Óra után később még jobban össze barátkoztam Mikával. Olyannyira, hogy szeretők lettünk és bár reménykedtem, de Vasht soha többet nem láttam és nem is halottam felőle. Az iskolában is csak folytattam a minden napjaimat és amennyire tudtam meg erősödtem. De sajnos akárhogy igyekeztem a vérttől még mindig elájultam. Ezért nyáron anyám egy különlegese táborba küldött ahol dámpírokat képeztek ki önvédelemre. Itt tanulhattam meg, hogy ne legyek rosszul a vértől és itt tanultam meg néhány új képességet is. A tábor után egy vámpír vadász csapatoz osztottak be akik olyan vámpírokat üldöztek akik túl sok embert öltek meg vagy a dámpírokra vadásztak. Egy ilyen küldetés folyamán találkoztam Mikával New Yorkban ahol ő az emberek vérét szívta. Jól össze is vesztük ez miatt és harcra is sort került. De a harc közben valahogy a haragunkat fel váltotta az érzelem és csókolózásba kezdve el töltöttük az éjszakát kettesben. Talán soha nem szerelmeskedtünk annál fel szabadultabban és ezt követően Mika el is hagyta a város. Utána már csak néhány emailt váltottunk egymással, mert találkozni nem igen tudtunk. Néhány héttel iskola kezdés előtt Kyokoval mentem el nyaralni majd mikkor a nyaralás véget ért alig vártam, hogy ismét lássam Mikát. Szerettem volna ha komolyabb kapcsolat is ki alakul kettőnk között. De azért reméltem, hogy egy fiúban is meg lelem majd az új szerelmet.