Unott képpel hagytam el az igazgatói irodát. Kicsit lefárasztott a fejes monológja, bár nem nagyon figyeltem rá, de az is elég volt, hogy kiszívja az erőmet. Elég felháborító dolognak tartom, hogy ide kellett küldeni… Egyszerűen borzalom ez a hely. Még az is kiderült, hogy nemhogy külön lakásom, de még csak külön szobám sem lesz, hanem valami nyápiccal kell megosztanom.. első utam az irodától a kollégiumba vezetett fel a harmadik emeletre a saját szobámba, illetve szobánkba. Nagy hévvel nyitottam be a szobába kopogás nélkül. Alaposan körülnéztem… A szobatársam egy nyomi volt, még talán a vállamig sem ért.. könnyű préda lesz.
- Óh.. Hello Caleb vagyok…- mutatkozok be kedvesen és a kezemet nyújtom felé, de ez csupán álca. Amint megakarta fogni a kezem, elkaptam a nyakánál fogva és a falnak szorítom.. egyenesen a szemébe nézek és jöhet egy kis hipnózis.
- Fogd magad, sétálja haza és könyörögj a szüleidnek,hogy ne engedjenek vissza, még ha később úgy is szeretnéd.. Addig sírj anyucinak míg bele nem megy…- adtam ki a parancsot a ksi féregnek, aki üveges tekintettel,már el is indult kifelé. A beköltözés első része sikeres… a szobatárs már csak papíron létezik. Előkapom mobilomat és telefonálok egy gyorsat
- Igen.. jöhettek.. – szóltam a költöztetőknek, hogy hozhatják a cuccomat. Rendbe kell raknom ezt a szemétdombot. Alig fél órába telt míg ideértek a fiúk.. Felvezettem őket a szobámba
- Nah..tehát.. ami itt bent van, az min kimegy a szemétbe, az én cuccom meg be jön ezeknek a helyére.. Egy órátok van.. addigra legyen kész.. jah és pont ugyan úgy nézzen ki mint otthon..- adtam ki a parancsot és otthagytam őket. Elvileg órám lenne, de első nap nem lehet csak úgy bemenni.. akkor, sem ha év közben kerültem ide… még azt hiszik hogy stréber vagyok. Nézzünk körül ebben a valamiben.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Regisztráció 
Belépés 
Keresés 
Tárgy: Nati és Caleb szobája 
