Akira & Ayame szobája ^^

A mutató ujjamat az államra helyeztem és a plafont bámulva elkezdtem gondolkozni Akira kérdésén. Abban reménykedtem, hogy majd a fiúk kitalálnak valamit, mert az igazat megvallva fogalmam sem volt mihez kezdjünk, csak azt tudtam, hogy unatkozom.
-Esetleg elmehetnénk valahova bulizni vagy valami hasonló vagy felfedezhetnénk az iskola körüli területet. – Utóbbi ötlet kicsit veszélyes lehet, mert lassan sötétedik, na, nem mintha az ilyen apróságok miatt meghátrálnák. De buli hangulatban is voltam, meg aztán meg is kéne ünnepelni, a beköltözést és az új barátaim megismerését.

Kicsit elgondolkoztam azon amit Aya javasolt. Egy buli már esedékes lenne, elvégre rég volt alkalmam ilyenre, és semmi kedvem sem volt egyedül kuksolni a szobában. És remek lehetőség megismerni a többi tanulót is.
-Nem is akkora butaság. Én benne vagyok a buliban.- jegyeztem meg -És talán találok valami elfoglaltságot.

-Akkor ez eldőlt, mennyünk partizni! – Elindultam kifele a szobából, de aztán megtorpantam. – Valakinek van ötlete hova is menjünk? – Kérdeztem a srácoktól. Csak nemrég érkeztem, és Ismur nélkül lehet, vissza se találok a Kolleszba. Aztán még egy valami végig futott az agyamon. Visszafordultam és a tükör előtt kezdtem nézegetni magam.
- Szerintetek jó leszek így? – Fordultam a többiekhez.

-Remek leszel.- és ezt egy felfelé mutató hüvelykujjal, és egy mosollyal is megerősítettem.
-Be jut is eszembe.- hasított az agyamba a gondolat. -Szerintetek van olyan hely, ahova beengednének engem a tanabommal?- kérdeztem.
De ráadásul semmilyen nemű ruhát nem hoztam, amiben el tudnék menni buliba. Igaz, Erre fel készülhettem volna, de amilyen tyúkeszű voltam, erről megfeledkeztem.

Egy darabig még nézegettem magam a tükörben, valahogy mégsem voltam száz százalékig megelégedve magammal.
-Hmmm…. Jól van, hiszek nektek. Ugye azt nem akarod magaddal hozni? – Mutattam rá Ismur fegyverére. – Vagy azzal akarod „megszédíteni” a nőket? – Viccelődtem, de nem igazán akartam, hogy azzal a szöges bunkóval szaladgáljon minden felé.

-Micsoda?!- néztem rá Ayara.-Hadjam a szobámban? Ez csak vicc ugye? Láttál te már onit fegyver nélkül? -kérdeztem, mert szinte természetellenesnek tartottam amit mondott.
-Nagyon lebecsülöd a képességeimet. És mi van ha egy oni lány meglát nélküle? Még az hiányzik! Akkor inkább kétszer átgondolom hogy megyek-e.- és leraktam azokat a ruhákat amiket kölcsön kaptam Akirától.
-Van egy ötletem.- jegyeztem meg. Ha minden oké, akkor szólok.
És elindultam, a legközelebbi kijárathoz. Némi izomtömegre volt szükségem a tervemhez.

/Sportpálya/

-Itt vagyok. Híreim vannak.- mondtam boldogan.
-Megyek veletek mulatni, és nem egyedül. És nem Alfrédra gondondolok.- mutattam a betegesnek tűnő madárra, aki jó egészségnek örvendett.

Kis Idő múlva Ismur visszajött egy eléggé megviselt állapotú madárral a vállán.
-Nem, nem kizárt! – Förmedtem rá Ismurra, mintha meg se hallottam volna amit mondott. – Ha ezt a zombi varjút is magaddal hozod, mirelit csirkét csinálok belőle, ha pedig itt akarod megenni, akkor mindkettőtöket megfagyasztom és kiraklak titeket jégszobornak! – Szeretem az állatokat, de ez az izé annyira visszataszítóan nézett ki, hogy nem tudtam tényleg madár e vagy, hogy egyáltalán mikor fordul le Ismur válláról és leheli ki a lelkét. A madár valószínűleg értette, amit mondok, mert leszállt gazdája válláról egyenesen a lábam mellé és a fejét a lábamhoz kezdte dörgölni hízelgés gyanánt.
- Takarodj innen te tüdőbajos kanári! – Felé rúgtam, amitől felrepült fejmagasságba és elkezdett verdesni a szárnyaival én pedig ilyeztemben a kezeimmel csapkodtam szerencsétlen állatot, majd megunta és ezúttal az én vállamra repült és most az arcomhoz dörgölődzött.
- Szedd, le rólam még mielőtt még megfojtom! – Dörmögtem az orrom alatt Ismurnak olyan jeges tekintettel, amilyennel talán még sose néztem senkire.

Magam részéről eléggé megsértett amit Alfrédra mondtak. Már csak azért is, mert szerintem ki igenis jól néz, a nagy átlaghoz
képest, és sosem volt eddig semmi baja.
-Legyetek szívesek nem heccelni Alfrédot, mert ha elkapja az ide, akkor még ma fűbe harapunk.- figyelmeztettem a többieket.
-És nem fog velünk jönni, hanem kiengedem egy kicsit repülni. Megviselte az utazás.- és a szekrényhez lépve odatartottam a karomat a madárkámnak, aki rászállt, és felsétált a vállamra.
-És ha érdekel, elhívtam egy lányt bulizni, és a társalgóban vár.-

/kollégium-földszint-társalgó/