Akaki Kaede szobálya

Gondoltam beugrom Shinahoz, hátha van kedve kicsit szórakozni, de nem volt a szobájában. Lett volna pár tippem, hogy hol lehet. Vagyis hogy épp mit csinál. Túl jól ismertem már őt. Végül aztán az egyik szobán akadt meg a szemem. Egy rég látott ismerős szobájának ajtaján.
~Jó rég találkoztam Kaedével, mi lehet vele?
Oda álltam az ajtó elé és bekopogtam, remélve hogy bent van a leányzó.

Várakoztam egy ideig, de a lány nem nyitott ajtót. De az auráját éreztem bentről, úgyhogy biztos voltam benne, hogy van odabent. Végül vettem a bátorságot és megpróbáltam benyitni. Az ajtó nyitva volt.
-Hahó! Kaede! Itt vagy?
Óvatosan mentem be. Vannak itt lakók, akik hajlamosak dobálózással fogadni a hívatlan vendégeket. Vagy csak az én szokásom?

Válasz továbbra sem jött, de azért bementem a szobába. Körülnéztem, de a szobában senki sem volt. De valahogy úgy éreztem, hogy baj van. Hatodik érzék talán. Nem tudom. A fürdőszoba volt az egyetlen hely, ahol még nem kerestem a lányt. Benyitottam és döbbenten láttam, mit csinál Kaede.
-Kaede!
Körül néztem valami vágóeszköz után. Egy ollót kaptam fel végül és szétnyitottam, majd felugrottam és a lány feje fölött elvágtam a kötelet, mire ő a földre zuhant. Mellé térdeltem és az ölembe vettem, majd az életjeleit néztem meg.
-Kaede! Kaede! Ébredj!

Felsóhajtottam, amikor éreztem, hogy még él a leányzó. Kiengedtem a hurkot és levettem a nyakáról a kötelet, majd felemeltem a lányt és a szobába vittem és az ágyra fektettem.
-Te buta...Hogy csinálhattál ilyet?
Ellenőriztem, hogy milyen az állapota. Nem voltam biztos benne, hogy teljesen jól van, de nem fulladt meg és ez is valami. Remélhetőleg hamar magához tér.
-Kaede. Kaede. Ébredj!

Ahogy elnéztem, lassacskán visszanyerte az eredeti színét a lány arca. Megnyugodtam. Most már csak meg kell várnom, míg magához tér, aztán kikérdezem, miért tette, amit tett.
-Nem...és az sem...-feleltem kedvesen.
Még nem volt magánál, kellett neki egy kis idő, míg teljesen kitisztul a feje. Megfogta a kezem, mire én kicsit erősebben szorítottam az övét, hogy érezze nincs egyedül.

Elég sokáig tartott, mire Kaede felismert, de végül csak kimondta a nevemet. Bár sensei éppen nem vagyok, de legalább arra rájött magától, ki is vagyok.
-Én vagyok...-mondtam kedvesen.
Nem volt abban az állapotban, hogy kiabáljak vele, bár nem is terveztem. De szerettem volna tudni, hogy miért akart végezni magával.
-Jöttem, hogy meglátogassalak, erre mi vár? Hát nem épp a legszebb látvány. Mi történt, hogy ezt akartad tenni?
A hangom kedves volt, nem dühös, vagy leszidó.

Kaede nem igazán akarta az orromra kötni, miért történt mindez. Pedig biztosan nyomós oka volt rá.
-Jól van, ha nem akarod elmondani, nem kell. Csak arra kérlek, hogy ilyen butaságot ne csinálj többé. Rendben?
Gyengéden megöleltem a lányt, hogy jobban érezze magát egy kicsit.
-Milyen sensei?
Amikor azt mondta, hogy meleg van, az egyik kezemmel az ablak felé nyúltam. Épp elértem. Kinyitottam, hogy jöjjön be egy kis levegő.

-Nem rémlik, hogy kiröl beszélsz. De ne is erőltesd. Most pihenj, míg visszanyered az erődet.
Az ablakhoz mentem, hogy kinyissam és meg is volt. Ekkor láttam, hogy Kaede felkelt és a fürdőszoba felé indult. Utána eredtem és elkaptam, mielőtt elesik.
-Nem kellene így megerőltetned magad. Kell valami onnan? Idehozom neked szívesen.

Elkaptam, mielőtt elesett volna. Ez után válaszolt a kérdésemre, majd vissza fektettem az ágyra. Elmentem a fürdőszobába, majd oda vittem neki.
-Tessék. Bármire van szükséged, csak szólj. Itt maradok veled, amíg csak akarod.
Leültem az ágy szélére és megsimogattam a fejét. Reméltem, hogy később nyugodtan egyedül hagyhatom. Úgy tűnik szüksége lenne pár barátra.

Kaede elvette a babát és magához ölelte. Sosem nevettem ki senkit, mert ilyesmit tett. Van, akinek nem jut igazi barát. Inkább sajnálom a magányos embereket.
-Ugyan. Semmiség. Csak ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet.-mondtam kedvesen.
Leültem mellé és gyengéden magamhoz öleltem.
-Miért nem szóltál, hogy baj van? Megígértem, hogy megvédelek. Miért nem szóltál?