Lunacicus szobálya

Mondatommal és tettemmel sikeresen meglepem Miut, aki tul korainak iteli a gyerek valalast, hisz még cicam is gyerek, vagy is cicam ezt allitja.
- Elvileg te azt mondtad, hogy egy cica vagy, aki bele torkoskodott egy ustnyi varazs italba, s ha ez igaz akkor elvileg te idosebb vagy mint én, mert mind a kutyak mind a macskak maskeppen oregednek mint az emberek és mint a demonok.
Mondom neki, bar bevalom, hogy fogalmam sincsen arrol, hogy Miu hova is tartozik egeszen pontosan, s igy kerdeses nekem, hogy most akkor mi is a nagy helyzet.

-Igen így van és ez nem túl régen történt így gyakorlatilag az életem nagy részét macska ként éltem le. Ám az teljesen igaz, hogy gyakorlatilag a macskák más képen öregednek. Ám ne felejtsd el, hogy én egy boszorkány macskája vagyok. Olyan boszorkányé aki meg élheti a több száz évet is. Persze varázslat segítségével. Éppen ezért az én öregedésem is más képen működik, mert én a társa vagyok. Más szóval én magam is meg élhetem ezt a kort, mert én belőle ki áramló energiát én kapom.
Kicsit meg állok a magyarázkodásban.
-Mondjuk lehet túl bonyolítom a dolgot.
Közel bújok hozzá és simogatóan el húzom az ujjam a testén.
-Ám ha tényleg szeretnéd, hogy gyerekeink legyenek akkor örömmel leszek a gyermekeink anyja. Talán nem tudod, de a cicák faja könnyen teherbe esik.
Még közelebb hajolva egy puszit adok az ajkára.
-Mikor szeretnéd őket?

Beszelgetesunk, a korra terelodik mert oda terelem, kozben a filmnek tobb mint a fele lemegy. Miu el magyarazza nekem, hogy igaz amit mondok, de mert Miu egy nagyon sokaig is elo boszorkany kedvence, igy Miu sem ugy oregszik mint egy atlagos macsek.
- Meggyoztel. - Mondom roviden mikor kicsit abba hagyja a mondatat. Majd folytatja a mondatat, s kozben kozelebb bujik hozzam. Miu vegul is bele megy, hogy legyenek gyerekeink, majd meglepetes kent kapok tole egy csokot, majd ra kerdez, hogy mikor akarom a kicsiket.
- Minden keppen a suli és az eskuvo utan. - Felelek cicusom kerdesere, majd a csokot viszonzom.

Próbáltam meg magyarázni Lunának, hogy én milyen cica is vagyok. Talán bonyolult volt, de ő meg értette. Aztán próbáltam egy kis kedvet csinálni egy kis hangulat teremtéssel, mert azt hittem, hogy a gyerek témát azért hozta fel, mert most azonnal akarja őket. Így a ki jelentése ismét meg lepet. De nem engedett szóhoz inkább meg csókolt. Ami most kissé petyhüdt lett, mert nem tudtam bele lovalni magam a hirtelen ért hideg zuhany után. Kicsit morcosan néztem is rá a csók után.
-Minek hozol fel olyat amire még úgy is éveket akarsz várni?
Gyenge kis püfölésekkel veregettem meg, ahogy az animékben szokás.
-Gonosz vagy. Nagyon gonosz.

Én lettem a gonosz, mert Miu kerdesere megadtam a valaszt, hogy mikor szeretnem a kicsiket. Mikozben gonosz nak nevez, kapok par gyenge pufolest cicamtol.
- Nyugodj meg kicsim, a kicsiket csak peldakent hoztam fel, s nem szeretnelek ideje koran teherbe ejteni, hogy a tanulasra pontositsunk, s a hetvegi bulikra amig meg tehetjuk, remelem ezt azert megerted dragam. - Mondom neki, s valoban igy gondolom, hogy elotte kibulizhatnank magunkat. Kozben a film mar veget is er, s le allitom mert egyikunket sem erdekel a stab lista.

Luna szerint nyugodjak meg, mert csak példa ként mondta a gyerekeket.
-Én meg azt hittem, hogy komolyan szeretnéd őket és, hogy most a kapcsolatunk elején. Amit nem bántam volna, de te tudod.
Fel sóhajtva próbáltam le nyugodni.
-Túl korán mondasz olyasmit amit még nem is akarsz. Meg kell tanulnod időzíteni.

Az igazat megvalva, nem tudok napi rendre térni Miu felett, aki már abban reménykedett, hogy gyerekeket akarok tőle. Persze akarok is, de nem azonnal, s nem is úgy, hogy előtte nem tomboltuk ki magunkat. Szavaiból érzek némi meg bántódást, de lehet az is, hogy csak belemagyarázom.
- Most még csalódott vagy ez miat, de x év múlva meg fogod köszönni, mikor rengeteg el mesélhető emlékeink lesznek, amit majd az unokák hallgathatnak. - Világítok rá eme tényre, miután drágám kiokít az időzítésről. Nem mondom, van benne valami.

-Én már most sokat tudok mesélni. Mert én egy boszi macskája vagyok aki addig él mint a gazdája akár több száz évet is. De akkor, hogy legyen neked is mit mesélned meg bocsátok, egy feltétellel.
Lunát átölelve nézek a szemeibe.
-Vidíts fel, mert mi cicák sértődékenyek vagyunk és harag megőrzök. Legalábbis egy ideig és még bosszút is forgatunk a fejünkben. Például nem szeretnéd, hogy meg harapjalak amikor alszol.

- Elhiszem, de nem igy értettem. Arra gondoltam, hogy kettonk kapcsolatanak az elejerol, hogy hogyan udvaroltunk egymasnak, és hasonlok. - Mondom neki, miutan kozolte velem, hogy neki van mirol meselnie, mert boszi a gazdija. Majd atolel és a szemembe nez s arra ker engem, hogy viditsam fel. Demoni farkam segitsegevel a viragat kezdem simogatni, mig az benem nedvesedik, kozben az allat megfogva magahoz huzzom, s egy hosszu forro csokot adok neki.
- Valami ilyesmire gondoltal? - Kerdem ket csok kozt, de a masodik mar rovid, hogy tudjon valaszolni a kerdesemre.

-Udvarlásról? Nem gondolod, hogy kicsit el késtünk vele? Hiszen szinte meg sem ismertük egymást és hármas szeretkezésbe kezdtünk. Most meg itt vagyunk ketten együtt.
Aztán azt veszem észre, hogy Luna farka a virágomat simogatja.
-Hmm ez is egy udvarlási szokás azt hiszem.
Magához húz és meg csókol hosszan selymesen. Az én kezem is lefelé siklik és lágyan simogatni kezdi a virágát.
-Nos nem egészen, de nem panaszkodom. Sőt most már abba ne hagyd.
Ismét csókolózni kezdünk, de én nem elégszek meg egy rövid csókkal nekem annál több kell. Hosszú csókra kérem fel a nyelvét.

Meghallgatom Miu feleletet a mondatomra, de mar nem mondok semmit, mert nincs kedvem elhuzni ezt a beszelgetest. Mig a farkam a viragat simogatja, adok neki par csokot, és hagyok neki lehetoseget a valasz adasra, amit megis kapok. Kozben keze a labaim koze kerul, s a puncimat simogatja, majd egy hosszabb csokot kapok. Ha Miu kelloen benedvesedett, a farkam behatol, s mozgatni kezdem benne. A nyelve pedig a szamban van, ami jo erzes és ennek még hangot is adok.

Luna hamarosan behatolt a virágomat. Az én nyelvem az ő szájában van azért nem tudok túl hangos lenni. Cserébe az én ujjam is be csúszott a nedvező virágába. Igazán kellemes volt így együtt lenni csak kényelmesen nem tudtuk egymást átölelni. De azért meg tettem a mit tudtam. Farkincámmal a hátát simogattam.