Haley Torres szobája

-De az egy dolog, hogy én szeretem, egy másik pedig az, hogy ő is azt érzi-e vagy csak szimplán becsap... Érted mire gondolok? Én szeretem őt, de azt nem tudhatom ő mit érte. Na jó... megint túlmagyarázok... *Nevettem el magamat.*
-Te is egy nagyon jó barát vagy a számomra. *Mosolyogtam Rá.* -És szeretném valahogy majd meghálálni, hogy ennyire jó vagy hozzám.... Tehetek érted valamit? Bármit?

-Nem magyarázod túl. De úgy is tudni fogod mert hogyha azokat amiket mondtam azokat megteszi neked akkor tudni fogod. Mert ha feltétlenül szeret akkor képes lesz bármit odaadni neked és feltétlenül szeretni téged.
*Mondtam neki én is elnevetve magam ezen a dolgon hiszen nem magyarázta túl csak nem tudta hogy mi is a helyes.*
-Köszönöm igyekszem az lenni. Értem hogy szeretnéd meghálálni de a barátok feltétlenül jók egymáshoz. Én még nem tudok semmit sem kérni csak annyit hogy bármi is lesz barátok maradjunk majd.

-Akkor jó, mert hajlamos vagyok néha túlmagyarázni a dolgokat. És sokknak elég idegesítő tud lenni. *Vontam vállat egy mosoly kíséretében.* -Hát remélem igazad lesz és hamar találok egy ilyen fiút. *Mosolyogtam Rá.*
-Ígérem, hogy mindig a barátod leszek. És ha valaha bármire is szükséged lesz, akkor ne habozz szólni!

-Az nem baj néha én is hajlamos vagyok ilyesmire talán azért mert mindent el szeretnék mondani a dologgal kapcsolatban vagy minden lehetőséged számba venni. Én is remélem de biztos hamar fog menni mert ilyen helyes lányért a fiuk majd csak kapkodnak.
*Nevettem el magamat a dolgon veregtve meg a vállát gyengéden.*
-Nekem ennyi elég lesz de fel foglak keresni ha lesz valami de te is hasonlóan tegyél.
*Mosolyogtam rá.*

-Akkor megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal. *Mosolyogtam Rá vidáman. Valamiért annyira felvidított, hogy teljesen fel tudtam szabadulni.*
-Elhiheted, hogy keresni foglak, mert egy ilyen barátot nem szabad hagyni elveszni! *Mosolyogtam Rá.*

-Tudom néha idegesítő tud lenni másoknak amikor hangosan csinálom most csak szinte fejben űzöm az ilyesmit. De én is eddig egyedül voltam az ilyesmivel.
*Mondtam neki vidmáan ahogy láttam hogy ő is élvezi a dolgot. Mondtam hogy van bennünk hasonlóság csak fel kellet fedeznünk. Látom élvezi a dolgot és az én részemről is így megy ez.*
-Részemről sem más a helyzet veled kapcsolatban. Egészen jól egymásra találtunk itt. Nem hittem volna hogy az elsősök között ilyen személyek is lesznek mint te. Apropó ismersz már valakit az elsősök közül?

-Detto így vagyok vele, ezért remélem, hogy, akinek nem tetszik az jelzi, mert akkor leállítom magamat. Magamban már egész extrém módon tudok filozofálni. *Nevettem el magamat.*
-Elmondhatatlanul örülök, hogy mindjárt így az elején találkoztam valakivel, akivel ilyen jól elvagyok és megértjük egymást. De még nem találkoztam másokkal, Te vagy az első, még csak ma reggel érkeztem.

-Akkor már alig vérom már hogy valami közösről filozofáljunk bár szerintem ezzel hamar elmenne az idő talán még egy nap is.
*Nevettem el magamat a dolgokon.*
-Részemről is nagy öröm hogy megismerhettelek. Tudom nagyon jó tudni hogy vannak hozzád hasonlók akik megértenek. Értem ha valakivel kapcsolatban atanárokról vagy a másodikosokkal kapcsolatban kérdésed van tudok mesélni. Ja és hogyha valaki dühít majd az elsősök közül akkor csak szólj nekem és én majd elintézem a dolgot.
*Mondtam mosolyogva a dolgon.*

-Egy nap? Szerintem sokkal több is. *Nevettem el magamat az elképzelésen.*
-Na akkor mindketten jól meglepődtünk. Pedig én még azt hittem, hogy az első időkben csak magam leszek, mert senki nem fog velem szóba állni. *Mosolyogtam Rá vidáman.*

-Az biztos hogy több mint egy nap is elmenne hogyha belekezdünk. Durva hogy ennyit tudnánk gondolkodni és beszélni.
*Nevettem el magamat rajat hiszen elég vicces hogy emnnyit is tudnánk mi ketten beszélni.*
-Az igaz hogy meglepődtem. Áh ne hidd azt hogy az első nap nem beszél veled senki. Szóval akkor pozitívan csalódtál ez ügyben nem?
*Mosolyogtam rá én is.*

-Lehet jobban jártunk volna, ha valahol elmentünk volna filozófia szakra. Már ez így sokkal izgalmasabb lesz. Így aztán majd napközben tanulunk, aztán majd néha összeröffenünk egy jó kis beszélgetésre. *Mosolyogtam Rá.*
-Hát pedig ma csak te jöttél ide. De majd biztos többen is megnézik ki az új lány. *Vontam vállat.* -És igen, nagyon pozitívan csalódtam.

-Az már biztos. De ahogy szokták mondani lehet tanítva is tanulni. De kiváncsi vagyok meddig is tart majd egy ilyen kis összejövetel.
*Mondtam nevetve.*
-Biztos vagyok hogy többen is jönnek majd főleg ha velük is ilyen kedves vagy persze hogyha ő is az. Annak örülök ha pozitívan csalódtál.
*Mosolyogtam rá.*

-Ez tény. És azt hiszem van benne egy jó nagy adag igazság. *Mosolyodtam el.* -Hát majd a közeljövőben időt szakítunk egy ilyen jó kis beszélgetésre. De csakis hétvégén legyen! *Nevettem el magamat.*
-Ha ők kedvesek velem, akkor én sem vagyok másmilyen. Azt adom, amit kapok... *Vontam meg a vállamat.*

-Hakarod néha tanulhatunk együtt hogyha nem értesz valamit. VAgy akár gyakorolhatunk is együtt a képesség órákra.
*Mondtam neki felkinálva egy mindkettőnk számára előnyös kis megoldást.*
-Amugy tényleg az lesz a legjobb ha egy hétvégét választunk a kis eszmecserénkre.
*Mondtam neki nevetve a dolgon.*
-Ezt tudom de mondtam ha bajod lenne valakivel akkor csak szólj nekem és majd feltünés nélkül elintézem.

-Tényleg! Egyébként milyen órák lesznek itt? Ezt nem igen vágom. *Néztem rá kérdőn, hogy talán a segítségemre siet a válasszal.*
-Köszönöm a felajánlást, de nem szeretném, ha ez miatt kinéznének, hogy nem tudom megoldani a problémáimat. Végül is meg kell tanulnom másokkal együtt élni... *Sóhajtottam.*

-Persze már is. Ilyenek a képesség órák ahol a képességeinket fejlesztjük. Tesiórák az erőlét miatt és fajra jellemző órák is vannak például bájital keverési órák a boszorkányoknak. De vannak elég normális órák olyanok mint amilyenek egy normális középiskolában
*Mondtam neki nagy vonalakban válaszolva a kérdésére.*
-Hát rendben de akkor az együtt tanulás ugye áll?

-Húúú, akkor jó sok mindenre készülhetek. És kell valamelyik órára valami különleges felszerelés? Bocsi a sok kérdés miatt, de ezeket még nem vágom. *Mondtam Neki bocsánatkérően.*
-Az együtt tanulás persze, hogy áll. Bár még soha nem tanultam együtt senkivel, biztos izgalmas lesz. *Mosolyodtam el.*

-Hamar beleszoksz majd a dolgokba. Amugy meg természetesen nem fogod soknak érezni hiszen gyorsan repülnek az órák főleg ami a képességórákat illeti. Különleges felszerelés? Igen te magad.
*Nevettem el magamat a dolgon hiszen nem kell semmi különös az iskola mindent biztosít ha kell is.*
-HIdd el nem olyan nehéz én is tanultam már együtt a szobatársam aki egyben a választottam is és hidd el nem olyan nehéz a dolog ha nekem ment szerintem neked is fog .
*MOndtam neki mosolygva miközben megveregettem a vállát.*

-Jaj Castiel... tudod mire gondoltam. *Nevettem el magamat.* -Bár belegondolva tényleg.. én magam is elég különc vagyok. *Gondolkodtam el a dolgon.
Mosolyogva néztem Rá, mikor megveregette a vállamat.* -Hát jó, hiszek Neked... de csakis Neked. *Kuncogtam.*

-Nyugodj meg tudom mire gondoltál de ha kell is valami akkor a suli biztosítja. Áh szerintem nem különcködsz annyira. Velem se tetted és szerintem mással sem fogod ezt csinálni szóval nem vagy te különc szerintem.
*Mondtam neki egy kicsit bátorítva is.*
-Annak örülök hiszel nekem. De azért nem csak nekem kéne.
*Mosolyodtam el a dolgon.*

-Húúú, akkor ez egy jó suli. A másik sulimban nekünk kellett megvenni azt, amire szükségünk lehetett. És sokszor nem kis pénzekbe került. *Fintorodtam el.* -Hát itt szerintem mindenki valamilyen szinten különc. *Mosolyodtam el.* -Ezért nem fogok kilógni a sorból. *Nevettem.*
-Hát egyenlőre csak téged ismerlek, így csak neked tudok hinni.

-Tudom hogy jó suli én már egy évet eltöltöttem itt. De tudom milyen az a suli ahol fizetni kell mindenért.
*Mondtam neki én is elfintorodva a dolgokon mivel elég rossz emlékekeket hozott fel bennem a dolog.*
-Így igaz itt mindenki egy kicsit különc szóval ahogy mondtad nem fogsz kilógni a sorból. Majd megismersz te mást is hidd el nekem. Az új lányokat álltalában gyakran jönnek és megnézik maguknak a nagytöbbség. Ez tapasztalat.
*MOndtam neki nevetve a dolgon.*

-És egyébként hogy hogy nem akadnak rá erre a helyre az emberek? Vagy hogy van ez? Vagy valami magániskolaként üzemel? Most jó égőnek érzem... hiszen ide írattak be és mégsem tudok róla semmit... *Fintorodtam el a saját hülyeségemen.*
-Jönnek megnézni.. hát és tapasztalatod... erre rájöttem, mert te is itt vagy és megnéztél magadnak. *Kuncogtam.*

-Hát olyan magánsuli amire az emberek soha nem találhatnak rá mivel egy kupolával van elrejtve az iskola az emberek elől. Mondjuk először még én sem értettem a dolgot szóval nem túl nagy égés. Egyes elsősöknek igen titokzatos hely lehet.
*Mondtam neki mosolyogva a dolgon.*
-Na várjunk nekem nem szokásom ezt csinálni. Én csak itt vártam egy kicsit de nem is bántam meg hogy megismerkedtem veled szóval akkor vehetjük annak.
*MOndtam nevetve a dolgon.*

-Érdekesen hangzik ez a kupola dolog. *Mosolyodtam el.* -Biztos majd idővel többet megtudok erről az egész dologról. Én végül is szeretem a titokzatos dolgokat. *Mosolyodtam el szélesen.*
-Nem szokásod? Hát jó.. ha te mondod elhiszem. Én is örülök, hogy megismertelek. Jó volt veled találkozni így első nap estéjén.