Ryuko szobája

Miután végeztem a napi edzésemmel, levezetésképpen még csináltam pár nyújtógyakorlatot, majd leültem az ágyra, hogy kifújjam magam. Ezután a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Edzés után mindig jól esik egy kis hűsítő zuhany. Ezt követően megtörölköztem, megszárítottam a hajamat és a ruhásszekrényhez léptem, hogy keressek valami tiszta göncöt, amit magamra ölthetek (persze teljesen meztelenül).

Fel értem a szobámhoz, de a zárban nem illet a kulcsom.
~Fura nem jó a kulcs.
Meg próbáltam kinyitni a kilicsel mire kinyilt az ajtó. Be lépte le húztam a cípzárt a kabátomon akkor vettem észre, hogy egy fiú van a szobában meztelenül. Le döbbenve és hírtelen el pirulva néztem őt.
~Mit csináljak? mit csináljak?

Kinyitottam a szekrény ajtaját, hogy keressek magamra valami tiszta ruhát. Először a pólók között válogattam, végül kiválasztottam egy sötétkéket és az ágyra dobtam. Majd folytattam ugyanezt a nadrágokkal. Közben fel sem tűnt, hogy egy lány tévedésből az én szobámba nyitott be és ledöbbenve néz. Az is igaz, hogy ha ezt előre tudom, nem álldogáltam volna a szekrény elött anyaszült meztelenül.
Miután kiválasztottam több ruhadarabot is, köztük egy farmert, meg egy pár fekete zoknit, megfordultam... és én is teljesen ledöbbentem.

Egyre jobban el vöröödtem ahogy láttam amint a fiú ki veszi a ruhái az ágyra. Mikor végzett döbbenve rám nézett. A szívem hevesen vert a fiú jó képű volt és izmos valamint engem nézett. Kezdtem bele szédülni a látványba, de meg kapaszkodtam az ajtóban.
-Ehhh ehh elnézést az azt hiszem el el eltévesztetetm az ajtot.
Próbáltam le hüteni magam kéz legyintésekkel, de alig birtam mozdulni és teljesen vörös voltam a látottaktól.

Csak álltunk egymással szemben és döbbenve bámultunk, mint borjú az új kapura. Végül a lány kezdett szédülni, így gyorsan megkapaszkodott az ajtóban. Úgy tűnt, pillanatokon belül elájul és ugorhatok oda elkapni őt, de az ösztöneim más cselekvésre késztettek. Gyorsan elfordultam és igyekeztem minél hamarabb belebújni a farmerba.
- U... ugyan, semmi baj! Az én hibám! - Mondtam, miközben teljesen elvörösödtem.

-Iii igazából az én hibám.
Dadogtam, mert láttam a férfiasságát is majd a fenekét ahogy a nadrágjába bújt. Még mindig hevesen vert a szívem és nem tudtam el fordulni.
~Rég láttam már meztelen fiút. Leg utobb a barátomat, de ez a fiú másabb. De biztosan őt is el ijeszteném, ha közelebb megyek vagy meg szólalok.

Miközben felvettem a nadrágomat és felhúztam egy pólót, szemem sarkából láttam, hogy a lány még nem ment el. Biztosan nagyon meglepődött. Mondjuk én is, hisz' nem minden nap történik velem ilyesmi. Miután felöltöztem, egy pillanatra mozdulatlanná dermedtem. Törtem az agyamat, hogy mit is mondhatnék, de e rövid idő alatt semmi sem ugrott be, így inkább improvizálni kezdtem:
- Hát... izé... - közelebb léptem a lányhoz -... ez nagyon kínos volt mindkettőnknek, úgyhogy... egészen biztosan ez kettőnk titka marad.

A fiú lassan fel öltözött amit én még mindig némán és dermetten végig néztem. Közelebb lépet amitől még hevesebben vert a szívem.
-Igen egész biztosan.
Feleltem és még mindig el vörösödve el forditotam a fejem.
~Mit tegeyek most ebben a helyzetben, A szívem még mindig vadul nyer.

Én is nagyon zavarban voltam, de a lány olyannyira, hogy képtelen volt megszólalni. Hogy próbáljam oldani a feszültséget kettőnk közt, félkomolyan nevetni kezdtem:
- Háháháháháhá! Ez is csak velem történhet meg... - majd hirtelen elhallgattam. A lány vállai felett mozgó valamikre lettem figyelmes, amik nagyon hasonlítottak... szárnyakra??
- A... azok... azok szárnyak?

Neveztni kezdet ekkro rá néztem és próbáltam kedvesen el mosolyodni. Ekkor emlitést tett a szárnyakról. Egy pillanatig bambán néztem nem tudva mire gondol. Aztán hátra néztem és meg pillanottam a szárnyaimat amik zavaromban jöhettek elő.
-Jaj ne.
Gyorsan be lépve a szobába be csuktam az ajtot nehogy más is meg lássa őket. Majd heves szívvel próbáltam koncentrálni, hogy ismét el rejtsem őket.

Míg én hitetlenkedve bámultam a lány hátán lévő szárnyakhoz hasonló dolgokat, gyorsan bevágta maga mögött az ajtót és úgy tűnt, erősen koncentrálni kezd.
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle, erre egyik pillanatról a másikra eltűntek a szárnyak.
- Ööö... mondd csak... azok a hátadon tényleg szárnyak voltak?

Le vettem a kabátom és meg nztem, hogy a szárnyak teljesen vissza huzodtak-e a hátamba.
-Őő lehet.
Nyeltem egyet kissé félve, mert kissé fel fedtem magam.
-Remélem ez is a mi kis titkunk marad.

Hevesen bólogatni kezdtem.
- Persze, hogy ez is titok marad. De tudod... kissé meglepődtem rajtad. Mármint, eddig még egy szárnyas démonnal sem találkoztam rajtad kívül.
Odaléptem elé és barátságosan nyújtottam felé a jobb karom.
- Ha már ilyen cikis körülmények közt találkoztunk, vétek lenne nem bemutatkoznom. Narazaki Ryukonak hívnak.

-Én sem találkoztam még meztelen fiúval.
~Bár a régi barátom le vette egyszer a ruháit, de később el hagytam mert meg csalt, de ezt neki még nem kel ltudnia.
Kezemet az ővébe nyújtottam.
-Én Chou Atsumi vagyok.
Hajóltam meg kissé felé.
-Örülök, hogy találkoztunk. Valamint örülök, hogy még nem menekültél el.

Furcsálkodva néztem rá.
- Már miért futottam volna el? Szerintem inkább neked lett volna okod rá. Na de hagyjuk... a történtek a mi kettőnk titka marad örökre.
Ekkor eszembe jutott, hogy Atsumi valószínűleg a szobája felé tartott, amikor véletlenségből hozzám nyitott be.
- Ha szeretnéd, elkísérhetlek a szobádhoz. - ajánlottam fel neki.

-Nem tudom mióta itt vagyok már több fiú is ott hagyott. Pedig azt ígérték, hogy körbe vezetnek.
Ismét el vörösödtem ahogy eszembe juttatta az előbb látottakat.
-Hát attól teljesen le dermedtem.
Magamhoz vettem a kabátomat és ki nyitottam az ajtót.
-Hálásan köszönöm Ryuko.

Atsumi megköszönte, hogy elkísérem a szobájához.
- Ugyan, nincs mit.
Amint kiléptünk a szobámból, becsuktam magam mögött az ajtót és Atsumi mögé léptem, hagyva, hogy mutassa az utat. Útban a szobája felé alaposan szemügyre vettem őt. Nagyon csinos lány volt, jó alakkal és helyes arccal. De kicsit különcnek tűnt számomra.

Ki mentünk a szobából és ő be csukta az ajtót. Kicsit mögöttem jött, hogy mutassam az utat. Kicsit még zavarban voltam régen kísért fiú bárhova is. Bár igaz mai nap már kísértek rövid ideig. De nem ilyen ismerkedés után amilyenben részünk volt. Hamarosan elértük a szobámat és immár tévedés nélkül a saját szobám ajtaját nyitottam ki.

/Chou Atsumi szobája/