Miura Mari szobája

*Csendesen követtem a tanárnőt, de néha rá mosolyogtam Sayokora mikor egy pillanatra el bizonytalanodott.
-Ne aggódj semmi rossz nem fog történni.
*Miu persze kicsit izgatott lett ahogy én is. Soha nem jártam még a tanárok szállójánál és meg lepet, hogy elég ki halt a hely. Mikor elértük Mari sensej szobáját le tettem Miut, hogy körbe nézzen egy pillanatig majd ahogy nyílt az ajtó rögtön be is rohant. Én is be léptem utána el néztem ahogy a sensei kicsit meg viccelte magát a kulccsal.
-Úgy látszik nem csak én vagyok feledékeny.
*Kuncogtam aztán szét néztem és elég átlagos szobának találtam.
~Ez nem olyan mint az én szobám. Az enyém jobban hasonlít egy boszi szobához, ez pedig inkább emberi szoba.
-Én kérek frissítőt.
*Feleltem majd láttam, hogy Miu be mászik a szekrénybe majd nyomban ki is mászott az asztali fiókból egy melltartóval a szájában.
-Nem nem Miu azt tedd légyszí vissza, most vendégségben vagyunk.
*Miu hallgatott rám én pedig le néztem a földre.
-Őő sensei le vehetem a csizmámat?
*Kérdeztem és ha le vehettem akkor le húztam őket gyorsan és térdig érő zokniban voltam már helyette. A süvegem és a köpenyem is levettem, hogy ne verjek le semmit velük.

*Engedélyt nem kaptam, de még is levettem a csizmáimat. Nem lett volna jó ha össze koszolom a padlót. Egy köszönőmmel fogadtam el az üdítőt, de mielőtt bele ittam volna ezért rá néztem a sensejre.
-Kér hetek egy kis tálkát is?
*Nem akartam meg zavarni semmit, csak gondoltam az én szomjazó Miumra is aki már vissza tette a fehér neműt a helyére. De még mindig ott kötött ki ahol éppen lenni akart. Egyszer még a senseij táskájából is ki bújt pedig előtte az ágy alatt rohangált.
-Kélek cicuskám viselkedj. Tudom kíváncsi fáncsi vagy, de most légy jó cica. 
*Miu egy nyávogással jelezte, hogy rendben van é pedig megint csak nézhettem ahogy a senseit el bűvölte Sayoko szemei.
~Most jobb ha csendben maradok, de később meg kérdezem a senseit, hogy tanítana nekem varázslatokat.

*Nem kaptam tálat így varázsoltam egyet Miunak és öntöttem neki egy kis üdítőt. Miu hálásan ivott ahogy én is aztán láthattam ahogy a sensei meg csókolja a barátnőmet. Nem először láttam ilyet, de olyat igen, hogy egy tanár a diákot csókolt meg az új volt nekem. Vörösödve néztem őket. Azt nem tudtam én kapok-e, de azt tudtam, hogy ha sensei nem akarná, hogy itt legyek nem hív fel engem is. Persze kicsit féltékeny voltam hiszen kezdet rémleni, hogy mikor Sayoko egyszer rosszul lett akkor nagyon meg szerettem őt és ezért szerettem volna vele több időt el tölteni.

*Csak figyeltem őket pirulva és némileg féltékenyen. Aztán a sensei mondta nem csak üljek egyedül. Kicsit fel derültem, hogy még sem kell el mennem és a kesztyűimet le véve oda mentem hozzájuk. Ők ismét csókolózni kezdtek én pedig elsőnek barátnőmet öleltem át gyengéden hátulról. Nem akartam, hogy hirtelen zaklatott legyen ezért finoman meg pusziltam a nyakát. Kezeimmel finoman simítottam végig a mellkasát amennyire hozzá fértem. Miközben ők csókolóztak kicsit meg néztem a sensej arcát és reméltem majd én is kapok tőle pár csókot.

*Sayoko nyakát csókolgattam amikor Mari sensei felém jött. Száját meg pillantva meg dobbant a szívem. Az ő csókja még idegen és bűnös volt, főleg, hogy ő tanár volt. De ez tette annyira izgalmassá és pont ezért vágytam is rá. Mikor közelebb ért az arcomhoz mohon rá csókoltam és nyelvemmel hevesen simogatni kezdtem a nyelvét és mikor Sayoko kicsusszant kettőnk közül akkor át is öleltem. Szememet be csukva élveztem a csókban, hogy minél tovább tartson. Mikor kissé el szakadunk én kezdek közeledni hozzá, mert néha nem érem be eggyel. Eközben Miu pedig el foglalja magát egy gombolyaggal amit ki tudja hol talált.

-Kérem nyugodtan tegezzen.
*Mosolyogtam el a dicséretén aztán egyet értően bólintottam. Mire elindultunk Sayoko felé ő már le vette a cipőjét és a zoknit és úgy ült az ágyon. Nem lepet meg, hogy Mari sensei Sayoko kezeit a ruhája alá rejtette, bár úgy volt, hogy inkább együtt kényeztetjük. De sebaj gondoltam addig majd én játszok egy kicsit vele. Sayoko mögé ülve ismét meg csókoltam a nyakát majd lassan kezeimmel finoman végig simítva a testén próbáltam fokozni a hő mérsékletét. Már emlékeztem rá, hogy régen majd nem el jutottunk eddig, de arra már nem, hogy miért nem valósítottuk meg. Talán csak a betegsége miatt, de ezt most csak tippelni tudtam miközben kezeimmel simogattam és a puszikal elindultam kicsit fel felé a nyakán.

-Csak lazulj el Sayoko.
*Próbáltam segíteni és meg nyugtatni, de ő csak ki tőrt.
-De fontos vagy Sayoko. Tudom, hogy mostanában nem tudtunk egy kevés időt sem együtt tölteni és hidd el sajnálom.
*Próbáltam neki mondani, de ő már ki viharzót. Csendben rá néztem Mari sensejre és csak búskomoran tudtam ki nyögni a szavakat.
-Bocsánat ez az én hibám is. Nagyon buta vagyok és feledékeny. Mostanában annyi érzelem változáson mentem át, hogy ő róla is meg feledkeztem pedig nagyon szerettem.

*Halottam a tanárnő kérését. De az, hogy ott sír a sarokban a legszomorúbb látvány volt mind fölött. Oda mentem hozzá és le térdelve meg öleltem.
-Ne tessék sírni az nem jó. Sayokot biztosan meg tudjuk majd békíteni. Őt sajnos nehéz meg közelíteni engem is csak lassan fogadott el. Tudom, hogy nehéz el fogadni, ha valaki nem szeret minket. Nekem is nehéz volt, de volt aki végül meg szeretett. Tessék tovább próbálkozni és mosolyogni, mert a szomorú arca nem oylan szép mint a mosolya.