Akira & Ayame szobája ^^

Nagy nehezen sikerült a bőröndömet felcibálnom a lépcsőn, ilyen az én formám. Persze, hogy a legutolsó emeleten lesz a szobám. Végül megérkeztem a kijelölt szobámba de mikor benyitottam, meglepetésemre már egy fiú ült az egyik ágyon.
- Szia! Nem hittem volna, hogy szobatársat is kapok. De nehéz ez a vacak. - Mérgembe amiért három emeleten kellet cipelnem ezt a dög nehéz táskát bevágtam az egyik sarokba. - Jó helye lesz ott. A nevem Ayame Hagiwara - Mutatkoztam be a srácnak.

-Én is örvendek. – Rá mosolyogtam a srácra és belevédődtem az egyik ágyba. – De jó puha. Ha meghalok, azt akarom, hogy ez az ágy legyen a koporsóm! – Az arcom teljesen beletemettem a párnába, olyan érzés volt mintha csak egy felhőn feküdnék. –Remélem nem baj, ha az ablak melletti ágyat foglalom? Szeretem, ha alvás közben hideg szellő fújja a testem. – Kérdeztem tőle, aztán kimásztam az ágyból és elkezdtem a táskámban matatni.

-Köszi! – kicsit meglepett a segítőkészsége, de persze pozitívan legalább nem egy bunkóval kell Együtt laknom. – Szóval sárkány? Azt halottam nehezen tartjátok kordában az erőtöket. Jobb szoba társat nem is kaphattam volna. – Kezdtem el kuncogni. – Biztosan izgi lehet egy sárkány mellet élni. Ha már így megmondtad illik nekem is elárulni. Yuki-onna vagyok, de ne aggódj nem foglak lefagyasztani ha te sem gyújtasz fel. Ti tényleg halhatatlanok vagytok? Te milyen típusú sárkány vagy? Biztosan rengeteg kalandban volt már részed. – Kezdtem el faggatni szegény fiút. Nem nagyon volt még szerencsém más szörnyekkel találkozni és az, hogy egy ilyen legendás teremtménnyel találkoztam csak hab volt a tortán.

-Elég mókás és sok előnye van. – Feleltem és közben elkezdtem rendezkedni a szoba rám eső részén. – Nem kell külön téli ruhákat vennem, Annyi fagyit eszek amennyi belém fér, és sose fázok meg. – Miközben beszéltem kipakoltam néhány díszt és egy fényképet tettem a polcra, amin anyuval közösen voltunk rajta. – De a legjobb, hogy bármilyen alakot képes vagyok formázni a jégből. – Összecsuktam a két kezem és mikor kinyitottam egy Akirát mintázó kis jégszobor volt benne, és lettem elé. - Legyen az akár egy kis szobor vagy egy ajtó kulcsa, hogy kiszökhessek, mert anyu büntetésből bezárt a szobámba. De ugyan így fegyvereket is megtudok idézni, igaz utóbbira nem nagyon van szükség.. - Már megint elkezdtem csacsogni és a képességeimmel hencegni. Hiába, ez az egyik rossz szokásom, amit a régi sulimban páran szóvá is tettek.

Kicsit nagyképű kijelentésnek gondoltam azt, amit Akira mondott, de tetszett a srác magabiztossága, keresztben elterültem az ágyon úgy, hogy a fejem és a lábaim lelógtak róla. – Köszönöm, hogy felajánlod, de nem szeretném, hogy megvédj. Nem akarom, hogy mások bűnhődjenek vagy sérüljenek meg miattam. – Lopva egy pillantás vetettem anyu fényképére, neki is az én hülyeségem miatt kellet ott hagynia az ismerőseit és a barátait. – De megengedem, hogy segíts, ha cserébe te is hagyod, hogy melletted küzdjek, ha a helyzet úgy adódna. – felültem és úgy mosolyogtam rá a becsukott szemmel fekvő srácra.

Hangosan, felsóhajtottam, tudtam, hogy úgyse fogom tudni megváltoztatni a szemléletét. – Legyen, ha bajban vagyok, akkor segíthetsz, de úgyse fogsz tudni elzavarni magad mellől amúgy sem láttam még sárkányt harc közben épp itt lesz az ideje. Amúgy fordult már elő, hogy elvesztetted az erőd felett az irányítást? - Akaratlanul is kibukott belőlem a kérdés, csak miután már feltettem akkor jutott eszembe, hogy nem kellene a témát boncolgatnom. – Felejtsd el, hogy kérdeztem! – Kiugrottam az ágyból és elkezdtem tovább pakolászni. – Mond, csak milyen típusú lányokat kedvelsz? – Váltottam egy teljesen másik témára, de még mindig zavarban voltam és sikerült leejtenem egy porcelán díszt, ami darabokra tört. Elkezdtem összeszedni a szilánkokat, de sikerült még az ujjamat is megvágni. – Fene, de ügyetlen vagyok. – Kaptam be a vérző ujjam.

Kicsit elpirultam amikor Akira az ujjamra tette a sebtapaszt. Nem vártam volna, hogy ennyire kedves lesz velem. Az igazság az, hogy senkitől se számítottam volna ilyesmire. Az emberek, akik között éltem sosem tettek volna ilyet. Sosem bántottak és viszonylag jól ki is jöttem velük, de azért mindig tartották a távolságot és ez alól csak nagyon kevés kivétel akadt. – Köszönöm. – Nyögtem ki. – Nem gondollak felszínesnek, és szeretem, ha valaki sokat locsog, legalább jobban meg ismerem. – Mondtam, aztán pár percig csak az ellátott ujjamat bámultam. Elgondolkoztam azon amit Akira mondott, a tűzre valóban nagyon érzékeny vagyok, de nem is ez a legnagyobb gond. A baj az, hogy félek tőle, már attól is elkap a rettegés, ha csak meglátok egy gyertyát, pedig semmi különösebb okom nincs rá, hogy ennyire féljek tőle még akkor sem ha Yuki-onna vagyok. Ezt az érzést egy darabig magamba tudom fojtani, de fogalmam sincs, hogy reagálnék, ha mondjuk, minden lángokba állna körülettem. Hogyan is akarnék így segíteni neki. – Van barátnőd? – Kérdeztem tőle, ezzel is próbálva elterelni a saját gondolataim, de így visszagondolva lehet nem egy ilyen kérdést kellet volna feltennem, egy olyan srácnak akit még csak most ismertem meg.

-Én is így vagyok ezzel. Javarészt én is emberek között éltem és emiatt csak ritkán tudtam jobban megismerkedni valakivel. – Feleltem és közben az ablak mellé léptem, ami pont az udvarra nézett. – Ha jobban belegondolok, még soha nem is volt komolyabb kapcsolatom. Reménykedem benne, hogy itt majd találok magamnak valakit. – végignéztem az udvaron lévő diákokon. Innen fentről minden teljesen normálisnak tűnt és az igazat megvallva nem pont ilyenre számítottam. Pontosabban sokáig nem is tudtam mire számítsak a sulival kapcsolatban, azt gondoltam, hogy majd tele lesz vad démonokkal, akiket csak a harc éltet. Ezzel szemben, ha szétnézek, mindenki egy egyszerű embernek tűnik, és itt van Akira is, aki egy sárkány, mégis a legendákkal eltérően nem egy vad fenevad, hanem egy nagyon is rendes srác. – Te mit gondolsz erről a helyről? – Kérdeztem tőle gondolataimból kiindulva.

-Igazad lehet. –Elfordultam az ablaktól és leültem az ágyra. – Unatkozom, valamit csinálni kellene. –Jegyeztem meg, és hátradőltem az ágyra és az egyik kezem e fejem alá raktam. Néhány másodperc Savanyú izzadság szag csapta meg az orrom, ami sajnálatos módon és egyértelműen belőlem áradt. Annyira mondjuk ez nem meglepő, mivel már tegnap óta úton voltam, és eredetileg is azt terveztem, hogy amint megérkezem, lezuhanyozok csak nem gondoltam volna, hogy bárkit is találok majd a szobámban. – Én most Lezuhanyozom. – Jelentettem ki Akirának és elindultam a fürdőszoba felé.

Sikerült elég hosszúra nyújtanom a zuhanyt, percekig csak álltam és élveztem, ahogy a hideg víz végig folyik a testemen. Valószínűleg amiatt, hogy Yuki-onna vagyok, de szerettem a hideg vízben fürödni, olyanban, ami alól mások kiugranak. Körülbelül negyed óra zuhany után végül kimásztam a kádból és felöltöztem. – Na, ez jól esett. – Léptem ki felfrissülve a fürdőből. – Én, most ha nem haragszol körülnézek egy picit, majd még később beszélünk. Szia. – Kiléptem a szoba ajtaján és az iskola felé vettem az irányt.

/Iskola, folyosók/

Rövid séta után megérkeztünk a szobámhoz. – Mielőtt bemennénk, szólok, hogy csak nemrég kezdtem kipakolni és elég nagy a kupi. – Figyelmeztettem Ismurt, nem akartam, hogy rendetlennek tartson, bár szó mi szó, néha elég nagy rumlit tudok csinálni. Bementünk a szobába ahol Akira még mindig feküdt. – Visszajöttem. Ő itt Akira, a szobatársam. Ő pedig itt Ismur, nemrég ismerkedtem meg vele. – Mutattam be egymásnak a két fiút.

Amikor beléptem Aya szobájába, egy kicsivel másabb dologra számítottam. Volt egy szobatársa. Egy fiú. Nem az volt a baj, hogy a szobatársa egy fiú, hanem az hogy miyen faj tagja ez a fiú. Az a kevés dolog, amit az onik természetes ellenségeiről megjegyeztem, épp elég volt hogy meghatározzam a faját. Egy sárkány volt. Sok sárkányok által irányított támadás érte egykori otthonomat, ami sok áldozattal járt. Köztük anyám halálát is ez a faj okozta.
-Szervusz.- köszöntem a fiúnak.

-Na ez lenne az én… Akarom mondani, a mi kis lakosztályunk. Ha kellenék, itt megtalálsz, már ha épp nem máshol vagyok. – Láttam Ismur arcán, hogy valami nem stimmel, de nem firtattam. Ezzel szemben Akira hozta a nemrég megismert, közömbös formáját. – Nos ha már így összejöttünk akár kezdhetnénk is valamit. – Vetettem fel az ötletet. – Unalmas lenne csak itt állni.

-Nekem mindegy. - jegyeztem meg a srác hozzászólását- Nem sietek sehová, ráérek.
Mivel nemigazán ismertem ki magam Aya szobatársán, mivelhogy sárkány, és eléggé változékony a kedvük. És még az is bennevan a pakliban, hogy ha rájön hogy miféle vagyok, könnyen nekem ronthat.
-Miért? mire gondoltál?- kérdeztem.