átgondolnom. Kluzor felajánlotta, hogy végignézzem a képeket az úton, de nem igazán voltam olyan hangulatban, így udvariasan elutasítottam a felajánlást. Mikor megérkeztünk az iskolába, a szálló felé indultam, figyelve az elhaladó vidám diákokat. Ezt már igazán szerettem, és széles mosoly húzódott az arcomra az úton. Hamar eltelt a gyaloglás, és aztán lakrészem ajtaja előtt találtuk magunkat.
- Kluzgor, köszönöm, hogy körbevezettél - mondtam neki, miközben a kulcscsomómmal babráltam. - Igazán kedves volt tőled, és a sok jó program is. Az órád szívesen meglátogatom, amint alkalom nyílik rá.
Sikerült elbányásznom a kulcsot, amit aztán a zárba dugtam és elforgattam, majd hátrafordultam Kluzgor felé.