Név: Akaki Kaede
Nem: lány
Kor: 14
Faj: Yuki-onna
Jellem: kedves, de meglehetősen gyáva és kimondottan szégyenlős. Noha túl sokáig nem szeret egyedül lenni, a társaságban ritka beszédű és kicsit viszolyog a másokkal való érintkezéstől. Eléggé rossz barát, senki mellett nem tud kiállni a bajban, az a fajta aki az ilyesféle támogatásra szorulna majdnem mindenben, ha egyáltalán megkapná. Főleg emiatt nincsen semmi önbizalma, no meg amiatt hogy ritka későn érő fajta ha figyelembe vesszük hogy a világot főként feketében látja. Szerinte minden jóban van valami rossz
Szexuális beállítottság: biszexuális, fogjuk rá; nem tudja mi fán terem a szerelem, főleg annak a kényesebb és előrehaladottabb részletei
Küllem: kimondottan törékeny alkat és alacsony növésű, mindössze 139 cm magas és 32 kilogrammot nyom. Ezért sem szokják jobban megnézni, s nem veszik észre hogy azért nem fiatalabb évvel, hanem csupán "kisszabású"
Viselt tárgyak: főként az egyrészes ruhákat kedveli, de az Akadémián fehér-fekete sērā-fuku iskolás ruhában látni. Nincs sok más ruhája egy fehér egyrészesen, tornaruhán, sötétkék (egyrészes) fürdőruhán, rózsaszín pizsamán, és persze a fehérneműjén kívül. Mobiltelefonja nincs, fekete fiú-pénztárcája pedig jelenleg üres. Van egy kis kézi rádiója is amit ajándékba kapott, de kezd tönkremenni
Előtörténet: Nem sokkal megtalálása és elnevezése után állami gondozásba került, így egy Kyōto közeli árvaházba tették ahol egészen a közelmúltig élte az életét. Mindig magányos és ügyetlen volt a többi gyerek között, noha viszonylag pozitívan telt az idő, amíg ki nem derült hogy társai lassan leelőzik őt a növekedésben. Mondani sem kell hogy ő lett a kedvenc célpontja vicceknek, elvégre senki nem barátkozott össze vele annyira hogy ezután kitartsanak mellette. Így még inkább egyedül volt, és egészen hét éves koráig dadogva is beszélt, amiből aztán sikerült valahogy kikúrálni. Olvasni és írni könnyedén megtanult, azonban latin betűs írása még a mai napig is kifejezetten förtelmes külalakú, bár azt szerencsére nem igazán kellett használnia soha. Tornán kívül nem igazán akadt sportolás az árvaházban, de úszni azért megtanították őt is noha nem nagyon vitték őket el gyakran
Amikor eljött az ideje, iskolába is beíratták amivel inkább csak kitágult a megaláztatások területi köre, jobb híján pedig csak a tanulásba fektethette bele az idejét. Ez nagyjából átlagos és átlag alatti eredményekkel járt, tudni illik Kadenek kimondott nehézséget jelentettek a szóbeli feleletek, hiába tudta többnyire jól a tananyagot. Közben rá is jött a meglehetősen jelentős másságára, legalábbis ami a túl meleg szobahőmérséklet esetén derült ki. Szerencséje volt hogy eszébe sem jutott senkinek hogy élőlényt hibáztassanak a fűtési problémákért, főleg nem egy „embert”. Egy idő után is csak az egyik tanár pillantott olykor-olykor rá az ilyen eseteknél, de csak később tűnt fel Kaedenek hogy egyre gyakrabban akadt meg rajta a szeme. Így hát végül már nem mert ránézni, hátha össze találkozik vele a tekintete. Alig egy évvel ezelöttig nem derült ki hogy hol volt a kutya igazából elásva
Nem éppen egy kellemes időszak volt az életében, az emberek furcsán kezdtek viselkedni és valami titkos kormány ügyletekről suttogtak, amit ő igazából nem nagyon értett. Lassan a hónapok elteltével az általános rossz hangulat elszállingózott akár az elülő vihar, persze őrá egyre inkább bezártság érzet telepedett, még az utcán is vagy az iskolában. Aztán végül nem is olyan régen, egyik délután az iránta érdeklődő tanár megállította azzal, hogy mondanivalója van a számára. Egy tanteremben néhány idegen várt rájuk, s miután az ajtót bezárták mögöttük, furcsa beszélgetés vette kezdetét. Pontosabban az ő részéről inkább hallgatás. Olyan dolgokról beszéltek amikről eddig vagy nem volt fogalma, vagy nem értett hogy miért is történnek. Főleg róla volt szó, képességekről és arról hogy ő micsoda is valójában. Nem volt nehéz feldolgoznia elvégre afféle kisebbségi komplexusa már régóta gyötörte, s így inkább stabilabb lett alatta a talaj mintsem hogy kifusson a lába alól. Minden esetre a dolgok zömét nem értette, aztán pedig kijelentették hogy elküldik valahova ahol a maga fajtákat segítik és hogy a képességeit mások előtt titkolja amíg valaki engedélyt nem ad arra. Tudták hogy elég minimálisan tudja kontrollálni a veleszületett adottságait de azt is hogy egyenlőre nem mindegyikre ébredt rá
Az iskolából elkísérték az árvaházba ahonnan pedig összeszedték kevés holmiját ami volt és egy tiszta, kényelmes ülésű kocsiba tették, ami aztán magával vitte. Nem nagyon emlékezett hogy milyen hosszú volt az utazás, főleg aludt ez idő alatt egy takaróba burkolózva, végül megálltak és egy buszhoz vitték amire más gyerekek szálltak fel. Valami iskolába akarták vinni ahol hozzá hasonló diákok vannak, emlékezett. Meghúzódott hátul és egy újabb, ám rövidebb utazás vette kezdetét aminek a végén aztán ennek a bizonyos Akadémiának a területére került. A csomagjait magához vette, aztán valaki elkísérte az egyik épületbe és egy ajtó előtt meg is tudta hogy egy saját szobát kapott, ahol lakni fog mostantól. Meghagyták neki hogy nézzen körbe és hogy napokon belül bekapcsolódik az itteni tanításba. Szorongás fogta el, vajon mi vár itt rá?
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Akaki Kaede 
