Lucy Almar és Kylar Stern szobája

Egy egyszerű elrendezésű tágas szoba két viszonylag nagy ággyal, egy fürdővel és az iskola udvarra néző kilátással. A nagy hely miatt viszonylag sok bútor elfér eddig Lucy két ruhásszekrényt helyezettel benne ( egy a fegyvereinek és páncéljának egy pedig a hétköznapi ruháknak), egy íróasztalt, egy éjjeli szekrényt az ágya mellé és egy kisebb szekrényt mindenféle kacatoknak amiket Lucy csak bedobál. (kinyitni csak saját felelősére mert a sok cucc hajlamos lavinaként lezúdulni arra aki óvatlanul benéz).

Lassan sétálgattam a kollégium folyosóján a cuccaimmal a kezemben. A rend mindent megadott amit kellett hogy ki lesz az akit keresnem kellesz itt és még néhány pluszt is. Ki mondta hogy nekem a rend szabályai szerint kell hogy játsszak? Mindent megtudtam róla vagy is csak annyit amennyi a nyilvántartásban szerepelt és az ottaniaktól megtudtam. Tovább sétálgattam a kalappal eltakarva a szemeim és a kabátomra ügyeltem hogy ne lebegjen túlságosan ahogy mozgok és a csizmám se csapjon nagy zajt. Nos felnéztem és megpillantottam az ajtót és a szobaszámot ahova jönnöm kellett. Hátradobtam a hajamat és lassan benyitottam. Befelé menet azért még kopogtam kettőt az ajtón majd bezártam. Az egyik szabad ágyhoz sétálva most már nem törődve semmivel. Letettem a cuccomat leültem és a kalapomat pedig a tetejére dobtam és barátságosan Lucy felé biccentettem. Közben elhúztam a szemfedőm előle a hajamat hogy jól kivehető legyen rajta az ezüst főnix azaz a rend jelképe.
-Nos üdvözletem Lucy én lennék a rend társad Kylar és egyben a szobatársad is. Nem hinném hogy tájékoztattak az érkezésemről de azt mondták hogy segítségként megkapsz engem. Na mit szólsz?

Nyugodtan feküdtem az ágyamon, gondtalanul mit sem törődve a világgal. Froderick valami könyv vagy jegyzet szerűséget olvasott nem igazán tudom mit, de nagyon nem is érdekelt. Kellemes csend járta át a szobát, amit időnként az udvarról beszűrődő zajok törtek meg. Már szinte sikerült elszunyókálnom, amikor valaki kopogott és meg sem várva a választ már be is lépett egy hosszú fekete hajó férfi, aki mit sem törődve velem elkezdte lepakolni a cuccait majd miután elfoglalta az egyik ágyat felém nézett és bemutatkozott. Kissé végig mértem a fickót majd válaszoltam.
-Mit szólhatnék? Gondolom már ez rég elölt tehát nem sokat számit a véleményem. Viszont nem tűnsz ismerősnek számomra, csak nemrég léptél be közénk?
- Hé, azt hittem egy lány fognak küldeni! – Repült fel Froderick a levegőbe és jegyezte meg kissé csalódottan.
- Te tudtál erről? – Kérdeztem vissza szemrehányóan.
- Mintha említették volna.

-Akárcsak a leírásban.
Mondtam egy kis mosoly kíséretében. Miközben levetettem a kabátomat és visszaültem az ágyra.
~Persze hogy nem vagyok annyi ideje ott mint ő. HA nem lennék rászorulva akkor most szabad démonvadász lennék és nem kellenek minden szabályt áthágnom.
-Így igaz rá lettem szorulva a rendre és a szüleimet ismerte a rend vezetője és ő elintézte hogy bekerüljek. Bár kicsit Gray pipa rám a pár kihágásom miatt meg vannak olyanok is amikről ő nem tud. Sose szeretek úgy vadászni ha megmondják hogy csináljam a magam módján a legjobb. Talán Gray ezért van rám kiakadva mert nem akarom az ő szabályaik szerint játszani szóval mondhatjuk hogy ez a büntetésem bár ez nekem nem büntetés.
Mondtam kicsit elmélázva és egy mosolyt megeresztve a lány felé hogy tudja hogy mire is értem az utolsó mondatomat.
-Hát Froderick sajnálom azt mondták hogy egy férfi kell hogy idézem megnevelje ezt a rakoncátlan nőt. Szóval egyenlőre be kell érned velem.
Mondtam lassan ránézve Froderickre de így élőben más volt mint a leírásokban. Szóval ez lenne ő Froderick és Lucy. De mi mást vártam volna nem fűztem nagy reményeket ehhez és gondolom idegesítő neki is hogy nem vadászhat le senkit.
-Gondolom te sem a szabálykövetők közé tartozol mármint te se vagy egy szent ami a rendben való magatartásod illeti és a megnevelésedre irányuló célzások Graytől ezt bizonyítják.