Haley Torres szobája

-Köszönöm a bókot. Hidd el én sem foglag elhagyni téged mint ahogyan a barátod tette annak idején.
*Mondtam kez mosolyogva a dolgon. Majd a vállára tettem a kezemet és a szemeibe néztem.*
-Nos akkor legyen elmondom de csak a te kedvedért. Nos miután eladtak annaka helynek nem tudtam mit tenni el kellet hogy menjek oda és ellenkezni se tudtam. Emlékszem 4 éves koromban kerültem oda és tizenégy évesen szöktem el onnan. Addig voltam kénytelen elviselni az ott élő Megváltók brutális zsarnokságát. Nos mindenap edzettünk reggeltől estig és csak enni álhatuk meg az is csak egy falat kenyér és egy korty víz volt semmi több. Aki azt hitte hogy ha összeesik azzal megúsza rosszúl gondolták. Én is egyszer beleestem a hibába mert én voltam ott a legfiatalabb de igyekeztem jól teljesíteni. Nos ahogy elájultam a vezetőnk odajutt és addig rugdosott ameddig fel nem keltem a földről és folytattam a dolgot. Ezekután már nem estem el soha. A harcok pedig életre halálra mente csak hogy a megváltók szórakozzanak rajtunk és hogy lássák hogy ki érdemes arra hogy tovább tanuljon. Hiába nyertem szokatlannak neveztek és mindíg büntetést kaptam. A kezemen a versenyek utáni 100 ütést látod amit szögecses övvel adtak és csak annyit mondtak hogy ez csak vér és fájdalom semmi több. Ahogy cseperedtem elkezdtünk fegyverekkel is harcolni és sokat harcok közben kaptam a hegekből a kezemen. Másokat pedig akkor amikor már nem tudtak mit csinálni velem akkor összehívtak egy gyűlést mindenkinek és engem kihúrcoltak a terem közepére és szöges kesztyűvel addig vertek amig majdnem hogy száz sebből véretzem és már mozogni is alig tudtam. Majd utánna ott hagytak és senkinek sem szabadott hozzám érni. A hátom pedig azt látod amikor valami nagy hülyeséget csináltam már nem emlékszem rá mi volt az de tudom ez is különös volt. Ez 300 ütést vont maga után szöges szíjjal ahogy látod. A magváltóknak ugy jogukban ált bármelyik fiut megölni de engem nem öltek meg mert csak azt mondták hogy az nekem ajándék lenne. Majd az utólsó harci vizsga után megléptem onnan. Hiába voltam ott a legtehetségesebb és legerősebb nem kellett az ilyen élet.
*Mondtam neki lassan mesélve a dolgot. Megvártam hogy mit is lép a dologra hiszen még nekem is egy kicsit nehezemre esett a dolog hát akkor még neki.*

*Nem kicsit döbbentem meg ezen az egész dolgon. Nem is értem, hogy ezek az alakoknak mi volt abban a szórakozás, ha valakit megölnek vagy megvernek. Főleg, ha az illető egy gyerek. Itt vagyok 17 éves, majdnem felnőtt és nem tudom megérteni ezt a barbárságot, mert nincs is rá magyarázat azt hiszem.*
-Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket a dolgokat. Sokat jelent, hogy ennyire megbízol bennem! Nem tudok erre mit mondani...erre az egészre... *Majd úgy láttam jónak, hogy újra megölelem. Úgyhogy így is tettem, s közben a hátát simogattam, hogy jelezzem Neki, a hegek egyáltalán nem zavarnak engem.*

-Mondtam hogy milyen dolog lesz. De ennek már vagy 3 éve. Azóta minden jobbra fordult lettek barátaim új helyen vagyok messze onnann és megismertelek téged. Tudod nagyon örülök hogy mi ketten találkozunk és tudod valamennyire hasonló életünk is volt. Talán ezért értjük meg egymást olyan jól és ezért barátkoztunk meg olyan hamar mi ketten.
*Mondtam neki az ölelése közben ami jól jött de most nem érzékenyültem el hiszen már megtörtént szóval nem tudok ellene mit tenni. Majd kicsit kisimítottam a hajamt arcomból és megcsókoltam őt hiszen szerettem volna hogyha tudja hogy emnnyire fontos lett a számomra.*
-Senki nem kívánhatna magának jobb barátot nálad. Nem tudom aza a fiu miért hagyott el de te kiváló barát vagy.

-Igen. De a Te életed sokkal nehezebb volt. Sok fájdalmat kellett átélned, mint lelkileg, mind fizikailag. Nekem csak lelki sebeim vannak, de azok is már gyógyulófélben. *Öleltem még mindig magamhoz. Nem zavart, hogy nincs rajta felső. Sőt, egész kellemes volt érezni meleg bőrét.
Amikor megcsókolt, lehunytam a szemeimet és én is visszacsókoltam Neki. Nem tudom, hogy barátok szoktak-e csak úgy csókolózni, de ez nekem most nagyon is tetszett.* -Köszönöm, hogy ilyen jónak tartasz....

-Hidd el tudom hogy mennyivel másabb az életem. De valahogy megtanultam átérezni a mások fájdalmait és segíteni ezeken. Hiába volt más az életem eyg része van benne közös és át tudom érezni a dolgot.
*Láttam hogy a csók közben becsukta a szemét még az enyém nyitva maratt de azért jó volt látni.*
-Ennyire jól csókolok?
*Kérdeztem tőle mosolyogva a csók után. AMin látszott hogy tetszett neki a dolog ami nekem is jól esett.*
-Mert tényleg jó vagy.

-És ezért vagy Te különleges, mert hatalmas adag empátia van benned. És ez nagyon ritka manapság. A legtöbben csak magukra gondolnak. *Mondtam Neki nagyon is komolyan. Egy fiút sem ismertem eddig, aki empatikus lett volna, de íme, itt ült mellettem az első.
A csók utáni kérdésén elpirultam.* -Nekem nagyon jó volt. *Mosolyogtam Rá. Felemeltem az egyik kezemet és a mellkasára fektettem a szíve fölé.* -Ritkán találkozni ilyen jószívű egyénekkel.

-Hát köszönöm szépen. TAlán azért vagyok annyire együttérző mert nem akarom hogy valakinek ugyan ez a sors jusson mint ami nekem volt. Meg talán megpróbálom mindenkinek segíteni abban hogy minnél jobb élete legyen.
*Mondatem neki de ő pedig őszinte volt amit nagyon szerettem egy emberben. Én is világ életemben az voltam.*
-Én meg egy olyan lánnyal aki ennyire őszinte és kedves lett volna.
*Mondtam neki én is a szíve felé helyezve a kezemet.*

-Akárhogy is, Te egy nagyon különleges angyal vagy. Bár Te vagy az első, akivel találkoztam eddig, akkor is mindig különleges leszel számomra. És itt nem csak a keresztet értem, hanem az egész lényedet. *Simogattam meg a mellkasát.*
-Csak azt adom mindenkinek, amilyenek velem. Tudod.. amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten...

-Az angyalok mások. A többi sötétangyal mindig csak a gonozságot keresik és mindenkinek csak a szomurúságot és a szenvedést okozzák. Én is tudok olyan lenni de utálnám magam ha ilyen lennék. Nem bírnálak megbántani vagy elveszíteni téges és nem is lennék képes ilyesmit tenni veled.
*Mondtam neki az arcát végigsimítva és jó érzés volt ahogy ő a mellkasomon simított végig jó volt érezni az érintését.*
-Ismerem a mondást és nagyon igaz is. Lehet hogy nekem viszont nem te vagy az első de még nem sok ilyen lánnyal találkoztam mint te.

-Nem tudnám belőled kinézni, hogy megbánts engem vagy másokat, te más vagy. *Mosolyogtam Rá. Közben cirógattam a mellkasát. Szinte észre sem vettem, hogy ezt teszem, de nagyon jól esett, hogy érezhetem a meleg bőrét. És az sem volt utolsó érzés, ahogy az arcomat simogatta.* -Ez annyira nagyon jó érzés... *Mosolyogtam Rá. Majd elpirultam, mikor meghallottam a bókot.* -Nagyon köszönöm, hogy így gondolod....

-Köszönöm hogy így hiszed. Nagyon sokat jelent nekem hogy így gndolod. Sokaknak a fajom halltán a gonozság jut az eszébe és így ezerszer nehezebb valakit megismerni.
*Mondtam neki. Elvégre mi mindig is csak előítéleket kapunk másoktól mikor csak a fajunkat mondjuk. Jó érzés volt látni hogy őt figyelmen kívül hagyják ezek a dolgok.*
-Tudom hogy jó érzés. A te érintésed is jól esik nekem. Még szinte sose éreztem magamat ilyen jól hogyha egy lány tette ezt.
*Majd megláttam hogy elpirult azon amit mondtam és egy kicsit elmosolyodtam a dolgon.*
-Nos akkor úgy látszik bókolni is jól tudok.

-Én inkább szeretem magam megismerni az illetőt és utána véleményt alkotni. Nem ítélek el senkit a fajtáj miatt. Sárkányokat mindenki elkönyveli egy tűzhányó valaminek... de abba nem gondolnak bele, hogy mennyivel több van bennünk. De ha bevetném ellenük a pokol tekintetét, lehet nem tetszene nekik annyira. *Mosolyodtam el és kicsit megvontam a vállamat.
Így belegondolva a barátom sem ért így hozzám. Talán csak azért kellettem neki, hogy elmondhassa magáról, hogy van barátnője. Castiel ezzel a kis érintésével el tudta érni, hogy olyan jó kedvem legyen, mint eddig nem sokszor.*
-Ezt akaratodon kívül csinálod? Mármint hogy olyanokat mondasz, hogy elpirulok?

-Én is így vagyok ezzel. Sőt mi több vannak sárkány ismrőseim és tudom hogy milyenek is ők valójában. Például te benned is sokkal több rejlik mint ahogy a többiek hinnék.
*Mondtam neki én is mosolyogva a dolgon.*
Hogy mondhatnám akaratomon kivűl? A bókoktól álltalában az emberek boldogok lesznek. Téged is boldoggá szeretnélek tenni mert sajnos most csak ennyit tehetek mert megfogadtam valamit amit meg akarok tartani.
*Mondtam neki egy picit idegesen nem vártam hogy egyből megérti a dolgokat de reméltem magamban.*

-Ne dicsérj ennyire, mert a végén nagyon elszállok magamtól. *Nevettem el magamat.*
-Hát az biztos, hogy én boldog leszek Tőlük. *Mondjuk azt nem annyira értettem, hogy miről beszélt. Hogy mit fogadott meg? Talán elmondja, ha rákérdezek... * -Elmondod, hogy mit fogadtál meg? Persze, ha nem akarod nem kell. *Mosolyogtam Rá kedvesen.*

-Nyugi nem fogsz azért elszálni magamtól
*Montam neki mosolyogva a dolgon.*
-AZt látom hogy boldog vagy tőlük ezért is csinálom.
*MOndtam neki amit a megfogadásról mondtam és eszembe is jutott hogy mit mondtam még régebben.*
-Mindössze hogy nekem van valakim. Csak ennyi lenne a dolog dióhéjban összefoglalva.

-Hát ki tudja? Ha ennyi bókot mondasz, akkor még képes lennék.
*Nevettem el magamat.*
-Egyre jobb barátom leszel, akkor azt hiszem. Egy hétköznapi barát nem ilyen sajnos.
*Mosolyogtam Rá. Kijelentésén viszont nem nagyon lepődtem meg.*
-Tudod... nem csodálkozok. Te egy nagyon rendes, kedves fiú vagy... és még sorolhatnám a pozitív jelzőket...

-NEm olyan biztos ha jól ismerlek nem vagy hajlandó albízni magad a dolgokat illetően. De javíts ki ha valamit rosszul tuduok.
*Mondtam neki mosolyogva.*
-TAlán én lehet azért csinálom mert én úgy vélem hogyha valakinek a barátja vagyok az szeretném boldoggá tenni bármi áron.
*Mondtam neki kicsit elgondolkodva a dolgon.*
-Hát nagyon jó hogyha ilyen kedvesenek találsz. De ha pedig te haladsz így akkor én bízom majd el magam.

-Na jó, igazad van. Csak adom itt a kemény csajt. ,
*Nevettem el magamat. A lényegre tapintott, nem vagyok az önbizalom mintaképe.*
-Mondtam én, hogy Te nagyon jó barát vagy, ha egyszer megbízol valakiben.... *Mosolyogtam Rá.*
-Te nyugodtan elbízhatod magadat, mert nagyon is van rá okod....

-Áhh neked is lenne mire bizakodnod elvégre szép kedves megértő lány vagy akiért biztos vagyok hogy a fiuk bolundulni fognak ha megismerik.
*Mondtam neki nevetve egy kicsit a dolgon.*
-Köszönöm igyekszem jó barát lenni. Mondtam mindenkinek megpróbálok segíteni és boldoggá tenni. Nekem sincs rá okom nagyon.
*Nevettem el én is magamat a dolgon.*

-Hát majd, ha lesz egy fiú, aki komolyan érdeklődik irántam, akkor talán majd bizakodok.
*Mondtam Neki kicsit megvonva a vállamat. Így is gondoltam ezt mondjuk, nem csak úgy mondtam.*
-Azt hiszem, aki veszi a fáradtságot, hogy megismerjen, az nagyon jó barátra fog szert tenni a személyedben. És hidd el, hogy tényleg meg fogom becsülni a keresztet.

-Hidd el hamar találni fogsz magadnak egy helyes kis fiút.
*Mondtam neki mosolyogva hogy bátorítsam egy kicsit a dologban.*
-Hiszek neked és tudom hogy nálad jó kezekben lesz ez a kis kereszt és tudod ha magányos lennél nyugodtan használd csak.
*Néztem a szemébe.*

-Bár lehet jobb lenne nekem is egyedül.. akkor nem csalódhatnék többet...
*Sóhajtottam fel elgondolkodva, ahogy eljátszottam a gondolattal.*
-Azért nyugi, nem foglak mindig ide ugratni, ha úgy érzem, hogy begubóztam a magányomba. *Mosolyodtam el és a szemeibe néztem.*

-Ohh ne mond ezt. Nem lenne jó neked egyedül mert nem lennél boldog egyedül tudom jól. Mindössze csak jól kell választanod és akkor nem fogsz csalódni.
*Mondtam neki megsimigatva a hátát hogy egy kicsit jobban érezze magát és hogy merjen bízni a dologban amit mondtam.*
-Akkor csak elég ha a homlokodhoz teszed és akkor simán csak beszélünk majd de úgy hogy senki nem fogja hallani. Megmondtam engem nem érdekel milyen kis ügy az ha rosszul érzed magad és táraság kell vagy elmondanád valakinek használd nyugodtan vagy keress meg nyugodtan.

-Nem tudom... de honnan tudjam, hogy jól választottam-e. *Néztem Rá kérdőn. Tényleg foglalkoztatott a kérdés, hogy honnan tudjam, hogy jól választottam-e egy fiú esetében.*
-Megjegyzem a használatát. És nagyon nagyra értékelem, hogy segíteni szeretnél amiben csak tudsz.

-Ha te is mindennél jobban szereted őt és bármit hajlandó lennél odaadni neki feltétlenül. Ha ő is ugyan így érez veled kapcsolatban és ha boldog vagy vele és neked és neked sincs szükséged másra. Szóval boldoggá teszitek egymást.
*Mondtam neki tömören el a dolgokat és ha jól tudom tényleg ez a lényege egy jó kapcsolatnak.*
-Ugyan ez csak természetes hogy segítek abban amiben tudok hiszen egy kedves barát vagy a számomra.