Aichi Tomoko szobája

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Szer. Jún. 20, 2012 1:41 pm

-Hát ha szeretnéd. Mondjuk elég meleg van már, hogy végre nyár van én is le veszem.
*Le vettem a ruhám, de egy bugyit azért hagytam magamon.
-Na gyere ide édes kis szívem.
*Kuncogtam majd magamhoz öleltem és ismét csókolni kezdtem száját majd a nyakát miközben egyik kezemmel a hátát a másikkal lábát simogattam.
~Csak le ne támadjam hirtelen, most biztosan nem örülne neki.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

- Ő... én... hát... - szabadkozott maga sem tudta, hogy mire, de arra nem számított, hogy Ikumi követni fogja a példáját - b-biztos jó ötlet?
Nem tudta, hogy Ikumi küzdött a csábítás ellen, mindössze azt látta, hogy a szándékai valószínűleg továbbra is túl jártak Tomokoén, ami azért elég kényelmetlen volt számára
- Édes kis szívecskéd - pirult el meghatódva, a szavak hatására egy pillanatra elfeledve a kétségeit
Ezután sem ellenkezett az újabb csókok és simogatás ellen, azonban ő maga mindössze az előbbieket viszonozta, tartása pedig kissé görcsössé vált. Nemsokára már nem érezte a melegséget a testében és a szíve sem akart kiugrani a helyéről, szemeit pedig kinyitotta és a plafont kezdte bámulni. Nem érezte magát rosszul, sem pedig kimondottan jól, mintha megrekedt volna a közömbösségben, ami frusztráló érzés volt

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Szer. Jún. 20, 2012 5:08 pm

*Tomoko hagyta magát csókolgatni és simogatni. Keveset viszonzott ami nem feledtette velem, hogy ő biztosan nem szeretne ennél tovább menni.
-Igen az vagy :3.
*Lassan puszilgattam tovább és nem merészkedtem tovább.
-Mi az rosszul érzed magad.
*kérdeztem mikor furcsa lett.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

- Nem... - vágta rá, aztán mégis kiegészítette - vagy nem tudom...
Nehezen ment ez az egész, mármint az hogy megpróbáljon rájönni, tulajdonképpen mi is volt a legnagyobb baj. De nem tudta, egyszerűen olyan volt, mintha csak úgy kikapcsolt volna a fejében valami, nem volt kedve semmihez. Kicsit fáradtnak is érezte magát
- Nem szeretnél inkább aludni? - kérdezte, mert más nem jutott most az eszébe

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Szer. Jún. 20, 2012 5:43 pm

-Ó el fáradtál?
*Néztem rá kedvesen.
-ha szeretnél aludni akkor természetesen én is alszom. Nem foglak zavarni ha szeretnél aludhatsz a karjaimban is.
*Kicsit meg simogattam a buksiját és jó éjt puszit adtam neki.
-Jó éjt aludj jól.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

- I-igen, akkor jó - sóhajtott megkönnyebbülten, majd az ágy szélére kúszott - de először helyre kellene rakni mindent, gyere le
Azzal lemászott az ágyról és visszabújt a hálóingbe, majd a párnákat és a takarót kezdte el összeszedni a padlóról. Ha Ikumi közben lejött, akkor szép sorjában mindent felpakolt az ágyra és végül megigazgatta. Amikor készen volt, körbe nézett
- Menj fel te először - mondta, nem igazán akart a fal felőli szélen feküdni, hátha álmában rá találna fordulni, akkor pedig már inkább lökje le

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Szer. Jún. 20, 2012 6:11 pm

-Rendben van.
*Le másztam az ágyról és fel vettem a háló ruhám. majd segíttem neki vissza pakolni. Fel mentem az ágyra ahogy ő kérte.
-Na jó fent vagyok. Gyere te is akkor, mert különben nem fogok aludni.
~Már ha tudok. Kicsit még izgatott vagyok.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Amikor Ikumi végre elhelyezkedett, Tomoko még vetet néhány pillantást a szobára, majd lekapcsolta a villanyt. Kikerülgette az útban levő tárgyakat, majd felmászott az ágyra és eltűnt a takaró alatt. Odabújt Ikumihoz és kibújtatta fejét a takaró alól, hogy azért a párnán legyen

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Szer. Jún. 20, 2012 6:46 pm

*Hamarosan a takaró alatt voltam és a fejemet a párnán pihentettem. Tomokot néztem egy ideig és tűnődtem rajta kicsit.
-Szeretnéd ha közben magamhoz öleljelek?
*Kérdeztem és ha szerette volna meg öleltem. Ha nem szeretett volna beszélgetni akkor hamar elaludtam.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Tomokonak nem igazán ment az elalvás, mindössze mozdulatlan volt és próbált számolni valamiket, de nem sikerült a dolog. Ikumi sem aludt még, nemsokára pedig megszólította. Tomoko nem válaszolt, azonban átfordult a másik oldalára és lassan Ikumihoz hátrált, ami nagyjából egy igennel ért fel. A szoba átellenes oldalát bámulta, ahol az ablakon át ki lehetett látni az égre, noha viszonylag felhős volt, így csillagokat nem láthatott

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Csüt. Jún. 21, 2012 3:45 pm

*Magamhoz öleltem, de nem volt beszéd téma. így lassan le csillapodtam és elaludtam. Álmomban kicsit simogattam néha Tomokot mintha arról álmodoztam volna, hogy éppen kényeztettem. HaTomoko kicsit fel emeli a fejét Miu szempárját ami éppen kissé világit láthatja amint a cica az ágyon helyezkedett el a gazdája közelében majd össze gömbölyödik és el alszik.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Már kicsit jobban érezte magát a gyengéd karok között, noha még mindig ébren volt, amikor Ikumi néhány perccel később már elaludt. Valami egyszer csak átmászott a lábán, s Ikumi cicáját félte felfedezni, ahogy a gazdája közelébe telepedett le. Bosszúsan tette vissza a fejét a párnára és csak sokára tudott elaludni

Talán hajnali 3 óra lehetett, amikor Tomoko felébredt, s egy fél órás mozdulatlan fekvést követően bebizonyosodott, hogy képtelen visszaaludni. Ikuminak vele ellentétben nem voltak alvási zavarai, így hát könnyen kislisszant a mostanra enyhült öleléséből. Éhesnek érezte magát, így hát a letakart ételekhez lopakodott és halkan pusztítani kezdte őket. Mire végzett már elmúlt négy óra, s a tegnapi maradék felének hűlt helyét hagyta csak. Ikumi még mindig nem ébredezett, ezért átöltözött az iskolai ruhájába, kinyitotta az ajtót, majd kiment és becsukta maga után (de nem zárta vissza). Szerette volna kiszellőztetni a tegnapi zűrt a fejéből, mielőtt nyolckor megkezdődik a tanítás

//Ha szeretnél, akkor utánam jöhetsz a parkba. Ha nem, akkor köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Pént. Jún. 22, 2012 9:13 pm

*Mikor el ébredtem Tomooko nem volt sehol sem. Egy üzenet sem várt így kissé el szomórodttam. Kicsit kitakarítottamaszobát iszen nemakartam kupit hagyni majd átvettem a boszi ruhám. Miu régen ébren volt már hiszen körbe körbe mászkált a szobában. Már unatkozott és haza akart menni. Ennek ideje is volt már.
Kedves Tomoko köszönöm a szép estét puszil Ikumi.
*Hagytam meg üzenetben a polcán majd el hagytam Miuval a szobáját.

/Ikumi szobája/

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Vas. Feb. 16, 2014 9:54 pm

Momo mindvégig ügyelt rá, hogy az ide úton szorosan kövesse a lányt, nehogy az egérutat nyerhessen. Ugyan Tomoko hátrapillantásaiból ítélve reménykedett ebben, szerencsére nem volt nehéz tartani az iramot az alacsonyabb lánnyal, valószínűleg akkor se, ha az minden erejét beleadva szaladni kezd. Kicsit szomorkásan bandukolt csupán előtte, és Momo akkor nagy kényszert érzett arra, hogy hátulról átölelje és elmondja neki, az egész csak azért volt, hogy jobban megismerhesse. Persze valahogy vissza tudta fogni magát, bár némileg kellemetlen ízt hagyott a szájában a dolog. Mindenesetre remélte, hogy hamarosan sikerül tisztázniuk ezt a kérdést. A lány mindenesetre maga elé engedte, és bizalmatlan zárkózott be utána. Momo belépve mintha egy másik világba érkezett volna: mindent elborítottak az animés és videojátékos poszterek, CD-k, DVD-k, mangák minden mennyiségben. Tátott szájjal nézett körbe, sose gondolta volna, hogy ezekből ennyi létezhet egyáltalán. Mivel ő mindig mászott vagy sportolt szabadidejében, igen korlátozott volt az ismerete ilyen téren, alig pár népszerű mangát olvasott csak el és nem is igazán kötötte le. Igaz ez jó pár évvel ezelőtt volt. A házigazdájára ügyet sem vetve odalépett a mangáspolchoz, és találomra kihúzott egy számot alulról, és kinyitotta a közepén. Arca enyhén kipirosodott, amint meglátta a jelentet, amint két fiatal lány egymáson átellenes irányba feküdve éppen egyszerre szerzett örömet egymásnak. Cicaarcot felvéve fordult Tomoko felé.
- Szóval érdekel a dolog, Tomoko-chan? - kérdezte huncut hangon, és várta a lány reakcióját.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Már akkor rájött, hogy nem kellett volna vacakolnia az ajtózárással, amikor megfordult és észrevette, hogy Momo már az egyik sokat olvasott képregényét turkálta ki polcának tartalma közűl. Túlságosan is megijedt ahhoz, hogy időben eszébe jusson mellé teleportálni és megakadályozni abban, hogy beleolvasson a képes "ablakokba". Idegesen tépett a hajába és a lány arckifejezésétől csak még jobban megijedt. Ekkor jött rá, hogy ott követte el a legnagyobb hibát, hogy nem azt könyörögte ki, hogy az étkezőben kelljen meghívnia enni. Eleinte elfehéredett, melyet a paradicsomarc követett és arcának tenyereibe temetése, annyira nem érdekelte eddig senkit a polca, hogy teljesen megfeledkezett a veszélyeiről. Szemeit ellepték a könnyek, ostobának érezte magát, jogosan, hisz ki más hibája lett volna, hogy mindig lehetett valamivel zsarolni...?
- Üh... uny... - motyogta elpityeredve, nem tudta hogyan kezdje a rimánkodást - k-kérem... a-az nem a Se-senpainak való... n-ne bántson... k-kérem szépen...
A földre csuklott w-ülésbe, aztán arcra borult és fejét fogva áztatta a padlót, eltörött a mécses, elfogytak az összefüggő szavak.
- S... s-segítség... n-nem akartam... Görcs... ühü...

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Vas. Feb. 16, 2014 10:27 pm

Momo döbbenten figyelte azt, ahogy a lány elsírta magát, majd rimánkodni próbált és a földre csúszott, könnyei pedig foltot hagytak a padlón. Ekkor már valamiféle érhetetlen módon összefűzött szavakat mormolt csak, és ebben a pillanatban Momo szörnyen érezte magát. Nem ezt akarta, nem így kellett volna történnie. A mangát hanyagul a polcra hajította, és egyetlen nagy ugrással a lánynál termett, majd féltérdre ereszkedett előtte, és megpróbálta átölelni, hogy megvigasztalja.
- Csss, ne sírj - suttogta halkan, mint az a lány neki annak idején. - Tomoko-chan, nem akarlak bántani, hidd el kérlek. Csss.
Mikor a lány sírása kicsit alább hagyott, megpróbálta kiegyenesíteni, és segíteni kicsit letörölni a könnyeit.
- Momo-senpai nem akar bántani. Igazából... tetsz...sz.... - akadt meg, mikor rájött, hogy nem feltétlenül volt a legjobb ötlet ilyenkor szinte szó szerint ajtóstól rontani a házba. - Szerettem volna veled kicsit jobban megismerkedni, és erre kerestem indokot. Momo nem bánt senkit, főleg ilyen aranyos lányokat nem! Ne sírj!
Mind e mellé őszintén bűnbánó tekintettel nézett a lányra, remélve, hogy meg tud még bocsátani neki. Miközben tovább csitítgatta, farkával is megpróbálta átölelni, hátha ezzel jobban kiengesztelheti.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

És megint túl sok mindennel telt meg az elméje, rossz és jó dolgokkal egyaránt, de nem tudta őket rendezni, csak összezavarták és kínozták. Bizonyosan sok perc telt el, mindvégig pityergett és olyan volt ezúttal, mint valami rongybaba: könnyű, erőtlen, önálló mozgásra képtelen. Lassan, inkább fáradtságból kezdett végül csillapodni, s ráébredni arra hol is volt és milyen szavak hangzottak el az elmúlt percekben, melyek valódiak is voltak, nem pedig emlékek. Valaki tartotta, érezte maga körül a karjait és arcát a ruháján, orra pedig egy mosópor, öblítő és parfüm keverékéből összeállt illatot szimatolt ki. Már megint mibe keverte bele magát? Aki nem piszkálta, vagy használta ki éppen, arra valahogy mindig sikerült a frászt hoznia, de végül semmi sem maradt sosem sínen, mindennek vége lett, a jó dolgok hamissá váltak. Hallotta a szavait, bocsánatkérőnek tűntek, de nem értette, a nyakára csupán az iménti események hullottak megint rá, csak azok forogtak a fejében. Ernyedt volt tartása és csak pislogott ázott szemeivel maga elé fáradtan, mindig... mindennel... csak a baj...
- N-ne mondja el... - suttogta magának - n-nem akartam r-rosszat... i-ilyen vagyok... n-ne bántson...

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Vas. Feb. 16, 2014 11:04 pm

Mikor alábbhagyott Tomoko sírása, Momo már kezdett reménykedni, hogy sikerrel járt, de akkor a lány újra rázendített az ismert mantrára. Tanácstalanul ölelte csendesen a rimánkodó lányt és arra gondolt, ő tudná mit kell ilyenkor tenni. De sajnos Momo nem volt ő, tudománya úgy látszik csak ennyi ideig tartott. Most már viszont nem volt kihátrálási lehetőség, fájdalmat okozott másnak, és neki kellett rendbe hoznia, a dolgot, bárhogy is tegye. Talán túl hamar beszéltem túl sokat? Mindenesetre valami mást kellett megpróbálnia, így változtatott a fogáson, felemelte a lányt, és az ágyhoz vitte, ahol úgy rendezte el, hogy az ölébe üljön, háttal a mellkasa felé. Így ölelte át és csendesen ölelte, miközben hajára fújta a levegőt.
-Minden rendben - nyugtatgatta bizonyos időközönként. - Momo-senpai nyem bánt.

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Egy idő után elhallgatott és csak pislogott inkább, muszáj volt átgondolnia mindent. Mostanában egyre rosszabban kezdelte a körülötte folyó eseményeket, még akkor is, ha semmi köze nem volt hozzájuk. Túl sok dolgot vett magára és túl sok mindenre figyelt kényszerűen, de ugyanakkor túl sokat csalódott, túl sok sérelem érte és az nem lehetett igaz, hogy minden az ő hibája lett volna. Nem, őt nem értették meg, őt nem akarták megérteni és ezért az az ő saruk volt, csakis az övék. Most pedig nem is értette mi történ miért, ehelyett elveszítette a fejét és meg sem erőltette magát úgy igazán átgondolni a dolgokat. Túl Görcs volt és túl nagy Tökfej, muszáj volt összeszednie magát egy kicsit.
- E-elnézést... - kezdett mocorogni, mikor sikerült újra felfognia a környezetét, s hogy hol is volt tulajdonképpen.
Elfordította fejét, hogy lássa az arcát annak, aki a karjai közt tartotta, de végül nem lepődött meg. Azt viszont nem tudta, hogy nem e veszítette el a fejét és kezdett tombolni már megint.
- H... uny... én... - próbált valamit mondani neki, kényelmetlenül érezte magát - n-nem akartam ezt csinálni... I-inkább... n-nem azt mondta Senpai, h-hogy éhes...?

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Vas. Feb. 16, 2014 11:42 pm

Momo csendben ült tovább, lassan elhagyva a halk nyugtatást és már kezdett attól félni, hogy Tomokoval valami súlyos baj történt, méghozzá az ő hibája miatt. Éppen azon gondolkozott, hogy ideje elveszíteni a fejét, kétségbe esni és hazarohanni, de akkor mi értelme lett volna tovább élni? Hogy kudarca tudatában tegye mindezt? Bár egy macskadémonnak igen nehéz volt öngyilkosságot elkövetnie, csak az lenne az egyetlen út, ami innen kivezet. Biztos talál rá módot, morfondírozott, de szerencsére szuicid gondolatainak véget vetett a lány lassú eszmélése. Momo annyira megörült, hogy a gondolataiból azonnal távoztak a korábbi, szokatlanul sötét motívumok. Néha hülyeségeken gondolkozom, gondolta egyszer. Biztos van erre a furcsaságra is egy szép irodalmi szó, de hát az sosem tartozott a kedvencei közé.
- Semmi gond, Aichi-chan - mondta megkönnyebbülve, arra gondolva, hogy éppen neki kéne bocsánatot kérnie. Amikor a lány felajánlotta az ételt, tudta, hogy egyetlen választása van: ha visszautasítja, talán megint előtör belőle az előbbi.
- Megértelek, nya, nyugodj meg - mondta apogeletikusan, mielőtt még belekezdett volna az érdemi válaszba. - Igen, Aichi-chan, nyagyon éhes vagyok. Nya, kilyukad a gyomrom!

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

- J-jó... jövök mindjárt - mondta kicsit kábán és kikászálódott a helyéről, majd megtörülgette az arcát.
Ő megígérte, hogy nem árulja be a tanároknak, ő pedig hogy cserébe ad neki valamit enni a szobában és mivel már itt voltak, muszáj volt megtennie a maga részét és valahogy kitalálni, hogy simítsa el a képregénye dolgát is. Körbenézett, majd lassú léptekkel elindult a szekrénye felé, néha félénken kapva oldalra tekintetét, hogy lássa a lány mit is csinált. Eléggé rosszul érezte magát, hogy valaki előtt elfogta a sírhatnék és átkozta magát emiatt, már anélkül is elég piszkálnivalót aggatott magára előtte. Sajnos nem igazán volt nála dugi elemózsia, így hát a szekrényhez érve gyorsan besurrant és magára csukta. Onnan már zavartalanul felszívódhatott, remélve hogy amíg a városban lesz egy-két percet, Momo nem fog utána szaglászni. De ha mégis, nem tehetett más, semmi ennivaló nem volt a szobájában, ezért is teleportálta magát az egyik hipermarketbe, hogy összeszedjen valamit. Könyvecskéje máris a kezében termett, sosem hagyta magára, de így szükség volt egy bevásárlókosárra is, mert kellett a szabad kéz. Gyorsan belerámolt némi hűtött sushi szettet, evőpálcikát, szójaszószt és egy sakés üveget is, azzal a szándékkal, hogy az talán megvásárolhatja titoktartását. Végül szerzett két kis poharat, egy fémbögrét és egy elektromos melegítőt, majd az egyik elhagyatott sarokba sietett és köddé vált, hogy újra a szekrényében bukkanjon fel. Furcsa belépő lehetett a bevásárlókosárral a kezében, s aggódva nézett körbe, de... nem volt mit tenni, jobb ötlete nem volt a bevett lopásnál. Szótlanul kisétált a bútorból és a padlóra ereszkedve nekiállt kipakolni a dolgokat, szorongva pislogva Momo felé.
- Üh... uny, e-ezek jók lesznek, u-ugye? - kérdezte, mert muszáj volt mondania valamit, már csak illendőségből is.

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Hétf. Feb. 17, 2014 9:56 am

Momo mozdulatlanul ült, miközben a lány feltápászkodott, és szemeit dörzsölgetve indult meg a szekrények felé. Kissé megdöntött fejjel, értetlenül pislogva figyelte, ahogy Tomoko fogta magát, résnyire nyitotta a szekrényajtót és gyorsan el is tűnt odabent.
- Nya? - pislogott még erősebben. A dugikaját a szerkényben tartani... zseniális ötlet volt! Mégis, ki keresné ott? Talán érdemes lesz alkalmaznia a dolgot neki is a jövőben. Mindenesetre, amíg a lány távol volt, Momo ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy folytassa az ominózus manga átlapozását. Füleit hegyezve állt fel, és óvatosan odalopakodott a polchoz, leemelve a korábban elég sokszor elolvasott művet, és óvatosan lapozni kezdte. A rajzok gyönyörűen kivitelezettek voltak, a különböző pózok között pedig akadt jó néhány, aminél kissé jobban az arcába szökött a vér. ~I-ilyet is lehet?~ pislogott újra a rajzra, majd amikor eszébe jutott, hogy az idő véges, gyorsan továbblapozott. Éppen a végére ért, amikor újra motoszkálást hallott a szekrényből - jó sok ideig eltartott a dolog. Momo sietve dobta vissza a helyére a mangát, majd egyetlen ugrással az ágynál termett, és visszaült. Amikor az ajtó kinyílt, még gondja volt rá, hogy a lepedő ráncait is elsimítsa. Amit viszont látott... a lány egy bevásárlókocsival tért vissza! Ennek egy egész bevásárlóközpont van a szekrényében? Ide kell költöznie! Remélte, halaspult is akad közte! És húspult, nyami! A lány végül félénken megkérdezte, ezek jók lesznek-e, így Momo felállt, hogy jobban megszemlélje a felhozatalt.
- Sushi, nya... és sake? - vette szemügyre az üveget, majd ismét cicaarcot felvéve ugrott egy aprót ujjongva. - Sake, sake!
Apja kifejezetten ügyelt rá, hogy csak ünnepi alkalmakkor ihasson és akkor is keveset, Momo pedig jó kislány módjára meg sem próbálkozott az illegális beszerzéssel. Persze apja a fiúktól is állandóan védte, amit mondjuk nem is volt nehéz betartania.
- Nyagyon nyami, nyehehe - mondta vidáman a lánynak. - Kezdhetünk is akár enni?

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Kifújt némi, eddig feszülten magában tartott levegőt és kicsit könnyedebbre vette tartását. Jó jelnek vélte a lány reakcióját, ha nem találta volna meg a magazint, s saket nem is hozta volna, amolyan ütőkártya volt és általában magának szerezte be ritkásan. Gyorsan odahúzta a kisasztalt, rápakolgatva a dolgokat, majd a melegítőt a lábához közeli konnektorba dugta - egész jó ötletnek találta az eszköz beszerzését. Az ujjongó Momora sandított, de addig nem szólalt meg, míg végül meg nem kapta a szót egy kérdéssel. Megfogta a sakes üveget és rábámult.
- D-de csak akkor adok... - motyorogta maga elé - h-ha senkinek nem mondja el a-a dolgaimat... se-semmi közük hozzá!
Nem nézett fel, inkább teletöltötte a fémbögrét sakeval, majd azt a melegítőre tette. Tolvaj szokásai ugyan nem voltak veszélytelenek, de ugyanakkor kifizetődőek, hogy fenntarthassa magát és persze életmódját is. A diszkréció pedig része volt ennek. Tehát gyorsan elépakolt, egy pár evőpálcával és a szójaszósszal egyetemben, s várakozón figyelte, mikor kóstolja meg. Ő maga semmihez nem nyúlt, egyedül a saket tartotta fél szemmel, nehogy túlmelegítse.
- I-itadakimasu...? - buggyant ki belőle aztán bizonytalanul.

Tárgy: Re: Aichi Tomoko szobája Hétf. Feb. 17, 2014 10:43 pm

Momo ebben a pillanatban önző módon az evésen kívül semmi másra nem tudott gondolni. Sok mindent szeretett, de az evés igen előkelő helyen szerepelt rajta, és úgy tudta, ez a macskadémonoknál természetes. Legalábbis gyerekkorában is mindig azon ment a legnagyobb harc, ki eszi meg az étel utolsó falatjait. Türelmesen várt, amíg a lány előkészíti a dolgokat, de végig az asztal körül sertepertélt, és mindjárt úgy érezte, kicsordul a szájából a nyál.
- Nyem mondom el, nya! - fogadkozott, behúzva egy képzeletbeli cipzárt a szája előtt. - Momo-senpai nyem árulkodik!
A lány egy fémbögrében melegíteni kezdte a fincsi alkoholt, miközben minden más készen állt már az elfogyasztásra. Ekkor már ő is leült az asztalhoz, és ott volt minden fogyasztásra készen.
- Itadakimasunya! - mondta Momo is vidáman, és a pálcikával felvette az egyik sushiszeletet, megmártotta a szószban, majd a szájához emelve hirtelen gyorsasággal nyelte el a sötétség. A teste enyhén megremegett az íztől, ő pedig elégedetten sóhajtott fel. - Nyagyon jó!
A következő szeletért nyúlt, majd az azt következőért, persze elkerülve a habzsolást, ami igen nagy illetlenség lett volna azért. Mindenesetre jóízűen ette az ételt.
- Aichi-chan nyem eszik? - kérdezte, majd vidáman hozzátette. - Csak nyem mérgezett, nya? Együtt jobb enni!

Hozzászólások száma : 316 Join date : 2012. Feb. 17.

Talán kicsit könnyen ment, vagy pedig a gyengéjével sikerült megfogni a hangulatát? Annyira most mégsem tűnt fontosnak, inkább tovább ácsorgott az asztalnál, míg Momo az ágy szélén ülve belekezdett az ebédjébe. Tűnődve billentette balra fejét, még ha nem is viselkedett húsdarálóként, a lány attól függetlenül valamiféle haspárti lehetett, vagy csak az említett gyomra volt feneketlen. Mindenesetre pihentető látványt nyújtott, nem nagyon emlékeztette Tomokot a korábbi "ötpercre" és így az ő agya is valamiképpen témát tudott váltani. A kérdésre ocsúdott fel, s összerándult a felvetésre. Még hogy megmérgezzen valakit, ha még arról sem voltak elképzelései, hogyan tudjon visszavágni az általános csipkelődéseknek az iskolában!
A könnyed unszolásra azért csak megdörgölte csuklóját és körbenézett, majd felnyitott egy tubus wasabi pasztát és kis golyókat gyúrt belőle. Végül pálcikáért nyúlt és a szájába pakolt egy keveset. Meleg érzés járta át torkát és gyomrát, ahogy lenyelte az ízletesen erős falatot, s egy tonhalas darabkát rágcsált el utána lassan, ráérősen. Mikor az ital jónak tűnt, letérdelt és kikapcsolta a melegítőt, a kis pohárkákba töltve tartalmából, s kérdőn sandított rá Momora. Először nem akart szólni, valahogy nem érezte úgy, hogy lett volna miért, de aztán meggondolta magát.
- N-nem én csináltam, d-de azért jól választottam...? - nézett végig a megfogyatkozott ebéden, majd megint csak a poharakon állapodott meg tekintete.

» Iwa Makiko Szobája
» Angela szobája
» Kuroshiro Tomoko
» Dracon szobája
» Mia szobája