Curara Fubuki szobája

Nem épp fényűző, de Fubukinak tökéletesen megfelel ez a kis szoba. Sok rajz és poszter díszíti a falat. Ezen kívül előfordul pár hideget jól bíró növény is. Egyébként sok árulkodó jel utal a szoba gazdájának démoni mivoltára.

Egy perc és fel is értünk Fubuki szobájába. Megvártam, hogy kinyissa az ajtót hisz elvileg nála van a kulcs. Miután kinyitotta beléptem, és letettem a csomagokat az ágyára, majd hátrébb léptem, és vártam, hogy mond-e valamit, közben kinéztem a szobában. Nos az nem sokat változott azóta, hogy elhagyták... Talán egy kicsit porosabb. Ha nem küldött ki amíg előveszi kipakol, akkor az íróasztalnak támaszkodom, és várom, az esetleges feladatokat.

Hamar felértünk a szobába és Katsuro le is tette a holmijaimat, amint kinyitottam az ajtót. Becsuktam az ajtót magunk mögött. A szoba csak enyhén volt poros. Bizonyára kitakarították a kollégium összes szobáját az újévre.
-Köszi. Segítesz kipakolni?
Míg elkezd kipakolni, kinyitom az ablakot. Igaz, a szoba viszonylag tiszta, kicsit állott a levegő. Elsőnek a laptopot veszem elő és be is kapcsolom, majd elindítok valami zenét, hogy jobb legyen a hangulat. Ez után elkezdek kipakolni.

-Persze, szívesen.-Mondtam, majd oda álltam és felnyitottam a táskát. Fubuki gyorsan kikapta a laptopját, és elkezdte beindítani, míg én kicsit szétválogattam a dolgait, és a táska mellé kipakoltam őket. Könyvek, ruhák, és persze a rajzfüzete, meg még pár apróság. A ruháin egy kicsit elnéztem és elképzeltem őt benne. Miután ezzel megvoltam elkezdtem a kisebb csoportok helyre tételét, és gondolom ő is kivette a részét, így hamar megvoltunk.
-Kész is vagyunk.

Észre vettem, hogy a ruháimat egyenként megcsodálja. Nem zavart egy kicsit sem. Talán azon tűnődik, hogy állnak nekem.
-Ha tetszik valamelyik, felveszem a kedvedért.-mondom kedvesen.
Alig negyed óra alatt végeztünk a kipakolással. Többnyire legalábbis. Pár apróság még az egyik táskában van, de azok ráérnek még. Majd felteszem őket valamelyik polcra. Leültem az ágyra és hátra dőltem.
-Olyan jó megint itt...

Fubuki észre vette, hogy végig néztem a ruháit, de szerencsére nem lett dühös. Sőt felajánlotta, hogy felveszi ha akarom.
-Majd máskor...-Mondtam, és hozzáláttam a pakoláshoz amivel hamar meg is voltunk. Kicsit körbe néztem. A szoba már elég szépen nézett ki. Megfordultam, és láttam, hogy Fubuki már az ágyon ül. Meg is jegyezte, hogy milyen jó újra itt lenni, amire én csak elmosolyodtam, és odamentem hozzá. Előre dőltem és a kezeimmel megtámasztottam magam az ágy szélén. Most egy magasságban volt a fejünk.
-Igen. Tényleg jó...-Mondtam majd pedig gyengéden megcsókoltam, és ha hagyta magát akkor csókolózni kezdtünk.

Katsuro oda jött hozzám, majd megcsókolt. Jól esett. Nem is akartam, hogy túl hamar abba hagyja. Jó pár percig csináltuk. Végül eltávolodott.
-De azért jó, mert te is itt vagy...-mondtam mosolyogva.
Ez után felkeltem és a hűtőhöz mentem. Hagytam benne pár üdítőt. Ezek még megvoltak. Szerencse, hogy ezek sokáig nem romlanak meg, így meg tudjuk inni.
-Kérsz inni valamit? Van még pár doboz kóla...

Miután megvolt a csókolózás, Fubuki megjegyezte, hogy miattam jó újra az iskolában lenni. mondjuk ezt már korábban is elmondta, de engem nem zavar, hogy újra hallom.
Mikor újra felkelt, én félre léptem és figyeltem hogy mit csinál. Elővett pár üdítőt amire kicsit felhúztam a szemöldököm. Talán azért mert nem számítottam rá, hogy itt hagy valamit.
-Öm... Persze, miért ne.-Mondtam, majd miután odaadta nekem az italt kicsit megnéztem a szabatosságát, csak a biztonság kedvéért. Azután kinyitottam és beleittam. Meglehetősen finom volt.
-Kösz... Ez jól esett.-Mondtam, majd rátettem az italt az íróasztalra, és visszaültem az ágyra. Nem igazán volt ötletem, hogyan folytassuk a napot, de reméltem, hogy neki volt.

Elmosolyodtam, amikor Katsuro megnézte a kóla szavatosságát. Nem hagytam volna itt, ha nem lettem volna biztos benne, hogy iható marad.
-Jaj, de bizalmatlan vagy...-mondtam halkan.
Kinyitottam az italomat és belekortyoltam. Nem volt a leghidegebb. A hűtő csak nemrég óta lehet bekapcsolva. Kicsit lehűtöttem magamnak és úgy folytattam az ivást.
-Elég hideg? Ne hűtsem le?-kérdeztem tőle, miközben mellé ültem.
El iszogattam még egy ideig a kólát. Jól esett a folyadék.
-Később lemehetnénk egy kicsit sétálni...Mit szólsz?

Igen talán nem volt jó ötlet, hogy megnéztem. De legalább biztosra mentem. Ezután leült mellém, és megkérdezte, hogy elég hideg-e az italom, kicsit elmosolyodtam.
-Nekem már így is túl hideg-Mondtam, hisz mégis csak sárkány vagyok.-De azért kösz.-Simítottam végig az alkarját.
Az ajánlatán kicsit elgondolkodtam, de nem igazán találtam benne kivetni valót.
-Rendben miért ne?-Mondtam, végül közben felálltam és magamhoz vettem az italom, majd beleittam.

-Igaz...Te nem szereted a nagyon hideget...Ne kapcsoljam be a fűtést?-kérdeztem mosolyogva.
Békésen iszogattuk az italainkat. Katsuro belement a sétába. Persze ez várható is volt, hiszen rég nem voltunk itt. Régen sétáltunk együtt.
-És...itt alszol velem? Vagy most én aludjak veled? Vagy külön?

-N-Nem kell. Kibírom, semmi baj.-Mondtam, gyorsan. Nem akartam ilyesmivel elrontani a hangulatot, meg különben is... Ha vele akarok maradni a legkevesebb, hogy kibírok egy kis hideget.
Az alvásos kérésre kicsit elgondolkoztam, majd kinéztem az ablakon.
-Nem tudom... Te hogy szeretnéd?-Kérdeztem, miközben megittam az utolsó cseppet, és letettem az üdítős dobozt az íróasztalra.

Katsuro nem nagyon akarta megválaszolni a kérdésemet. Rám akarta bízni a döntést.
-Nem tudom, nálad, vagy nálam...Vagy a társalgóban a kanapén...-mondtam mosolyogva.
Én is befejeztem az ivást, majd a két üres dobozt bedobtam a kukába.
-Akkor ma aludj nálam. Aztán majd holnap én nálad.

A kissé viccesnek szánt alvási helynél én is elmosolyodtam, majd a felajánlásra bólintottam.
-Legyen hát.-Mondtam, és oda léptem az ajtóhoz és felé fordultam.-Akkor megyünk?-Kérdeztem, miközben lenyomtam a kilincset.
Miután ő kiment, utána mentem és becsuktam az ajtót, majd hagytam, hogy bezárja ha akarja, ezután elindultam a folyosón, mellette, és pár lépés megfogtam a kezét. Végül is, a tavaszi ünnepség óta nem titok, hogy járunk... Bár igaz szerintem előtte is nyílt titok volt.
-Hova menjünk először?

Sikeresen megegyeztünk az ott alvásokat illetően, majd elhagytuk a szobát, amit rögtön be is zártam. Persze nem jellemző a diákokra a lopás, de nem árt egy kis óvatosság. Katsuro megfogja a kezem, majd rá kérdez, hova is menjünk először.
-Mondjuk a tóhoz?-kérdezem.
Ha benne van, akkor a kollégiumból kilépve a tó felé indulunk.

/tó/